AZ ÜGY*ek feleségeBármennyire is hárítja az ember a politikát, nem dughatjuk a fejünket a homokba, mert a struccpolitika nem vallhat a sólyom nemzettségére. Első tapasztalatkártyámból érthető, miért írom ezt. A politika befolyásolja életünk minőségét. Akár tudatos ez, akár nem. Tapasztalataim szerint a politikának köszönhetően egyáltalán nem beteljesedett az életem. Hiába ígér, vagy tör*vényben juttat támogatás címén bizonyos társadalmi rétegeknek jót, attól még nem váltódott meg sem a világ, sem én. Felismerésem, hogy ideje magamat képviselni, de nem a politikában. Erre országgyűlési képviselőm ébresztett rá, mivel semmit sem tett azért, amivel fordultam hozzá. A politika pontosan abban képviseli képviseltjeit, amit a kollektív tudat igényel. Akár tudatos ez, akár nem. Ezért tiszta tudatosággal nevelhetőek csak ki a politikusaink. Az emberi társadalom Romolus és Rémus Fiúságában római jogon táplált farkastörvényeivel egyre fenntarthatatlanabb. Miért? Mert magyar népmesékből tudjuk, hogy mindig a róka győz. Ez pedig nem másról szól, mint a globalizálódó világról. Agenda 2030, vagy amit akartok. Ideje kollektíven kivetkőzni a farkas- és rókabőrből. Szívesen folytatom, amennyiben unod ezt a politikát. Addig is egy köszönöm jól esne, ugyanis azt remélem, hogy veletek vetkőztetjük ki az állatságokat az emberhez méltatlan viseletekből. Egyedül levetkőzni ezt az állatokat leuraló politikát, nem lehet. Ki adott a politikának, mert él vele, hatalmat, hogy "uralkodj az erdő állatain...?" Megelőlegezek Neked egy egészséges ❤️-et, de ez egy következő tapasztalat, amiben hivatkozni fogok erre a politikai tapasztalatra. Te is nyomsz egy ❤️-et?
1
Szilvia BarthaNos nehéz ügy, csinálom már egy ideje, a lányomnak éltem, mert szüksége volt a figyelmemre. Mostmár rajtam a sor.... a Kicsikém szurkol, hogy társra találjak, szerencsés vagyok.🥰
1
Anikó BertaSzia! Jó volt olvasni a soraidat. Azért tudok kapcsolódni az általad leírtakhoz, mert engem a mozgás tartott meg és életben. A sport segített/ segít ma is, amikor már beépült a mindennapjaimba és boldog vagyok, hogy így lett. Régebben inkább csak egy kötelező elem volt, ami gyakran el is maradt, jellemzően a munkáim miatt. De ma már nem. Örülök, hogy így alakult, de inkább, hogy így alakítottam. 🙂
1
ZoliAz elmúlt 4-5 évben szép lassan elfogytak körülöttem a "potenciális jelöltek". Elnézést a kifejezésért! Nem jöttek a "sikerek", pedig szorgalmasan és kitartóan keresem a nagy Ő-t. A kedves, csinos, intelligens, aktív, sportot és természetet kedvelő, valóban komoly kapcsolatot kereső nőt. Aki tényleg komoly kapcsolatot keres, és nem csak "úgy csinál" és ezt hangsúlyozza harsogva és önsajnáltatva minden irányba. :( Amikor meg reáis esély lenne rá, különböző okok miatt mindig visszalép, így élve állandósult szingli életét és egyszer csak arra döbben rá 40-45 évesen, hogy elúszott az a bizonyos "gyermekvállalásos és családalapításos" hajó egészségügyi akadályok miatt. :( Lehet, hogy én is ilyen lennék férfiben? Tény, hogy anno én sem vállaltam be a "kapuzárási pánik miatt" olyan kapcsolatot, ahol nem volt minden kerek, aminek pedig annak kellene lennie. Intő jelek, stb. Vagy fontos hiányzó láncszemek miatt. Jobban is tettem, utólag mindig kiderült. Valamint elég körbenéznem közeli és távoli barátaim, ismerőseim körében, 6-8 év után hol kötnek ki az ilyen, sokszor erőltetett kapcsolatok, házasságok. További tény, hogy viszonylag kevés nővel találom meg azt a közös rezgést, bizsergést, mondhatni kémiát, nevezhetjük szerelemnek? Ki tudja? (Az életközei válság sem segíti elő a helyzetet.) Viszont szerencsére volt már rá alkalom és az meghökkentően jó volt, ami megerősíti, megerősítette a hitem, hogy létezik ilyen. Sokan tanácsolják, hogy ilyenkor engedje el az ember a dolgot, ne ragaszkodjon hozzá görcsösen, és akkor jönni fog. Ezt igencsak paradoxonnak vélem, mert mindig abban fejlődik és halad előre az ember, amire fókuszál, amibe energiát fektet, azt "növeszti" vagy azt vonzza be, szokták mondani. Amit elhanyagol, az értelemszerűen bukásra van ítélve, gondozás és fókusz hiányában. Tehát, ha valamivel nem foglalkozunk (pl. önfejlesztés, problémák megoldása stb.), ott miért is várnánk átütő eredményt, változást az eddigiekhez képest? Nemde? Úgy döntöttem, adok egy esélyt még itt ennek a megcáfolására. Akár egy kis közös gondolkodásra ebben a sajnos nem túl "népszerű" témában. (Csak tudnám, hogy működik az oldal? :) ) Hátha megdől a teória vagy kiderül az igazság. ;) Vajon tudnak itt segítséget kapni a hasonló cipőben járó emberek? Úgy látom, vagyunk páran hasonló helyzetben. U.i.: Elismerem, nem vagyok egyszerű eset, de a szíven hatalmas! ;) Állítólag még "jó pasi" is vagyok, az a tipikus, akit nem értenek a nők, hogy hogyhogy nincs párja. (Nem én mondom!)
Tünde46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!
1- Szilvia Bartha
Mindenkit kitakarítottam az életemből aki csak kihasznált és most egyedül vagyok, alig van felnőtt társaságom, hiányzik az értelmes, kötetlen beszélgetések. Teljesen jól elvagyok egyedül, szeretem a gomdolataimat, de néha magányos ám.
1 - Szilvia Bartha
Kezdem érezni a kiégést, még nem tudom, hogy csak kifogásokat keresek a váltásra, vagy nem jött el még az ideje. Figyelek és bízom.
1 
Erika JoszaiCsak miután elváltunk tanultam csak meg hogy milyen nehéz is egyedül csinálni mindent egy kertesházban. Hősiesen hordom a fát és intézek mindent a ház körül, de nagyon értékelem ill. értékelném azt amikor nem minden az én dolgom.... Tudom hogy azért kell ezt megtapasztalnom hogy erősödjek, és ebből profitálok majd hosszútávon.... de másoknak is ilyen lehet egyedül... Hála istennek nincsenek elvált barátaim, viszont nagyon érdekelne hogy másoknak vajon milyen egyedül nevelni gyerekeket.
1
Noémi TelekMert amikor megmutatja magát a ‘Nagyobb’, akkor bele kell állni… Hiszem, hogy minden okkal történik… Hányszor lepődtél már meg, és ért váratlanul valami, ami gyökeresen felborította az életed? Amikor valamit vagy valakit odatettek… oda, eléd. Na… ilyenkor tilos kételkedni és megállni. Ezt örökre megtanultam. Csak hagyd. Hagyd magad.
1