MettaIsmertem egy nőt, akinek katasztrófálisan sikerültek a párkapcsolatai. A hosszú évek alatt többször is szerelmes lett. Sokszor átélte, hogy csak állt a férfi mellett a kasszánál, vagy csak ült mellette az autóban, csak fogta a kezét, és a szíve határtalanra nyílt. Szinte fizikai fájdalmat okozott az a különös rezgés, ami a szívcsakrájából áradt szét, a könnyeit is kicsordította. Nem értette, hogy a férfiak miért bántják, akaratlanul is, mindenféle módon. Miért érdemli ezt? Nagyra nyílt szívecskéjébe annyiszor beletiportak. Olyan sokszor kellett összerogyni a fájdalomtól. Sokáig nem értette, ezért mikor fájt a bántás, ugyanabból a szívcsakrából ugyanolyan intenzitású gyűlölet áradt szét... Hibáztatta magát, hibáztatta a férfiakat, a sorsot... Nem lehetett tovább halogatni, valamit tenni kellett. Az élet mindig kínál ajándékokat, csak észre kell venni. Vagy rájönni, hogy amúgy minden az, a "rossz" dolgok is. Szóval a nő, talált egy nagyon jó segítőt, és pár hónap alatt, sok mélységet bejártak együtt. Volt sok sírás, düh, felismerések, megélések tömkelege. Nem volt könnyű ez az út, és ki tudja vége van-e... Azt a tanulságot vonta le ebből az egész párkapcsolati históriából, hogy ha a volt párjait hibáztatja, magát hibáztja. Ugyanis mindig önmagát húzta be az életébe a párja személyében, csak pepitában. Ők is csak annyiban hibásak, mint önmaga, csak a feldolgozatlan traumák futnak bennük, mint egy program. A legmeglepőbb tapasztalása az egészben az volt, hogy az összetört szív gyógyulás után még határtalanabbra tud nyílni, minden egyes alkalommal... Végül az összes "rossz" párkapcsolatára hálával és szeretettel tud gondolni. Hiszen lehetőséget adtak arra, hogy az önismeretben lemenjen a pince mélyére, és ragyogóra takarítsa, majd felmásszon egy hegycsúcsra... Szeretettel várok minden gyógyulni vágyó Nőt! ❤️ ♡ Mettaverzum ♡
1- AAndrea
Válás után 2 évvel első kapcsolat. Nem akarod mégis megtörténik. Miért? Mert nem bízol senkiben? Mert már minden mindegy? Mert nem akarsz kötődni és ez így biztonságos? Megmagyarázod, végül rájösz nem jó ez neked.
1 
Ma GaMagyarországon és külföldön több helyen önkénteskedtem organikus farmokon, permakultúrás helyeken, közösségekben, családoknál. WWOOF Workaway House-sitting
1- MRMónika Rapits
Királynő korszakomban vagyok, ami nagyon tetszik még. Tetszik az erőm és tetszik ennek a hatalma. De ugyanakkor, ahogyan István is mondja, a nő ebben a korszakban magányos. Én is, és a magány lassan jobban zavar, mint a sikerek amiket elérek, és persze a siker hozza magával a nehézségeket és esetleg egyéb negatív dolgokat. Érző nőként jó lenne, érzelmileg megpihenni, de nem tudom hogyan fogjak hozzá és ne tudom valóban erre vágyom-e.
1 - AAndrea
23 éves felnőtt lanyom van. Túléltem a dackorszakot, a tinédzser kort szóval minden megvolt. Fontos a nevelés de a szeretet a lehfontosabb.
1 
Györgyi HegedüsA mai világunk legnagyobb "hiánybetegsége" a párkapcsolati alkalmatlanság, ami a feldolgozatlan lelki sérüléseinkből és a kapcsolatba vetett hitünk teljes hiányától szenved. By hege
1
AZ ÜGY*ek feleségeNem vagyok vallásos, minthogy ateista sem. Keresztény kultúrájú országunkban könnyen megértem a Bibliai programot. Persze nem biztos, hogy mindent, de mintha lenne hozzá fülem. A lényeghez talán, mert a végén meg van írva az Isteni megoldás. Ez a feladat, annak, aki veszi a Jelenést. Jézus kereszt-út járása után, Istennek új terve a magyarok kereszt-út járása. Ez a több, mint ezer éves kereszt út Álmos-Árpád népének a Szent István király általi, nyugat-római kereszténység felvételével kezdődött. Európáért. Most tartunk a fel!támadásnál. Krisztus második eljövetelénél ott lesz minden Fiú, aki egy vele. TI lesztek a Magyar*OK Istenének Isteni Férfiai, akik mellett Boldog Asszony*OK szülik a jövő gyermekeit. A házasság eme szentségét kivetítjük a hazaságra is. Isten, haza, család nevében az Apák és az Anyák egymás mellé rendelten képviselik, képviseltetik magukat a Magyar*OK Istenének az Országának a házában. Ez a hazaság, Szent. Amit most megtehettem az az, hogy szóltam, hogy tudj róla, hogy ott akarsz-e lenni a fehér lovas mennyei seregben Krisztussal az élen... Amikor egy látóval beszélgettem, azt kérdezte tőlem, hogy: "Itt mindenki a te gyereked?" Engem is meglepett, az Égiek mondták neki, hogy így kérdezze meg. Egy karmaasztrológus is azt mondta rólam, hogy "mindenki anyukája." Ez a tapasztalat és Isteni ÉN meditációs kiképzésem a felelőssegem felvállalására készített fel. Indulok. Jó, hogy ide, Humániába hozott ez a küldetés? ❤️
- Györgyi Hegedüs
Ne akarj erős nő lenni, ne akarj mindent megoldani, ne akarj folyton jó lenni, úgy, hogy mások bánatát is a válladra veszed. Ne akard visszatartani a sírást, a haragot, a frusztrációt, mert olykor piszok nehéz is az a minden, amit mégoldottál, és ezért ugye büszke vagy magadra, de legbelül érzed, hogy ezt rajtad kívül senki nem látja, senki nem értékeli. Persze, nyilván önzetlenül adsz, de ha nincs aki ezt jó szívvel fogadja, akkor az belül nagyon fáj. Ha nem engeded ki önként ezt a csalódott, keserű érzést, ha mindig visszafolytod, a bánatod, ezzel kárt okozol magadban,mert a lelkedet nyomasztó gondolatok nem maradnak odabent, szép lassan utat találnak kifelé, hatalmas pusztítást végezve a testeden. A gondolat láthatatlansága, dimenziót vált a fájdalmas fizikai létbe. Az erős nő legbelül ezt is tudja, de kitart, mert ez élteti, hogy Ő bizony mindent is kézben tart. Vajon meddig, bírja, meddig hajlandó boldogság nélkül élni?
AnikóApám alkoholista volt, 50 évesen halt meg.sosem mutatta ki az érzéseit, de a nézéséből egy egy mosolyából tudtam hogy szeret. Sokáig hittem azt, hogy a szülők és egy fiatal között nagy különbség van , elsősorban abban ahogy éreznek, és amire vágynak. De 40 éves korom körül értettem meg, hogy mit érezhetett,hogy nem tudta megoldani de biztos vágyott valami jobbra, és az idő telt, és szégyelhette is magát. Anyámat sokáig egy áldozatnak hittem, de már tudom nemtudott támasz, gyógyulás lenni Apám számára. Felismertem a haragomat is Anyám iránt, mert se nem vált el, se nem segített neki. Ráadásul azert is nehezteltem rá mert ő depressziós volt, és ezért szanatórium kezelést kapott pár hétig, és én úgy gondoltam egy Anyának szeretni kell annyira a gyerekeit, hogy mellette ne legyen depressziós, és ne menjen kezelésre.Talan ezért is kenyeztettem el a gyerekeimet, és adtam erőmön túl.( ez egy másik tapasztalás) Majd egy nap a lányommal vitatkoztam és fájt, hogy sérteget, és akkor rájöttem hogy egy Anyának nem kötelessége feláldoznia magát a gyerekeiért, es nekem sincs jogom ezt elvárni tőle. Anyám és Apám is a fejlődésének azon szakaszán volt, ahol így döntött. Nincs bennem harag, csak hála. Azt nem mondanám, hogy Anyám és én egyetértünk dolgokban, de számomra már nem okoz gondot ez, igy is tudom szeretni.