Megosztások

Enzo Molinari

Hirtelen jött nagy szerelem, amelyből komoly tanulságokkal léptem ki mindent magam mögött hagyva. Kellett(?) az a közeg a házasságomban amiben meg tudtam fogalmazni magamnak, hogy hol van az a pont ameddig el akarok menni a társam “boldoggá tételében” és hol van az a határ ami után fel tudom vállalni a saját fontosságomat. Nagy tanítás volt…megérte

Rózsa

Próbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.

Margit Palicz

Úgy gondolom,meg mások is így gondolják, az lehet a gond a pártalálásban,hogy kicsit "elférfiasodtam".26 éves voltam,amikor elváltam,és ott maradtam egyedül egy 4,5 és egy 11 hónapos kis gyerekkel.Mindent nekem kellett megoldani,plusz még pénzt keresni,hogy mindenük meg legyen a gyerekeimnek.Igazából nem tudtam megélni a nőiességemet úgy gondolom. 2 fiam van,és próbáltam őket is úgy nevelni,hogy megállják az életben a helyüket.Mind a 2 fiamra nagyon büszke is vagyok.Az egyik fiam már 3 gyerekes apuka,aki mindent megtesz a családjáért.A másik fiamnak sem sikerült még a párját megtalálni,de ő meg elhivatottan sportol,és utolsó éves az egyetemen.Ez már a második diplomája lesz,a munka,sport mellett. Mivel fiatal éveimben elsődleges volt a gyerekek nevelése,és iskoláztatása,ezért sem időm,sem anyagi fedezetem nem volt arra,hogy utazzak,túrázzak,rendezvényekre járjak,ezért most próbálom pótolgatni.

Zoltán

Kóros személyiségzavarral küzdő társtól való elszakadás, válás. Ami sajnos nem látszik elsőre. Mire figyeljünk oda!? Melyek az ismerkedés során felismerhető jelek, hogy hagyd a fenébe, akármilyen jó a segge. Jogi ügyekben elég komoly, magas fokú tapasztalataim vannak ezen a téren, polgári és büntetőjogi vonatkozásban. Gyerekek hol éljenek, kinek mi a jó? Ne hagyj csontvázat a szekrényben.

Mesi

Önellátásra törekvő, természetszerető emberek kozosségét szeretném a lakóhelyem korzetében letrehozni

Zsóka

Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.

Ori

Amikor dolgozik bennem az egyedüllét és a magány témája, arra következtetek, hogy amikor jóól érzem magam egyedül akkor harmóniában vagyok önmagammal (test, érzelem, gondololatok) és a Lelkemmel. Amikor viszont feljön a magány érzése, akkor ràjövök, ha időben tudatosítom, hogy összedölt a harmónia rendszere, valami elcsúszott, és eltàvolódtam magamtól, zűrzavar keletkezett bennem, a gondolataimban és az érzéseimben. Emiatt megszűnt a kapcsolódásom is a Lelkemmel és elhagyatottnak érzem magam. Minél hamarabb veszem elő a figyelmemet, és teszek rendet önkapcsolódásaimban, annál hamarabb jön vissza a egyedüllét öröme és annál több ember kapcsolódik körém, mert kellemes érzés ebben a társaságban lenni, mintsem a magány kétségbeesett, kontrolláló bugyrában.

Ildikó Marton

Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.

Ori

Amikor nem tudok kilépni egy olyan párkapcsolatból, ahol nem vagyok fontos, nem tisztelnek, és nem vagyok értékes, akkor valójában egy önmeghazúdtolásban élek, ahol ezt gondolom, én is magamról, hogy ezt érdemlem meg, és nem többet. Amikor a fejem tetejére is állok, hogy ez az ember annál jobban szeressen, valójában feladom önmagam és kompenzálok egy hiányosságot, hogy megfeleljek neki. Igazából nem ő az, akinek meg akarok felelni, hanem egy férfi mintának, akire ő emlékeztet és nem éreztem, h megkaptam volna tőle akkor a szeretetet, csak, ha bizonyítok, megfelelek. Amint helyreteszem magamban ezt a mintát több megközelítésben is, oldom a férfiakkal való blokkázsaimat, és nem fogok több, számomra méltatlan kapcsolatokban időzni, mert szeretetlenül vagy értékeltelennek, érdemtelennek érzem magam a férfi mellett, vagy jelenléte nélkül.

Elindultam egy úton, mely többször vitt út-elágazáshoz. Egy belekényelmesedett kapcsolatból léptem ki, mely most igazán ismeretlen terepre vitt. A gyász időszakát megéltem, átértékeltem az eddigi tapasztalataimat, felismertem sok hibámat. Egy darabig azzal álltattam magam, hogy jó egyedül, nincsenek problémák körülöttem, és mindent is meg tudok oldani önállóan. Ez így is van. Később arra is rájöttem, ha nincs kivel megosztani az élményeimet, sikereimet, az ágyamat, akkor fabatkát sem ér az egész. Haladok az önismeret útján, ami fantasztikus felismeréseket hoz az életembe. Haladok, de még közel sem vagyok ahhoz, amit szeretnék az életben megélni. Ehhez az úthoz szeretnék egy társat, akivel közösen döntünk a következő út-elágazàsnál, hogy merre haladjunk.