Résztvevők

Sziasztok, 49 éves egyedülálló nő vagyok, egy 6 éves kisfiú édesanyja. Bankszektorban dolgozom 2002 óta. Kihívás számomra egy párkapcsolat kialakítása, ezen dolgozom már egy ideje.

5 éve a covid idején kezdtem el önismerettel foglalkozni, mert vissza akartam szerezni a férfit , aki elhagyott...csatát nyertem , de a háborút elvesztettem. Nem tüskék, hanem vasvillák állnak ki belőlem... nem tudok kérni, elfogadni , megköszönni..

Egyszer egy orvos- természetgyógyász azt mondta miután meghallgatta a történetemet, hogy ha könyvet írnának az addigi életemből, akkor ez lenne a címe: Elhagyásaim története. Szeretném megélni az ellenkezőjét a társammal. Már képes vagyok rá.

Lassulok. Vesztem el a színem. Érzem, hogy szükségszerű.

Bátor és egyben sokoldalú, szeretem a testmozgást (tha chi) mert 2001 óta tolószékes vagyok, nem mondok le a társkeresésről. Hiszem, hogy ha idővel megtalálom azt az embert aki kiegészít, érti a szavaim súlyát, megértő, mert én is az vagyok.

Egyedüllét, magány ez lennék Én és kutatom miért ez jellemez. Jól megvagyunk ami szerintem nem normális de ugyanakkor erő és gyengeség is egyben. Merem magam választani dönteni és nem félni a következményektől, hogy mi lesz egyedül. És gyengeség mert

Hogy ki is vagyok valójában, azt egy számomra fontos ember szemében látom. Írhatnék magamról számtalan jó tulajdonságot, dolgot, de az csak az én véleményem lenne.

Sokáig az èletemet a mèlysègek ès magasságok határozták meg! Az erős Hitem soha nem hagyott el ès ennek köszönhetően magabiztos Nő vagyok!