Tapasztalatok

Szabó Olivér

Mindig nehezemre esett az alkalmazotti lét. Egyszerűen az, hogy egy helyen nap mint nap, ugyanazt csinálni, zéró kreativitással nagyon nem az erősségem. És a környezetembe lévők, akik Alkalmazotti létben vannak, mondják: " le kell nyelni" , "meg kell húnyászkodni" ,és én csak nézek, hogy ez most komoly? Tényleg ennyire elkótya-vetyélni az Életet? Ezért születtünk, hogy egy rabságban egy hamis rendszert szolgálva éljünk? Nyilvánvaló, hogy ezért nem tudtam megmaradni nagyon 3 hónapnál tovább egy munkahelyen sem, de ugyanakkor frusztrál is a dolog, hogy nem vagyok ennyire kitartó?! Az önmagam megfejlődése, igaz kibontakoztatása, és az ügyemért dolgozva a célom.

Pallér Zsuzsanna

Nem álmodoztam vállalkozásról. Nagyon szuper munkám volt. Egy jól felépített életpálya következményeként. Azonban egyre többet voltak stressz alapú tüneteim. Elkezdtem alternatív módszerekkel foglalkozni, de csak átmenetileg volt jobb az állapotom. Szerettem a munkám és eredményes voltam benne, azonban egyre nehezebben tudtam elvégezni a feladataimat. Be kellett látnom, hogy valahol mélyen 2 gyermek és az férjemmel kialakított vidéki élet mellett mellett ez a munka tempó már sok lehet a testemnek. Be kellett látnom, hogy rengeteg minden változott 10 év alatt, azóta, hogy elhelyezkedtem. A munka nem lett kevesebb és emellé fiatal pályakezdő diplomásból családos emberré váltam. Az a bizonyos béka a fazékban észrevétlenül főtt meg. Ki kellett ugorjon. Így történt, hogy nem csak a házasságból, hanem az alkalmazotti létből is kiugrottam és kialakítottam egy önazonosabb életvitelt.

Szűcs Sándor

Elég hamar rájöttem, hogy a hagyományos munkahelyek világa nem nekem való, viszont mivel a szüleim is alkalmazottak voltak, ez volt a mintám, ezért több munkahelyen is kipróbáltam magam. 15 éves koromban egy fatelepen kezdtem, ahol 200 forintot kaptam 1 mázsa fa összehasogatásáért. Később dolgoztam gyárban, ételfutárként, árufeltöltőként, pincérként, értékesítőként, és webshop adminisztrátorként is. Hálás vagyok ezekért tapasztalatokért, mert megtanítottak küzdeni és két lábbal a földön maradni. Már jópár éve a magam ura vagyok és saját vállalkozásom van, ami által sok szempontból egy kiváltságos életet tudtam megteremteni magamnak. Ettől függetlenül ezek a tapasztalatok mindig velem maradnak és örökké emlékeztetni fognak arra, hogy maradjak alázatos és becsüljem meg azt, amim van!