Cziráki Orsolya BoglárkaA válásom után én is kipróbáltam a társkeresők világát (Badoo) és bár itt ismertem meg végül életem egyik legmeghatározóbb kapcsolódását, mégis a hagyományos ismerkedés híve vagyok és nekem az a tapasztalatom, hogy nincs szükség „ismerkedésre”, nem kell tenni semmit azért, hogy megtaláljuk azt, akire szükségünk van, és nem is lehet erőltetni, mert amikor eljön az ideje ,úgyis ott lesz, akár akarjuk, akár nem. Sőt, mindig pontosan az fog érkezni, aki meg tudja mutatni nekem , hogy valójában hol tartok, milyen állapotban vagyok, hol van elakadásom, rá tud mutatni a vakfoltjaimra, akár tetszik ez nekem, akár nem. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem kell hozzá mást tenni, csak önmagamat olyan Társsá formálni, amilyenre vágyok, magammal olyan őszintének lenni, amennyire csak tudok, és felkutatni magamban mindazt , ami akadályozhatja a kölcsönös elköteleződés megélését. A társkeresős kapcsolat pl 3 évig tartott , 3 évig jártuk a közeledés-távolodás táncát, 3 évig játszmáztunk egymással, mert nem mertünk érezni, bízni és szeretni, és hiába voltunk egymásnak mind fizikailag, mind érzelmileg, mind pedig szellemileg megfelelő partnerei , mégsem lettünk társak , mert nem mertünk elköteleződni és mert nem ezért találkoztunk, hanem, hogy meggyógyítsuk egymásban a korábbi sérülést. Hiába vágytam ugyanis mindennél jobban a szerelemre és hittem is benne, hiszen ezért váltam el , képtelen voltam befogadni ekkor még , le kellett ásnom nagyon mélyre önmagamban és a felszínre hozni azokat a gyerekkori és későbbi fájdalmakat, amik a bizalmatlanságomat táplálták és ami folyamatos védekezésre és páncél hordására késztetett. Meg kellett szelídítenem a bennem tomboló Amazont, hogy először is igazi Szeretővé válhassak, a szó legnemesebb értelmében, egy olyan nővé, aki képes szeretve lenni és szeretetet adni. Hosszú és fájdalmas út vezetett idáig, de minden perce fontos tanításokat tartogatott a számomra. Életem egyik legnagyobb tanítása az volt, amikor megtapasztalhattam azt a fajta szeretetet, figyelmet és elfogadást egy férfi részéről, amire mindig is vágytam sőt azt az egységállapotot valakivel amit egész életemben kerestem és én mégsem tudtam befogadni , mert nem álltam rá készen. A Egom számára iszonyatosan ijesztő volt az, hogy egy ilyen fajta mélységben totálisan megsemmisült az, amivel addig azonosítottam magam, gyakorlatilag szó szerint belezuhantam a semmibe az ölelése által és sikítva menekültem a helyzetből. El kellett még teljen pár év mire képes voltam erre a mélységű kölcsönös elköteleződésre , bizalomra és feltétel nélküli szeretetre egy férfival kapcsolatban is , amit addig egyedül a fiam iránt tudtam érezni. De szerencsére az élet kegyes volt hozzám, és nem csak egyszer kínálta fel ezt a lehetőséget nekem és másodjára már élni tudtam a lehetőséggel , ő most a második férjem. Még mindig van még mit tanulnom, még mindig szelídülök és közben képviselem is magam és tanulom, gyakorlom, hogy hogyan kell ezt jól csinálni, úgy hogy a másik számára érezhető legyen a tiszteletem és szeretetem , de én is tisztelve és szeretve érezzem magam. Tanulom az odaadást és az önátadást és tanulom a szabadság és a biztonság összeegyeztetését , egyensúlyba hozását egy mélyen elkötelezett kapcsolaton belül. Volt idő ugyanis amikor ebben is csak vagy-vagy-ban tudtam gondolkodni, vagy biztonságban voltam , de nem éreztem magam szabadnak, vagy a szabadságot választottam és akkor szenvedtem a biztonság hiányától, de ma már tudom, hogy ebben a témában mindenképp van egy harmadik lehetőség is, az IS-IS lehetősége, amikor ez a kettő együtt is meg tud valósulni.
7
Kőhegyi MóniFurcsa állapot a magány. A saját megélésem: valahogy teszem a dolgom (azt is csak nehezen), de nem vagyok jelen. Elmenekülni sem programokkal, sem munkával előle nem lehet. Mintha a világban amúgy száguldó idő lassan vánszorgóvá válna, melynek normál tempójú rohanását csak az évszakok változása szimbolizálja, mert a magány állapotában mintha semmi más nem történne. Számomra a kiutat egy nem várt pillanatban, egy nem remélt impulzus, és arra reagálva egy minden mindegy alapon megírt levél jelentette. Sok mindenre megtanított a magány időszaka – közülük mégis egyet emelek ki. Görcsös akarással, küzdéssel nem megy – soha és semmi. Konok és „erős” emberként a magány volt az egyetlen, ami képes volt térdre kényszeríteni, ami nem hagyott más lehetőséget, mint fel-adni és megengedni. Gyűlöltem, menekültem, és le akartam győzni, mégis elképesztő, hogy mennyi mindent köszönhetek neki. De, ami még elképesztőbb, hogy visszatekintve, – és csak rajtam állt -, ha nem egyedül akartam volna megoldani, lehetett volna sokkal könnyebben…
Ilona KovácsA válásom anno egy 14 éves kapcsolat vége volt, 31 éves koromban. Gyakorlatilag az egész fiatal felnőttkori létemet egy kapcsolatban éltem, hűségesen, kikacsingatás nélkül. Volt előtte némi tapasztalatom, de eltelt 14 év... ott álltam a válást kiheverve a vágyammal, hogy szeretnék újra ismerkedni, de azt sem tudom már, hogy hogyan kell... sőt, azt sem tudtam, hogy milyen férfira vágyom... és nem mellesleg egy pici gyerkőccel. Volt bennem belső gát és félelem bőven, de belevágtam, a barátnőim támogattak, bátorítottak. Beregisztráltam a híres jobbra-balra húzogatós társkeresőre. Félretettem az elveimet és mivel akkoriban az önző énemet éltem és a carpe diem határozott meg, elkezdtem randizni, újra élni. Rituáléként éltem meg a randira készülést, csinos ruha, magassarkú, piros rúzs... Elkezdtem újra megélni a nőiességem, és ez lassan visszadta a magabiztosságom, és egy idő után bátrabb lettem a férfiakkal. Közben megszerettem magam, és ez kezdett el sugározni rólam. Ismerős helyzet? Itt vagyok, ha segítségre van szükséged!:-)
Vass GyörgyTavaly ősszel megismerkedtem egy nagyon helyes, 30 év körüli csajjal, igazi bombázó, legalábbis nekem, aki eddig inkább elkerültem az ilyen tulajdonságokkal bíró hölgyeket, és megelégedtem a könnyű pályával, ahol a barátkozás is megteszi, hogy együtt maradhassunk. Ismertem már őt korábban is, de egy konferencián való részvétel, ahol ő éppen hostessként szerepelt, összehozott minket. Mindketten éreztük, hogy megvan az a kémia, ami kölcsönös bizsergést ébresztett bennünk és kíváncsiságot a következő találkozásra. Nagyjából két hónapig voltunk így együtt, számos randin vettünk részt, a szórakozóhelyektől kezdve a kirándulásokig és közös vacsorákig minden megvolt. Aztán, mivel a kapcsolatunk egy idő után nem tudott szintet lépni, valószínűleg az én kezdeményező készségem híján, szép lassan eltávolodtunk, mígnem aztán végül a hölgy valaki mással lépett le. Fájdalmas tanulság volt számomra ez, mert a beszélgetések, együttlétek során az intimitásnak, érzelmek áramlásának a lelki oldalát éltem meg Vele, ami nem tudott végül a fizikai síkon kiteljesedni. Azt hiszem, lesz még dolgom ezzel, hogy a hasonló szituációkat jobban tudjam kezelni és ne érjen mindig csalódás.
Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsHárom nagy megélésem van, amit itt megosztanék. 1. Az a hiány és szűkösség helye, amelyről sok ember ismerkedik. Úgy élik meg, hogy fal mellett mennek, hogy egyedülállók, egy nyűg nekik, mert miért nincs már meg az a valaki, az igazi és különben sem kezdődhet el az életük, amíg ez a személy nincs meg. De nem értem, miért nem tudnak lehetőségként tekinteni erre az állapotra! Amikor 2018-ban indíttatást éreztem online társkeresőre regisztrálni, egy darabig minden héten több randim volt. Egyfelől szeretek új embereket megismerni és a randizás egy tanulás, egy tükör, amiben mindenképp meg fogsz tudni valamit magadról, másfelől meg azt éltem meg, hogy itt ez a sok facér fiú és válogathatok! Mint a mesebeli királykisasszony a toronyban, aki kezéért hercegek, grófok, bárók és mindenféle válogatott cigánylegények versenyeznek! Amikor házasságban vagyunk, ez az életérzés már nem lesz elérhető, egy valaki van, véget ért a küzdelem, aztán vele boldoguljunk, jó napot! Minden fejben dől el és ez is. Ha elhiszed, hogy megtaláljátok egymást azzal a valakivel, akivel tudnátok együtt jól működni, úgy lesz. De ha nem hiszed is a hited szerint lesz. Node hol van az megírva, hogy közben tilos jól éreznünk magunkat? (Nyilván ésszerű határokon belül egymás szívére vigyázva.) Nem értem, lányoknak mióta lett ekkora teher, hogy a fiúk a kegyeiket keresik, randira hívják őket, fizetnek nekik ezt-azt, amikor a közös időtöltés közben fogyasztanak. Hogy hogy, miért lehet és kell erre szörnyű Isten-csapásként nézni... Egy férfi megérzi, ha az ember úgy áll hozzá, mint a mesebeli királylány és várja, mit bizonyít, megfelel-e egy vagy több kihívásnak vagy sem, és - azzal a mainstream-mel szemben, ahogy minket nőket nevelnek - imádják! Ami még ehhez kapcsolódik, az az, hogy persze ehhez úgy érdemes ismerkedni, hogy az ember egy kicsit szerelmes magába és az életébe. Az a megélésem, hogy egy férfias férfinak egy boldog nő a vonzó, akit ő még boldogabbá tehet. 2. Szintén az intenzív 2018-as randizásaim során ghostolt engem egy magát elváltnak beállított ember, akinek túlságosan kiadtam magam az elején. Kicsit nem tudtam mit kezdeni vele, az ember ilyenkor szégyelli ezt bárkivel megosztani. Aztán rájöttem egy azóta eléggé híressé vált amerikai pásztornak is köszönhetően, hogy aki eltűnik, annak magával van baja, leginkább azt látja meg, mennyire nem valódi. Ez a jelenség azóta a Covid-nak is köszönhetően még sokkal intenzívebb lett. Én 2021-ben férjhez mentem, de akikkel beszélgetek, foglalkozunk, sokat mesélnek hasonló sztorikról. 3. Friend-zone. Mintha szitokszó lenne. Megértem, nekem is az volt. Olyan apróságok nem érdekeltek, hogy a Biblia mellett a szakemberek is azt mondják, azok a kapcsolatok a legreziliensebbek, amelyeket barátságra építik. Nem, mert az ember nem szeretetet akar, ami csomó áldozattal jár, hanem ilyen kis bolyhos szirupízű vattapamacsokat, amik jól esnek és bizsergetnek. Mindenki. Én is. De a dolog már csak úgy van, hogy mi nők teljesen máshogy működünk, mint a férfiak. (Amúgy férfi példám is van erre a konkrét esetre, ha valakit érdekel, amikor a férfiban nem igazán mozdult meg a most már feleségére semmi, de miután Isten világosan megmondta neki, hogy márpedig őt választotta a feleségéül, és ő ezt elhitte és komolyan vette, egy kis kikupálás után beleszeretett, mai napig több, mint 25 éve boldogságban együtt vannak.) Nem csak a Biblia írja, hanem a népi hagyomány is úgy tartja, hogy egy nőnek udvarolni kell, hogy kedvet kapjon a szerelemhez. (A Bibliában úgy írják, fel kell ébreszteni a szerelmét). Azt meg lassanként lehet, apránként építkezve - például barátságon át. De ezt nem értjük, nem látjuk, mert annyiszor utasítottak már vissza - legelőször saját apáink, testvéreink - hogy mi csak ezt látjuk benne, illetve annyiszor bántottak már meg - főleg férfiak - hogy mi akarjuk a kontrollt a kezünkben tartani, mert akkor többször nem történik meg - mekkora tévedés. Ahogy én is. Már hetek óta mantráztam, sőt, kértem Istentől, hogy az legyen a jele, hogy a megfelelő ember közeledik, hogy nem durr, bele akar ugrani egy kapcsolatba, hanem barátkozni szeretne, megismerni. De amikor a férjem - hogy egyébként próbára tegyen - közölte, hogy barátkozni akar, megszakítottam a kapcsolatot vele! Az a Szentlélek szűnni nem akaró birizgálásának köszönhető, hogy elfogadtam végül a férjem döntését, és újra elkezdtem hozzá kapcsolódni. Nem kellett sok idő, hogy feltárja a lapjait, hogy csak próbára akart tenni és elmondja, mennyire tetszik neki, amit belőlem megismert. De férfi. Neki adatott a kapcsolatban a vezetés, tetszik ez nekünk nőknek vagy sem.
Adrienn38 éves vagyok. Hosszú kapcsolataim voltak korábban. Azonban 6 éve az ismerkedési fázisig jutok. Sokat olvasok, fejlesztem magam a témában. Joós István, Dora Gyula, Mészáros Ádám, Matthew Hussey, Dr John Gray munkásságát követem leginkább, de minden idevonatkozó podcast, írás stb. foglalkoztat. Ha van ötleted szívesen veszem vagy megosztom az én tapasztalatom, ha érdekel. 😊
2
Bányász DorottyaCsíkszeredában születtem, szüleim első gyermekeként, a kommunizmusban. A kétszobás tömbházlakás teli s tele volt élettel, vendégek, látogatók és családtagok adták a kilincset egymásnak. Itt lett lételemem az ismerkedés. A levesbe mindig tett édesanyám annyi laskát (tésztát) ahányan voltunk s még egyet, mindig még egyet annak aki betoppanna. Félelemmel kavarodott csodálat, izgalmas kíváncsiság jellemez ma is amikor nagyon könnyedén vissza emlékszem (kb. másfél éves korom óta) magamra, ott abban a hangos, zizi életben. Oázis volt, igazi oázis a szürke, nincstelen kommunizmus, vasbeton kockáinak színpadán, abban a kis blokk lakásban csodás színkavalkád volt. Szüleim őszintesége, vidámsága, nyitottsága, intelligenciája,kreativitása és tiszteletre méltó korlátaik is, olyan példa volt nekem ami lényem legmélyén határoz meg, csodás bölcső volt, hála érte!
- NNikoletta
Üdv Mindenkinek!Mint azt az előző tapasztalatomnál leírtam, van egy férfi aki a "válásom" idején lépett az életembe! Kétszer sem mondom hogy nem adott kezdeti lökést ahhoz hogy kilépjek a 6 éve nem működő kapcsolatomból! Ami viszont nevetséges hogy 3 hónap elteltével is azon a 2 héten kesergek amit Vele töltöttem! Vajon miért?? Sokszor hallgattam meg István videóját arról hogy kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt...ebbe kapaszkodom mert az alapvető érzésem az lenne hogy vele kapcsolódjam... 2 hét elteltével ugyanis ez a férfi "számomra túl bonyolult vagy"felkiáltással tovább állt! Mondhatnám hogy nem értem hogy mi is ez, de megértettem! Az elmúlt 3 hónapban sikerült rájönni! Nem álltam készen egy kapcsolatra!Hogy is álltam volna mikor épp csak véget ért egy 13 éves kapcsolatom? De hihetetlenül ragaszkodtam volna hozzá ami nyilván csak taszítást váltott ki! Szóval értem... igen! Azt adta meg amit már rég nem kaptam meg a páromtól! Bárki ragaszkodna hozzá! És akkora szükségét éreztem mint a levegőnek! Most már tudom hogy ez rólam szólt! Tudom hogy egy 53 éves férfi aki szintén megjárta a poklot (de 4 éve még mindig nem vált el de külön él) az nem keresi a bonyodalmat! Bár lehet ez is férfi függő! Ki így,ki úgy éli meg ezt az időszakot! Közben próbálok itt és egy terápia segítségével javítani magamon! Rájönni az életem céljára! Rájönni hogy idáig mi vezetett! Célokat kezdtem kitűzni magam elé! És várom hogy talán egyszer újra jön ez a férfi és együtt tudunk működni...no és itt jön István mondata..."Kell e tiszteletben tartani azt ahogy egy férfi dönt?" Ahogy ő ezt elmagyarázta a videóban teljesen világos és érthető! De egy nőnek lépni egy férfi felé aki úgy gondolja hogy ő bonyolult és nem szeretné vele ezt a kapcsolatot, az a nő nem mer sajnos lépni,nem meri vállalni a kockázatot hogy újra nemleges választ kap és újra össze fog törni! Pedig az érzéseim nem változnak... egész egyszerűen érzem,tudom hogy ő lenne az.... és ha ennyi idő sem elég ahhoz hogy felejtsem, akkor igen, lehet hogy vissza kellene menni ezzel... és kopogtatni az ajtaján! Sajnos nem vagyok biztos abban mivel teszek jót... elsősorban magamnak! Igen sokminden kiderülne ha mérnek lépni! De túl nagy a kockázat! Vajon van értelme ebben az időszakban bárkihez kapcsolódni? Vagy előbb érdemes magunkon dolgozni és csak aztán kezdeni kapcsolatot? Jelen pillanatban a választ nem tudom de azt gondolom ahogy haladok előre az úton mindenre választ fogok kapni! És talán rájövök hogy egész egyszerűen lehet hogy nem is ő az akivel kapcsolódnom kell ..... És majd váratlanul jön valaki aki el egymásra találunk! Ez is lehetséges! De akkor miért érzem ennyire erősen ezt a vonzódást...🤔
Viktória MatúzSzinte egész eddigi emberi létemben, az emberi természet viselkedéskutatója voltam. Már néhány éves koromtól vannak olyan emlékeim, hogy figyelem az embereket, viselkedésüket, magatartásukat, reakciójukat másokra és a körülöttük lévő világra. Mintha egy laikus kultúranropológusként születtem volna le erre a Földre. Az ismerkedés számomra lételem, szakmai elkötelezettség, hivatás, életstratégia, kutatsái terep, szerelem. Egy ember arca mögött meglátni önvalóját egy ajándék. A léleklátás képességével születtem és formáltam belőle palotát, segítő módszert, én- és önvédelmi mechanizmusokat, létstratégiákat, megküzdési potenciálokat. A szándék, amivel egy másik emberhez közelítünk, meghatározza a további életünk kimenetelét. Minden ismerkedési lehetőség új ajtót nyit önmagunkba. Néha fáj, csalódás, bánat teremtője, de a legtöbb esetben olyan tanító mester akihez mindig fordulhatsz ha elbizonytalanodnál, ha elvesztenéd hited, ha eltünne az út irány, vagyha nem találnád az alagút végét. Az ismerkedés vágya és lehetősége megadatott hát használd! Igen, hallak...de akkor meg kell magam is mutatni a másiknak. Valóban. Ez a legjobb része. Mert igazából nem a másiknak mutatkozol be, hanem rajta keresztül, az Ő viszonyrendszerébe ágyazva ÖNMAGADRA találsz. Jócskán találsz rá példát az életedbe, hogy egy-egy spontán, előre nem tervezett, vagy irányított ismerkedési helyzet gyökeresen változtatta meg a látásmódodat az életről, szerelemről, kapcsolódásról. Ha elengeded azt a megfelelési kényszeredet, hogy jól nézz ki a párkapcsolatkereső palettán, már nyert ügyed van. Ha elenged a görcs, hogy párkapcsolatot akarok és mindent megtennék érte, máris beérkezik valaki az életetbe aki hozzásegít ahhoz, hogy partnerként tudj kapcsolódni a számodra megfelelő emberhez. Az ismerkedést ne a húspiaci kikínálkozás terepeként fogd fel, hanem egy arcban rejlő lehetőséget, egy különleges életút felfedezését, más ember élettapasztalatainak begyűjtését. Már is párban- kapcsolódsz egy másik emberhez, jelentsen ez bármit és tartson bármeddig is. Én a párkapcsolatot jelenleg nem a holtomiglan gyerekszülős értelemben definiálim, hanem két ember, egy időben egy helyen tölt és szerez közös élményeket, tapasztalatokat. Önmagadtól se várd el, hogy élethosszig tartó együttlét lesz a vége, hiszen ezt nem tudhatja senki, még Isten sem. Ráadásul, létezik az a fránya SZERELEMNEK hívott izéééé, amitől elveszíted a fejed és végre nem gondolkodsz. Benne van a bukta lehetősége...? Igen jócskán, de enélkül élni képtelenség, fölösleges próbálkozás, kihagyhatatlan élmény. Szerelemben élni önmagunkkal az egyik legmagasztosabb élmény és forráskód, ami vonzza a számunkra potenciális kapcsolati minőségben lévő másik felünket. Hidd el a világ másik végéről is megtaláljátok egymást, mert bár nem is tudjátok, hogy minden nappal egy lépéssel közelebb kerültök egymáshoz, de a megfelelő önismereti úton keresztül megtalál a szerelem és megismered azt aki számodra a jelenlegi élethelyzetedhez a méltó társ. Ha nem működik az jelzi számodra, hogy te nem működsz úgy amire vágysz. Az ismerkedés az Önismerettel kezdődik, rajta keresztül vezet és vele együtt teljesedik párkapcsolattá. Ha velem találkoztál, már nagyon jó uton vagy önmagadhoz. Köszöntelek a varázsbirodalmamban. Megismerlek BARÁTOM.