
Szia Pèter ! Elmondod mi az èlet célod ? Èn magam màr nem keresgélnek, de èrdekelne, milyen célhoz vágysz partnerre. 😊

Szia Edit! Amikor veszem a bátorságot,hogy megmutatkozzak,persze nem a reflektor fényében,az nekem túlságosan vakító... őszintén,tisztán beleállok és vállalom magam.Mélységében is. Köszi,hogy írtál!Jó látni,hogy van mozgás ezen a felületen. 🙂

Szia Krisztina! A kölcsönösség iránti igény bennem is megvan, minthogy egyoldalú kapcsolódásaim voltak a múltban. Viszont emellett az egymás megértése, és azonos intellektuális szint is nagyon fontossá vált, mivel a megértéshez erre is szükség van szerintem. Te hogy látod?

Amikor megérzem a lelkem mélyén a teljességet, megjelenik benne az űr. Valamiféle vákum ez. Egy olyan hely ami kizárólag a társam befogadására jött létre. És lám itt vagyok és Te is itt vagy! Hamarosan találkozunk! :)

Szia Zoltán! Teljesen egyetértek veled. Számomra is fontos, hogy a kapcsolatban mindkét fél figyeljen a másikra, és hogy legyen kölcsönös megértés. Az intellektuális szint valóban sokat számít, mert így könnyebb mélyebb, valódi beszélgetéseket folytatni.

Sziasztok. Rájöttem, hogy számomra a rajzolás nem csak egy hobbi, hanem egyfajta stresszoldás is. Amikor rajzolok, kicsit lelassul a világ körülöttem, és közben a kreativitásom is fejlődik. Néha mindenkinek szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Főleg a mai világban, amikor sokszor inkább a rossz dolgokról hallani. Ilyenkor fontos, hogy legyen egy hely vagy egy tevékenység, ahol az ember meg tud nyugodni, feltöltődni, és egy kicsit békében lehet önmagával. Nekem ezt a rajzolás adja meg.
István videói a ''A sikeres nőnek nem karrier a dolga'' valamint '' Mi a tennivaló amikor a Nő túl nagy, túl erős'' indította el bennem az a dilémát, hogy akkor mire is van szüksége egy ilyen nőnek (nyilván ebbe a kategóriába sorolom magam). Azzal szembesülök sorozatosan hogy a férfiak többsége fél az ilyen nőtől, vagy nagyon gyorsan menekülőre fogja, ha megérzi ezt az erőt. Szívesen megosztom az ezzel kapcsolatos tapasztalatomat és fogadom mások tanácsát is.

Egy hosszúra sikeredett nárcisztikus kapcsolat és egy méltatlan munkahely megtanított arra, hogy a határaim védelme nem önzés, hanem önbecsülés. Ma már tudom: ahol nem értékelnek, onnan szabad továbblépni.

Igyekszem őszintén nyitni az emberek felé, de valamiért mindig kudarcba fulladnak a próbálkozásaim. Valaki jöjjön és fejtse meg, hogy mi a baj velem :)