Renáta RevóczkyTudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....
3
Beáta SebesSokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊
Tímea PálNagy lobogó hajkorona, szőkésbe hajló fürtök, enyhe, finom smink mögött kis ráncok, csinos ruhácska, karcsú lábfejű nőies cipőcske és érzéki illatfelhő. Ma este táncolni fogok, nem is akármit, tangót, argentin tangót! Zavarban vagyok, táncolni fogok? Mit? Argentin tangót? Én? Körülöttem férfiak és nők, látom a szemükben, hasonló kérdéseket dobolnak a fejükben. A szereplők ráhangolódnak a játékra; kellemes érzések, komplentálódás, belső figyelem és egyszer csak ott van, megvan az önfeledtségben a Nő, díszes kereveten nyújtózik, mint egy álmos macska, finoman, puhán, érzéki pillantásában szenvedély tüze, mosolyában csábítás, homlokán a bölcsesség vonalai. Micsoda találkozás, milyen régóta vágyott élmény! De a játék folytatódik, hiszen a lényege most bontakozik, ha már megtaláltad, éld is meg a Nőt! Párválasztás - hangzik a vezényszó. Hirtelen egy másik dimenzió, állok homályos tekintettel, mint aki egy álomból ébred, még nem érzékelem körülöttem a teret és ahogy eszmélek, úgy távolodik a Nő bennem, megszólítanám, de nem tudom, nincsenek szavaim, nincs hangom, csak néma kiáltás van. Hirtelen kitisztul a kép, állok egyedül, nem jutott pár. Jah, kérem, aki nem létezik, annak hogy jusson bármi is, hol van az a szempár, amin keresztül elindulhat az aranylóan tündöklő áramlás szemtől-szembe? Jeges rémület – nem kellek senkinek és akkor ott terem a gyönyörű férfi, az argentin táncoktató és felkarol és táncolunk – két másodpercre szempillát rebegtet bennem a Nő, majd visszahanyatlik tetszhalott állapotába- görcsbe rándulva lesem a lépéseket, lemerevedek, csetlek-botlok. A latin macsó a fülembe súg; táncolj a szívedből és hunyd be szemed, én ezt teszem és megszűnik körülöttünk a tér , beleolvadok a mozdulataiba és eggyé válok a bennem élő Nővel újra. A zene véget ér, a röpke pillanat elillan és az est további részében már csak a csetlés-botlás marad, vezetem az esetlen, petyhüdt férfiakat, mint női testben élő férfi – ez ismerős, ezt már jól begyakoroltam- és rángatnak férfi testben élő nők. Elkaristolgatjuk a padlót végtelennek tűnő időkig, a tükörteremben, ahol mindenhonnan a szőke, loboncos hajú nő néz vissza rám. Nem is Nő az, egy partra vetett hal, levegő után kapkod, de hol van az éltető közeg, ahol életre kelhetne és hogyan?
Sándor AttilaKedves Tímea! Hát ez milyen jó írás!!! Jó sodrású, szép ívű és benne minden, ami kell! Átérzem, mert habár a másik oldalon, de táncolok én is. Akarva, nulláról kezdve… Hajrá!
0
Krisztina Sipos30èv hàzassàg egy nàlam 25 èvvel idősebb fèrfivel.Beavatàs.Nem kèrdès.A fiam szúletèsèvel kezdődtek a nagy amplitúdójú èrzelmi cunamik.Minden honnèt, minden kivel,minden módon.Szètesès.Önismeret.Egyre több hèj hullott le rólam,amiről nem is tudtam ,hogy rajtam van.Szembenèzès a szúleimmel.Az Ő èletükkel.Harag önsajnàlat ,elèg sok termèketlen szenvedès.Gödör alja.Nem lett vège az èletemnek,ígyhàt elkezdtem fölemelni a fejem.A nap felè. S kiderült ,hogy ez volt az isteni terv....😉Talàn màr megy megköszönni a sok nehèzsèget,amiben vègúl megfejlődtem amire szüksègem volt.
EszterMessziről kezdek, vagyis inkább kronológiailag a legvégéről. Egy éve váltam…, a hosszú, félelemmel, kétségekkel teli vajúdásnak végül felszabadító gyümölcse lett. Ámde a válás után (valójában már azelőtt is) az instabil önbizalmam atomjaira hullott. Sokan leírtátok már…csak ismételem azokat a tipikus kérdéseket,amik cikáztak az én fejemben is: Kinek kellek 2 gyerekkel? Plusz kilókkal, amit a múlt terhe égetett rám és amivel mindig is védtem magam a sérülésektől? Elég jó lehetek így is? Látja valaki a lényeget bennem? Tudom majd látni a lényeget én is a másikban? Nem voltam kezdeményező(most tanulom:)), de annál inkább sérülékeny, bizalmatlan, sokszor kritikus, mert rettegtem/gek az elutasítástól, miközben magamat is elutasítottam. Megfosztottam magam a szabadságtól, az új megtapasztalásoktól, a megnyílástól a lágyulástól, miközben az elmém csak pakolta az újabb falakat. A bennem megfogalmazott kritika az ismerkedés terén, mind-mind a belső félelmeim kivetülései voltak. Féltem megismerni mást, megmutatkozni, átadni magam a hibáimmal, hiányosságaimmal együtt, féltem, hogy nem kellek. Lassan gyógyul a lélek, épül a bizalom, bátorodik a tett, de ma már egyre többször kap helyet, szót a belső lényegem, hogy elmondja, mi fáj, vagy éppen kit/mit akar, mire vágyik, ki is akar lenni valójában, mit érez IGAZnak. Az őszinteség önmagamhoz, ez a fajta “vetkőzés” a legfelszabadítóbb! Mennyi energia szabadul fel, mennyi felismerés talál meg ezáltal! Most azt érzem nyílik a nő, erősödik a hitem, egyre kevesebb a felesleges kör, tisztul az, hogy kivé,mivé akarok válni. Sok meló van már ebben, és még mennyi előttem:). De ez így jó.., egyre izgalmasabb:)! Így változom napról-napra. Ma már igent mondok magamra és kicsit remegő lábakkal ugyan, de nyílok a Másikra. Minden megtapasztalás épít, teret adok Neki. Köszönöm, hogy elolvastad!🙏
Noémi TelekAz úgy volt, vagyis alakult, hogy egy véletlen folytán egymás útját kereszteztük a FWB-emmel, akivel hét hónapig voltunk egymás életében. Rengeteg tapasztalás, vágy, szenvedély és – most már bevallhatom – érzelem is volt bennem, meg benne is, még ha az érzelem benne nem is bontakozott ki. Beleszerelmesedtem, fülig. Vagyis úgy érzem, van valami a lelkem mélyén, amit tagadtam magamban. Most persze, mikor érdeklődött felőlem, hét hónappal a búcsútelefonunk után, tisztán látom, mit adtunk egymásnak. Erre voltunk képesek. És mégis… végtelen szeretettel gondolok rá. Hiányzik. Tudom, hogy az utánam következő nővel kapcsolata van, de nem hagy nyugodni a „Mi lett volna, ha…” És mégis, mi lett volna, ha… Mi lett volna, ha úgy tudunk beszélgetni, mint most, mikor felhívott hónapok után? Mi lett volna, ha a falaim nem lettek volna? Mi lett volna, ha most ismerkedünk meg? Mi lett volna, ha be merem magamnak vallani, hogy ennyire szeretem? Mi lett volna, ha. Mindketten érezzük, hogy ez most más. És mégis. Tisztelem és elfogadom, hogy ő már mással építi az életét, mással éli a mindennapjait, más hallgatja meg, más támogatja, más dicsőíti, más érinti, mással éli meg a boldogságot. Nehéz az érzelmekkel szembenézni. Nehéz a búcsú. Nehéz, mikor mélyen legbelül tudod, hogy ő a te lelkesítő férfid. Most. Mert az élet nagy tanító! Akkor csap le a realitás, amikor nem számítasz rá, és utólag válik világossá, felismerhetővé, mit adott a múlt. Bárcsak máshogy lehetne… Bárcsak… Csak a csend üvölt körülöttem: „Kész vagy! Alkalmas vagy! Képes vagy!” Bízom és hiszek a jövőben, a Nagyobban, Magamban. Tudom, mit akarok, és képes vagyok érte tenni. Ha kell, várni. Mert megérdemlem.
Ildikó NemesA férfi, ha eldöntötte, jön és visz. Ez így történt velem. Semmi halogatás, kerülgetés, kecmec. Te az enyém, én a tied....stb. Hosszú, érzelemszegény házasság után váltam el, majd nyár végén el is költöztem 250 kilóméterre onnan, ahol több, mint 30 évig éltem, dolgoztam, gyerekeket neveltem, mindent megteremtettem. Ismeretlen munkahely, ismeretlen emberek, ismeretlen környék. Minden és mindenki új. Úgy jöttem ide, hogy most belefeledkezem a munkába, a pasikkal meg majd lesz valahogy. Ha már nagyon nem bírom majd nélkülük, akkor kitalálok valamit azzal a nagy eszemmel. Lesz egy B terv is, de ezen többet nem görcsölök. Nem gondolkodtam sokat az életemnek ezen a részén, elfoglaltam magam a munkámmal. De még ide sem jöttem, már kaptam egy telefonhívást, mi a helyzet velem, mikor érkezem, hol fogok lakni, hasonlók. Bemutatkozott az elején, de én nem figyeltem erre. Január végén látott, mikor állásinterjún voltam. Volt még több telefon, az egyiknél jól be is égettem magam, mert nem is tudtam, hogy pont a közvetlen főnökömmel beszélek, és kértem, hogy adja meg a telefonszámát a főnökömnek, tehát saját magának. Itt azt hittem, hogy az életben a hivatalos beszélgetéseken kívül nem dumálunk egymással többet. Nem így lett, jött a többi hívás, az órákig tartó beszélgetések, aztán ideköltöztem, és találkoztunk, munkahelyen kívül is. Három hét után jöttünk úgy igazán össze, az óta együtt vagyunk, együtt élünk. Levadásztam a saját főnökömet... úristen, ha belegondolok! A munkahelyünkön bejelentettük a kapcsolatunkat, én másik beosztásban vagyok már, így nincs köztünk összeférhetetlenség. Igazi Lovestory! Eddig. A jövőt nem látom. A kapcsolatunkat a "Férfi"-m szinte az elejétől felvállalta. Elvált ő is, ami azért sokat könnyített a helyzeten, bevallom. Kézen fogva járunk, mint a tinik... Nekem új ez az elköteleződés, bele kell szoknom, hogy szeretnek, hogy szerelmesek belém, hogy egy másik ember összes jövőtervében benne vagyok, hogy fontos vagyok - nem csak, mint munkaerő, kihasználható ember. Hogy főznek rám, és megjegyzik, hogy a kakaómat hogyan szeretem, hogy nyíltan beszélhetek vele és ő ugyanígy beszél velem. Mindenről, de tényleg mindenről. Hogy az ő vágyai elé helyezi az enyémet, és az övébe beépíti azokat. Hogy mellettem van és átölel, ha kell, és bízhatok benne, és bízik bennem. Hogy megköszöni nekem, hogy vagyok, és hogy vele vagyok. Ez valami eszméletlen érzés. Nehezen leírható szavakkal. Beleszerettem. Tudom, hogy ehhez kellett az, hogy én megtörjek, változzak, fejlődjek, rendet rakjak magamban, megbékéljek. Tudom, hogy kellett ehhez az, hogy ő szenvedjen, megtörjön, talpra álljon, megnyugodjon. Ez olyan filmes, sors-szerű találkozás volt. Csak a rózsaszín köd hiányzik. Én ajándékként gondolok rá. Szóval, eldöntötte, hogy én kellek, és jött és vitt. Néhány hét alatt. Szó szerint!
- Sándor Attila
Legyen! 95%-ra kitöltöttem, a keresést beállítottam, és két nap két éjjel: jobbra is és ballra is. Az első napon, 1 egyedi és 3 azonos szövegű, angol nyelvű üzenet érkezett. Mindegyik "match"-ka, csak monogrammal jött. Válaszom: én az alkalmazás AI security profilja vagyok. Az a feladatom, hogy kiszűrjem a fake oldalakat. Eltűntek! Az első viszont maradt. Borfelvásárlással foglalkozik, éppen Gyöngyösön van. Izzad a tenyerem, hevesebben ver a szívem. Bárgyú levelezés után megadja a teljes nevét. Megtalálom az FB-n. A nő valóban gyönyörű, de már messze van. Visszatért Angliába. Ígéri, hogy decemberben jön a barátnőjével Ungarisztánba és írja, hogy szeretne velem találkozni. Váratlanul felhív Wappon. Megrémülök. Egy anime-szerű AI valaki van a vonal másik végén. Az akcentusa ázsiai. Mondom, hogy ez így nem ok. Éltem Angliában, ott nem ilyen a tájszólás. Nehogy már egy magyar oktasson ki egy angolt… stb Tilt Zavart a dolog, mert legalább használtam az angoltudásomat, és mi van, ha csak szivat, mert vagány?! Keresem online és meg is találom az instán. Hurrá! Követem…😎 Insta: biztosan követni akarom? 5x változtatott nevet az elmúlt pár hónapban ez a mianmari tag. Na! Ennyit az online ismerkedésről…. 🙄🤔