Tapasztalatok

Humania lényege az a megfigyelésünk, hogy tapasztalatok őszinte megosztása által automatikusan vagyunk idegenek számára is hitelesek. Nézz szét – és kapcsolódj azzal, akinek a megosztása megérint!

Kapcsolati válság
  • FE
    Forrás Erika

    Férjemmel 9 éve vagyunk házasok. Van egy csodás kislányunk aki 8 éves. A kapcsolat mesesen indult sem vita sem hasonló. Nagyon tudtunk figyelni egymásra, majd gyors összeköltözés, eljegyzés, egy éven belül esküvő. A lányunk születése után is szépek voltak a napok, de valami miatt mégis feszült voltam. A Párom folyton dolgozott otthon voltunk hárman lányok. Az idő gyorsan telt és valahogy egyre kevesebb idő jutott egymásra. A kislány is sok időt elvett mert az átlagtól eltérő. Éreztem a bajt és egyre többet többet adtam, megoldást kerestem Férjem számára. Mikozben ő vagy nem volt otthon vagy folyamatosan feszült volt, és én magamban kerestem a hibát. Mondhatnánk tipikus, önfeladás csapdája. Igen ezt tettem lépésről lépésre adtam fel magamat, szeretet koldussá változtam. Amikor felvetettem egy lehetőséget próbáld ki te, és igen beindult a változás megláttam mindazt ami eddig előttem rejtve volt. De ahogy én fejlődtem egyre jobban zavart hogy nem kapok viszonzást, és nőtt a távolság. Sok sok beszelgetés során próbáltam felhívni a figyelmét a helyzetre, de bagatelizálás volt a válasz. Nem tartott velem és csak azért harcolt hogy mindene meg legyen, csak az anyagi meg erkölcsi elismerést kereste. Aztán egyszerűen már nem is beszéltünk egy nyelvet. Azt hiszem itt jutottunk el az aljára, hogy már nem is értjük egymást. Én olyan embereket találtam akik meghallgattak, ő pedig kizárva érezte magát. Eltávolodtunk egymástól, pedig az életem közepe még mindig ő volt. A kislány nyaralása alatt együttlétet tervezett annak ellenére hogy már rég kifelé állította a szekerét, mondtam hogy ezt nem lehet. Költözzön el és gondolkozzon, mit akar minket vagy a szabadságot, mert érzése szerint én bezárom. Már el is költözött válás folyamatban. Azóta is igyekeztem segíteni rendet rakni a lelkében, de hiába. Nehez elfogadni azt hogy a másik iránti szeretet nem jogosít fel arra hogy helyette harcolj. Ezt neki kell megtennie, szembe nézni saját démonaival.

  • Profilkép
    Judit M.

    Hosszú évekig éltünk őszinteség nélkül. Végül jött a "csodaszarvas". Minden dühöm ellenére pár nap után már annak örültem, hogy végre beszélhetünk őszintén. Ajánlottam, hogy a lerombolt falak helyébe őszinteségből építsünk együtt új falakat. Már nem akarta. Hosszú hónapokon át vizsgáltam a múltat. Megértettem az okokat, a saját részemet is. Saját történetemből többek között talán érdekes lehet számodra: Milyen idegen nyelven házasságban élni?

  • Profilkép
    Barbara Folly

    Az első csapda amibe tudatlanul, de végtelenül boldogan belesétáltam, az a naivitásomból indult és romantikus irodalmi élményeken alapult. "A szerelem magától él, vagy van, vagy nincs. ". És: "a szerelem elegendő egy boldog élethez. Ha igazi, akkor örökké tart." képlet. Fiatal lánykaként megismertem egy építőtáborban azt a fiút, akit minden lány akart a gimiben. Kezdetben nem is értettem miért én. Aztán a nagykönyvben megírt hatalmas szerelem lett. Királylánynak éreztem magamat. De az elvarázsolt elmeállapot elmúlt és én akkor még nem is sejtettem, hogy ez ellen tenni is lehet. Szépen lassan csak azt vettem észre mindig én vagyok az ügyeletes bolond, akin mindig lehet nevetni, aki mindig butácska, akit lehet felsőbbrendű mosollyal ignorálni. Sokáig sértetten azt gondoltam, ez az ő hibája. Szépen lassan tanultam/értettem meg, hogy ezt bizony én okoztam. Hiszen kezdetben örömmel sétáltam bele ebbe a kis buta szerepbe. Örültem, hogy nevet, de nem éreztem a különbséget, rajtam vagy velem. Boldogan voltam az, akihez mindig szól, akit mindig irányít, akinek mindig el kell mondani mit és miért és hogyan. Saját magam építettem ezt az alárendelt kapcsolatot, természetesen jó érzékkel találtam meg ehhez nyilván nem véletlenül azt, aki ebben partner lehet. Amikor először éltem át, hogy hűtlen, akiben feltétlenül megbíztam, aki a mindent jelentette érzelmileg akkor még igencsak instabil kis világomban, magamat hibáztattam. Klasszikus. Nem vagyok szép, nem vagyok jó, nem vagyok elég. Nem vagyok elég irányítható. Még egy ideig együtt maradtunk, de azt hiszem csak azért, mert betegesen ragaszkodtam a családképemhez. Hiába jöttek sorra a piros zászlók. Lobogtak, később hangosan csattogtak, de az én szemeim és füleim zárva voltak erre. A legjobb barátainkat a családtagjainkat is becsapta, sokszor az én közvetítésemmel. Mert, ha őt szeretem, segítek. Mekkora nagy tévedés... Én nem akartam elválni mint anyukámék. Teljesen kizártnak tartottam és mindent, mindent jobban, ügyesebben okosabban akartam csinálni mint az akkorra már harmadik férje mellett élő anyukám. Nem volt hozzá elég tapasztalatom és tudásom. Az akarat pedig kevés volt ehhez. A férjem a válásunk után még sokszor becsapott, később a gyerekeinktől is képes volt elcsenni, vagy 'kiénekelni' értékes dolgokat (ballagásra kapott új laptop ami akkoriban nagyon komoly értéket képviselt, vagy az ifjúsági betét összege...) És a gyerekek szintén önként sétáltak bele a csapdákba. Együtt tanultuk meg, hogy az emberek, még ha a szívünkhöz nagyon is közel állnak, nem mindig tesznek jót. Az édesapjuk azóta megtalálta azt, akivel hosszútávon is együtt tudnak működni, de a gyerekeink mára már csak mosolyognak. Sokkal bölcsebb életszakaszba lépve, szeretettel tudják azt mondani, apa mindig is csak apa marad. Tudjuk milyen, tudjuk hogyan működik, nem várunk mást. Az én mércémmel mérve nem lett az életünk mintapélda, de most már -ezzel együtt-, hatalmas elégedettség. A gyerekek felnőttek, rettentően összetartóak, önzetlenül képesek szeretni egymást, és a családtagok mindegyikével jó a kapcsolatuk. Azt gondolom, mégiscsak sikerült értéket teremteni. Ők mindig számíthatnak egymásra, akkor is, ha én nem leszek már a háttérben. Hatalmas megnyugvás ez. Régebben nem találtam sok eredményt, amire büszke lehetek, de már képes vagyok látni ezeket.

  • Profilkép
    Sándor Attila

    25+ év. Ebből vajon mennyi a szerelem? Mennyi a szeretet és mennyi a szobatársi viszony? Érdekes ez. Teli vagyok kérdésekkel, ami jó. Van még bennem élet, ami élni, tapasztalni akar. Egy adott életszakasznak, egy adott kapcsolatnak mik a releváns halmazai? Mindkét félben elérhetőek ezek a halmazok? Lefedik egymást? Ki kinek a halmazába fér bele? Kinek melyik halmaz a fontos? Ezek a kapcsolódások az időben előrehaladva milyen dinamikát mutatnak? Mindig azok a halmazok a fontosak? Egyáltalán, mi fontos az életben? Az egyén lelki fejlődése? A társas kapcsolat szeretet alapú fejlődése? A mindenhez történő kapcsolódás megélése? Mit kell az egyénnek meghaladnia? Kell-e valamit is meghaladnia, vagy csak felismernie, tapasztalnia? Nálam, a mérleg nyelve jelenleg - egy aranycsöppet-, a saját megélésem felé billen, azzal a feszüléssel, hogy szeretném ismét az életet szolgálni, szeretettel a nagy egész átölelésében. Úton vagyok, célt nem látok, támogatásom nincsen csak segítő ráhagyatottságom. Ez így nem visz előre. Ezt élem meg kapcsolati válságként.

  • Profilkép
    Gergely Kiss

    Érdekes dolog az elválás. Számomra először van ez a tapasztalat, hogy hogyan éli meg egy nő és egy férfi a szakítást. Én mint tipikus férfi az első pár hónapban úgy éreztem, mint aki kiszabadult, ő 2-3 hónapig gyászolt. Ezután találkoztunk és beszélgettünk egy nagyot. Talán 2-3 éve nem beszéltünk ilyen jót. Ezt követően otthon hetekig emésztgettem a dolgokat, rájöttem mi vezetett a szakításig, milyen sokat hibáztam, hányszor volt az egom miatt veszekedés és arra is hogy még mindig szeretem. Ő viszont már tovább lépett... Esküszöm ez most sokkal rosszabb, mint mikor szakítottunk. Minden percben írnék neki, meg szeretném beszélni de nem teszem, mert tisztelem őt és a döntését. Olyan mint egy leszokás egy függőségről, mintha nem gyújthatnék rá, pedig le se akarok szokni. Tudom én, hogy ez a gyász időszak és egyszer majd elmúlik, de milyen kár hogy nem léphetek egyből oda.

  • Z
    Zita

    Aki átélte a kisgyerekes időszakot, pláne több gyerekkel, nem kell bemutatni, mi zajlik ilyenkor. Férjemmel több mélypontunk volt, nem tudtuk megbeszélni a dolgainkat. Erre irányuló próbálkozásaim rendre sikertelenséggel zárultak. 2023-ra úgy éreztük, javul és fejlődik a kapcsolatunk, könnyebb már az iskolás korú gyerekekkel, több és tartalmas idő jut egymásra, a házasélet is intenzívebb lett, mindkettőnk megelégedésére. Ebben a pozitívan változó időszakban derült fény férjem hűtlenségére. Online kurzussal, majd annak eredménytelensége után coach-csal próbáltunk javítani a helyzeten. A coach őt továbbirányította pszichológushoz. Fél évig próbáltuk megérteni segítőinkkel, mi miért történik, a másik álláspontját tisztán látni. Végre megértette milyen fontos lett volna évekkel azelőtt is beszélni az érzésekről, megélésekről. Sajnos újra és újra elbeszéltünk egymás mellett. A bizalom visszaépítéséhez szükséges őszinteség elmaradt, több hazugságra derült fény. Érzelmei tartósnak bizonyultak a másik nő iránt, azzal nem tudok mit kezdeni. Így felhagytam a kapcsolat megmentésével és a család egyben tartásával. Külön élésünk óta igyekszem normális, nyugodt légkört tartani a gyerekek miatt.

  • Profilkép
    Timár Tibor

    22 év házasság, nagy út és még hosszú út vár ránk. Az élet nagy kérdései merültek fel benne. Most már szép, de nem mindig volt ez így. Föltettem a kérdést sokszor magamnak, hogy vajon milyen ember az olyan, akinek a viselkedés mintája miatt a felesége sclerosis multiplex-es lesz. Vajon milyen ember az olyan, akinek a gyereke fél attól, hogy apa hogyan reagál a helyzetekre. A válaszom az lett: Egoista, gyáva, sérült. Hogy mi lett a megoldás? Elszégyeltem magam és addig mentem a belső vadonom legmélyére, egyedül és segítséggel, amíg annyira megváltoztam, hogy a feleségem kigyógyult a gyógyíthatatlan betegségből, a fiammal pedig egy nagyon szuper kapcsolatom van és ami még nagyon fontos, magammal is nagyon jó lett a kapcsolatom, most már büszke vagyok magamra, bele merek nézni a tükörbe.

  • Profilkép
    Bányász Dorottya

    Babát vártunk, akkor már két éve minden lélegzetvételünket közösen vettük, fiatalok voltunk és társfüggők. Gyereket akartunk, jött is hamar. Várandóságom elején már tapasztaltam, hogy elfordul tőlem, más dolgok lettek fontosabbak, ma sem tudom az igazi okát. Én egyre mélyebb kapcsolódásra vágytam várandósan, ő egyre kevesebbet adott. Így szépen nőtt a távolság, nekem a gyerek megszületése jósok dolgot hozott, mindennapi tennivalót, a férfi egyre távolabbról nézte ezt. Eltolódott a bioritmusunk, én korán feküdtem, hajnalban keltem a gyerekkel, ő éjjelezett, nappal aludt. Nehéz anyagi és lakhatási körülmények sem segítettek. Jött a második gyermek. Építkeztünk. Mondta, hogy elmegy Londonba. Karriert építeni, engem -minket Isten áldjon. Tíz év következett így. Ma mind magyarországon élünk, igaz külön, mindent ő fizet a gyerekeknek. Együtt ünneplünk, elmegyünk strandra, abban segítjük egymást amiben tudjuk, pont abban. Nagy tisztelet!

  • Profilkép
    Zita

    Nem találtam pontosabb meghatározást, így a "kapcsolati válságot" választottam. Számomra több dolgot jelent. 1 - magammal való kapcsolatom, 2- másokkal való kapcsolatom, 3- párkapcsolat. A legtöbb idő a 3. értelmezésére kellett, hogy rájöjjek, nekem a tipikus párkapcsolat, a minta nem működik. Lényemből fakadóan, nem tud egyszerűen működni az, amit mindenhonnan hallani lehet. Aztán találkoztam egy tanítóval, aki azt mondta erre, "fordulj meg a lovon!" Időbe telt míg sikerült értelmeznem, ráéreznem, rávezetődnöm, hogy ez mit is jelent. Nekem ebben az ikerláng találkozásom segített a legtöbbet. Erről tudok mesélni, ha valaki hasonló cipőben jár, járt.

  • Profilkép
    Marina dr. Varga

    Az életünk a kapcsolatokról szól, kapcsolatokból áll. Az élet kapcsolódás, ha úgy tetszik. A kapcsolódás vélt hiánya is a kapcsolatról szól. Ha mással nem, hát önmagammal, vagy valaki nálamnál nagyobbal. A jóga is kapcsolódás. A jó Iga, Ige. Kapcsolataink válsága a világhoz való hozzáállásunkat tükrözi. Tapasztalatom szerint, ami segített, az az odafordulás és a határok. Még akkor is, ha már egy letűnt világom kapcsolatába kapaszkodtam. Az odafordulás és a határok segítettek. A továbblépésben is. Mert az odafordulás és a határok megértéshez vezetnek. Feloldozáshoz. Kényes egyensúly ez a határok és a szolgálat között. Úgy tapasztalom, ez a tánc lökdös végig az úton a fal mellett. A sziklás fal mellett (szaturnuszi analógia?), ami ledörzsöli rólunk a felesleget.

Kapcsolódj!

Humania a tapasztalat alapú kapcsolódás platformja, ahol a Tiedhez hasonló kihívást már megoldott mentorok, praktikus segítséget adó feladatsorok, és a való világban találkozó csoportok segítenek az utadon haladni, sőt akár pénzt is kereshetsz, ha másoknak ebben Te is segítesz.

Gyere, és vegyél részt – szükség van Rád!
Számoljuk fel együtt a magányt!
Regisztráció