Szerencse is kell a Tervbe illő karrier váltáshoz, sőt több lépéses játék-tánc is lehet a folyamat. Lehetnek benne vákuum állapotok, amikor végtelenül belassulnak a történések, de okkal, máskor pedig csak végig kell lépkedni a vörös szőnyegen, mert nyilvánvaló, hogy győzelmes mérföldkőhöz ér az ember. Nekem ez a megélésem.
Több évtized a pénzügyben, bankban és egyéb pénzügyi szolgáltatónál. 5 évente egészséges a váltás, pont elég stabil ismereteket szerezni és újraárazni magam. Aztán 50 évesen saját elhatározásból élni egy izgalmas lehetőséggel. Új szakmát tanulni, kiszakadni az irodai 8-16-ig keretéből. Megismerni egy másfajta napi ritmust, elköteleződést és felelősséget. Nem könnyű megélni a mindennapokban a home office és a sok száz km utazás váltakozását, de egyben szép is.
Közel 50 éves voltam már, amikor egy teljesen új szakmát kezdtem el. Ebben szerepe volt annak, hogy a Covid miatt gyakorlatilag kényszerhelyzetbe kerültem, és a több mint tíz éve fennálló vállalkozói létemet fel kellett adnom, mert a projektjeim leálltak, és újra vissza kellett mennem munkavállalói státuszba. Viszonylag gyorsan olyan munkakört kellett találnom (Scrum Master), ami újszerűsége révén kevesebb tapasztalattal is megpályázható volt azzal a kitétellel, hogy teljesen új dolgokat kellett nagyon rövid idő alatt megtanulnom, viszont az átlagnál jóval magasabb bérezéssel kecsegtetett. Ekkor ismertem meg a forradalmi Karrier Hack koncepciót. Ha szeretnél elérni 30-40%-kal magasabb fizetést a jelenleginél, ismerd meg te is ezt a módszertant, ami plusz milliókat hozhat neked éves szinten !
A közgazdász végzettségem megszerzése után hosszú évekig toltam a szekeret másoknak, főleg multi cégek pénzügyi osztályán. Igazából gyerek nélkül ezt teljesen optimálisnak tartottam, jól kerestem, jó volt a társaság, akkor még nem zavart a kötöttség. Aztán az évek során vettem a bátorságot kipróbálni magam más területeken is. Ausztráliában vendéglátásban és vízumügyintézésben, Svájcban műkörmösként is dolgoztam. Annyira jót tettek a külföldi évek, annyi magabiztosságot adott az, hogy bármikor meg tudok újulni és újrakezdeni, hogy ma már úgy érzem a jég hátán is tudnék kezdeni valamit magammal. A kislányom megszületése után most évek óta megint valami újban vagyok, ahová már a szabadságvágyam hajtott. Network marketing területen tevékenykedem…na ez az igazi személyiségfejlesztő :)
Én nagyon régóta küzdöttem azzal, hogy rájöjjek, mely munkát tudnék szívvel lélekkel évtizedeken keresztül csinálni. 2022-ben véget ért vállalat átalakítás miatt egy stabil hosszabb munkám. Azóta én keresem a megfelelő munkahelyet. Számos kudarc ért ilyen-olyan munka közösségekben, rosszul megválasztott munkahelyeken. Nem nekem való munkakörök, főleg bárki által betanulhatóakban. Nem megfelelő kollegák. Én rájöttem, hogy férfi kollegák mellett tudok nyugodtan dolgozni. Nem élem meg jól a nők áskálódását, kibeszélését a munka világában. Természetünkből adódó hogy sokat csacsogunk mi nők, munkában is, de nem mindegy nagyon, hogy jóindulattal beszélgetünk témákról, vagy kibeszélőshow-ként megítélünk embereket. Én nagyon érzékeny vagyok erre. Mikor engem beszéltek ki, nem bírta a gyomrom. Nem bírtam az álszentséget, majd az összefogottan szembe kritizálást. Érződött a rosszindulat. Ki is léptem abbol a munkából pont a kollegák miatt. Utána folytatódott más munkakörök kipróbálása, főleg fizikai operátori, illetve irodaházi recepciós munkakör. Ezekben a hónapokban lettem arra tudatos, hogy nekem olyan munkakör kell, amiben szellemi kihívás van... nem passzív monoton munkafolyamatok, ahol agy nélkül végigviszel 8-12 órát. Tavaly augusztusban megismerkedtem egy férfival, aki kinyitotta a szemem új karrierutak felé. Meséltem neki róla, hogy mennyire nem tudom mi az a munka, ami hivatás lehetne nekem. Ő Seo világában dolgozik vállalkozóként. Beszélgettünk szakmák személyiség passzolásáról, ki miben lehet jó. Egyre többet mesélt nekem arról, hogy miről szól az ő munkája. Rávilágított arra, hogy a Seo világa (keresőoptimalizálás) mennyire összefüggésben van a marketinggel. Beszélgettünk a jó marketinges erősségeiről, miként tudja támogatni a cégek fejlődését, profit emelését. Ekkor jött a felismerés bennem, hogy én jó lehetnék ebben a szakmában. Jó kommunikációs készségekkel rendelkezek és az alap attitűdöm a segitőszándék. A támogató munkakörökben érzem otthon magam. Így nagy bátorságot vettem 2025 januárban és online képzés keretein belül elkezdtem tanulni marketinget, Ai felhasználást, és szövegírást is, mely a marketinges kitűnő fegyvere. Ezen az úton haladok most. Lelkesen... úgy érzem ez lehet hivatás nekem. Hiszem, hogy most jó az irány és a sors kezeként élem meg, hogy nyáron megismerkedtünk azzal a férfival. Habár vele nem lett kapcsolat, de ő a karrierutamban segített. Jó időben érkezett és ihletet kaptam. Ti is hisztek benne, hogy okkal érkeznek emberek az életünkbe? Van, aki rövid ideig marad, de tanít valamit, vagy épp átsegít egy nehéz helyzeten. Őrangyalok.
Jó úton haladok! Rádöbbennem, mennyire fontos megbecsülni a munkahelyemet – vagy éppen felismerni, ha eljött a váltás ideje. Életem első munkahelyén 13 évet töltöttem. Voltak benne jó és rossz időszakok, de az utolsó években a nehézségek kerültek túlsúlyba. Egyre inkább éreztem, hogy minden porcikám szenved, és ez már az egészségemre is hatással volt. Sokat harcoltam magammal, hogy ez biztos állás, biztos fizetés, de belül valami ki akart törni, szinte szétszakított. Aztán meghoztam a döntést: elengedem. Bementem a főnökhöz, és közöltem vele, hogy hónap végével felmondok. Amikor kiléptem az irodájából, leírhatatlan felszabadultságot éreztem – mintha a felhők fölött jártam volna. Életem talán legjobb döntése volt. Ezután csatlakoztam a családi vállalkozáshoz. Az elején hatalmas lelkesedéssel vetettem bele magam a munkába, igazán élveztem. Azóta nyolc év telt el, és most ismét azt érzem, hogy valami megváltozott. Az elmúlt két évben saját vállalkozást építettem, amely lassan beindul. Tudom, hogy a biztos fizetés elhagyása nehéz döntés, de egyre inkább hiszem, hogy ha igazán akarom, bármire képes vagyok.
Sokáig azt hittem, hogy vállalkozó leszek. Angolt tanítottam, sokat utaztam. A tengerparton dolgoztam, teljesen szabad voltam. De belül sosem szorongtam ennyire és azóta se, mint abban az időszakban. Azt tanultam, hogy csak akkor lehet olyan életem, amit szeretek, ha magam osztom be az életem, és gyökértelenül járom a világot. Aztán mégis hazajöttem. Visszamentem tanulni, és elkezdtem egy irodában dolgozni. Soha ilyen jól nem éreztem még magam. Nem vágyok a tanítás rivaldafényére, és az állandó utazás dinamizmusára sem. Szeretem, hogy csendes az életem. Hogy reggel mosolyogva ülök a metrón. Hogy Budapesten élhetek, ami a világ legjobb helye. De el kellett menjek, hogy rájöhessek arra, hogy amit kerestem mindvégig az enyém volt.
Versenysportoltam. Egy mindenben tehetséges, okos fiatal lány. A tanáraim szerint, inkább az eszemre kellett volna alapoznom a jövőmet, nem a sportra. Én a sportot választottam. Terveim szerint... halálomig választott küldetés. Válogatott, válogatott lemondása, 26 évesen csalódottan egy edzés közben, sértetten távoztam kipakoltam a szekrényem, és szó nélkül elhagytam a röplabdát. Persze egy társba kapaszkodva mertem ezt a lépést megtenni. Egy tanítói diplomával, irányváltás közben... informatika, rendszerszervezés. 6 éves gyermekkel válás, az új partner vállalkozó. Karrier a kukába, önként és dalolva. Élelmiszerbolt, vendéglő üzemeltetés 12 év. Országváltás, minden a kukába. Fizikai munka, 3 műszak Van egy jó/rossz tulajdonságom. Mindenhol és minden helyzetben jól tudom érezni magam, mindenben megtalálom azt a szeletet, ami számomra értékes, tanulságos, szórakoztató, hasznos. Változtatni, felborítani, önmagamat választani hasznos, fájdalmas, de egyben felszabadító is. 32 évesen visszakunyerálta magát az életembe a röplabda, amit még sok évig űztem hobby szinten. Életem egyik fő tartópillére volt. Áldozat, kitartás, befektetett munka fontossága, alázat, csapatmunka, példamutatás. A többi tartópillér az örök kíváncsiság, és a tisztesség. Az én esetem nem példa a dicsőséges felemelkedésre, inkább az életben maradásra, az épp elme megőrzésére. Felfejtve a megtett út szövetét, megértve a miértek egy részét, megbékélve, megszeretve a megtett utat.
Izgalmas volt számomra az elmúlt másfél év, és még mindig nem záródott le a folyamat. 13 év alkalmazotti státusz után, Németországban, mérnökként, anyagilag megbecsülve, de valamilyen szempontból mégis kicsit kiüresedve, egyre többször tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy: "Tényleg ennyi? Még 30 évig ülök majd napi 8 órát a gép előtt, szállítom a munkáimat a főnöknek, small-talk-olok a kollégákkal a kávégép előtt, és csak este 6tól vagy hétvégenként csinálom és élem azt a boldog, szabad életet, amire belül valóban vágyom?" Nem mondom, nem volt egyszerű a lépés, és még nem állt be véglegesre a rendszer, de 2023 júniusában kiléptem a mókuskerékből. BBBBAROMI IZGALMAS AZ EGÉSZ. Ráfordulni arra az útra, ami az én utam :-) Ennek a folyamatnak, a lelki útnak,a saját megtapasztalásaimnak élményeire hívlak téged is. Hátha tudok valami olyat mesélni, ami inspirál. Hátha ép valami ilyesmiben vagy, és kölcsönösen táplálkozunk egymás megéléseiből. Hajrá Nekünk :-)
Pályakezdőként az első nyolc éveben bejártam egy kalsszikus karrier létrát. Egy nap arra ébredtem, hogy nem tesz boldoggá az amit csinálok, pedig megfizettek, a területemen szakértővé válatam. Mégis hiányztott valami. Az emberekkel való foglalkozás és a szellemi oldal. Szerettem volna ha az időm egy részében olyan tevékenységet végzek, ami feltölt, és ami fenttartja a vitalitásomat. Felmondtam. Kiüritettem teljesen az életem. Életmódot váltottam, és többször tanultam új szakmát. Jógaoktatóként, kertészként és egészségügyben is dolgoztam. Tapasztalatom, hogy ér új dolgokat tanulni, ér változtani, 40-50 évesen is. Még akkor is ha a környezeted nem érti miért. Elég ha az ember maga tudja hogy ami felé megy az mit ad. És ér újrakezdeni... bármikor.