Tapasztalatok

Agee

Erő. Magabiztosság. Kisugárzás. Hét éve pont egyszerre dőlt össze minden. Válás, munkahelyi válsàg, anyagi csőd. Két kétèves gyermekemmel egyedül maradtam egy albérletben. Ott volt az alja a gödörnek. De jó volt, hogy leértem, mert onnan lehet szuperül felfele èpítkezni. 5-6 évig csak erőt gyűjtöttem. Idővel jött a magabiztossàg, az elismerès, önfejlesztès, kisugárzás. Kis kitartó lépèsek. És nem haltam bele ( pedig akkor ott lent úgy tűnt). Sőt, az út mindent sebet begyógyított, és a túloldalon sokkal erősebben jöttem ki. Most már tudok másnak is erőt adni. Ti hogy gyűjtitek az erőt magatokban?

Szabóné Oláh Edit

Az élet akkora terhet ró ránk amekkorát elbírunk ! Hmmm Néhány hónapja kirántották a talpam alól a talajt ! Felébredtem! Rákényszerültem a lelki nagytakarításra! Nem azért, mert rájöttem, hogy ezt kell tennem, hanem azért, mert már annyira szenvedtem, hogy nem maradt más választásom. Fájdalmas , de hiszem hogy megéri!

Szabi

Éppen egy elég nehéz időszakon megyek keresztül. 10-éves kapcsolat után egyedül kezdek előlről mindent. Eddig mindig más volt a fontos, azt hittem boldoggá tudom tenni a családom ha megteszek értük minden tőlem telhetőt, de úgy tűnik ez kevés volt. Most itt az ideje ,hogy vállalva ami nekem fontos, ami az én feladatom, rendet tegyek magam körül.

Csontos Tamás Péter

Én sosem vagyok kész a rendrakással. Emellett a világban rend van. Erre a paradoxonra nehezen varrtam gombot. Nekem hosszú időkön keresztül mindig a technika kellett, amennyiben láttam vagy elhittem, hogy valaki eredményes. Hosszú éveket áldoztam helyesnek gondolt világképek mentális strukútrák, technikák megismerésére. Ennek egy óriási hátrányát tapasztaltam az évek során. Ezeket a mintázatokat szeretném megtapasztalni és ezzel elvágom magam a közvetlen tapasztalástól. Miért? Nézz egy három éves gyermeket vagy idézz fel gyermekkori emlékeket, az a kíváncsiság ahogy a világban tekint egy gyermek, pont ez vész el. Pont ez a kíváncsiság ami felnőttként felszabadíthat. Miért lehet fontos ez? Máté 18:3-5 "Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába". Nekünk embereknek már jó rég óta "csak" ennyire fontos a belső rend... Ez egy folyamatos belső munka. Miben segíthetek?

Toth Ibolya

Rendrakás Mindig is fontos szerepe volt a rendrakásnak életemben. Mikor kis gyermek voltam mindig magam után kellett pakolnom játékaimat, ruháimat .... Édesanyám így tanított a rendre. Majd nagyobb lettem a lakásban kellett rendet raknom. Otthonról elkerülve a minták elvárták tőlem hogy rendet rakjak továbbra is magam körül a lakásban. De az én életemben nem volt rend sem a kapcsolataimban sem magam körül ,mert ezt otthon nem tanultam meg ( a Minták ). Majd ez a tudat, hogy ezt nekem kell csinálni el kezdtem másoknak is rendet rakni életében. De a sajátomban nem. Majd megtanultam az nem az én dolgom. Az én dolgom először is magam körül minden olyan kapcsolat amely elvette erőm, amely taszított, amely akadály volt mind egytől egyig megszüntetni. Nagy bátorság kellett hozzá. Nagytakarítást csináltam magam körül . Minden pici kis lyukba, helyre be be tekintettem és alaposan kitakarítottam. Rokonok, ismerősök, barátok, munka, pénz, tárgyak ..... Évekig takarítottam nem tudva hogy egy nap milyen fontos lesz számomra az igazi rend körülöttem. Most egyszer csak eljött a semmiből a rendrakás újbóli fontossága. Így fontos lett számomra rendet rakni kapcsolódásaimban mint anya lánya kapcsolat, munka területén. Ma úgy látom rend van körülöttem . Mindennek meg van a helye ott van ahova tartozik és ahol lennie kell. De kíváncsisággal várom vajon még kell e valahol rendet raknom. Keresem de még (már ) nem találom.

Noémi Telek

A szeretői viszony után 2022 őszén (jegyzem meg, én nem tudtam, hogy az, egészen a végéig) – amibe nem önként csöppenve berántott a Mindenség, és ezt komolyan mondom, így volt, berántott… odatették nekem, szó szerint, de ez is hosszú sztori – megfogadtam magamnak, hogy nem randizom, amíg nem érzem, hogy képes vagyok többre, mint buliban összeszedni valakit, hazavinni, vagy merészen ott helyben egymásnak esni egy eldugott helyen, esetleg ugyanígy Tinderen egyszer röhögve, máskor felizgulva férfiak agyát húzni, totális kontrollban lenni. Ebből 2 év önsanyargatás lett, de őszintén, megérte. Még akkor is, ha ott volt valaki új, izgató és nagyon finom falat. Ez alatt a 2 év alatt milliószor zuhantam össze zokogva az új és bútorozatlan lakásom nappalija közepén, kérve segítséget ‘valamitől’, ‘valakitől’. Nem vagyok vallásos a szó ilyen értelmében, de hiszek valami ‘Nagyobban’. Ennek ellenére imádkoztam is, nem egyszer. Üvöltve, zokogva, néha bormámorosan, máskor pusztán kimerülten. Hónapokig nem tudtam felállni a padlóról. Ez tartott egy ideig, de volt egy pillanat, amikor átfordult valami. Nem tudom pontosan, mi volt az, de tudtam, hogy bármit csinálok, tök mindegy. Minden mindegy. Kapálózhatok amennyit csak akarok, de bele kell simulnom az akkori Jelenbe. Lenyugodtam. Közben a karrierem szárnyalt, mert ha valamiben, abban jó vagyok, hogy kihozzam másokból a legjobbat. Nem embertelenül. Rájöttem, hogy képes vagyok másokat többre sarkallni, fejlődést kihozni a saját erejükből. Mert részemről nincs mögötte önző érdek. Legalábbis nem érzem. Több mentoráltam sikerét láttam, a csapatom meg egyszerűen megállíthatatlanná vált. A családállításokra is már nem a saját állításomért mentem, az úgyis haladt. Észrevettem, hogy a szerepek, amiket kaptam, mindig a megoldást, feloldást jelentő szerepek voltak… másoknak. Olyan stabilitást éltem meg ebben, amit még soha nem tapasztaltam. Erőt éreztem. Mi a fene történt?! Mi volt velem?! De komolyan… Viszont még izgatott valaki….és jött is végül…miután megengedtem.

Paksi Anna

Sokáig nem éreztem eléggé nőnek magam. Nagyon határozott, karakán, "erős" személyiségjegyeket hoztam, és mindent csak úgy volt jó, ahogy azt én gondoltam. Utólag nem is csodálkozom azon, hogy milyen kapcsolataim voltak. Miután erre ráláttam, elkezdtem bántani magam, hogy nem vagyok elég jól nő, és még kevésbé tudtam ezt kifejezni. Amikor angolt tanítottam minden diákhoz úgy viszonyultam, hogy ő már tud angolul, csak nem tud róla. Én csak azért vagyok ott, hogy megmutassam neki, hogy tud angolul. Ezen módon kezdtem a saját nőiességemre is tekinteni. Hogy már tudom, bennem van minden amire szükségem lehet a kibontakozásra. Te mit gondolsz erről? :)

Napsugár

Sokáig nem tudtam elviselni hogy nem vagyok tökéletes. (Oroszlán napjegy) Egy családállítás alkalmával döbbenten álltam szemben azzal a ténnyel, hogy mindent ami nem fér bele a napsütéses, mézes-mázas, minden tökéletes és szivárványos világnézetembe, arról nem vettem addig tudomást. Olyan mértékű elfojtott dühöt, frusztrációt, haragot és hasonló érzéseket halmoztam fel addigra, hogy majdnem felrobbantan tőle. Életveszélyes volt ez az energiahalmaz amit az évek alatt a szőnyeg alá sepregettem. Mérgező volt magamra nézve is, és a környezetemben élőkre is, hisz időről időre túlcsordult a pohár, és az lavinaként zúdult valaki nyakába. (Jellemzően sajnos azoknak a nyakába, akik a legközelebb állnak hozzám..) Sajnos ez a mai napig előfordul, ha nem tartom a fókuszt, nem vezetem le ezeket az energiákat tudatosan: mozgás, éneklés, tánc, takarítás stb. Azon a családállításon megkaptam az új becenevem/definícióm, amivel -mégha először sértő is volt, és fájt is- rögtön tudtam azonosulni, hisz a szívem legmélyebb bugyrában nem volt titok hogy ki vagyok valójában: egy "Vaddisznó Napsugár-Királylány" -a mező aznap is jól működött- :-)

Judit Torják

Van az a pont, amikor az ember azt mondja, hogy elèg...Ez így nem jó, ahogy van, ahogyan vagyok. Mert, hogy nem voltam sehogy, már nem tudtam ki vagyok...idestova 8 éve. A mai napig emlékszem a kavargó érzésekre, amikor oda álltam a volt párom, a gyermekem édesapja elé és azt mondtam, hogy nem tudok többet hazudni magunknak, azt szeretném ha vége lenne ès külön folytatnánk. Ha ez egy összekuszálódott gombolyag lett volna, akkor olyan színes és gubancos érzésekből állt volna, mint a magány, félelem, kiszolgáltatottság, értéktelenség, düh, szomorúság... Valahol itt kezdődött minden, az önismereti utazásom. Ezzel az Összegubancolódott gombolyaggal kezdeni akartam valamit, hogy jobban legyek, hogy értsem önmagam. Az élet ajándékozta a lehetőségeket, amelyekkel èltem. Kèpzèsek, melyek nem csak a szakmámat segítettèk, hanem közelebb kerültem önmagamhoz is. Fàjó volt megèrteni, hogy mit kerestem a hosszú, 13 évig tartó pàrkapcsolatomban. Mèg fàjóbb volt kimondani, hogy miért lettem anya. Arcul csaptak az ezt követő ismerkedési próbálkozásaim, a vágyaim megélése vagy éppen nem megèlèse. Mondhatnàm, hogy kudarcok voltak. Sőt előszeretettel helyeztem magam a jól ismert mártír szerepbe ès sajnáltam magamat. De az igazság az, hogy mindezek csupán tükröt tartottak önmagam felé... A tükör egy nagyon sèrülèkeny tárgy, hamar millió darabjaira törik. De leginkább az a személyi hullik pillanatok alatt darabjaira, aki nem csak nézi, hanem látni is szeretné benne önmagát. Sokáig utàltam azt, amit mutatott: A kislányt, aki fèl, hogy olyannak látják amilyen. Aki a legjobb akar lenni, hogy észre vegyék. Aki csak szeretve szeretne lenni. Az anyát, aki nem akar olyan lenni, mint a saját anyja, de közben annyira hasonlít rá. A nőt, aki csábítani szeretne, de nem tudja, hogy hogyan kell... Sok segítséget kaptam-kapok mentortól, segítő emberektől mindeznek megértésében ès megélésében, amiért nagyon hálás vagyok. Hogy kèszen vagyok-e, hogy ott tartok-e ahol szeretnék? Nem. De azt hiszem, hogy most pont úgy jó minden amerre tartok, és ehhez most pont elég jó vagyok. Ès csupán elég jónak lenni, nem is rossz.

Izsa István

Nekem sokáig a biztonság a csigaházat jelentette. Jól elbújtam benne így szinte láthatatlanná váltam. Nem szóltam sokat, nem vállaltam magam, nem mutattam magam mindezt addig míg el is veszítettem önmagam. Kamasz koromban rengetegszer kinevettek igy féltem az újabb megszégyenítéstől és kerestem és biztonságosnak éreztem a feltételnélküli szeretetet. Sokáig másoktól vártam és csak azoknak mutattam magam akik szeretnek, aztán mikor magamfelé érkezett meg ez a minőség kezdtem előbújni a csigaházból és megérkezni a végtelen biztonságba ahol igazán önmagam lehetek független attól szeret e valaki vagy nem. 🙏💙