
Svédországban töltöttem egy tanévet, a főbérlő házinénin kívül nem tudtam senkivel megosztani magam, a gondjaim, esetleges örömeim. Vele is korlátozottan. Hamar rájöttem, hogy nem csak párkapcsolatot nem alakítok ki a főiskolán, de barátságot is aligha, a csoporttársaim többségével sem egy életkorban, sem egy hullámhosszon nem voltam. Az argentin tangó mentett meg a depressziótól. A közeltartásban táncolás, az így begyűjtött női érintés ellátott annyi életenergiával, örömmel, hogy volt miért felkelni minden reggel.