4-5 nyelvet beszélek, 15 évet voltam fordító egy nemzetközi szervezetnél. Hogy ma újra nekiállnék-e a nyelvtanulásnak? Nem biztos, hiszen nagyon hosszú és fáradalmas folyamat. Eredménye van? Ha jól csinálod: igen! Ennek ellenére 2024-ben már nem biztos, hogy megéri, hiszen kitűnő MI (AI) szolgáltatások állnak az emberiség rendelkezésére. Tehát röviden: együtt átbeszélhetjük, hogy neked mire kell az idegennyelv, mik a kételyeid, mennyi az időd, és hogy neked pontosan mire is van szükséged, hogy elérd a célod, hiszen az idegennyelv csak egy eszköz!
Sokat mondtam neki, hogy de értse meg, hogy nem az esetem. Rengetget. Tartottam magamtól így távol, toltam magamtól el, és... lepergett róla. Hanem jött és lelkes volt, és megengedte, hogy én NE akarjam őt. Ott is hagytam aztán egy fél év múlva. Mentem. Hónapokra mentem. Míg egy nap azzal ébredtem, hogy de nem jó, nem vagyok hatékony, nem tudom a Dolgom elvégezni Nélküle. :)
Tavaly ősszel megismerkedtem egy nagyon helyes, 30 év körüli csajjal, igazi bombázó, legalábbis nekem, aki eddig inkább elkerültem az ilyen tulajdonságokkal bíró hölgyeket, és megelégedtem a könnyű pályával, ahol a barátkozás is megteszi, hogy együtt maradhassunk. Ismertem már őt korábban is, de egy konferencián való részvétel, ahol ő éppen hostessként szerepelt, összehozott minket. Mindketten éreztük, hogy megvan az a kémia, ami kölcsönös bizsergést ébresztett bennünk és kíváncsiságot a következő találkozásra. Nagyjából két hónapig voltunk így együtt, számos randin vettünk részt, a szórakozóhelyektől kezdve a kirándulásokig és közös vacsorákig minden megvolt. Aztán, mivel a kapcsolatunk egy idő után nem tudott szintet lépni, valószínűleg az én kezdeményező készségem híján, szép lassan eltávolodtunk, mígnem aztán végül a hölgy valaki mással lépett le. Fájdalmas tanulság volt számomra ez, mert a beszélgetések, együttlétek során az intimitásnak, érzelmek áramlásának a lelki oldalát éltem meg Vele, ami nem tudott végül a fizikai síkon kiteljesedni. Azt hiszem, lesz még dolgom ezzel, hogy a hasonló szituációkat jobban tudjam kezelni és ne érjen mindig csalódás.
István legutóbbi videójához kapcsolódik ez az élmény, amiben arról beszél, hogy a halogatás legjobb ellenszere, hogy adj el valamit! De tényleg, ez pontosan így van! Engem például régóta foglalkoztat az önazonosság, hogy csak önazonos állapotban és működésmódban tudunk kiteljesedni és boldogok lenni. Mivel vélhetően sok embert érint ez a témakör, arra gondoltam, hogy egy önismereti napot indítok a vállalkozásom keretében, ahol ezt a témakört fogjuk jobban kibontani. Erre 4-6 embert terveztem első körben meghívni. Beszéltem erről a tervemről egy jógás ismerősömmel is, aki örömmel csatlakozott ehhez a kezdeményezéshez, így az eseményt közösen hirdettük meg. Jelenleg már két biztos jelentkezőnk van a programra, melynek ára 40.000 Ft. Tanulság: kell egy valódi elhivatottság, ügy, amivel ki tudok állni és amiben hiszek, innentől a kapcsolatépítés gyerekjáték. Régóta tapasztalatom már ez.
Idén tavasszal abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy 20 év munkaviszony után felmondott a külföldi munkáltatóm. Ennek következtében megoldódott a régóta halogatott munkahelyváltás problémája is, valamint a törvény szerint járó végkielégítés kapcsán nagyjából egy év fizetett szabadságra lettem bocsátva. Ez az idő elegendő arra, hogy ne kelljen azonnal munka után néznem, és kipróbálhassam magam az élet más területén is, mint ahol eddig dolgoztam. Felmondásom óta dolgoztam már lovas oktatóként, túravezetőként, és külföldi utazáson idegenvezetőként, az előbbi kettőt képesítéssel, az utóbbit amatőr szinten. Az utazásra elsősorban személyes ismerősöket, barátokat hívtam meg. Mindhárom munkakörben megtaláltam magam, pozitív visszajelzéseket kaptam a munkámmal kapcsolatban, és szerény, de nem elhanyagolható jövedelemben is részesültem. Nekem mindig gondot okozott korábban egy olyan munkahelyről továbblépni, ahol karriert, sikereket értem el, de most nagyon hálás vagyok érte az életnek, hogy ezt lehetővé tette.
Változó, személyiség függő az, hogy ki alkalmas vezető szerepre. Én mindig éreztem magamban ilyen irányú elhivatottágot, de nem mindig könnyű beleállni egy vezető szerepbe. Sokszor csak azon múlik az egész, hogy egy társaság tagjai közül ki az, aki felválalja ezt a szerepet, és felelősséget vállal a többiekért, megszervezi a közös munkát, iránymutatást ad, elhiteti a többiekkel, hogy alkalmas erre a szerepre. Tavaly egy lovas túravezetői tanfolyamot végeztem el, ahol tényleg az volt a megélésem, hogy a sok tudásanyag és gyakorlat mellett a legfontosabb képesség, ami ehhez kell, hogy én magam el tudjam hinni magamról, hogy képes vagyok egy csapatot a túrán magabiztosan vezetni és minden felmerülő problémát szakszerűen és rutinosan kezelni. Amint ezt el tudom hinni magamról, attól a ponttól kezdve leszek én lovas túravezető. Kell az önmagába vetett hit ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen.
Mivel az elutasítottság érzelmi sebét hordoztam, ezért igazi menekülő-művésszé fejlesztettem magam fiatalon. Sok, nagyon-nagyon sok önismereti, pontosabban önfejlesztő munka és tanulás eredménye lett, hogy most már maradok, sőt nem is csak maradok, hanem kíváncsian - még akkor is, ha kicsit remeg a lábam - szembefordulok és szemközt nézek a félelmem tárgyával, emberével. Féltem attól, hogy nem kellek, ha kiderül, nem is vagyok szent, hogy rámunnak, hogy én ráunok, hogy jobban szereti nálam a szőkét, az exét, a fiatalabbat... Most már nem félek. Önmagamban vagyok teljes. Az önszeretet, elfogadás, megbocsátás és a humor tett azzá. Szeretek és szeretve vagyok. Segítek, ha megérkeznèl te is először sajàt magadhoz, aztán Őhozzá. Így, ebben a sorrendben.
Fiatalon, állandó társam egyedül saját magányom volt. A kis zalai falu könyvtárának csendje és a könyvekből szerezhető ismeretek a világról, az ember működéséről volt, ami felkészített az életre. A szülői minta szerint a világ veszélyes és ártó hely odakint, ahol csak bàntanak. Így részeg embert nem láttam 18 éves koromig. Ez - mondjuk - hátrányomra nem vált, de az egyetemi kollégiumi szoba kényszerìtett először kapcsolódásra. Szociológus akartam lenni viszont. Beleszerettem az emberi közösségekbe. Azóta mindig tagja, alapítója, építője vagyok egynek, lehetőleg nemes ügyet szolgálónak. Sőt, kezdetben meglepve, ma már hálásan elfogadva tapasztalom, hogy szívesen gyűlnek körém. Meleg kályhakènt működöm és hivatásom, hobbym, életem az emberi szeretet-közösségekről szól. A szemüveges, csendes, gátlásos kislány, aki voltam, aki szünetben könyvet húzott elő a padból, míg mások csacsogtak, most Női Kör vezető, saját Iskolát alapító tanìtó, workshopok előadója. Mások között vagy Igaz önvalód. Ehhez közösség kell. Gyere, légy önmagad! Segítek.
Szeretek a magam /ura/Úrnője :) lenni. Szeretem szabadon beosztani az időmet, szeretek a saját céljaimért tenni. Szeretem az önmegvalósítást, a szakmai kiteljesedést a magam adta/szabta keretek között megélni. Szeretek annyi bevételre szert tenni, amit én tervezek. Szeretek viszont kapcsolódni és gyakorta dolgozom együttműködésben, közös projektekben és teszem hozzá erőmet, tudásomat jó ügyekhez. Ha nálad is időszerű a saját útra lépés, akkor várlak. A női önmegvalósítás nagy témám. A Mi-NŐ-ség Programot direkt erre dolgoztam ki.
Imádok Anya lenni. 4 gyerekkel lehetek az. Mindent is akartam megélni, amit az anyasággal meg lehet. Gerébágis otthonszülések, játszóház vezetés, alternatív, Waldorf óvoda alapítás ugyanúgy benne volt ebben, mint a hordozókendő felkötés tanítása vagy előadónak lenni Születés Hete programon. Természetes gyógymódok, vagyis éjjel bekenni illóolajjal őket, ha köhögnek, táncolni és énekelni a nappaliban velük, morogni a kamasszal, nagyokat nevetni, tervezni a jövőt, büszkén figyelni a szárnypróbálgatásukat...