Sziasztok! Jelenleg félig elválva 3 gyermekkel, a gödörből kimászva, 48 évesen, jelenleg ismét magamra találva, erőmet visszaszerezve, egy bántó kapcsolatból kiszabadulva állok a két lábamon! 😊 Szabadon és kissé még bizonytalanul, de iszonyat mennyiségű tapasztalattal a hátam mögött és a legfontosabb pozitívan tekintve a jövőbe! A felnőtté válásom egy újabb szakaszához érve és egy csepp kétely nélkül a szívemben,hogy nem a számomra legjobb dolog történik és történt velem... mégha ez nem is mindig annak látszott! 😂 Igazából tudom mi fog következni az életemben.... Egy kapcsolódás, ami valódi, őszinte és mindkettőnk számára a legjobb... Nem tökéletes, hisz mindennel munka van! Több mint 1 éve vagyok önfejlesztésben... Szeretek erről beszélgetni másokkal.... Ezért vagyok itt! 😊 Nem keresgélek görcsösen, mert rájöttem aki nekem van rendelve nem fog elmenekülni kár is üldözni vagy aggódni emiatt! Az emberek jönnek,maguktól és a minden kapcsolódás tanít nekem valamit! Tudatosság, határhúzás, önállóság területén fejlődtem... Nyitott vagyok, de már tudatosabb mint régebben.... Ez kicsit kuszára sikerült, mert rengeteg a mondanivalóm... De majd sorra veszem... És úgy talán átláthatóbb lesz mi is történik velem.... 🙃 Örülök,hogy itt vagyok! 😊
Szia Zoltán! Teljes mértékben megértelek mivel ugyanúgy ebben a cipőben járok most! Megrekedtem! Viszont látom, hogy ez a megosztásod novemberben történt, remélem azóta megkaptad a jelet azaz az irányt az utad folytatásához! 🙂

Úgy érzem, hogy az életem egyik fontos kihívása az, hogy elhiggyem: én is megérdemlek egy boldog, szeretetteljes párkapcsolatot. Hogy a kölcsönös szerelem, az elfogadás és az egymást támogató fejlődés nemcsak vágy, hanem lehetséges valóság.

Ismerkedés céllal regisztráltam. Egyedülálló vagyok , gyermekem nincs. 45 éves vagyok, Nagykanizsán élek.

Én most már mindig magamat választom. Párkapcsolatban a másik embert nem tudom és nem is akarom megváltoztatni. Hiszem, ha a tiszta kommunikáció után (ahol az igényeimet kifejeztem) sincs a másikban szándék, hogy engem úgy szeressem, ahogy nekem jó, akkor nincs dolgunk egymással.

Hello! Köszönöm a reakciót! Nincs még meg az irány. Szerintem nem tudom az agyam kikapcsolni, vagy kellően távolról nézni a dolgokat. Simán lehet, hogy beszűkült a látásmódom. Annyi a tervem, hogy hónapokra eltűnök, kiszakadok, és hagyom a gondolataimat áramolni, és nem görcsösen agyalni. ....eddig jutottam :)) Te mivel próbálkozol, próbálkoztál?

Egyedülállő anyaként nem mindig egyszerű kamasz fiút nevelni, még úgy sem, hogy apa jelen van és a kamasz tényleg jófej ;) Lánytestvérrel felnőve nem tudom, hogy min megy keresztül egy fiúgyerek... Apai/férfi szerepét nehéz hozni nőként...

Havi egy színház, havi egy mozi, kirándulás, közös hullámhosszon, rezgés, érdeklődés. Sport, irodalom, jövőkép.

Évek óta azon gondolkozom, hogy találok-e magamnak valakit, akit az érdekel, mint engem, például komolyzene, festészet… Közel hat éve ismerkedem, eddig kétszer kötöttem kompromisszumot… …csúnya vége lett, így többet nem teszem. Olyan nagy kérés egy intelligens, művelt, komolyzene kedvelő társ?!
A sebezhetőség a legnagyobb ajándék ha a mienkévévé tudjuk tenni..Őszinteség, éberség ilyen embereket szeretnék magam korűl látni a jövőben 🙏