Megosztások

• 

  Schlotter Edina

  A legtöbb ember azt gondolja, hogy az önértékelés ugyan az mint az önbecsülés és az önbizalom. Nemrég tapasztaltam meg hogy ez nem így van és elgondolkoztam: Kislány koromban sokszor kaptam azt a visszajelzést hogy nincs önbizalmam. De igazából mélyebben kellett volna a probléma gyökerét keresnem. Az önbizalmam erősítése nem elég, ha alulértékelem magam és alábecsülöm magam. Egy-egy sikerélmény nem elég, mások dícsérete nem elég, nem hiszem el. És ez gyermekkorból eredhet, szerintem pl a "nem tudok eléggé megfelelni, kevés vagyok, mert apu nem büszke rám" élményből, nálam legalábbis. Rengeteget dícsértek a rajzaim miatt, mégsem tartottam magam elégnek ahhoz hogy egyetemre jelentkezzek. Egy-egy rajzverseny megnyerése sem növelte az önértékelésemet megfelelő szintre. De ez csak így visszanézve tudatosult, sokáig nem értettem a különbséget én sem és nem értettem hogy egyes emberek miért nem tudják fogadni a dícséretet, miért nem tudják elhinni hogy te látsz valamit bennük. Aztán visszagondoltam hogy én is ilyen voltam. Pillanatnyilag jelenthet egy sikerélmény az önbizalomnak egy lökést, de hosszú távon valamit mélyebben kell rendbe tenni. És ez a bàtorságnak is alapfeltétele aztán, úgy vettem észre. A megfelelési kényszer levetkőzése volt az ami ezt is gyógyította bennem. Tudom hogy erről írtam már de nekem ez volt a legnagyobb küzdelem, még magabiztos vállalkozó koromban is meg akartam felelni, csak már nem apukámnak, hanem a vendégeimnek. "Kedvenc" mondatom: ne vedd magadra! De olyan könnyű lerombolni egy pillanat alatt valaki önbizalmát, önbecsülését sértő, mérgező mondatokkal, megszégyenítéssel. De ha már van egy mélyebben gyökerező önértékelésem, akkor azért nehezebb dolguk van.

  #Önértékelés

  Tovább

  2
• 

  Mária Barna

  Az elmúlt egy évben egy mély önismereten mentem keresztül, mely során rájöttem, hogy mennyire fontos a magunk szeretete, hogyan kell meghúzni a korlátokat, és nemet mondani. Mindezek utàn sokkal szabadabbnak érzem magam, és könnyebbnek.

  #Önértékelés

  Tovább

  0
• 
• 

  István Rácz

  Önismereti kérdéssekben szeretnék segítséget. Fejlődés szeretnék magamal kapcsolatban.

  #Ismerkedés

  Tovább

  0
• 
• 

  Attila Takács

  (36F) Jelenleg csak pénzt keresek. De ez már nagyon zavar. Nem lelkesen kelek fel reggel, hogy végre indulhat a nap, csak nyüglödés, hiába a fizetésemelés. Elég volt! De elengedni a pénzt jelentö állásomat még nem tudom. Új Képzésre járok: szervezetállítás. (családállítás) Itt tudok hasznosulni. A körülettem lévö haverok" már le vannak építve. Nem volt nehéz: Soha nem éreztem, hogy a mellém verödött haverokkal egy húron tudnék pendülni. Nincs sok olyan aki éppen abban van amiben én: Figyelem, hogy mit akar tölem a mindenség és közben kutatom és pontosan feltérképezem a saját adottságaimat, amikröl talán nem is tudtam. Ezt hogyan csináljam jobban? (Jobb Önismeret?) Keresem, hogy hogyan hasznosulhatnék. Próbálom figyelni, hogy mit akar tölem a mindenség. Nem hallom a hangját még. Sejtem, de nem tudom. Hiszem, hogy van helyem a világban hasznosulni, egyedi módon, úgy ahogy csak én tudok, más nem. Mit tehetnék még a mindennapokban? Azon kívül, hogy elmegyek a férfikörbe. Amúgy van férfikörünk két hetente tartjuk.

  #Ügy / küldetés
• 

  Schlotter Edina

  Szia, lehet hogy férfi válaszra számítasz de van hozzá meglátásom bár lehet hogy ez a nőknél máshogy van: sokat keresgéltem én is, sokszor változtattam amikor a helyemet kerestem, és azt tapasztaltam hogy ez menet közben derült ki mindig hogy merre menjek tovább, egyikből jött a másik. Volt sok út amiben csalódtam de az is hozzájárult ahhoz hogy letisztuljon mi az amit NEM szeretnék és tapasztalat volt minden, nem volt semmi elpocsékolt idő. Minden gazdagít téged. Én is sokat méláztam a jövőn de inkább mindig az önreflexió segített jobban. Kevesebbet kellett volna agyalnom hogy miben lehetnék a leghasznosabb, azt sajnálom hogy sok idő volt mire erre rájöttem, az úgyis megtalál ha itt az idő. Minden tudás hasznos és minden tapasztalás hasznos.

  #Ügy / küldetés
• 

  Attila Takács

  Köszönöm a válaszod! Nagyjából ez zajlik most, amit leírsz. Amit te önreflexiónak, azt én (tudatos) figyelemnek nevezem. Haladunk. Még ha sokszor nem is látszik.

  #Ügy / küldetés

  Tovább

  1
• 
• 

  Schlotter Edina

  Nemrég fejeztem be a női út folyamatot és volt egy dolog ami több napi rágódásra indított. "Miért vagy hálás apádnak?" Hát ezen el kellett azért gondolkodnom. A királynéképzőben a férfi út folyamat után hetekig dolgoztam fel apukámmal való kapcsolatot. Rengeteget segített az hogy őt el tudtam helyezni az ábrán. Meg ott van indulásnak hogy az ő anyja, a nagymamán nárcisztikus, bár nagypapám egy kis tündér volt, ez nem segített rajta. Azért ez már egy enyhítő körülmény. 19 éves koromban kezdett el apukám szeretőzni. Meg szektázni. Úgyhogy onnantól még kevesebbet törődött velem és akkor jött el az én nagy csalódásom a férfiakban. Sokat gyógyultak ezek a divatos szóval élve "apasebeim" hogy megértettem: nem ellenem irányultak a tettei, meg tudtam bocsájtani de hálás csak pár dologért tudok lenni: 1: nagy tanítómesterem volt ezzel az attitűddel, neki köszönhetem hogy önismerettel kezdtem el foglalkozni. 2: A bántalmazó kapcsolatom után ő hurcolt pszichológushoz és védett meg nem egyszer mindeközben lekifurdalást láttam a tekintetében. 3: Csodálatos anyukám van akit ő választott annak idején párjának, aki annyira tündér hogy helyre tudta billenteni a lelkemet mindig. Apámmal is működött az hogy tegyél bele mindent és vagy áttörsz vagy összetörsz és belehalsz. Hát ez utóbbi. Úgyhogy már nem próbálkozom. De belül mégis békém van már. De nem tagadom, voltak olyan gondolataim még régen, hogy bár inkább ne is ismertem volna. A nagymamámmal semmi kapcsolatom. 80 évesen olyan torz mintákkal és gondolatokkal él még mindig hogy beszélgetni nem tudok vele két szót. Neki egy dologért vagyok hálás: hitannóra Zoli bácsinál aki értéket látott bennem. És a nagypapámért aki szeretett.

• 104
• 105
• 106

"Attól tartok" a világ egyáltalán nem képes az "álmomat" levágni. Miért? 1. Mert ahhoz, hogy ez a teljesen újfajta közeg, közösség elindulhasson, csak 1-2 olyan ember szükséges, aki számára fontos ez az új alapú, fókuszú egység, közösség. Tehát úgy is nézhetjük, hogy csupán 1-2 emberre vagyunk ettől. 2. A kitartás fontossága. Van valami olyasmi mondás, hogy nem az sikeres, aki nem bukik, hanem, aki eggyel többször áll fel, mint ahányszor elbukik. Vagy csak egyszerűen nem tudok nem hinni benne. 3. A vízió, ha lassan is de tisztul, változik. Megértést segítő új képekkel, metafórákkal, megfogalmazásokkal. Most is van olyan új, amit erősnek érzek, de még nem osztottam meg nyilvánosan. 4. Ha a korszakos rendszer alapján nézünk magunkra, a közegeinkre, a társadalmainkra, akkor azt mondhatjuk, hogy jellemzően a "ráció halála" előtt vagyunk. És bár a BÚÉK nem rész-egész viszonyú hierarchikus emberi kapcsolatokon alapul, de kétségkívül egy KÖZÖS orientációt követő EGYSÉGben való RÉSZES működésről szól, így valahol érthető, hogy ma még(?) ez sokaknak nem igazán vonzó, nem érhető. Ez segítheti az elfogadást, a türelmet. 5. Van konkrét személy, aki ha maga (még?) nem is lelkes követője a dolognak, de alapvetően nyitottan, figyelemmel kíséri a BÚÉK-kal kapcsolatos dolgaimat, akivel minden érdemi dolgot megosztok. 6. Még sokan nem igazán ismerhették meg ezt a választható koncepciót, víziót, szeretném ezt a lehetőséget minél több ember számára lehetővé tenni. (Érdekes a példád, tényleg nem sértettségből mondom, hanem az én nézőpontomból, csak tényszerűen, őszintén: Ilyen őszinte önfelvállalásokra és reakciókra már a Kapcsolódj! oldal is megfelelő volt. Számomra az nem annyira érdekes, hogy lila vagy zöld, hogy app-ban használom vagy sem, hogy van-e néhány olyan kiegészítő lehetőség, amit nem igazán használok. Ha a reakciód határozott, kicsit provokatív jellegével szeretnék fogalmazni, akkor azt mondanám, hogy szerintem, számomra a Kapcsolódj! óta érdemi előrelépés ezen a területen nem történt. Mondjuk azt se tudom, hogy kell-e egyáltalán vagy "csak" ezt kellene jobban használnunk.)

MIÉRT NINCS (MÉG?) BÚÉK? A BÚÉK elnevezése (Bátran Új Életet Kezdők) is utal rá, hogy itt nem egy egyszerű, szokásos dologról van szó. Bátorság kell ahhoz, hogy az eddigi működésű életünket elengedjük és egy alapvetően új fókuszt, orientációt válasszunk. Ez egyfajta újjászületés. Annak érzékeltetésére, hogy itt milyen mértékű és jellegű változás következhet be a vízmolekula, kialakulását, jellegét hozom fel példaként. A vízmolekula egy oxigén és két hidrogén atomból áll. Ezek kapcsolódásából egy új egység, minőség alakul ki. Néhány jellemző a változás mértékének érzékeltetésére: - A hidrogén és az oxigén is gáz halmazállapotú, míg a víz folyadék. - A hidrogén éghető, az oxigén az égést táplálja, míg a víz nem éghető, sőt oltó hatású. - A hidrigén forráspontja -253 C, az oxigéné -183, a vízé pedig +100 C. A vizet az élet alapjának szokták tekinteni, mi most a víz szerkezetét, kialakulását a BÚÉK lényegének megvilágításához hívjuk segítségül. A BÚÉK-ban a résztvevők a hidrogén atomoknak felelnek meg, az oxigén pedig a BÚÉK koncepciójának, amely segítségével, orientációjával jön létre a résztvevők (hidrogének) között a kapcsolat. A résztvevők tehát a BÚÉK koncepciójának segítségével, orientációjával kapcsolódnak egymáshoz, nem közvetlenül teljesen spontán módon. Így jöhet létre a vízhez hasonlóan egy energetikailag kedvezőbb állapot, mint amilyen a különálló hidrogének és oxigén esetében volt. Egy olyan lényegesen stabilabb, de mégis rugalmas állapot, amely energiafelszabadulással is jár. Ez a példa is mutatja, hogy mennyire nagy jelentősége lehet annak, hogy milyen jellegű egységben, rendszerben, közegben van jelen, vesz részt valaki. Számomra úgy tűnik, hogy érdemes két dolgot világosan szétválasztani magunkban. Az egyik az, hogy mik az aktuális személyes tartalmaink, tapasztalataink, helyzeteink, érzéseink, állapotaink stb. és azt, hogy ezekkel mit kezdünk, milyen jellegű rendszerben, egységben, közegben veszünk részt. Az eddigiek alapján talán nem meglepő, hogy én időben és fontosságban is az utóbbit tartom elsődlegesnek, és ez a lényegesen elhanyagoltabb terület is. Ezért van az, hogy én inkább erről szoktam írni. A különböző, aktuális személyes tartalmak a sakktábla mezőinek felelnek meg, a közös, ezek kapcsolódását orientáló keret, rendszer, egység pedig a sakktábla.Tehát nem azért írok kevesebbet a személyes kihívásaimról, mert tökéletesnek tartanám magamat, hanem azért, mert számomra azt a közös keretet, rendszert, egységet volna érdemes tisztázni, amely orientálja a személyes kapcsolódásokat, amely a közösség alapja. Nehézség tehát egyrészt, hogy a spontán, instabil vagy a minták szerinti túl merev kapcsolódási módról kellene átállni egy közös orientáción keresztüli közvetett kapcsolódási módra. Másrészt a BÚÉK-kal kapcsolatban még nincs gyakorlati tapasztalat, így ezt mindenki csak bátran, saját felelősségére választhatja.

Az, hogy figyelsz, nagyon jó szerintem. Én magam is tettem fel olyan kérdéseket, most is, hogy mihez lenne kedvem ? Azt gondolom, bàrmi, ami felmerül, ès picit is megèrint, arra érdemes menni. Mentem arra, megnèztem mi van benne, csak így derülhetett ki, hogy arra most nem-et mondok, vagy igent…”hosszabb” tàvra akàr. Ez olyan kísèrletezès féle azzal, ami felbukkan.