KataSosem gondoltam, hogy a társkeresésre rá lehet függeni… Egészen két hónappal ezelőttig nem tűnt fel, hogy függésbe kerültem. Azonban elegem lett az app-okból, azt éreztem már többet vesz el, mint amit ad. Időt, energiàt, reményt. Töröltem a profiljaimat, merthogy több társkeresőn is fent voltam egyszerre. Hétköznap nem volt gond, a hétvégék csendje ütött meg igazán. Utólag esett le, hogy mennyire addiktív az, hogy megnézett-lájkolt-írt. Hogy jó reggelt kívánt, hogy megkérdezte hogy vagyok… Amikor ez nincs, akkor nagyon hiányzik. Egy ideig legalábbis. Mintha ez adná az értéket. Ezek a soha el nem kezdődött kapcsolódások adták nekem azt az élményt, hogy nem vagyok magányos…
1
Nagy BenceTalán sosem volt eddigi életem során olyan határozott és konkrét célom mint most. Hála annak, hogy végre foglalkoztam magammal. Jó lenne ezt egy valakivel megosztani egy valakivel kapcsolódni, a NŐ-vel, akivel tudok és lehet tervezni. Te vagy az?
0
SándorSzeretet, türelem, jelenlét. Tanulni és fejlődni kell. Talán ezek a leg fontosabb iranyok. Hol tartok most, hova szeretnék el jutni! Fontos az önismeret. Kár, hogy nem tudtam ezeket korábban.
2
Valéria SebőMa csatlakoztam, még nem tudom hogyan működik ez az oldal. Mindig társkereső oldalak ellen voltam. Mivel nincs párom, nemrég mégis csináltam profilt a fb ismerkedés oldalán. 🥰Pedig úgy éreztem, hogy majd a jó Isten küld nekem egy férfit az életembe, mert Ő tudja ki legyen az, akivel a sors majd összehoz. Mert nincs véletlen. Jelentkeztek különböző tipusú férfiak, pasik. Az tipikus ismerkedési oldal. Ennek örülök, hogy itt beszélgetni lehet, megosztani őszintén a problémákat, tapasztalatokat. Szeretem a mély beszélgetéseket, már sok éve az önismereti úton haladok. 😉🙂 Bocsi, lehet az írásom és a fogalmazásom nem helyes, mert Szlovákiában élek és szlovák nyelvű sulikba jártam. Elég laza vagyok, úgy hogy nem zavar, ez van😉.
- Kata
Független, elvált nőként azt gondolom nem tartozom senkinek elszámolással. Vagyis de: önmagamnak. Ez az, amiért sosem tudtam belemenni szeretői viszonyokba. Hiába a vonzalom, a közös értékrend és a mondás, hogy love is love… Megcsalt nőként nem tudom és nem is akarom félretenni az empátiámat, amit azért a nőért érzek, aki a másik oldalon van. És persze magamért is teszem ezt, mert nem akarok már félmegoldásokat, megérdemlek ennyi önismereti munka után egy olyan kapcsoltot, amiben ÉN vagyok a fontos, nem csak másodhegedűs. Ti mit gondoltok a szeretői viszonyról? Milyen az a nő, aki sok éven át szerető? Alacsony az önértékelése vagy éppen az élethelyzete miatt elég nwki ennyi? Van olyan, hogy egészséges lélekkel elég ennyi?
AdriDe nehéz! Az összes elképzelés feladása. Hogy csak engedjem, ami a bensőmben kibontakozni szeretne. Eljutottam arra a helyre, ahol azt gondoltam, hogy gyógyítást fogok tanulni. Ez volt a terv. Nem dolgozom, el fog fogyni a pénzem egy idő múlva, és mivel többé nem akarok terapeutaként dolgozni, ideje átképződni. Gondoltam én. Meg is találtam a megfelelő helyszínt Nepálban. Eljöttem, itt élek most 3 hónapot. És NEM MEGY. A testem pihenni akar, örömben lenni, megengedésben lenni, nem másoknak segíteni és gyógyítani. Intellektuális érdeklődés ugyan van bennem ez irányban, tanulni, de késztetés nincs. Őrjítő. Mert tudom, hogy nem követhetem többé az elképzelést. Olyan, mintha lecsúsznék a jövőmről. És közben mégsem, érzem mélyen. De ezzel menni... bejön az összes félelem. Mi lesz, ha nem lesz pénzem? Másoktól kell kölcsön kérnem? Hogy fogok élni? Menjek el szerzetesnek? Amikor 8 hónapja abbahagytam a munkám, már találkoztam ezekkel. Akkor sikerült átengedni. De az idő nyomásával újra előjött. Ami biztos: jó helyen vagyok Nepálban. Ha nem is azért, amiért gondoltam, de itt kell most lennem. Majd kiderül miért. Remélem.
- Kata
Senkit nem ítélek el, félre ne érts. A magam szemszögét írtam le, ahogyan én élem meg, amikor ilyen helyzetbe kerülök. Valahogy úgy vagyok ezzel, hogy nekem kevés lenne egy ilyen kapcsolat, ahol nem velem éli meg a férfi az ünnepeket, nem velem nyaral, titokban kell tartanunk a kapcsolatot, én ezt megalázónak élnék meg. Értem a helyzeteket, amiket leírtál, simán el tudok képzelni olyan helyzeteket, ahol érthető, hogy boldog akar lenni az ember, de a házasságában nem tud már az lenni. Mégis azt gondolom, hogy a legtöbb esetben talán a gyávaság és a megszokás miatt nem lépnek ki az emberek. Keresnek inkább egy izgalmat. Én kifejezetten család párti vagyok, szóval ezt is meg tudom érteni és azt is feldolgoztam, hogy engem megcsalt a férjem.
Anita49 éves vagyok! Nem akarok semmit iranyítani, beszélgetni szeretnék, időt kellemesen tölteni, kirándulni. Érdekel a védikus tudomány, filozófia Bakos Attila magyarázatával. Szeretem István munkásságát, mindazd amit kepvisel.
0
Kormos MelindaPontosan még nem tudom, hogy miért is regisztráltam, csak régóta követem és hallgatom István videóit, így gondoltam kipróbálom az oldalt. Érdekelnek más emberek tapasztalatai/dilemmái is. Én jelenleg "keresem az utam"! Távkapcsolatban élek, egy tinédzser gyermekem van és úgy érzem, hogy valami változásra lenne szükségem, jó lenne valami "hasznossal" foglalkozni, de még nem tudom merre tovább.
0