Megosztások

Attila Tölcsér

A "ki vagyok én?" kérdéssel 1993-ban találkoztam először és addig nem álltam meg, ameddig nem jutottam dűlőre ezzel a kérdéssel. 2009 óta másoknak is segítek ebben az irányban önismereti mentorként. Szerintem ez az életünk legfontosabb kérdése, mert ameddig ezt nem látjuk, addig hamis célokat és vágyakat kergetünk helyette. Kíváncsi vagyok a te önismereti tapasztalataidra is, mert mindenből tanulhatunk. Nyitott vagyok az ismerkedésre, barátkozásra.

Júlia Simon

30 éve dolgozom magamon és másoknak is segítek ebben, hivatás szinten. Keresem a Társamat, akivel nem csak aludni jó, vagy szórakozni, sportolni, táncolni, beszélgetni, de dolgozni is. ☺️ Jó nagy kertem van! 😉😀

Joós István

Kész… mennyit hittem már, hogy készen vagyok… erre vagy arra. Hmm… Sosem voltam az. Amikor késznek gondoltam magam valamire: sosem voltam az. Nem is történt, amit vártam. Meg is voltam sértve… :) Azt hiszem, az ember arra kész, ami történik. Minden más irány és remény csak… És fontos ezzel bátran szembenézzek. Hogy tehát hiába érzem magam késznek, ha nem történik, nem vagyok az. Tehát változtatnom kell. Amíg történni nem kezd. 😇

Beáta Sebes

💚 Kicsit más szemszögből írom a véleményem mint István tette a videóban, mert említed a jógát és ha jól érzékelem van közöd a tantrához. Hat éve tanulom/gyakorlom a tantra jógát. Ez az út a szexuális energiát/teremtő potenciált eszközként használja, a cél, a megvilágosodás felé. Ez egy "kés pengéjén való egyensúlyozás", veszélyes út. A vágyaknak széles a palettája. Lehetnek alsóbb rendűek (ego vágyak) vagy magasabb rendűek (lélek vágyai) is. Ezért a tapasztalások is sokszínűek. Van ami mély lelki sebeket tud okozni ❤️‍🩹 van ami a mennyekbe repít 💫 Halgass a Szívedre, az mindig az Igazságot súgja 🤗💚

Erzsébet Farkas

Tavaly megingott alattam a talaj. Volt egy "segítő", akinél megfordultam egy párszor. Hirdetett egy tanfolyamot, aminek a témája nagyon megfogott és azt éreztem, hogy ott a helyem. Ahogy telt az idő és közeledett a jelentkezés, halványult az érzés, de nem hallgattam magamra. A tanfolyam alatt többször éreztem, hogy nem egészen erre gondoltam, de a záró akkord után teljesen szétestem. Teljesen megingott a hitem Istenben, a bizalmam az emberekben, az egész életem, ahogy eddig éltem. Dühös voltam. Egyrészt magamra, hogy éreztem, hogy sz@r van a palacsintában, de elhessegettem és beleugrottam valami olyanba, amiből több károm volt, mint hasznom. Másrészt azért, mert ez a "segítő" letolt magáról minden felelősséget. Harmadrészt azért, hogy hogyan engedhették meg ezt Fentről. Időbe telt, mire ezt fel tudtam dolgozni és segítség is kellett régi, bejáratott segítőktől. Hallgassatok az érzéseitekre, akkor is, ha logikátlan.

Dóri

Az elmúlt 4 évem tele volt olyan kihívásokkal, amire akkor, sem korábban nem számítottam, változások sokasága, válás nem a szeretet elmúlása miatt, költözés, alig volt férjem temetés szervezése, gyásza, kamasz gyermek támogatása a gyászában, érzelmi hullámvasút...ect., de az adott helyzetekben éreztem, hogy ezen az úton kell menjek, Isten nem tett akadályokat az én döntéseimben, irányt mutatott. Ezek közül nem is gondoltam volna, de legnehezebb kihívás számomra mégis a megbocsátás volt több szinten és ahogy elértem ezekre a pontokra, melyek nyomták vállamat, mert nem engedték, hogy tovább lépjek. A megbocsátások pillanatában felszabadultam😇, boldogan, de egy-két heggel a szívemen haladok tovább. Szeretem ezeket a "hegeket", mert már csak a múltban átélt életem szépségeit, örömeit hozzák elő, és reményt arra, hogy lehet sérülések után hittel felállni, boldogan haladni tovább.........