Izsa IstvánEleinte nagyon nehéz volt minden, hisz 180 fokos fordulatban voltam épp. A kapcsolati és káros szenvedélyeim által kialakult függőségek felszámolása közepette a munkahely és a lakhelyem is akkoriban megváltozott mintha egy null pontra keveredtem volna. Kibaszott nehéz volt, sokat bőgtem akkoriban felkavart az egész,fájt hogy el kell hagynom a párom és a haveri körünket annak érdekében, hogy életmódot tudjak váltani. Ráadásul ősz vége tél kezdete is volt,befelé húzott minden, hogy magamra figyeljek, egyáltalán nem volt kellemes időszak,de pont ez a nyomás ami rám nehezedett segített elmozdulni önmagam szeretete felé. Felismertem, hogy azért voltam kapcsolatfüggő mert nem szerettem magam. Azért tompítottam az agyam mindenfélével mert nem szerettem magam. Aztán eljött a tavasz és elkezdtem sokat kirándulni egyedül. Volt, hogy egy patakpartján raktam tüzet és aludtam éjszaka a szabad ég alatt. Ez volt az a pont amikor kezdtem azt érezni, hogy szeretek magammal lenni. Kezdett eltűnni az önmagamról ítélkező haragos belső hang, amit felváltott a türelem, a kedvesség és egy egészséges önbecsület hangja. Aztán különböző képzésekre mentem és fesztiválokra ahol rengeteg csoda embert ismertem meg akiknek ha elmeséltem milyen életet éltem addig csodálkozva néztek rám. Így vissza nézve nem gondoltam volna hogy egy életen belül több életet is le lehet élni. Fontos volt meghatározni a szándékot (hogy mai naptól nem bántom magam és egészséges életet fogok élni) és kitartani mellette bármi áron még ha ez a szándék az egész életemet felforgatja, akkor is! 🩵
2
DóriTöbbször feltettem már ezt a kérdést ismerőseimnek, lelkész barátaimnak és különböző válaszokat kaptam, de még mindig van bennem kérdőjel "'Van e határ és különbség az ítélkezés és vélemény nyilvánítás között?" Te, hogy látod?
0
GyőzőKöszönöm, számomra fontos momentum volt, hogy titokban tartottad a terved. Amellett, hogy a családom jelentős része +barátnőim, ismerőseim, ruhaiparit végeztek. (2-generációs szabó család sarja.) Én ezt szeretném tovább gondolni, mármint mentálhigéné, pszichés szabóságba átforditani, és akár lehet az ügyem. :)
0
- Brádi Magdi
5 éve ismerkedtem meg István vidóival és azzal a lendülettel jelentkeztem az akkor induló EGO-jóga képzésre is. A képzés után, meg persze 5 éves önismereti és spiri utam után, már felvértezve éreztem magam, hogyénaztánmostmárnagyonis előre járok az önismeretben, már belevághatok újra egy párkapcsolatba. Akkor már 2 éve nem volt kapcsolatom, semmilyen szinten, és megismertem "Zsoltit". Zsolti magas, intelligens, kedves, komoly értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező férfi, akivel hamar megtaláltuk a közös hangot. Két hét ismerettség után, két hétre össze költöztünk, ahol úgy tűnt minden rendben lesz itt. Hiszen az értékrendünk megegyezett, a tisztelet kölcsönös, a vonzalom is megvan, mi baj lehet? Hát elindultunk a közös úton. Majd egy év ismerettség után, munkahelyemet 27 év után elhagyva összeköltözünk, az ő házába, az ő vállalkozásába, én alkalmazottként, ahol ő lett a főnököm is, egy számomra idegen városba, családba. Keményvonalasoknak is nehezített pálya ez, én 3 évig bírtam. Azt gondoltam Zsolti mellett megtaláltam amire vágyom, élveztem az új kihívásokat. Úgy gondoltam sikerült jó tőkesúlyként egyensúlyoznom munka és magánélet között. Bár az első együtt töltött év után már mennem kellett volna, maradtam, szerettem a munkám és úgy éreztem megteszek mindent hogy működjön a kapcsolatunk. De rá kellett jöjjek, én magam teljesen elvesztem ebben az egészben. Miután összeszedtem megmaradt darabkáimat, eldöntöttem hogy én magamnak fontosabb vagyok, mi több, az életem is fontosabb mások céljainál ahol nincs helyem, és ismét ugrottam. Sokakat meglepett, "már kezdtünk megszokni", és nem értették, mert kívülről semmi nem látszott csak a harmónia ami kettőnk közt van. Zsoltit is meglepte, sőt el sem hitte odáig míg papíron be nem nyújtottam a felmondásom. Megint egy idegen város, albérlet, ismerősök, munkahely, és megtakarítás nélkül, egy öreg beteg kutyával. Szokták mondani innen szép nyerni akkor majd 50 évesen...Egy év alatt több segítőnél is jártam, képzem magam, lett munkahelyem, új emberek léptek be az életembe, sőt barátaim is lettek. Sikerült eladnom a másik városban lévő lakásom, és itt új otthonra lelnem. De tudom hogy többre vagyok képes. Még érzem magamban a lelkesedést új dolgokat tanulni, és nem egy munkahelyet szeretnék, hanem egy egy hivatást amiért érdemes minden reggel felkelni, sőt nem érezni az idő múlását. Meg van HIT-em, magam is. Ebben vagyok.
Gabriella KorpásSzia Edit! Amikor veszem a bátorságot,hogy megmutatkozzak,persze nem a reflektor fényében,az nekem túlságosan vakító... őszintén,tisztán beleállok és vállalom magam.Mélységében is. Köszi,hogy írtál!Jó látni,hogy van mozgás ezen a felületen. 🙂
0
ZoltánSzia Krisztina! A kölcsönösség iránti igény bennem is megvan, minthogy egyoldalú kapcsolódásaim voltak a múltban. Viszont emellett az egymás megértése, és azonos intellektuális szint is nagyon fontossá vált, mivel a megértéshez erre is szükség van szerintem. Te hogy látod?
András LovasAmikor megérzem a lelkem mélyén a teljességet, megjelenik benne az űr. Valamiféle vákum ez. Egy olyan hely ami kizárólag a társam befogadására jött létre. És lám itt vagyok és Te is itt vagy! Hamarosan találkozunk! :)
2
