
Hosszú ideig éltem házasságban – hagyományos értékrend szerint. Arra jöttem rá, hogy a „hagyományos” nem minden esetben pozitív és értékteremtő egy kapcsolatban, különösen akkor, ha a szülőktől hozott mintákban gyökerezik – amelyekben tulajdonképpen ők maguk sem voltak boldogok. Azt hittem, ha mindent és mindenkit magam elé helyezek, szerethetőbb és elfogadhatóbb leszek. Nem így történt. Hosszú önismereti munka vezetett a válás melletti döntésemig – és ez a munka a mai napig tart. Úgy gondolom, ez egy élethosszig tartó folyamat. Sikerült újraterveznem és újjáépítenem magam – és ma már másokat is segítek ebben. Hálás vagyok azért az „erőért”, amely minden nap megerősít abban, hogy a hibáim ellenére is értékes és szerethető vagyok! Hiszem, hogy nem véletlenül születtünk erre a Föld nevű bolygóra – és hogy az Élet igenis szép!

Nagycsaládban nevelni a kamaszokat az ő érdekükben vagy válás és magunkra rántjuk a fel világot egy nehéz időszakban… most már mindeggggyis mert az utóbbit választottam, de nehézség - mondjuk a másik opció meg élhetetlen és tarthatatlan volt… Bonyolult de nekem bejőtt a bontás…

Nagycsaládban élni a kamaszainkkal - az ő érdekükben -, vagy elengedni egymást - a saját érdekünkben -, és hagyni a kamaszokat a saját útjukat járni és akkor már bomolhat is a házasság hiszen elfejlődtünk már egy ideje.. persze mondhatjuk, hogy egyedi esetek szerint változó de szerintem ez a sztori mindig ugyanaz az emberi történet ami ismétlődik még egy emberéleten belül is többször… háttt. Valahogy így…
Szia Tamás! Megnéztem, érdekes az áthallás. Játéknak sem rossz! Sok dologgal egyet is értek. Hamarosan megnézem. II. részt is. Kíváncsi vagyok. Köszönöm! Üdv A

Az elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.

Több pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...

A nárcisztikus férfiakkal szembeni vakságom nagyon sok fájdalmat, csalódást, bonyodalmat okozott. De több évi munka után eljutottam oda végre, hogy most már könnyen felismerem a jelenséget, és megvannak már az önvédő stratégiáim is. Nem szeretek senkit megbélyegezni, tudom, hogy a nárciszmus spektrumon sok minden előfordulhat, és egy kis adag mindenkiben kell is legyen az önérvényesítéshez. És persze azt is tudom, h.nem véletlenül és miért ilyen ffiak találtak eddig rám... Jól ki tudtam szolgálni őket egy ideig. De végre vége🙏

Olyan kapcsolatra vágyom, ahol a kölcsönös tisztelet, szeretet, békére, önfeladást nem igénylő kompromisszum az alap. Amiben az egymást felemelő inspiráció, motiváció, szeretet, támogatás, egymás mellé rendeltség dominál. Nem vágyom most összeköltözésre, és egymástól függésre sem. De egy sok párhuzamos szálon futó kapcsolat sem érdekel. Nagyon feszes időbeosztás szerint zajlanak a napjaim, munka után a kötetlenség, némi spontaneitás fontos számomra. Szeretek utazni (saját költségen), más kultúrákat, életmódokat, világnézeteket, gondolkodást... megismerni. Gimis korom óta foglalkozom nagyon tudatosan önismerettel, önfejlesztéssel.
Egymás tükrei vagyunk. A fürdőszobai tükör esetén tudjuk, hogy ha ott valamit látok, ami nem tetszik, akkor magamnál kell valamit tenni. Sima ügy. Az életben ez ugyanígy működik: ha a másik személy idegesít, vagy kiborít, az az én mintám. Az ÉN vagyok. Őrajta keresztül látom magam. A témák (minták) cunamijában ez piszkosul nehéz. De ez egyben csodálatos is: 1. magam old(hat)om meg a problémát, nem külső dologtól függök (Jujjjjú-juhhhúúúú) 2. kellenek tükrök, nincs mese - egyedül nem megy. :) Szóval tükörre fel! :)))
Szia Attila, a megosztásod elejét olvasva ez jutott eszembe :) https://port.hu/adatlap/film/tv/az-oslako-the-man-from-earth/movie-97692