Virág Hargitai-KissEgy házasság és egy hosszú kapcsolat lezárása óta öt éve vagyok társ nélkül. Azóta sok-sok nagyon intenzív lelki folyamaton mentem keresztül. Volt, hogy azt hittem, majd ha megfejlődöm ezt meg ezt, azzal kiérdemlem a társat. Rájöttem, hogy egy kapcsolat nem jutalomfalat valamiféle teljesítményért, a hiánya pedig nem büntetés. Habár úgy érzem, készen állok elköteleződni, bármiféle sürgetés helyett hagynom kell, hogy megérjen az ideje, megérkezzen a szerelem. Ez az idő és a várakozás elengedése, egyúttal a "jöjjön, aminek jönni kell" befogadása. Nem mindig könnyű. Viszont egyértelműen jobb bizakodni, mint keseregni, vagy kétségbeesni 🙂
2
Beatrix Dr. BorbásNagycsaládban nevelni a kamaszokat az ő érdekükben vagy válás és magunkra rántjuk a fel világot egy nehéz időszakban… most már mindeggggyis mert az utóbbit választottam, de nehézség - mondjuk a másik opció meg élhetetlen és tarthatatlan volt… Bonyolult de nekem bejőtt a bontás…
1- Beatrix Dr. Borbás
Nagycsaládban élni a kamaszainkkal - az ő érdekükben -, vagy elengedni egymást - a saját érdekünkben -, és hagyni a kamaszokat a saját útjukat járni és akkor már bomolhat is a házasság hiszen elfejlődtünk már egy ideje.. persze mondhatjuk, hogy egyedi esetek szerint változó de szerintem ez a sztori mindig ugyanaz az emberi történet ami ismétlődik még egy emberéleten belül is többször… háttt. Valahogy így…
Zita JuhászA válás után sikerült új alapokra helyeznem az életemet, és ma már úgy tekintek erre az időszakra, mint egy lezárt fejezetre
0- Virág Hargitai-Kiss
Egyszer a 40 felettiek társkeresési nehézségeire utalva egy (házas) férfi ismerősöm e hasonlattal élt. Azt mondta: "A 40-es férfiak olyanok, mint a parkoló - vagy foglaltak, vagy rokkantak." Nemtől függetlenül ez igencsak leegyszerűsítő és méltatlan hasonlat a 40+ egyedülállókra. Ám nincs ok sértődésre. Márcsak azért se mert - az érzékletes példánál maradva - a gyakorlat szerint a foglalt parkolók fluktuációja igen jelentős. Mindig van megfelelő szabad parkoló valahol. Csak nyitott szemmel kell járni. Ráadásul a 40 felettiek már inkább tisztában vannak azzal, mit preferálnak jobban: füvet, murvát, aszfaltot, P+R-t, mélygarázst, vagy egyebet.
Sándor AttilaSzia Tamás! Megnéztem, érdekes az áthallás. Játéknak sem rossz! Sok dologgal egyet is értek. Hamarosan megnézem. II. részt is. Kíváncsi vagyok. Köszönöm! Üdv A
1
Ildikó CsekeAz elmúlt két év az életem egyik legnehezebb, mégis legmeghatározóbb időszaka volt nőként, anyaként és vállalkozóként is. Egy hosszú, 26 éves kapcsolat lezárása után nemcsak az életem változott meg, hanem én magam is. Volt időszak, amikor úgy éreztem, darabokra tört a lelkem. A fájdalom szinte szétfeszített belülről. De ebből a mélységből kezdtem el újra felépíteni önmagam. A válás utáni első időszakban volt bennem egy erős kitörési vágy. Az első évben szinte mindent meg akartam élni, amit addig nem mentem, jöttem, utaztam, éltem. Olyan voltam, mint egy vadló, aki végre kiszabadult a karámból. Ez az időszak is része volt az utamnak. Ma már azonban megérkeztem egy nyugodtabb, tudatosabb állapotba. Megtanultam, mit jelent valóban jelen lenni az életemben, felelősséget vállalni a döntéseimért, és nem kívül keresni a biztonságot, hanem belül megteremteni. Két gyermek édesanyjaként nap mint nap látom, milyen fontos a stabilitás, a biztonság és az értékek átadása . Az elmúlt időszak megtanított határokat húzni és kiállni magamért. Ma már ezek az alapok határozzák meg azt is, ahogyan élek és kapcsolódom. Ma egy olyan nő vagyok, aki nem tökéletes, de tudatos. Nem keres kapaszkodót stabil alapokon áll. És már nem a menekülés hajtja, hanem a valódi, értékes kapcsolódás iránti vágya.
ErikaTöbb pofon kellett hozzá, hogy ráébredjek, a jósággal, segítéssel, támogatással, az odaadással, önfeláldozással, a kiválóságra, bármi áron békére törekvéssel is tudok kárt okozni - magamnak és másoknak is. Több ismételgetett sémámat tartom mostanában kordában, és figyelem, mi történik. Nem könnyű nem a bevált és ismert rutin szerint cselekedni v.épp nem cselekedni. Kár, hogy ezekről a sémákról nem tanulhattunk már kamasz korunkban. A következő életszakaszban szeretnék sokkal tudatosabban, a sémáimat kordában tartva élni...