Virág Hargitai-KissA saját korosztályomban azt látom, hogy számos esetben 15-20 évvel fiatalabb hölgyekre fókuszálnak a társtalan férfiak. Vagy azért, mert későn érett meg bennük, hogy (saját) gyermeket szeretnének, vagy eddig nem találtak ehhez megfelelő társat, vagy mert vonzóbb számukra a fiatalabb külső (ezzel is fiatalítva magukat), vagy nem tudom. Ez egy kissé szűkíti az ismerkedési lehetőségeket egy középkorú nő számára, aki maximum plusz/mínusz tíz év sávban keres társat. És akkor ez még csak az életkor a sok-sok más tényező közül (erről majd külön írok). Vannak olyan szerencsések, akik olyan könnyen lelnek társra, ráadásul elérhető távolságban. Amikor elkámpicsorodom ezen, mindig eszembe jut az Ízek, imák, szerelmek című film, amiben a Javier Bardem alakította karakter 10 éve van egyedül, mire bebiciklizik az életébe a szerelem 😅. Biciklizni én is szeretek, Javier is kedvemre való lenne, de hát messze van és foglalt, ráadásul kedvenc színészeim egyike a felesége. Szóval ez nem pálya 😃.
1
Ildikó Nemes-DorogiFérjhez mentem másodszor is. A férjem szeret, a szex fenomenális, indul a közös otthon építés-projekt is. Mégsem tudok belehelyezkedni ebbe a szerelembe. Vannak tüskék, nincs tökéletes, elmúlt a rózsaszínség. Több idő kell? Több pozitív tapasztalat vele kapcsolatban? Miért nem vagyok már az a magabiztos nő, aki egyedül is...mindent is.. mert képes rá...és a világ ellen is harcba száll? Hova lett a harci szellem? Hol van a kard a kezemből? Hol a pajzs? Hol a váram biztonságot nyújtó fala? Miért van bizonytalanság bennem, hogy összetörheti a lelkem? Miért nem tudom elhinni, hogy szeret és akár életünk végéig is együtt? Mi ez a rossz előérzet-szerű érzés? Mi a fenéért nem bízom már magamban annyira, hogy nekem ez sikerül? Miért félek annyira, hogy belelát kicsit a lelkembe? Miért félek kiadni magam pont annak, akit a legjobban szeretek? És mi ez a kettős érzés, egyik pillanatban holtomiglan-holtodiglan a másikban ez a keserű, úgysemsikerül-gondolat? Minek mentem bele ebbe akkor? Lehet,hogy túlgondolom. Lehet, hogy nem kellett volna ennyit önismeretezni, mert mindent belemagyarázok mindenbe is. Lehet, hogy csak egyszerűen élni kellene és kész. Ha leírom, talán el is kezdem megérteni és megoldani és megengedni és elengedni, amit kell. Talán. Talán nem is a Férfivel van a gond. Vagy a kapcsolattal. Talán bennem nincs egyensúly, az önbizalom hullámvasútra ült. Talán el kéne engedni a rettegést a jövőtől. Talán a saját belső biztonságom ingott meg valamiért. Talán nem kellett volna ilyen gyorsan összeköltözni, összeházasodni, házprojektbe fogni - talán ez rémít meg.Talán ezt kell elfogadnom, hogy türelmesnek kell lennem és megértőnek, hisz ő már egy kiforrott személyiség, és nekem ehhez kell tudnom alakulni- igazodni úgy, hogy ez még nekem is beleférjen. Talán meg kell találnom a középutat. Talán először az életemben nem vakon de bíznom kellene (megbíznom-rábíznom) valakiben, ahogy magamban szoktam. Talán az a kihívásom, hogy átadjam a döntést (mert megbízom benne, hogy az nekem is előnyös lesz) és ebbe bele tudjak nyugodni. Jó sok dilemmám van. A gyökere az összesnek egy - bízni magamban és a Férfiben úgy, mint magamban.
Győrfy GyöngyikeA sértődés, a harag, a féltékenység, a fájdalom, a depresszió olyan méreg, amelyet te iszol meg, és azt várod, hogy a másik haljon bele. Az élet nem így működik. A legtöbb embernek egy egész élet kevés rá, hogy ezt az egyszerű igazságot megértse. Más nézőpontból ez egy játszma. Duzzogok, azt remélve majd a másiknak ez rosszul esik, és elgondolkodik azon, vajon mivel bántott meg? Sosem fog rájönni, mert nem gondolatolvasó, de megjelenik a távolság a két ember között, ami, ha így folytatják, egyre csak nő, míg egy szakadékká válik.
Boglárka KissVan egy elméletem saját magamról. Sokszor, ha azt kérdezik tőlem, miért nincs párkapcsolatom. Azt szoktam mondani, hogy azért, mert olyan vagyok mint egy sütemény a cukrászdai pultban, vagy a búra alatt. Vonzó a szemnek, mindeki megkívanja és arra vágyik, hogy megegye, de nincs felkészülve arra, hogy milyen is az, amikor megkapja. Az arányok precízen ki vannak számolva, az összetevők hosszú kísérletezgetés eredményei, már kint vannak az oda nem illő ízek. Több sikertelen verzió után lett meg a végeredmény, tehát sok munka van abban, amíg ilyen lett és van akinek ez így nagy falat. Túl édes, esetleg megfekszi a gyomrot, ha túl mohó az illető, még sok is lehet egyszerre. És a vendég csak áll a kirakat előtt. Összefut a nyál a szájaban, de eszébe se jut, hogy kanalanként fogyassza, esetleg megfejtse azt a bizonyos titkos összetevőt. Utóbbi munka... ezt nem tesszük bele mostanában.
Aliz Földvári-Nagy5 évvel ezelőtt kb. 5 hónapon belül kiderült, hogy rákos vagyok, hogy a férjem (30 évig volt az) szerelmes lett a barátnőmbe és ezért elválik tőlem. Emiatt aztán eladtuk a közös céget és így megszűnt a munkahelyem. Ki kellett költöznöm a házból, amit együtt építettünk és imádtam 30 éven át és elköltöztem a falunkból. Fejest ugrottam a nagyvárosi panelba, a teljesen ismeretlenbe, miközben nem tudtam, túl tudom-e élni a rákot. Nem volt könnyű. Mint az alkoholból gyógyuló : csak ezt a 24 órát éljem túl. Túléltem. Lett munkám, kicsike kertes házikóm, barátaim és lett tudásom arról, hogy nagyon erős is tudok lenni. Már kevés dolog ingat meg. Megtanultam kapaszkodni a verőfénybe, a madárdalba, a boltos kedvességébe, minden apró örömbe. Nem könnyű, de ma már sejtem, hogy mégiscsak szeret engem a Jóisten.