Andrea RáczNem vagyok az a tipikus ősanya típus. A gyermeknevelés mellett nekem mindig is fontos volt a magam világa - tanultam, dolgoztam mellettük, éltem a nem szokványos anyaszerepet. Persze ehhez rengeteg segítséget is kaptam, amiért hálás vagyok. Aztán a serdülőkori nehézségekkel egyenes arányban nőttek az én lelkiismereti problémáim. Azt gondoltam, nem voltam és vagyok jó anya. Sokat és sokszor emésztettem magam. Ma már, mikor elnézem, milyen szépen élik és intézik a saját életüket (ráadásul külföldön), megnyugszom, hogy azért jól csináltam. Nem tökéletesen, de elég jól.
3
Anita WeissNagyon szivesen segítek anyukáknak akik a gyerekvállalás sikertelenségeivel küzdenek. 2 lélek elvesztése után úgy gondolom, hogy a környezetemben lévő nehézségekkel küzdő kismamáknak is segítettem. Nagyon sokmindent átértékeltem amikor a halállal szembetalálkoztam a kisbabáim által.
3
Paksi AnnaSokáig azt hittem, hogy vállalkozó leszek. Angolt tanítottam, sokat utaztam. A tengerparton dolgoztam, teljesen szabad voltam. De belül sosem szorongtam ennyire és azóta se, mint abban az időszakban. Azt tanultam, hogy csak akkor lehet olyan életem, amit szeretek, ha magam osztom be az életem, és gyökértelenül járom a világot. Aztán mégis hazajöttem. Visszamentem tanulni, és elkezdtem egy irodában dolgozni. Soha ilyen jól nem éreztem még magam. Nem vágyok a tanítás rivaldafényére, és az állandó utazás dinamizmusára sem. Szeretem, hogy csendes az életem. Hogy reggel mosolyogva ülök a metrón. Hogy Budapesten élhetek, ami a világ legjobb helye. De el kellett menjek, hogy rájöhessek arra, hogy amit kerestem mindvégig az enyém volt.
3
Györkei MátéIDEGENNYELV-TANÍTÁS: Lehetsz Te is idegennyelv-tanár, ha szeretnél! Azt tapasztaltam, hogy az idegennyelv-tudás nagyon szépen hasznosítható magán-nyelvtanárként, ami akár egy nagyon sikeres egyéni vállalkozást is eredményezhet. Idegen nyelvet tanítani az egyik legkézenfekvőbb lehetőség bárki számára. Amennyiben gondoltál már arra, hogy Te magad is taníthatnád az általad beszélt idegen nyelvet, úgy nagyon szívesen megosztom Veled a saját tapasztalataimat. Én a semmiből építettem fel egy közel 20 éves karriert japán nyelvtanárként. Bizony az elején rengeteg nehézség volt. A beleállás halogatása. Anyagi nélkülözés. Imposztor-szindróma. Többszöri megújulás a szakmában. Váltások. Újrakezdések. Rengeteg kudarc, fájdalom, amin átmentem, és feloldottam magamban. Szívesen segítek! További információ rólam, mint nyelvtanárról: https://gyorkeimate.hu/japan-nyelv/
3- Györkei Máté
BDSM, fétisek, kinkek, különleges szexuális szubkultúrák: Nagyjából 10-15 évet tett ki az életemben az az időszak, amikor én kimondottan valami BDSM irányból definiáltam önmagam. Kizárólag eszerint kerestem partnert, sehogy máshogy nem tudtam elképzelni a férfi-női együttlétet. Eleinte magam sem értettem mi ez az egész? Miért vonzó számomra ez a világ? Szégyenérzet, bűntudat gyötört, hogy miért vannak ilyen "beteges" vágyaim? Később otthonra leltem benne, kibontottam szárnyaimat, elkezdtem magam jól érezni. De aztán teljesen beszippantott és bezárt. Minden kapcsolódásomat ennek rendeltem alá. Már nem tudtam "csakúgy" örülni egy kedves és szép nőnek, amennyiben ő nem művelte a szexkultúra ezen elvont formáit. Még a kimondottan jól induló kapcsolataim is megromlottak emiatt. A BDSM mérgezővé vált számomra. Hosszú önismereti munka, sok-sok év, mire kimásztam belőle. Mire megértettem ezt az egészet. Mára ez letisztult bennem, békém és nyugalmam van ebben. Ma már tudok örülni a Páromnak mindenféle "kellékek" nélkül. Tudom élvezni a szexuális együttléteket mindenféle "kiegészítő" nélkül. Kitisztultak bennem az alábbi fogalmak és emberi állapotok: Vezetés-Követés. Uralkodás-Alárendeltség. Önrendelkezés-Kiszolgáltatottság. Ragadozó-Áldozat. Játszma-Játék. Bűntudat-Szégyen... és még sok minden más. Ha Te is vonzalmat érzel a BDSM, illetve bármilyen fétis, kink, stb. iránt, és szeretnéd megérteni, szeretnél megnyugodni, akkor szívesen segítek. Tudok segíteni Neked akkor is, ha épp most merészkednél bele, akkor is, ha nyakig benne vagy, és akkor is, ha már szeretnél kimászni belőle.
3 
Mariann NagyKicsit több, mint egy évvel ezelőtt a szervíz várótermében állva olvastam az üzenetet a telefonon, hogy apukám rosszul lett a munkahelyén, a kollégái vitték kórházba. Pár óra múlva kiderült, hogy stroke gyanúval ül több órája a sürgősségi várótermében... Nem találok szavakat annak leírására, mennyi és milyen érzés, gondolat, kérdés tombolt bennem akkor, és utána, és azóta, csak már kicsit halkabban... Napra pontosan két hét őrület után, reggel a munkahelyemen kaptam a hívást...a telefon megcsörrenésekor már tudtam...ekkor hasított belém, miért riadtam fel hajnalban 5:55-kor... Pár nappal előtte már teljesen magatehetetlen volt...napról napra rosszabb, és emberhez méltatlanabb állapotban. Már beszélni a kórházba kerülés óta nem tudott. És azon a szerdai napon a kezét szorítva belenéztem a szemébe, és csak annyit mondtam: Tudom... És csak annyit kértem, hogy úgy legyen, ahogy neki a legjobb. Ez a történés, és a család ezidő alatti viszonyulása, magatartása sok dologra rádöbbentett, még több lettem... A legfontosabb pedig az, hogy ezután döbbentem rá, mit is jelentett valójában ő nekem, és én neki. Helyre került, aminek helyre kellett kerülnie.
3
ZoltánKóros személyiségzavarral küzdő társtól való elszakadás, válás. Ami sajnos nem látszik elsőre. Mire figyeljünk oda!? Melyek az ismerkedés során felismerhető jelek, hogy hagyd a fenébe, akármilyen jó a segge. Jogi ügyekben elég komoly, magas fokú tapasztalataim vannak ezen a téren, polgári és büntetőjogi vonatkozásban. Gyerekek hol éljenek, kinek mi a jó? Ne hagyj csontvázat a szekrényben.
3
Toók EszterAz elmúlt nagyjából 10 évben a munkahelyemen a szabadságaimat arra használtam, hogy fejlesszem magam. Ha voltak is "pihenős" programok, akkor azok kimerültek egy-két hosszú hétvégében és azok is inkább kirándulós programok voltak. Folyamatosan úgy éreztem rossz helyen is vagyok, elkezdtem valamit, ami majd jól feltölt, aztán csak még jobban kivett belőlem. Tipikusan tagadtam mindent, nem akartam látni a valóságot. De gondoltam én "Áááá Velem ilyen nem történhet stb, hisz foglalkozom magammal, csak tudom mi a jó Nekem és, hogy mit akarok csinálni...." Nos, én azt tapasztaltam, hogy ebben égtem ki, hogy tagadásban voltam.... A folyamatos harcban, a folyamatos szétszakítottság érzésben... Semmi inger nem tudott megérinteni, falakat húztam, utáltam magam, a munkát és megutáltam az embereket is... Én, aki mindig csináltam valamit, imádtam az embereket, sosem gondoltam volna, hogy a legjobb tevékenységem az lesz, amikor bezárom magam mögött a bejárati ajtót belülről. A csendben, elkezdtem megengedni magamnak, hogy az legyen, ami VAN. Ha jókedv, akkor jókedv, ha rosszkedv, akkor az. És ha már "remete élet", akkor az... :) Mindegy... Nem harcolok tovább magammal. Élvezettel teszem azt, hogy újra tudok kapcsolódni. Bátorság kellett hozzá, hogy tudjak nemet mondani. Nem is mindig megy, viszont akkor dolgozom azzal, ami van és feljön. És ebben a megengedésben tud tisztán feljönni, hogy kit, s mit is akarok az Életemben.
3
Kollár ErikaMég épp hajszoltam a vágyaimat, tele voltam tervekkel, elképzelésekkel, amikor a Covid megérkezett az életembe és borított mindent. Sokáig voltam dühös, csalódott és szomorú, amiért nem haladhatok úgy a dolgaimmal, ahogy szerettem volna. Nagy társasági életet éltem korábban és hirtelen ott találtam magam a magányomban, elképzelések nélkül, hogy most akkor hogyan is legyen tovább? Reménykedtem, hogy hamar visszatér az élet a normális kerékvágásba, de mikor kiderült, hogy ez nem így lesz, kénytelen voltam áthelyezni a fókuszt a kintről a bentre. Bár korábban is foglalkoztam már önismerettel, ez az időszak végül nagyon jól jött nekem ahhoz, hogy kiderülhessen számomra, mi is az, ami igazán fontos az életemben és mi az, amire már nincs szükségem. Mi az, amiben változtatnom vagy változnom kell, és mi az, amit már rég el kellett volna engednem vagy mi az, amibe végre bele kellene már kezdenem. Míg korábban úgy éreztem, szükségem van a zajra, ebben az időszakban a csend vált a legjobb barátommá. Segített abban, hogy a lényeget meglássam a káoszban és a fókuszt áttegyem a kintről a bentre. Mi van a lelkem legmélyén? Ki vagyok én valójában? Hogyan tudom magam a legjobban megismerni? Ki a kérdező és ki a megfigyelő? Ismét rengeteg kérdés merült fel bennem, pont mint a minták válsága idején. Csak immár a kérdésekre a választ nem a külvilágban kerestem. Az lett az élményem, hogy a válaszok már rég bennünk vannak, mindig is bennünk voltak, csak engednem kell, hogy meghalljam őket. Ez segített végül nekem abban, hogy a minden és bármi lehetősége valamivé formálódjon. Már nem vágyom mindenre és bármire, csak pont arra, amire adott pillanatban épp szükségem van.
3
Balogh Mariann Felnőttek a gyerekeim. Szinte észrevétlenül. De valójában mégsem, hiszen annyi minden történt az évek alatt. Úgy éreztem kihasználtuk ennek minden pillanatát, kiélveztük a kiskorukat, és csodálattal néztük, ahogyan fantasztikus fiatal lányokká cseperedtek. A kamaszkor azonban minket is kihívások elé állított.. Leginkább azért, mert épp ekkor váltunk el. 14 és 16 évesek voltak a lányok, ami alapvetően is egy változó, nehéz helyzeteket hozó időszak, így meg különösen azzá vált. Megviselte őket a válás. Két lakás, két szülő, két különböző hozáállással. Keresték a kiskapukat, feszegették a határokat. Volt olyan pillanat, amikor azt hittem, hogy nem élem túl. Nem csak a férjemet veszítettem el, nem csak a család omlott össze, hanem még a lányaim is elfordulnak tőlem? Voltak pillanatok, amikor a legszívesebben feladtam volna, de mégsem tettem, mert mindig volt egy belső erőm, ami hajtott, hogy menjek tovább. Tisztáztuk a feltételeket az édesapjukkal, együttműködésben tartottuk a határokat. Úgy érzem sikerült.. Ma már 18 és 20 évesek, és a kapcsolatunk olyan tiszta és mély, amit korábban elképzelni sem mertem
3