AgeeAz amazon időszak gyöngyszeme :). Nőként, főleg, ha valaki elvált és kicsi gyerekei vannak, ez bizony kihívás. Az amazon-kalandor korban nem a tökéletes férfit találjuk meg. Viszont olyan kapcsolatokat igen, amiből kölcsönösen viszünk magunkkal valamit a továbblépéskor. Én egy ilyen kapcsolatbban, amiben nem lehettünk volna távolabbi pólusokon neveltetésben, iskolázottságban, értèkrendben, életcélokban, tudtam a nőiességemnek a legszebb csúcsait megélni. Nem tartott örökké, de nem is ezt vártam tőle. A mai napig barátok vagyunk. Szóval sosem lehet tudni, hol találunk kincseket, csak nyitott szívvel kell járni.
4
NapsugárSokáig nem tudtam elviselni hogy nem vagyok tökéletes. (Oroszlán napjegy) Egy családállítás alkalmával döbbenten álltam szemben azzal a ténnyel, hogy mindent ami nem fér bele a napsütéses, mézes-mázas, minden tökéletes és szivárványos világnézetembe, arról nem vettem addig tudomást. Olyan mértékű elfojtott dühöt, frusztrációt, haragot és hasonló érzéseket halmoztam fel addigra, hogy majdnem felrobbantan tőle. Életveszélyes volt ez az energiahalmaz amit az évek alatt a szőnyeg alá sepregettem. Mérgező volt magamra nézve is, és a környezetemben élőkre is, hisz időről időre túlcsordult a pohár, és az lavinaként zúdult valaki nyakába. (Jellemzően sajnos azoknak a nyakába, akik a legközelebb állnak hozzám..) Sajnos ez a mai napig előfordul, ha nem tartom a fókuszt, nem vezetem le ezeket az energiákat tudatosan: mozgás, éneklés, tánc, takarítás stb. Azon a családállításon megkaptam az új becenevem/definícióm, amivel -mégha először sértő is volt, és fájt is- rögtön tudtam azonosulni, hisz a szívem legmélyebb bugyrában nem volt titok hogy ki vagyok valójában: egy "Vaddisznó Napsugár-Királylány" -a mező aznap is jól működött- :-)
Zsuzsanna Oláh15 év házasság után, az ismerkedéstől teljesen elszokva, 2020-ban, covid lezárás alatt (esély nem volt sehová menni, sem koncertek, sem szórakozóhelyek, boltokban is maszkban, este 7-re legyél otthon, etc…): el sem tudtam képzelni, hogy hogyan induljak tovább, tényleg úgy éreztem, hogy az egész világ összefogott ellenem. Lehet, hogy nem is akarok többet már párkapcsolatot, vagy akarok, csak félek, hogy nem fogok megfelelni? A barátaim és a nővérem szó szerint erőszakkal toltak bele az első randikba, cseréltették le velem a ruhatáram, ellenőrizték, hogy megcsináltam-e a tinderprofilom. Löktek, így muszáj volt ugranom, szorongva, félelemmel, de egy kis jóleső izgalommal is, összeszedve minden erőm. Azt hiszem, az első néhány randin nagyon béna, és még láthatóan összezavarodott és gyenge lehettem 😊. Ami nekem segített átlépni a félelmeimet, az a mások élete iránti őszinte érdeklődés volt. Ezt kerestem meg magamban (mert keresni kellett mélyen, valahol elveszve, mivel a saját bajomon kívül nemigen érdekelt más). Úgy döntöttem, hogy bővítem a világlátásom, és egyfajta játékként tinderezek, kíváncsian arra, hogy mások hogyan élnek, mik a problémáik, mik a vágyaik. Voltak, akikkel azonnal találkoztam, voltak akikkel hónapokig majdnem minden nap chateltem, online megszerettem őket 😊. Voltak nagyon szimpatikusak, viccesek, intelligensek, kreatívak, és voltak nagyon nem. Mindenképpen érdekes időszak volt, sokat tanultam, sokszor megdöbbentem azon, hogy mennyien mennyire különbözőképpen élünk, gondolkozunk. Egy idő után már egyre könnyebb lett, megszokta az ember az egész ismerkedési procedúrát, eltűnt a félelem és sok nevetés lett a barátokkal abból, hogy milyen csodabogarakkal hozott össze az élet. Aztán egyszer csak megérkezett egy kapcsolat. Igen, a tinderről. Ha szeretnéd, a saját tapasztalataim alapján tudok veled egy jót beszélgetni, de remelem, hogy pszichológusi és coach eszközöket, feladatokat felhasználva is segíthetlek az utadon.
- Agee
Erő. Magabiztosság. Kisugárzás. Hét éve pont egyszerre dőlt össze minden. Válás, munkahelyi válsàg, anyagi csőd. Két kétèves gyermekemmel egyedül maradtam egy albérletben. Ott volt az alja a gödörnek. De jó volt, hogy leértem, mert onnan lehet szuperül felfele èpítkezni. 5-6 évig csak erőt gyűjtöttem. Idővel jött a magabiztossàg, az elismerès, önfejlesztès, kisugárzás. Kis kitartó lépèsek. És nem haltam bele ( pedig akkor ott lent úgy tűnt). Sőt, az út mindent sebet begyógyított, és a túloldalon sokkal erősebben jöttem ki. Most már tudok másnak is erőt adni. Ti hogy gyűjtitek az erőt magatokban?
Krisztina dr. TeubelPárkapcsolati válságunk válásba torkollott. 23 év, melyből 15 év házasság, 3 gyermek, 22 év harmónia. A kapcsolat javításába fektettünk energiát, ami egy idő után egyoldalú volt a részemről. Nem adtam fel, ő adta fel. A férjem elköltözése után még erősebben belfelé kezdtem figyelni. Ezzel kapcsolatos élményem, hogy bár a csendemben talált válaszaimnak nem örültem maradéktalanul, de a saját békém felé sokat haladtam. És hosszú távon így jártam, meggyőzödésem, hogy így járok jól: elhagyott egy magát őszintén nem vállaló ember, ami bár fájdalmas volt, de jó ez így. A saját részemet látom benne, szembe néztem vele, dolgoztam rajta és nyugalmam van vele. (A következőnél majd jobban csinálom!) Azóta rendeztem, rendezem az életem más területeit: a jelenlegi hivatásomban stabilizálódok, új célokat tűztem ki és részben értem is már el, a gyermekeimmel megerősödött a kapcsolatom, harmonikusabb az anyaságomhoz való viszonyom, letisztultak a baráti kapcsolódásaim, megerősödtek a nagycsaládiak. Helyrebillentettem a nőiességem. Készen állok és kíváncsian várom a továbbiakat. Szeretettel várom megkeresésed, ha párkapcsolati válságkezelésről, a válás megéléséről, süllyedésről és emelkedésről, női újjászületésről beszélgetnél.
- Krisztina dr. Teubel
Nemrég kérdezte tőlem valaki, hogy én mindig ilyen vidám vagyok? Elgondolkodtam és végül annyit mondtam rá, hogy látod, ezt teszi a táncos gyerekkor 😊 Mióta az eszemet tudom, lételemem a mozgás. Kikapcsol, felszabadít, vitalitással tölt el, megnevettet, olykor meghatódom tőle. Kifejezetten kötődik ez bennem a zenéhez és a tánchoz. (4 évig zongoráztam és kórusban is énekeltem gimnazista és felnőtt koromban is.) A szüleim táncházban találkoztak, a testvéreimmel néptáncos közegben szocializálódtunk, itt kaptunk alapokat a férfi-női minőséghez, egymással való bánásmódhoz, mindegyikünk ennek a miliőnek köszönheti közvetve vagy közvetlenül a házastársát. A néptáncon túl jártam jazzbalettre, modern táncra, majd évekig jógára, most pilatesre és latin táncórákra járok. A felnőttkori érzések ugyanazok, mint gyerekkoromban: érzem, hogy jól vagyok, hogy erre szükségem van, hogy ez éltet. További élményem a táncos közeggel kapcsolatban a közösség, a minőségi kapcsolodás, az összetartozás érzése. Számomra ez alapérték. Sok alkalmazkodást igényel az összekapcsolódás megteremtése, ad hideget és meleget is, de a legfontosabb, hogy a tagok számíthatnak egymásra, támaszkodnak és támasztanak. Szívesen mesélek az életem ezen részéről és szeretettel várom a te megéléseidet is ezzel kapcsolatban.
Németh KornélSziasztok, leginkább üzleti témában tudok értékes tapasztalatot megosztani. Karriertervezés, karrier-stratégia, előléptetés, fizetésemelés, üzletileg megéri-e belevágni valamibe, váltsak-ne váltsak helyzeteket látok át gyorsan és hatékonyan. Egy 2500 fős vállalatot vezetek ma, 20 éve árufeltöltő voltam. Számos képzésen vagyok túl, a saját tapasztalatomat tartom mégis a legértékesebbnek. Meglehetősen elfoglalt vagyok. Azért hoztam létre a profilomat, mert így engedett csak csatlakozni a rendszer a május közepén induló 42 napos kihíváshoz. Alkalmanként tudok támogatást adni, kizárólag Pro bono alapon.
Béres TamásAz elmúlt 3 évben értek el az első gyásszal, de leginkább a halállal kapcsolatos tapasztalataim, élményeim. Először a nagypapám halt meg, aki rendben volt ezzel. Majd rá egy évre édesapám saját keze által vetett véget az életének. Tavaly pedig a mamám, hosszú betegség, szenvedés után. Az öngyilkosság témájával kapcsolatban is szívesen írok majd a tapasztalatokról. A gyász folyamatait már sokan leírták, sok helyen megtalálható. Érdemes tanulmányozni ezeket, hogy lásd, éppen hol ragadtál le, hol van még munka. Egy dolog, ami tényleg segít, az ügy, a feladat, a munka. Ezeket az én tapasztalataim szerint nem érdemes elengedni, bármi történjen. Az itt maradottaknak mindig nehéz, de azt hiszem a legnehezebb azoknak, akik közel állnak hozzád és végig nézik, ahogy szenvedsz. Miattuk érdemes minden nap felkelni! Az elején minden barát, hozzád közel álló ember a tehetetlensége miatt segíteni szeretne jó szándékkal, de ez nem valósítható meg. TE tudsz egyedül magadon segíteni ebben. Nyugodtan szenvedj, sírj rengeteget, hibáztasd magad, a világot, bármit, bárkit! De ha elfogadsz egy tippet, azt nézd meg, hogy ennek a legalján, ha lemész, mit(kit) találsz majd és szedj fel onnan valamit! A halál legnagyobb tanítása nem az, hogy a szeretteink meghalnak, hanem, hogy ránk is ez a sors vár. Ez az egy, ami biztos. Ambivalens módon a halál az élet egyik értelme, ami miatt minden egyes nap, amit tudsz, tegyél bele! Csináld, amit szeretsz, légy azokkal, akiket szeretsz. Ne add fel! Az élet az a játék, amiben biztosan, mindenkinek lesz Game Over. :)
Morgós BenceEgészséges étkezés, időszakos és hosszabb böjtök → 50 nap volt a leghosszabb idő, ameddig nem ettem (semmit). Több, valamivel rövidebb (20-30 napos) folyamatot is végig csináltam. Meglepő tapasztalatokat hoz egy ilyen hosszabb böjt-élmény. Az ételre való fizikai vágy az első pár nap után megszűnik. A szervezet nagyon hamar megszokja. De a tudat, az az igazi kihívás. Az ízek utáni vágyódás. Az étkezések idő strukturáló és szociális hatásának jelentősége. A sok felszabadult energia és szabadidő amit nem kell emésztésre fordítani. Az ElmeSzobrász youtube csatornámon mesélek ezekről részletesebben. Ezen kívül megtanultam egészségesen étkezni is, és az időszakos böjtölés különböző változatait is szeretem. Számomra a legjobb kombináció a napi egyszeri étkezés (OMAD), mert ez adja meg gazdag, korlátozásoktól viszonylag mentes étkezés és a böjtölés által nyújtott regeneráció és pihenés optimális egyensúlyát.
Simon ZoliIzgalmas volt számomra az elmúlt másfél év, és még mindig nem záródott le a folyamat. 13 év alkalmazotti státusz után, Németországban, mérnökként, anyagilag megbecsülve, de valamilyen szempontból mégis kicsit kiüresedve, egyre többször tettem fel magamnak azt a kérdést, hogy: "Tényleg ennyi? Még 30 évig ülök majd napi 8 órát a gép előtt, szállítom a munkáimat a főnöknek, small-talk-olok a kollégákkal a kávégép előtt, és csak este 6tól vagy hétvégenként csinálom és élem azt a boldog, szabad életet, amire belül valóban vágyom?" Nem mondom, nem volt egyszerű a lépés, és még nem állt be véglegesre a rendszer, de 2023 júniusában kiléptem a mókuskerékből. BBBBAROMI IZGALMAS AZ EGÉSZ. Ráfordulni arra az útra, ami az én utam :-) Ennek a folyamatnak, a lelki útnak,a saját megtapasztalásaimnak élményeire hívlak téged is. Hátha tudok valami olyat mesélni, ami inspirál. Hátha ép valami ilyesmiben vagy, és kölcsönösen táplálkozunk egymás megéléseiből. Hajrá Nekünk :-)