Még mindig billegek. Egyszer azt érzem, hogy már Férfiként tudok működni és elég erős vagyok ahhoz, hogy világítótornya legyek egy Nőnek, s ebből az állapotomból már nem mozdít ki semmi. Majd másnap épp az ellenkezőjét érzem. Megjelenik egy amazon és pontosan érzem, hogy ő át tudna gyalogolni rajtam....Simán..... Minden gond nélkül.
Nárcisztikus, Borderline, parentifikált, kodependens → Borderline személyiséggel éltem már kapcsolatban, és más nárcisztikus jellegű karakterekkel is. Sokáig tartott megértenem, hogy én vagyok aki ezeket az embereket bevonzza az alapvetően parentifikált kodependens működésemmel. Sokat önismeret és önfejelsztés során megtanultam szeretni azt, aki vagyok. Most már tudok egészséges(ebb) kötődésű emberekhez is kapcsolódni. Szívesen segítek benne neked is.
Kapcsoltfüggőség, pornófüggőség és egyéb hiánypótló cselekedetek jellemezték nagyon sokáig a mindennapjaimat. Vándoroltam kapcsolatról kapcsolatra, mert elköteleződni képtelen voltam viszont olyannyira vágytam a szeretetre, hogy mindent megtettem csak megkapjam. Kellett az elismerés, kellett a visszajelzés, hogy jó vagyok és szerethető. De, ha ennek a legkisebb jelet láttam már menekültem is. Ha egy kicsit is azt éreztem, hogy végre megkaphatom amire vágytam már menekültem is. Hogy miért ?! Mert volt egy olyan mély belső hitrendszerem, hogy szart sem érek. Miután ezt felismertem már nagyon odafigyeltem mibe mászok bele. Nagyon tudatosan éltem, de a parkapcsolataimban meg mindig nem tudtam megtapasztalni a boldogságot. Továbbra is csak a leértékelést kaptam és azt, hogy folyton bizonyítanom kell. Hiába dolgoztam már magamon annyira sokat, még belül egy hang mindig azt mondta: nem vagy elég jó ! Te ezt nem érdemled meg! Mindig is ez volt a hitrendszerem egész életemben. Aztán egy nap már nem akartam "elég jó" lenni.... csak simán önmagam lenni. S, csak remélni tudom, hogy ez az elég jó" mellé megérkezik majd egy másik "elég jó".
#nőiség megélése; önfelvállalás „Kislányom, csipkedd meg az arcodat, harapdáld meg a szádat, olyan fehér a bőröd, azt hiszik, vérszegény vagy! Állj vigyázzban, hadd nézzem a lábadat! Boka, térd összezár! Jól van, nem vagy görbelábú! Szegény kislányom, az a plötty hajad, nem áll sehogy! Nézz rám: szegénykém, azok a csúnya szeplőid ne lennének…” Szeretett az anyukám, ő nem úgy értette, csak… hát, mégis… Önbizalmam a béka feneke alatt volt, gondolhatjátok. Nagyon visszahúzódó kislány voltam. Gondoltam, hogy én aztán örülök, ha majd valaki rám néz. Hát, ha már szép nem, de okos még attól lehetek. Kompenzáltam: tanultam sokat, szorgalmasan, kitartóan. Mivel azt éreztem, hogy nem vagyok elég jó és eleve hátránnyal indulok az életben, ezért mindig kő keményen dolgoztam, beleadtam anyait - apait bármiről legyen is szó. Tudtam, hogy nekem túl kell teljesítenem. Meg akartam felelni másoknak, cserében nem volt elvárásom másokkal szemben. Tökéletesen akartam csinálni, amibe belefogtam. Meg akartam mutatni, hogy én is itt vagyok a világon, én is érdemes vagyok arra, ami másoknak jár. Minden jó volt úgy, ahogy másoktól kaptam, miközben én meg erőn felül akartam viszonozni: munkában, barátságban, szerelemben egyaránt. Az első komolyabb férfihez gondolkodás nélkül feleségül mentem. Sokáig a tenyerén hordott, és megélhettem vele azt, hogy én jó vagyok, hogy én tudok pont elég lenni valakinek. Sokat segített elindulni a nővé válásom útján. Majd hirtelen vége lett a házasságunknak, és én cserben hagyva a földre kerültem. Egyszerre kellett emberként és nőként is újra felépítenem magam. Ismerkedni kezdtem, először bátortalanul, majd egyre jobban belejöttem. Felfedeztem a bennem rejlő NŐT. A NŐT, - akinek járása légiesen könnyed - aki beragyogja a teret - aki egy hegyet is félreállít az útból - akinek az átélt gyönyörtől kicsordul a könny a szeméből - akinek lesik minden kívánságát - aki a társaság középpontja tud lenni Sikerült eljutnom oda, hogy kéretlenül érkeztek a megerősítések férfiaktól, nőktől egyaránt. Találkoztam olyan gyermekkori titkos hódolómmal, aki elárulta sok év távlatában, hogy szerelmes volt abba a szeplős, szőke, selymes hajú kislányba. Senkinek nem merte elmondani, mert nem merte az érzéseit felvállalni. Jól tette, én is voltam olyan félénk, hogy visszautasítottam volna. Viszont a gyermeki énem egy része most meggyógyult általa. A nővé váláson lehet dolgozni, és megéri dolgozni rajta. Sok segítséget tudok ahhoz nyújtani, hogy ebben gyorsan tudj fejlődni. Viszont nekem is van még e téren teendőm: még mindig nem merek a valódi értékességemnek megfelelően választani, dönteni, cselekedni.
Kapcsolódás és önreflexió – A férfi és női dinamikák tükre Az emberi kapcsolatok olyan tükrök, amelyekben önmagunkat látjuk – torzítva, felnagyítva, néha elhomályosítva. Minden találkozás, minden szerelem, minden konfliktus egy lehetőség arra, hogy jobban megértsük, kik vagyunk. De vajon mennyire merünk valóban látni? Ha valami kibillent az egyensúlyomból, azzal feladatom van és a saját tapasztalatom az, hogy a legjobb tükröt a társ és a gyermek tartja. A férfi és női dinamika egy folyamatosan pulzáló, változó áramlat. A férfi vágyik arra, hogy erős legyen, hogy tartást adjon, hogy védjen, legyen ügye, amivel a közjóért tehet és a nő képében gyökeret verhessen, ahol van egy stabil háttérországa. A nő vágyik arra, hogy biztonságban legyen, hogy áramolhasson, hogy kapcsolódhasson az ügyhöz a férfi által és legyen lenyűgözve. De amikor a félelem, az elvárások és a múlt sebei beleszólnak, a kapcsolatok nem harmóniát, hanem harcokat teremtenek. A férfi, aki nem érzi magát elég erősnek, visszahúzódik. Nem mer sebezhető lenni, mert azt gyengeségnek éli meg. A nő, aki nem érzi magát biztonságban, követelőzővé válik, mert a szeretet hiányát küzdelemmel próbálja betölteni. Így kezdődik az örvény, amiben egyik fél sem azt kapja, amire valójában szüksége lenne. De a kapcsolatok igazi terepe nem az elvárások betöltése, hanem az önreflexió. Az, amikor meg mered kérdezni magadtól: Miért húzódom vissza, amikor közel kellene lennem? Miért támasztok elérhetetlen elvárásokat a másikkal szemben? Miért fáj az, amit a másik mond vagy tesz – és mit árul el ez rólam? A kapcsolódás nem az egyensúly fenntartása, hanem annak felismerése, hogy az egyensúly folyamatos mozgás. Egy férfi lehet erős és sebezhető egyszerre. Egy nő lehet szabad és elkötelezett egyszerre. A kapcsolatok ott válnak valódivá, ahol mindkét fél önmaga lehet – elvárások, manipuláció és játszmák nélkül. De ez az út belül kezdődik. Először önmagunkkal kell megtanulnunk kapcsolódni, mielőtt igazán tudnánk kapcsolódni másokhoz. A férfi nem attól lesz férfi, hogy mindig erős. A nő nem attól lesz nő, hogy mindig gyengéd. Hanem attól, hogy mindketten vállalják azt, akik valójában – és teret adnak egymásnak, hogy ugyanígy tegyenek.
Mivel az elutasítottság érzelmi sebét hordoztam, ezért igazi menekülő-művésszé fejlesztettem magam fiatalon. Sok, nagyon-nagyon sok önismereti, pontosabban önfejlesztő munka és tanulás eredménye lett, hogy most már maradok, sőt nem is csak maradok, hanem kíváncsian - még akkor is, ha kicsit remeg a lábam - szembefordulok és szemközt nézek a félelmem tárgyával, emberével. Féltem attól, hogy nem kellek, ha kiderül, nem is vagyok szent, hogy rámunnak, hogy én ráunok, hogy jobban szereti nálam a szőkét, az exét, a fiatalabbat... Most már nem félek. Önmagamban vagyok teljes. Az önszeretet, elfogadás, megbocsátás és a humor tett azzá. Szeretek és szeretve vagyok. Segítek, ha megérkeznèl te is először sajàt magadhoz, aztán Őhozzá. Így, ebben a sorrendben.
Agilis Coachként, szervezetfejlesztő tanácsadó → Ezekben a minőségekben több céget és szervezetet láttam már belülről. Értem mitől működnek vagy miért nem egyes szervezetek. Hogyan lehet egy szervezeti kultúrát megváltoztatni. Mivel lehet embereket motiválni, vezetőket irányba állítani. Mitől leszel hiteles vezető, és hogyan lesznek működőképes folyamatok a cégedben. Szívesen megtanítalak ezekre.
Szüleim hatalmas gazdaságot építettek fel a semmiből. Persze ehhez az is kellett, hogy a 4 gyermeküket a munka után tegyék fontossági sorrendben. Én vagyok legkisebb gyermekük, én voltam mindig a fekete bárány, aki mindig kiharcolta, hogy a vágyai után szabadon mehessen. Sokszor haragudtam szüleimre, hogy nem figyeltek rám. A külvilágtól kaptam a gondolatokat, hogy hát nekem jól megy a sorom mert hát kinek a lánya vagyok. Ezt én annyira nem éreztem mert luxusra soha nem költöttek a szüleim, csak a farmba fektették a pénzt. Most 29 évesen esett le a tantusz hogy én milyen feleslegesen agyaltam eddig, mit is kaptam a szüleimtől legyen az számokba kifejezve, vagy érzésekbe. Apukám és testvéreim egy nagy projektjüket zárva, nagyszabású ünnepséget rendeztek, és nagy politikusok, újságírok jelentek meg és beszédet mondtak. Amikor apukám olvasta fel a beszédét, akkor esett le a tantusz, azt kaptam a szüleimtől, amit soha nem tudnak elvenni tőlem, az pedig egy olyan minta, ami óriási erőt tud adni, hogy tegyek, cselekedjek az életben azért amiért érdemesnek hiszem. Nem számít, hogy más célokért teszek, mint ők, a lényeg az erő, a példa mutatás amit adtak nekem, és ezért vagyok HÁLÁS nekik. El is mondtam ezt apukámnak mennyire hálás vagyok neki ezért, ami egy nagy előre lépés volt a kapcsolatunknak, megöleltük egymást és még egy könnycsepp is kicsordult a szeméből. Megkönnyebbültem...
Kink, BDSM, Fetish, Szexualitás → Tagja vagyok a magyar szubkultúrának, járok ilyen témájú rendezvényekre, partikra, workshopokra. Van tapasztalatom a shibari világában, a különböző segédeszközök és játékszerek használatában. Érdekel a vágyak megélése, mint önismereti út úgy általában. Számomra nagyon érdekes mennyi minden kiderült magamról csak abból, hogy miket gondoltam, hogy tetszeni fognak és mik azok az élmények amik tényleg működtek. Gyakran olyan dolgok, amikről nem is tudtam, hogy van rájuk vágyam, csak véletlenül fedeztem fel. Voltam már DDBG kapcsolatban, szadista, domináns, switch, kísérletező is. Ismerkedtem a gender világával. Vettem részt többesekben. Tanultam sokat ezekről a dolgokról, a nemi identitásról, vágyakról, lehetőségekről. Valószínűleg kevés olyan dolgot tudnál felsorolni, amit vagy ne próbáltam volna, vagy nem próbálnám ki legalább egyszer, ha adódik rá lehetőségem. Szeretek ezekben a témákban másokat támogatni, besegíteni őket ebbe a szubkultúrába, mentorálni, akár gyakorlati szinten is. (A Pixin és a Fetlifeon is megtalálható és aktív vagyok.)
16évesen vettem a kezembe először súlyzót és vette kezdetét a testépítés.Először csak haverom padlásán majd konditerembe.Azóta egyetlen időszak volt amikor elhagytam a mozgást ami 2év volt és felhíztam 117kg-ra ami egy emelet megtételét is nehézkessé és fulladásos élménnyé tett. Ezen megrémülve eldöntöttem hogy a testmozgás továbbra is az életem része lesz úgyhogy rendszeresen futok,túrázok,jógázok és járok szabadtéri kondiparkokba saját testsúlyos vagy ha úgy tetszik fegyenc edzésekre. Ma 90kg vagyok és ezzel az edzés formával kímélem és mégis formában tartom magam a konditermes nagysúlyos sérülések után.