Tapasztalatok

Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács

Az önismereti válság a szüleim válásakor (1997-ben) kezdődött. Bár rengeteg munkát beletettem ennek orvoslásába, de a helyemmel kapcsolatos végső felismerést, illetve annak meglátását, hogy mindezek a traumák csak figyelemelterelésként szolgáltak, hogy ne álljak bele a feladatomba, hogy a családunkban mintaváltó legyek, illetve, hogy másoknak is ebben segítsek, a Covid-időszak kristályosította ki számomra. A mintaváltás lényegét, a helyem, a küldetésem úgy foglalnám össze, hogy mindenben mindig és egyre jobban meglátni Isten szeretetét, gondoskodását és tökéletes tervét: nem hagyni magam lekapcsolni a tökéletes szeretetről. A polgári állásom valójában ehhez az egészhez csak egy díszlet. Szeretem a munkám, és állítólag jó is vagyok benne, de az életem telitalálatának a szolgálatom, az életem, élményeim más emberekkel való megosztását érzem. Épp ma mondta egy kedves barátom, hogy ahány emberrel való beszélgetésemről mesélek neki, mindig azt mondom, hogy micsoda párhuzamok voltak-vannak az életeink között. Elgondolkodtató volt, de rájöttem, hogy a válasz is egyszerű. Ha valaki sok embernek akar segíteni, Isten feltehetőleg és szükségszerűen sok nehéz, kemény dolgon fogja átvinni, hogy valódi közösséget tudjon vállalni sokféle bajban, szenvedésben lévő társával. Így vált, válik valóra az a prófécia, amit 2016 táján kaptam: "Ne vegyél minden annyira magadra! Vedd észre, hogy csomó mindent másokra tekintettel kell átélned és megküzdened!"

Latinovics Tamás

Azzal, hogy aktív életet élek, erőt veszek magamon, amikor nehéz és tevékenykedem, keresem a lehetőségeket, tanulok, beleállok bátran új helyzetekbe, olyanokba is, amik elsőre nagyon nem komfortosak, megélem, hogy mennyivel több vagyok, mint amit el tudtam képzelni. Folyton mozgásban van az életem. A vágyaim, a motivációim, a tevékenységeim, hogy miben akarom újfent felfedezni önmagam, igen szerteágazó és változó. Mindig van új helyzet, új érzés, új kihívás és az út folyamán egyre közelebb kerülök ahhoz, aki vagyok és akivé még inkább válni akarok. Fontos számomra, hogy több szinten ismerjem meg magam (saját csönd, természet, vezetés, közösség, önkéntesség, önkifejezés számtalan formái (sport, zene, ének, tánc..), így kerülök egyre közelebb a helyemhez. Nagyon jó érzés egyre inkább ott lenni!

Szitás Anita

Azt tapasztaltam, hogy az üzleti siker is olyan, mint a magánéleti boldogság. Folyton változik, hogy mi által érezhetem magam boldognak, vagy sikeresnek. 8 éve vagyok vállalkozó. Volt, amikor attól éreztem magam sikresnek, hogy sokan csodálattal figyeltek fel arra, amit csináltam. Volt, hogy attól, hogy nagyon sok pénzt kerestem. Mostanában egyre inkább attól, hogy hasznos, amit teszek. Ha Te is szeretnéd megtalálni a sikered most időszerű kulcsát, és azt, hogyan kerülhetsz egyre közelebb hozzá, élj az ingyenes konzultációs lehetőséggel!

Poczik Hajnalka

4 évig váltam. Nem akart elengedni. Egy birtokló erőtánc volt a miénk. Ő agresszív, én passzív agresszív. Persze ezt akkor nem láttam. Rengeteg határt átléptem és rengeteg határt átlépett. Kiléptem a házasságunkból. 10 évvel később már Anya és Apaként ültünk nálam, a nappaliban. Kimondtam, hogy sajnálom. Láttam milyen jól esett neki. Átment, mert őszinte volt. Jólesett volna, ha ő is kimondja. Nem tette. Gyakorlom ennek az elengedését is. Hiszem, hogy a düh, a harag nem jó vagy rossz. Van. Lehet. Olyan érzés, mint a többi. Jön és megy. Ha beleragadtál valamibe, a haragodba, vagy a kapcsolatodba, egy állapotba, egy érzésbe. Érzed, hogy téged emészt, nincs energiád, nem eszel, alszol. Már szorít, mint egy szűk ruha, amit levetnél: keress bizalommal.

Daniel Uhle

Az igazán őszinte párkapcsolatban hiszek. Ahol nincsenek félelmek, így nincsenek játszmázások sem. Bármint és mindent meg tudunk beszélni. Akkor is, ha elsőre fáj, ha elsőre kényelmetlen, ha nem akarnánk a mi "kis" bajunkkal a párunkat piszkálni. Megéltem és csodálatosan felszabadító volt! Csak ilyen párkapcsolatot tudok elképzelni, mert ennek van értelme. Bízom benne, hogy nagyon közel vagyok ahhoz, hogy a hivatásom és az Ügyem felé induljak nagy léptekkel. Az Önismereti Kerek Erdő már megvolt, szinte minden szegletét ismerem (Persze ez csak a látszat - mindig van újabb része, ami azóta nőtt és felfedezhető. De ennek már nincsen, legalábbis akkora jelentősége.) Viszont már nagyon szenvedek a hivatásomban nem benne levés hiányától! A hasznosulatlanság érzésétől! Az értelmetlen, utált munkákban idő eltöltésétől! És most nagyon mélyen vagyok. Ami egy isteni kegy. Ezért nem csak remélem, hanem TUDOM, hogy elindulok és célba érek a hivatásomba, az Ügyembe, a helyemre. És ehhez megérkezik a női társ is. Mert csak együtt vagyunk igazán a helyünkön.

Kabai Barbara

33 éves koromra mindent kipipáltam, amit a társadalom elvárt tőlem. Volt 2 diplomám, egy biztosítónàl dolgoztam szakértői pozícióban, ahol elismertek, férjhez mentem, született egy kisfiam, egy családi házban éltem.. Aztán egy napon körbenéztem az életemen és feltettem magamnak azt a kérdést, hogy “Ennyi???” Boldognak kellene lennem.. azt hittem, hogy az leszek, ha mindent úgy csinálok, ahogy a nagy könyvben meg van írva.. de rohadtul nem voltam az.. Aztán jött egy párkapcsolati válság, majd el kezdtem keresni önmagam.. Felmondtam a munkahelyemen, a környezetem tiszta hülyének nézett.. Szenvedtem, vergődtem, kerestem.. Pár éven belül rátaláltam a home stagingre és a lakberendezésre, azóta ebből élek, vállalkozó vagyok, szabad, imádom minden pillanatát, ez az életem. Olyan, mintha nekem találták volna ki.. Hálás vagyok az akkori mélypontnak, mert ha akkor nem vagyok annyira mélyen, akkor most nem érezném azt, hogy mennyire a helyemen vagyok…

Bogár Bence

Voltam a múltam áldozata, amikor mindenkit hibásnak éreztem. Voltam a múltam harcosa, amikor mindenkivel le akartam számolni. Voltam a múltam tudósa, amikor minden részletet meg akartam érteni. Végül kétségbeestem, összetörtem és kegyelmet kaptam. Most a múltam elfogadója vagyok.

Morgós Bence

Érvénytelenítettem, kompenzáltam, tagadtam, tudom → Parentifikált kodependens vagyok. Egyre ügyesebben bánok ezzel a halálos betegséggel. Mindenkinek be akartam bizonyítani, hogy méltó vagyok a szeretetre, elfogadásra, dicséretre. Elértem sikereket, de soha nem voltam velük elégedett. Amikor mindenki kettest kapott de én hármast, apám azt mondta, nem rossz, de az ötös a jó jegy. Sok mindenbe belekezdtem, amit abbahagytam. utáltam magam ezért, de végül így mindenhez értek egy kicsit. Sikerült megváltoztatnom emberek életét, de nem hittem nekik, amikor megköszönték. Évtizedekig tartott, hogy el tudjam fogadni a hálát, elismerést. Ma már tudom, hogy jó vagyok. Nem is kicsit. Meg tudom kérni az árát is. Ha megdicsérnék megköszönöm. Persze még mindig szól egy érvénytelenítő hang a fejemben, de ma már tudom, hogy nem kell hallgatnom rá. Lehetek értékes, úgy, hogy egyszerűen csak önmagam vagyok. Ma már tudom.

Csontos Tamás Péter

Uralom. A saját történetem természetesen a gyermekkoromban is gyökeredzik. Természetesen jóval később láttam meg milyen mintákat kaptam. Apám vagy teljes kontrollt gyakorolt felettem, vagy kicsapott legelni. A teljes kontroll és a magamra hagyottság. És ahogy a hétköznapi elme működik csak azokra a pillanatokra emlékeztem amikor valamit kellett kezdenem a teljes szabadságommal. Módosult tudatállapotra volt szükségem ahhoz, hogy fel tudjam idézni azokat a gyermekkori pillanataimat amelyeket mélyen a tudatalattimba űztem. Amikor elveszítettem az öndetermináltságomat. Amikor apám egyszerűen feltett a villamosra mert én a másikkal az újabbal szerettem volna menni ami utána jött. Nem bántott csak uralt. Nem tanította meg a határok tartását, jóval később láttam arra, hogy a bátyja abuzáta és árva volt. Megtette amit tehetett értem és helyesnek látott, legyen áldott ezért is. De ezek az uralmi mintázatok nekem oly-sok gondot okoztak az emberek vezetésével kapcsolatban és rákényszerítettek mindezek tudatosítására. Nem véletlenül lettem harcművész, rákényszerített a szellemi irány igénye is. A belső munka olyan mint a fogmosás egy nap csak egy napnyit lehet letudni. Más szavakkal nincs tiszta fog, csak tisztított. Ahol átmentem, ott jó eséllyel segíthetek neked is átjutni... Önuralom.

Feri Herendi

Sziasztok. Tehát, hogy is kezdődött az Ělet!:) 2005 ben május 1 én bejelentte a feleségem (akkor még az volt):) ,hogy elkötözik 1 hónap múlva 22 év után! Én nem hittem el ,bár már voltak gondok a házzaságunkban amit szerettem volna megoldani, de együtt már nem tudtuk. Én nem voltam már jól mentálisan egy ideje. Jellemző az akkori állapotomra, hogy úgy feküdtem le aludni, hogy haljak meg rákban vagy valamilyen módon (nem önkezüleg )! Azóta sem voltam beteg! :) Aztán tényleg elköltöztek...nagyon fájt úgy haza érni este a munka után, hogy üres a ház. Reggel elmentem dolgozni egy családból és este amikor haza értem csak az ott hagyott már nem kellő dolgok voltak minden felé! Nem volt jó érzés..... Hát így kezdődött az Életem 2005 június elsején... A szokásos közhelyek megélése után ( ex feleség szidalmazása, alkohol , külső okok keresése , mindenki hibáztatása ...) azt mondtam ok! nézzük meg mi is történt valójaban, miért történt ,mit tettem vagy nem tettem azért, hogy ez történjen velem...