Olyan kapcsolódásokat keresek, akikkel megoszthatom a mindennapi gondolataimat a pozitív, Istenbe vetett hit által megélt életemről. Ahol elfogadják, hogy nem a panaszkodás és a rossz keresése, hanem a bizalom és megengedés mentén lehetünk igazán boldogok. Több mélyponton mentem át a fejlődésem során, míg a mai állapothoz elértem. Szívesek megosztom azokat a gondolatokat, amik engem segítettek az utamon.
Női felsővezetőként szívesen beszélgetnék olyan nőkkel, férfiakkal, akik értik és megélik a mindennapjaikban a munkából adódó felelősséget, elhivatottságot. Kezdetben többet kellett bizonyítanom a hozzá értésemről, mint egy férfinak, hasonló pozícióban. De mára elértem az elismerést, tiszteletet, az elvégzett munkáim alapján. Hiszem és tapasztalom, hogy az igazi sikert nem egyedül érjük el. Kellenek olyan emberek, akik bizalmat szavaznak nekünk, segítenek. Akik rávezetnek az erősségeinkre, a fejlődésre és változásra szükséges területeinkre. Szívesen megosztom a saját tapasztalataimat, melyekből talán segítséget is meríthetsz.
Testorientált önismereti terapeutának tanulok. Miközben arról készülök workshop-ot tartani, hogy mit jelez a testünk, amikor stresszelünk, az invitáló videó elkészítésekor egyszer csak felfedezem, hogy bizony, magamra, a saját testem jelzéseire épp úgy érdemes figyelni. Ugyanis, amikor kiderül, hogy ezt a videót mégsem egy hét múlvára kell elkészítenem, hanem még "ma estig", akkor minden megfelelési kényszerem tudattalanul is bekapcsol. A párommal sokszor vitatkozunk azon, hogy egy önismereti szakember mikor sikeres. Szerinte akkor, ha az élete is gondok nélküli. Szerintem meg akkor, ha a felmerülő problémákra megoldandó feladatokként tekint. A tegnapi "jól kell csinálni, mert különben nem vagyok elég jó" érzése több ezer órányi önismereti munka után sem tűnt el. Csak hamarabb észreveszem, hogy már megint meg akarok felelni "valakinek", akit én kreálok a tudatomban. S ezek után épp az a videó megy nagy nézettséggel rólam, amit én alapvetően zagyvának tartok. Ennyit a belső kritikusomról. :-D