Tapasztalatok

Zoltán

Felnőtt életem korai szakaszában több szeretői viszony részese voltam, harmadik félként. Sok év távlatából nem vagyok büszke ezekre. Fura viszonyokba sodródtam, de sokat tanultam belőlük. A személyiségfejlődésem fontos részét képezik ezek tapasztalatok. A megosztásával ha tudok valakinek segíteni, szívesen teszem.

Renáta Revóczky

Az megkapott kifejezési lehetőség tulajdonképpen lefagyasztja az agyam. Amikor kibeszélési lehetőséghez jutok, akkor úgy futnak el a gondolataim, mint a kő alatt bújó bogarak, amikor felemejlük a követ róluk és fényre kerülnek. A közösség adta lehetőség, a segítő címkék agyalás veszélyével fenyegetnek. Talán az ADHD-s jelenség, hogy pánikolok azon, hogy milyen sorrendbe állítsam a tapasztalataim. És, tudható, hogy a végén így maradnak bennem az érzések, engem frusztrálva tovább. Másik példa, amikor talán a második órában könnyezve, pityeregve, bőgve gondoltam arra, hogy 24/7 online-telefonos pszichológust keresek, ebben az évszázadban már megszokott szolgáltatás, ám mikor a kínálkozó, mosolygó, önbizalom teljes pszichológus kínálatot néztem a radarom csődöt mondott abban,hogy válasszak közülük, hogy kiben bízzak. Ez elég kínos pillanat, ahogy a siránkozás fátyla mögül kéne segítőt választani valamilyen szempont alapján. Nem éppen felvezető, hanem talán feszültség levezető sorok után térek rá arra, hogy 3. cikkemben a Pályakezdéshez írok, miért. Teljes lényemet meghatározza, hangulatomat alapozza meg az az életkörümény, hogy 2 éve találtam rá a módszerre, amely rám van szabva, könnyű számomra, tehát ezzel szeretnék természet gyógyászat karriert indítani, tehát e tekintetben pályakezdő vagyok. Így 36 évesen a legjobban vágyom arra, hogy egy típúsú munkát/foglalkozást végezzek egy tartós környezetben, amely már több mint 3 évig tervezhető jövőt és életmódot nyújt, biztosít számomra, és önazonos. 21 éves korom óta évente és 3 évente váltottam várost, munkahelyet és szakmát a keresés érdekében, és természetesen az álmom megvalósításának finanszírozása érdekében. A pályámat kezdem minimum 8 éve. Tinédzser koromban részesültem kezelésekben, amely módszer tetszett, ám mikor 25-27 évesen tanulgattam, végül az élettapasztalat hiány,és az akkor már stabilizálódott párkapcsolat nélküliségen alapulva nem léptem tovább. Nem mertem volna bármely korosztállyal foglakozni szinlgiként. Valami ilyesmi gyökere volt az önbizalom hiánynak, amiért abba nem fektettem többet. Pár év múlva az emberekhez a test kezelés útján próbáltam volna közelíteni, shiatsut tanultam. Covid zuhant ránk a 5-dik alkalom hétvégéjén. Ez a társadalmi hangulat és idegállapot változás kikezdte a lendületemet, és nem gyakoroltam az ajánlott számban a kezeléseket. Eltávolodtam tőle. A Covid alatt védelmet és egy ingatlan megszerzését biztosító irodai állást csodásan megnyílt lehetőséggel ott hagytam és első önálló külföldi munkavállalást kezdtem el. Nem tudtam, hogy a shiatsut fogom-e elővenni vagy a One Brain kineziológiát, de a már 12 évnyi munkavállalói tapasztalat keserűsége és a vágy, hogy egészség teremtés térfelére álljak át, biztos volt. Nagyon jó volt újra eltávolodni Magyarországtól. Majd másik cikkben is szóba hozom, azt, hogy felismerem, hogy valahogy belül maszkulin értékrendszert követek, karrierista sikerhez viszonyítom magam. Nem engedem magam boldog lenni, míg nem helyezem magam arra a pályára, ami engem a legjobban kifejez. A soha meg nem valósult Amazon állapotában vagyok, a lázadásom nem történt meg 20 éves korom előtt....az hiszem nagy fázis csúszásban vagyok.

Ádám Végh

Az idei év legnagyobb tapasztalata: fel lehet építeni egy nagyáruházat a puszta közepén, de senki nem fog oda látogatni. Ha viszont egy kisboltod van egy forgalmas plázában, hamarabb megtalálnak a lehetséges vásárlók, és lényegesen csökkentheted a marketing kiadásod. Ugyanez igaz az online térre, csak itt egészen máshogy kell "telephelyet" választani.

Ádám Végh

Az alvás nem szükséges rossz, hanem egy magasan megtérülő befektetés. A nyugodt este, a csend, a megfelelő minőségű és mennyiségű alvás elengedhetetlen a kreatív energiák felszabadításához.

Helga

Azt hittem, hogy örökre szól. Hogy együtt halunk majd meg.Hittem a házasságban, és elképzelni sem tudtam válást. És mégis megtörtént velem. Velem?! Igen. Soha nem volt hangos szóváltás, jól működtünk együtt szülőként. És nem vettem észre, hogy hidegültünk el egymástól. Úgy éltünk egymás mellett, mint két testvér. Azt hittem a hivatásom a probléma, feladtam orvosi pályámat, a kiégésre fogtam. Testi tüneteim voltak, borzasztó fejfájások. Egyszer csak úgy éreztem, hogy nem tudok egy percet sem többé otthon lenni - menekültem a közös lakásból, az erdőt jártam, kerékpároztam- csak ne kelljen ott lenni. Nem tudtam aludni, enni. Szorongtam éjjel-nappal. Újra kellett teremteni az életem, lakást vettem (külföldi munkámnak hála), újra elkezdtem dolgozni itthon, mindent elölről kezdeni. Nem tudtam megbocsátani magamnak.. hogyan tévedhettem ekkorát a párválasztásomban? Én, aki azt hittem mindent tud...lelkiismeretfurdalás a gyerekeim miatt...a megbocsátás magamnak nehezen ment. És elcsesztem, benéztem... Elkezdtem ismerkedni néhány hónap után, volt egy hosszabb kapcsolatom. Mégis úgy éreztem, hogy nem ismernek, nem értenek. Kiléptem, pedig szerettek, nagyon is, de mégsem éreztem szeretve magam. Persze egyedül is jól voltam, bár kinek nem hiányoznak az ölelések, üzenetek, a törődés. Sokáig tartott mire rájöttem, hogy nem volt szabad vegyértékem, amihez kapcsolódni tudtak volna. Semmi kampót , vagy kapaszkodó nem hagytam a másiknak.

Tímea Pál

Nagy lobogó hajkorona, szőkésbe hajló fürtök, enyhe, finom smink mögött kis ráncok, csinos ruhácska, karcsú lábfejű nőies cipőcske és érzéki illatfelhő. Ma este táncolni fogok, nem is akármit, tangót, argentin tangót! Zavarban vagyok, táncolni fogok? Mit? Argentin tangót? Én? Körülöttem férfiak és nők, látom a szemükben, hasonló kérdéseket dobolnak a fejükben. A szereplők ráhangolódnak a játékra; kellemes érzések, komplentálódás, belső figyelem és egyszer csak ott van, megvan az önfeledtségben a Nő, díszes kereveten nyújtózik, mint egy álmos macska, finoman, puhán, érzéki pillantásában szenvedély tüze, mosolyában csábítás, homlokán a bölcsesség vonalai. Micsoda találkozás, milyen régóta vágyott élmény! De a játék folytatódik, hiszen a lényege most bontakozik, ha már megtaláltad, éld is meg a Nőt! Párválasztás - hangzik a vezényszó. Hirtelen egy másik dimenzió, állok homályos tekintettel, mint aki egy álomból ébred, még nem érzékelem körülöttem a teret és ahogy eszmélek, úgy távolodik a Nő bennem, megszólítanám, de nem tudom, nincsenek szavaim, nincs hangom, csak néma kiáltás van. Hirtelen kitisztul a kép, állok egyedül, nem jutott pár. Jah, kérem, aki nem létezik, annak hogy jusson bármi is, hol van az a szempár, amin keresztül elindulhat az aranylóan tündöklő áramlás szemtől-szembe? Jeges rémület – nem kellek senkinek és akkor ott terem a gyönyörű férfi, az argentin táncoktató és felkarol és táncolunk – két másodpercre szempillát rebegtet bennem a Nő, majd visszahanyatlik tetszhalott állapotába- görcsbe rándulva lesem a lépéseket, lemerevedek, csetlek-botlok. A latin macsó a fülembe súg; táncolj a szívedből és hunyd be szemed, én ezt teszem és megszűnik körülöttünk a tér , beleolvadok a mozdulataiba és eggyé válok a bennem élő Nővel újra. A zene véget ér, a röpke pillanat elillan és az est további részében már csak a csetlés-botlás marad, vezetem az esetlen, petyhüdt férfiakat, mint női testben élő férfi – ez ismerős, ezt már jól begyakoroltam- és rángatnak férfi testben élő nők. Elkaristolgatjuk a padlót végtelennek tűnő időkig, a tükörteremben, ahol mindenhonnan a szőke, loboncos hajú nő néz vissza rám. Nem is Nő az, egy partra vetett hal, levegő után kapkod, de hol van az éltető közeg, ahol életre kelhetne és hogyan?

Izsa István

2018ban kezdtem el azt érezni hogy azért vagyok itt, hogy visszatérjek önmagamhoz a lelkemhez. Ez a legnagyobb hívásom itt a földön. Megismerni és kinyilatkoztatni azt ami valójában vagyok. De ez a spiri dolog egyáltalán nem egy rózsaszínködös hálelúja. Rengeteget sírtam az elmúlt években, a sok eltemetett érzés ahogy kezdett megjelenni, egyszerűen hagytam neki hogy jöjjön és bőgtem, volt hogy taknyom-nyálam egybefolyt ahogy láttam egy másik életemben ahogy a páromat és az akkori házunkat felgyújtják. Volt hogy erős düh jelent meg, olyan mindent elpusztítani akaró. Hát mentem is az erdőbe szétverni egy darab bottal az ott talált szemétkupacot. Prodigy a fülbe és megint egy kis taknyom-nyálam fröcskölve üvöltöttem az erdő közepén. Majd mikor már azt hittem na most már nincs több eltemetett érzelem újabb adag sírás-elengedés na meg hagy ne mondjam mi😁 Ezt csak azért meséltem el nektek mert szerintem a spiritualitás nem csak a kakaó ceremóniázásról és az örömtáncról szól, hanem kőkemény beleállás önmagadba,őszinteséggel, megengedéssel, kitartással és hittel, hogy a nehézségek azért jönnek, hogy lehetőség nyíljon, közelebb kerülj önMagodhoz a fényedhez, a lelkedhez és egyúttal istenhez is. Természetesen az örömöt is meg szoktam élni és szeretek táncolni, de ha csak ezt csinálnám csak egy spiricsapdába estem volna. Te készen állsz őszintén szembenézni magaddal? Keress meg ha úgy érzed valami nem tiszta💖

Krisztina Sipos

30èv hàzassàg egy nàlam 25 èvvel idősebb fèrfivel.Beavatàs.Nem kèrdès.A fiam szúletèsèvel kezdődtek a nagy amplitúdójú èrzelmi cunamik.Minden honnèt, minden kivel,minden módon.Szètesès.Önismeret.Egyre több hèj hullott le rólam,amiről nem is tudtam ,hogy rajtam van.Szembenèzès a szúleimmel.Az Ő èletükkel.Harag önsajnàlat ,elèg sok termèketlen szenvedès.Gödör alja.Nem lett vège az èletemnek,ígyhàt elkezdtem fölemelni a fejem.A nap felè. S kiderült ,hogy ez volt az isteni terv....😉Talàn màr megy megköszönni a sok nehèzsèget,amiben vègúl megfejlődtem amire szüksègem volt.