Csak miután elváltunk tanultam csak meg hogy milyen nehéz is egyedül csinálni mindent egy kertesházban. Hősiesen hordom a fát és intézek mindent a ház körül, de nagyon értékelem ill. értékelném azt amikor nem minden az én dolgom.... Tudom hogy azért kell ezt megtapasztalnom hogy erősödjek, és ebből profitálok majd hosszútávon.... de másoknak is ilyen lehet egyedül... Hála istennek nincsenek elvált barátaim, viszont nagyon érdekelne hogy másoknak vajon milyen egyedül nevelni gyerekeket.
A sors fura fintora kapcsán két létformában éltem az életem. A szüleim jóvoltából a vállalkozói élet nehézségeiben asszisztáltam és volt lehetőségem 20 évig az (köz)alkalmazotti jogviszony áldásos és áldatlan lehetőségeiben leleldzeni. Az én fura lázadó, ambíciózus, magas alkotóképességekkel megáldott és tenniványó, tökéletességre törekvő énem, minden munkahelyet a sajátjának tekintett és folyton fejleszteni, gyarapítani akarta. Ezt nem igen hegyták, de megcsináltam akkor is ha mindenki a feje tetején sergett. Akkor is ha nem volt szabad, akkor is ha tiltotta a törvény, akkor is ha nem volt rá pénz, idő, vagy szakember. Én mindent is elbírtam, mert nem maradhat feladat elvégzetlenül bármilyen forráshiányból. Hááát megcsináltam az enyémből. Nehéz volt folyton harcolni a butasággal, az irígységgel, mások félelmeivel, ártó szándékaival, de engem feleskettek a szakmám legmagasabb szintű vitelére és nem akartam kevesebb lenni annál, mint amilyen vagyok. Sokszor lemondtam magamról, hogy mást ne bántson az én mibenlétem. Sokszor feladtam, de nem szűntem meg dobogni. Tanítottam, támogattam, segítettem azokat, akik a lehetőségeim korlátaiért voltak felelősek azért, hogy szélesítsem a nézőpontjaikat, bízva abban, hogy eljön az én időm és végre kiteljesedhetek szakmailag. Ez 20 évig nem következett be ezért kilépve a rendszer rugalmatlan, lassú, ezköztelen kereteiből a saját uatamat kezdtem járni és olyan szembeszéllel találtam magam szembe, amire azért valljuk be nem számítpottam. Igazából könnyebben és hatékonyabban akartam végezni a munkámat hiszen mindent megtettem érte, de a meglévő partnereim olyan akadályokat gördítettek körém, hogy az óborzalom. Rendes Matúz Viki stratégia ebben az esetben, hogy még jobban dolgozom, még többet teljesítek, még több irányba figyelek, többet nélkülözök annak érdekében, hogy egy napon valóban úgy végezhessem a dolgomat, ahogy arra mindig is készültem, amire méltó vagyok és amire az embereknek szüksége van. Így leginkább egyedül dolgozom és keresem azokat a szakembereket partnereket és lehetőségeket ahol önmagam lehetek a magam őrült módján. Jobban figyelek magamra, vigyázok a szaktudásomra, nem pazarlom hülyékre az ötleteimet ingyen és nem bízom magam másra. Egy különleges életkiképzésben készítettem fel magam arra, ha beüt a krach, akkor sem omoljak össze, ne bízzak semmit a véletlenre és ne hagyjam magam befolyásolni, vagy ne alékudjak meg alapkérdésekben. Így lassabb, fájdalmasabb, de az enyém. És nem adom már oda másnak. Megéri kiállni az elveidért, a szakmai elképzeléseidért, a saját képességeidért akkor is ha a jelenlegi világod minden irányból támad érte. Tekintsd fejlődési lehetőségnek. Önmagad mélyebb megtapasztalási terepének, életleckének. Másképpen sem emberileg, sem szakmailag, sem karrieileg nem tartanék ott ahol vagyok. Százszor kellett beverni a fejem a falba, hogy megnyíljanak a kapuk és százszor megtenném újra ezért a pillanatért, hogy most szabadon küldhessem el azokat a picsába akik évtizedek óta akadályoznak, korlátoznak, kétségbevonnak és hátbaszúrnak. Mééég mindig élek bazdmeg és velem él a remény, a hit a szeretet, hogy van értelme ennek a földi létnek csak tedd adolgod a mit a saját szíved diktál. Mindenki más elmehet a sunyiba. Én tudom, tanultam, tapasztaltam, ismerem és élem. Az az enyém amit én végeztem el. Másra ritkán hallgatok, mert erre készítettek fel a századok, hogy az emberiség legmagasabbszintű szolgálója legyek. Ugorj velem. Egy gödörben vagyunk, a többi kamukéró. Üdv a poklomban. Nem félem azt, mert én vagyok az Ördög. Sőőőt nem is egy, öt. Magadhoz csábítalak, hogy együtt tudjunk tenni magunkért. És ez nem lehet másként.
Nos nehéz ügy, csinálom már egy ideje, a lányomnak éltem, mert szüksége volt a figyelmemre. Mostmár rajtam a sor.... a Kicsikém szurkol, hogy társra találjak, szerencsés vagyok.🥰
46 éves, 10 éve szinglianyu szerepben élő nő vagyok, aki sokszor felbukott, de mindig felállt egyedül, és már nem okolja az úton levő kavicsokat, nem sajnálja a segítő kéz hiányát. Most már tudom, hogy mind tanított!
Saját vállalkozásom van már 22 éve. Szenvedéllyel csinálom, művész, alkotó ember vagyok. A vállalkozási létformával járó kézségeket, sok bukás árán lassan sajátítottam el, de még így sem vagyok tökéletes. Úgy érzem, hogy az elmúlt 22 év alatt mindig újabb és újabb kihívásokkal kellett szembesülnöm, többször kellett újrakezdenem. Ennek ellnére kitartó vagyok, de néha azt érzem, hogy nem biztos, hogy ez az utam..... Sokat adok másoknak és főként másokért csinálom, de mintha magamat áldoznám fel ezáltal. Nem tudom, hogy hol van a határ, ahol már nem szabad ezt tennem.... Mostanában ez egyre gyakrabban foglalkoztat.
Több mint 10 éve járom a saját önismereti utamat. Ez alatt egyes technikákat is elsajátítottam. Szeretettel várlak egy nyugodt, biztonságos térben, ahol találkozhatsz az AuraSoma-val, Bach virág esszenciákkal, vagy elmerülhetsz egy lágy metamorf érintésben.
11 éve vagyok anya. Egyedülálló anya ennyi ideje. Természetesen voltak párkapcsolataim, de az egyedülálló szülő szerepben nagy tapasztalatom van. Szívesen beszélgetek a témában, meghallgatlak, ha igényled , meglátásaimat megosztom. Dolgozom manuális terápiával és a theta healing módszerével a dolgok kikönnyítése érdekében.
Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.
Próbálok megbarátkozni vele, de... nagyon nehezen megy! Sokszor nem tudom hová tenni magamat, mert belülről még középkorúnak sem érzem magam, s külsőleg is fiatalabbnak látszom a koromnál (68 éves vagyok). Igyekszem lépést tartani a világgal, folyamatosan képzem magam a szakmámban, figyelek az egészséges táplálkozásra, testmozgásra, de elkeseredek, amikor látom a kidagadó kék ereket a kézfejemen, az elvékonyodó, pergamenesre változó bőrt a karomon - hát takargatom. S fáj, amikor úgy érzem, hogy átnéznek rajtam, mintha láthatatlan lennék, mert a mosolyom, a kedves és barátságos természetem már nem pótolja az elmúlt fiatalságom.
Voltam fent és lent, megjártam poklot, egészen addig, amíg nem tudtam már ki vagyok. Aztán jött a felismerés és a mai napig fejlesztem önismeretemet, hogy megéljem azt, aki mindig is lenni akartam. Rögös az út, de ha cél előtted van, az oda vezető út már könnyebb. Megosztom tapasztalataimat, hogy mások tanulni tudjanak belőle, elkerüljék a mérgező kapcsolatokat, időben felismerjék azt. Hiszek abban, hogy mindig van remény és az univerzum segít, hogy elérd azt, amire mindig is vágytál.