Molnár AnitaAz anyaszerep mellett, a dolgozó anya szerep ami még kiemelkedően a szívügyem. 4 hónapos volt a kisfiam, amikor home officeból újra elkezdtem dolgozni, 11 hónapos, amikor már hibridben 8 órában és 14 hónapos, amikor bölcsis lett és on-site visszamentem a munkahelyemre. Persze az első időszakban sokat betegeskedett, így sokat dolgoztam továbbra is otthonról, ami valljuk be, beteg gyerek mellett nem egy leány álom. Viszont én akartam így és a munkám rengeteget segített, hogy ne égjek ki olyan gyorsan az anyaságban. Végül annyira túlhajtottam magam, hogy mindkettőben kiégtem :) Ha visszamehetnék másképp csinálnám-e? Egyértelműen nem! Rengeteget tanultam és fejlődtem ezáltal a tapasztalás által és továbbra is nagyon fontos számomra a munkám, természetesen csak a kisfiam után, aki pont azért, mert a világmindenséget jelenti számomra, nagyon átrendezte a prioritást, de a karrieremben való kiteljesedésről nem tettem le és mivel tudom milyen nehéz összeegyeztetni a két szerepet, nagyon szeretnék másoknak is segíteni.
2
Brigitta FesselKét tűz között... Mi sokan, teljesen normális körülmények között nőttünk fel... de ma már a szüleink bántalmazó, mérgező voltát kutatjuk. Bárki, bármit mond ez is bántalmazás. Bántalmazzuk a saját szüleinket, ha a nagy önmegfejtésben megfeledkezünk az ő határaikról. Az én gyerekeim 4 fiú (34,25,22,22) is ezt tették. 1 év és sok belső munka, konzultáció vitt el a megértéshez, a nagy felismerésekhez... ami közelebb vitt a saját szüleim megértéséhez... közben gyógyítva a fiaim által okozott sebeket. Megtörtént az elfogadó, megértő beszélgetés. Most tesszük le az új alapokat. Talán már közösen tudjuk egymást gyógyítani.
- Brigitta Fessel
17 évesen a nőgyógyász megállapította, hogy nem lehet gyerekem. 30 évesen, meddőségi kezelések közben (spontán) teherbe estem. 36 évesen új férj 1+2 lombik baba. Karrier a kukába, hamarosan a nő is a kukába landolt. 20 év után második válás. Sok év munka a megfejtésért...hogy is történt... és miért?
6 
Izsa IstvánNem szerettem a közeli családtagjaimat sőt egyenesen utáltam hogy ők a családom és menekültem otthonról. Édesanyámon kívül nem volt más akivel szívesen beszélgettem volna. Mikor elkezdtem lecserélni a haragomat, elvárásaimat, ellenállásaimat-megértésre és elfogadásra akkor egy olyan tér nyílt meg bennem feléjük amiben rájöttem hogy nem is olyan szőrnyűek mint ahogy azt addig gondoltam.
4- Fanni Koósz
Pánik. 19 évesen. Voltak előzetes jelek. Az egyik legnagyobb, hogy építőmérnöki karra mentem egyetemre Pestre. Én, a bölcsész. Akit soha nem vonzott ez a világ, viszont addigra elhittem, hogy az, amit én szeretek, nem fizetőképes...főleg, hogy meg sem tudtam fogalmazni, mi az. Aztán volt ennek másik vetülete is. Anyukám négyszer járta meg a győri pszichiátriát mániás depresszióval. S tudod, milyen az, mikor oly nagyon szeretnéd azt, akit szeretsz, boldognak látni, de az állapota egyre rosszabb, s egyszer csak azt veszed észre, hogy a világ követel. Tőled. Továbblépést, támogatását az anyádnak, s mindekettőben kudarcot vallasz. Nincs háttér sehol, semmiben és zuhansz. Egy véradás után ájultan csúsztam le az ajtófélfán. Ezt követte, hogy még a vizet is kihánytam, az orvos szerint vérnyomásom se volt és csak azt hajtogattam, haza akarok menni. De otthon sem volt jó, hisz az sem volt biztonság és nyugalom. De hova máshová?! S bevetették a bevett módszert. Pszichiáter, gyógyszerek és 10 év félkóma állapot emiatt... Nekem a gyerek léte adott mindent felülmúló ihletet kijönni az orvosok által állandónak bélyegzett betegségből. Mindenáron. Ehhez bizony félelmes helyzeteken mentem át, hisz számomra a világ oly beszűkültté vált, hogy volt idő, hogy az utcára is nehezen jöttem ki. Minden rettegést és visszavonulást váltott ki belőlem. Nem tudom, pontosan mi volt, ami aztán hozta is a változást. Hacsak nem a kiapadhatatlan belső erő, ami akkor is keresztülvitt valamin, ha rettegtem, s egy idő után rá tudtam bízni magam. Felsimertem a mechanizmust, ami irányított, s nem felejteném el azokat sem, akik ezen időkben iránymutatást, támaszt adtak, jelentettek. Hol időszakosan, hol egyszer egyszer. Anyagi helyzetem miatt hosszabb ideig tartó terápiára sehová nem jártam. Így a magam módján lépegettem. Most csak azt tudom már, hogy bizony oly sok minden okozhat páni félelmet, hogy nincs kettő ugyanolyan pániknak fémjelzett tapasztalás, de az mindben egy, hogy nem lehet elkerülőst játszani. Amitől féltem, azt vágytam is, legtöbbször ez jött ki utólag, s hogy kellett valami oly erős motiváció, ami aztán átvitt a félelmen vágyam felé. Mikor pánikoltam, a világom beszűkült, egyfajta menekülés volt ez attól, amit negatív jelzővel illettem valamiért, s ezekről aztán kiderült, mily nagyon szedett vedett hiedelmeket hoztam össze, vagy vettem át, vagy épp nem tartottam magam elégnek egy egy helyzetben, s ez az egyszerű stresszreakció elég kifogást jelentett nem szembenézni vele...Szóval nekem a pánik igenis kifogás IS volt, amit valamikor öntudatlanul indítottam meg én magam. S akkor hatásosnak tűnt...Nehéz volt ezekre rálátni. Látni benne a felelősségem, tudatába kerülni, hogy a félelmek tényleg illúziók, még ha valóságosak is, és bizony amitől féltem, az aztán szembe is jött, szóval ez az általános igazság is bizonyosulni látszott.. Oly mélységekben merítkeztem meg ezen témában, hogy bátran merem állítani, ki lehet jönni belőle. A test csupán reagál az öntudatlan elmére. De az is bizonyos, hogy egyéni a folyamat, az idő és az is, hogy mi az, ami elől a pánik által menekülni igyekszünk, s hisszük ezáltal, hogy áldozatai vagyunk valami nálunk hatalmasabbnak...Ezzel szembenézni nagyon kemény. De ne ítéljük magunk! Hisz amit öntudatlanul cselekszünk, azért nem tudunk felelősséget vállalni. S az ilyen helyzetek lehetőségek tudatosodni saját magunkra.
- Fanni Koósz
"Hiszek az EGY ISTENben" Gyermekkoromban keresztény katolikusnak neveltek, onnantól hivatalosan is, hogy a tanárok gyermekei is járthattak hittanra. Viszonylag fiatal voltam, de az számomra is logikátlan volt, hogy a tanárság hogy nem egyeztethető össze a vallással, főleg hogy anyám apácáktól tanult, apám meg lelkes ministráns volt fiatalon...De a rendszer szerint tantárgyuk volt hitvallásuk, így csupán a rendszer váltás engedett minket hittanra járni, áldozni... S őszintén utólag, talán jobb lett volna, ha marad. Mert mindaz, amit hallottam a keresztény világképről és ahogy láttam a keresztény embereket, számomra egyáltalán nem volt összeegyeztethető. Csak most, ahogy írom, ugrik be, rá 30 évre jártam egy egészen más vallási közösségbe, ahogy ugyanezt tapasztaltam meg, s döbbentem rá, az ember ha hordozza is az isteni minőséget, nem a vallás keretei azok, amik mentén ezt bizonyosan meg is testesíti. Sőt, időnként óvodának láttam azokat, akik a szent ember körül döngicsélve igyekeznek a mennyek országába jutni. Az Isten keresés azonban számomra igenis komoly és fontos dolog volt. Jézus élete, annak szimbolikája, szavai és a musical, Jézus Krisztus Szupersztár, betöltötték a fiatalkorom. Kerestem Istent Karithy Előszójával, azaz : "gyermekkoromban elszántam magam, hogy szólok istennek, ha van, de Ő nékem égő csipkefenyérben meg nem jelent, se borban és kenyérben, hiába vágytam sóvár irigyen, nem méltatott rá, hogy őt higgyem"... Félreértették, világosodott meg bennem egyre jobban,s ahogy ez is megnyílt bennem, találtam hangokat, melyek végre megadták azt az Isten képet, ami bennem mélyről, szinte öntudatlanul élt, s voltam hálás érte, hisz a világom kikerekült. Jézus kálváriája egyfajta szimbóluma a földi életnek és a szellemiség kereszteződésének. S mint mindenben, ami emberi, ebben is alacsony tudatosságú kezek és szájak hirdettek évszázadokig hamis igét, amit úgy érzem, ideje új nézőpontból is megvizsgálni, s így a nagyvilág elé tárni. Ami a bigott hívők számára, akik berögzül gondolatiakat kétségbe vonni egyáltalán nem hagyják, bizonyára sértő...Mégis. Szeretem Istent magunkban látni. MAGunk vagyunk isten egy szülött fia, egy énenként. S mindannyian azzal a lehetőséggel jövünk világra, hogy megváltsuk saját világunk. Ehhez azonban lázadnunk kell a múlt világrendje ellen, de legalábbis megkérdőjelezni. Számomra nagyon sokat adott Adyashanti műve, Jézus és a felébredés, melyben Jézust szembeállítja az akkori tömegtudattal, s ezt a nézőpontot láttatva egy új szemléletmódja nyílik az értelmezésnek, ami a szabadságot mutatja meg az egyén számára s nem birkaként követő tömegtudatosságot ígér mennyek országaként. Hiszem és vallom, hogy a szimbólumok sokrétűsége lehetőség mélyebb és komplexebb felismerések felé, amik aztán mind ugyanoda vezetnek végül a legmélyén. Istenhez.
Cziráki Orsolya BoglárkaCziráki Orsolya Boglárka vagyok, 47 éves és kb. 20 éve járom az önismeret útját. Ennek az időnek az első felében (kb 5-6 év) nagyon sokféle könyvet olvastam el, módszertant ismertem meg (táncterápia, művészetterápia, bodywork, pszichodráma, családállítás, szomatodráma, jóga, ayurveda, alkímia stb), és képzettséget (mediátor, családterapeuta, élményterapeuta, fitoterápiás képzettség folyamatban van) szereztem meg, mert egyrészt imádtam információt gyűjteni, elemezni, analizálni, a Tudatosságom volt a legnagyobb erősségem, másrészt ekkor még nem mertem ÉLNI, és azt gondoltam, ha minden infót megszerzek az elég lesz. Nem lett elég, viszont arra elég volt, hogy rádöbbentsen dolgokra, szembesítsen az önhazugságaimmal, a illúzióimmal és megmozdítson bennem valamit, aminek a hatására 33 évesen elváltam saját döntésem alapján. (csak a fiamat vittem és hátrahagytam mindent ,amit addig felépítettünk együtt anyagilag, mert meg akartam tapasztalni a saját teremtő erőmet és mert nem akartam évekig pereskedni a pénz miatt). Nem vártam meg míg megcsalnak és én sem egy másik kapcsolatba menekültem, hanem egyszerűen felismertem, hogy ez csak a biztonság illúziója volt és hogy valójában elrejtőztem egy férfi mögé, mert gyáva voltam felelősséget vállalni a vágyaimért. Innentől kezdve viszont felvállaltam a sorsomat és engedtem magam hibázni, zsákutcába tévedni, veszteni és nyerni szóval tapasztalni és igazából ebben az utóbbi 14 évben mondhatom azt, hogy élek és a rengeteg információt elkezdtem alkalmazni is, és valós tapasztalatokkal kiegészíteni. Az alkímia által találtam rá a 4 őselemmel való munkára és az elmúlt 14 évemet igazából az ebben való elmélyedés töltötte ki, először önmagamon gyúrtam át az ezzel kapcsolatban megjelenő konkrét témákat, utána pedig egyszer csak összeállt bennem egy rendszer és kidolgoztam a saját módszertanomat. (www.shaktibeauty.hu) Aztán pedig elkezdtek megjelenni körülöttem a nők, akik érdekes módon minden évben a négy különböző elemet képviselték és végigkísértem őket 1-1 éves folyamatban, aminek a lényege a Természet ritmusához való visszatérés által visszatalálni a saját természetes ritmusunkhoz, és az őselemekhez kapcsolt konkrét pszichológiai témák (anyával és apával való kapcsolat, múlt lezárása, árnyékmunka, intimitás, kommunikáció, változásmenedzsment, intuitív élet kontra túlkontrollált élet, konfliktuskezelés, érzelmi munka, valós szükségletek feltárása stb) feldolgozása által pedig, a bennünk lévő 4 elem egyensúlyba hozása. A indoor tréningekből eljutottam a outdoor élménytréningekig , a konzultációimat mindig kint a Természetben tartom (Bakony, Normafa, Pilis) annak érdekében, hogy a klienseimnek segítsek lelassulni, megnyugodni , kapcsolódni és jelen lenni. Sokáig csak ösztönösen csináltam , magamat is így gyógyítottam , de egy idő után ez vezetett el a mindfullness technikák megismerésének a vágyáig és tudatos használatáig, mint pl az éberség fejlesztése, a meditáció, a vizualizációs technikák és a relaxációs technikák. (mindfullness coach) A célom az volt, hogy minél felszabadultabbá, feszültségmentesebbé tudjak válni és hogy minél inkább a Jelenben tudjak lenni, átadni az irányítást egy nagyobb Tudatosságnak és Akaratnak ,amit hívhatunk isteninek is bár klassikus értelemben nem vagyok vallásos, mégis többsör is megtapasztaltam az életemben ennek a valami nagyobbnak a jelenlétét bionyos helyzetekben és ez segített felismernek, hogy minden értem történik , mindig pontosan ott vagyok, ahol lennem kell és mindig az történik , aminek történnie kell (még akkor is amikor én et nem értem , vagy nem értek vele egyet) Rájöttem, hogy nekem is és később a klienseim legnagyobb problémája is az volt, hogy folyton vagy a múltban vagy a jövőben tévelyegtek, vagy a múlton keseregtek vagy a jövőtől szorongtak és ez fizikai , érzelmi és szellemi szinten is létrehozott egy olyan állandó feszültséget a lényemben és a klienseim lényében is, hogy igazából legfőképp ez állt a boldogságuk útjába és annak a minőségű életnek az útjába, amit élni szerettek volna. A tudásom nem könyvekből származik és nem is mások által elmondott tudásanyag, hanem a saját magamon átgyúrt tapasztalások összessége, amit elsősorban a saját életemben elért eredményekkel tudok alátámasztani. Nyilván, ami nekem működött nem feltétlenül fog működni másnál is, de az a tapasztalatom, hogy a konkrét témák viszont, amiken én az elmúlt évek során átverekedtem magam, a legtöbb ember életében ugyanúgy téma és a saját válaszát keresi benne. Arról tudok mesélni hitelesen, hogy nekem mi működött, és abból mindenki annyit hasznosít, amennyit szeretne, de az én erősségem az, hogy a hitem és a szeretetem által egy olyan TERET tudok létrehozni és fenntartani a klienseim számára a közös folyamat idejére, amiben önmagukat és a lehetőségeiket is más szemmel tudják látni és egyfajta "dúlaként" abban tudok segíteni a szeretetteli és minősítésmentes figyelmem által, hogy újjá tudják szülni önmagukat.