Megosztások

• 

  Németh Évi

  Kedves István, nagyon szépen köszönöm a bátorító szavakat.🙏😊Nagyon jól esik és bátorságot is ad. Azt gondolom eljutottam mostanra én is arra a pontra, hogy őszinte legyek magammal nem csak felületes dolgokban hanem mélységeiben is. De az a sok-sok réteg jól megdolgoztatott.😊 Szükségem volt minden lépésre bármilyen fájdalmas is volt. Ezt látom és már tudok hálás is lenni mindezért. Így jutottam el ide is pedig nem most regisztráltam...Így most kezdődhet a cselekvő szakasz.😉😃

  #Rendrakás

  Tovább

  0
• 

  Izsa István

  Szia Évi,öröm hogy itt vagy,és öröm a megosztásod😊Korábban nekem is nehezen ment a kapcsolódás,aztán minél többször voltam őszinte eleinte kissé bátortalanul és nyitottam mások felé annál könnyebb és bátrabb lettem. Természetesen ehhez elöbb arra volt szükségem hogy önmagammal őszintén és szeretettel kapcsolódjak azóta tudok másokkal is így.

  #Rendrakás

  Tovább

  1
• 

  Németh Évi

  Nemrég szembesültem vele, hogy nem azt az életet éltem amit valaha elképzeltem magamnak. Mindig vonzottak elméletben a kihívások, extrém sportok (eddig egyet sem próbáltam) de ezt nagyon nehezen vettem észre. A cselekvés valahogy elmaradt. Kialakítottam magamnak egy általam biztonságosnak vélt életet. Munka, család, gyerekkori barátok. Ezeket már jól ismerem. Eljutottam odáig, hogy ugyan azon az útvonalon megyek dolgozni, (lehetőleg autóval) ugyan azokkal az emberekkel találkozom...stb. Minél kevesebb új impulzus érjen. Ha elindul a vágy egy új dolog kipróbálása felé mindig beindul az önszabotázs...Most próbálom felismerni és felülírni a helyzeteket, kapcsolódni, másképp reagálni, más dolgokat csinálni mint eddig...stb. Nagy kihívásnak élem meg. Ezért vagyok itt. Ez a csatlakozás is kihívás számomra...de itt vagyok.😊

  #Rendrakás
• 

  Izsa István

  Mikor mélyponton voltam nekem sokat segített az a mondat hogy "el fog múlni". Bár tudom elég klisésen hangzik és tudom milyen egy süppedő gödör, akkor épp úgy tűnik mintha feneketlen lenne lassabban telik az idő is,de semmi sem tart örökké ezt megtanultam. Az életünk hullámvölgyek sorozata, nem ragaszkodom már ahhoz hogy mindig minden tökéletes legyen. Nekem most 1 hónapja halt meg egy barátom. Zogoktam...sokat... kb 2hétig csak ezen volt a fókuszom nem tereltem a figyelmemet,addig míg egyszercsak elfogyott a gyász és végre tudtam újra nevetni,meg hagytam a teret hogy szarul legyek, ezt is meg kell élni és így hamarabb kiürül ez az érzelem. Ami fontos és mindig szem elött tartok, bármi hibát vétek,hogy nem hibáztatom már magam. Megtörtént ami megtörtént. Mit tanulhatok belőle?Mit fogok másképp csinálni ezek után??Ezeket figyelem és engedem aminek menni kell,fogadom aminek jönnie kell, így könnyebb az élet,könnyebbek a völgyek.

  #Múlt feldolgozása
• 
• 

  Király Ildikó Anna

  23 évesen kötöttem össze az életemet egy férfival, azt hittem, tényleg egy életre. Három gyerek, két doktori, egy budapesti albérlet, aztán a két kezünkkel épített saját vidéki ház, autó, sok közös projekt. Nem volt szerelem, pedig néha már elhittem, hogy az. Aztán eljött az élet fele, és nem működött tovább. Nyitott kapcsolattal akartuk megmenteni. Aztán az sem működött már. Elváltak útjaink. Többszáz óra önismeret, elvonulások, családállítások, képzések, szupervíziók. Talán többezer óra is. Hiszen önismeret és önreflexió volt a nap huszonnégy órájában a következő kapcsolatom. Együtt gyászoltuk el mindazt, ami volt, és ami már nincs, ki-ki a saját életében, egymást támogatva, olykor elégetve. Szavakká formálva a kimondhatatlant. Hálás vagyok neki. Hihetetlenül sokat formálódtunk egymásban és egymás által, én a nőiségemben, ő a férfilétben. Hosszú utat tettünk meg együtt. * Lassan megtanulok látni, érezni, szeretni. Abban a mélységben, ahová mindig is vágytam, de ahová a királylányéletből nem vezetett út, csak a gyász és elengedés tüskés ösvényén át. Megkarcolt, megsebzett. Volt, hogy a szívem szétlőtt város volt, ahol nem volt otthona senkinek. Nekem magamnak sem. De a por és hamu alatt ott volt az Élet. Utat tört, gyógyított, az Életből élet fakadt, és én megtanultam újra szeretni. Bízni. Örülni. Ma már van otthonom. És egyre inkább hazaérkezem.
• 
• 

  Károly Lovász

  Fenséges kicsiségek alkotják a tökéletest, de a tökéletes nem kicsiség.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  0
• 

  Versegi Balázs

  Azt hittem, hogy a ráció halálán vagyok túl. Ma kiderült számomra, hogy csak a minták halálán. A helyem valós megismerésének fényében keresem, hogy melyek az aktuális és valós élethelyzetem feladatai.

  #Vágyak megélése

  Tovább

  0
• 

• 1
• 2
• 3

A függő az alapvetően egy menekülő lény. Menekül az érzéseitől. Menekül a magány, a félelem a szorongás érzésétől. Ebből kiindulva mondhatjuk, hogy mindenki függő. Ki az, aki nem menekül bármitől is !? Vannak akik valakihez menekülnek, csak ne kelljen egyedül lenniük. Ezzel csak az a “baj”, hogyha menekülök valakihez, valami elől, akkor előbb vagy utóbb onnan is menekülni fogok, ahová menekültem. ….Bármihez, bárkihez menekülök, előbb vagy utóbb fejvesztve fogok menekülni, távolodni attól, vagy valakitől. Miért van ez ? Mert vártam valamit. Mert elvárásom volt..mert azt akartam, hogy az a valami, vagy valaki adjon nekem. De nem az lett belőle, amire vágytam..így elhagyom….s “keresek” mást. Miért van az, hogy “többségünk” nem “tud” megmaradni hűen valaki mellett. Azért, ( ez csak az én igazságom, ne vedd kőbe vésettnek ),…mert magába az érzésbe szerelmes. Abba az érzésbe, ami 1, 2, 3 évig, vagy valamennyi ideig az neki jó. A “rózsaszín ködbe” vagyunk ilyenkor szerelmesek. Mivel a természet rendje az, hogy változik, értelem szerűen a köd is feloszlik. A legtöbbünk mit tesz ilyenkor ? Keres egy másik “rózsaszín ködöt”. Ami csak idő kérdése, de szintén eloszlik. No és itt kezdődik az igazi “munka”, amit sokan nem is értenek, hogy mi az ? A “munka”, a bele tett energia. A másik “ok”, amiért “elhagyunk” kapcsolatokat, hogy változunk. De tulajdonképpen a rózsaszín köd elmúlása is ugyanez. Változik. Minden, folyamatosan. S ha az egyik változik, akkor másképp làt. Másképp látja a világot, a párkapcsolatát, mást fog “akarni”. Aki eddig mellette volt, ő pedig vagy változik vele, vagy lemarad. Ha lemarad, akkor abból nem lesz közös út. Így aztán el “kell” engednünk egymás kezét, mert csak időt pocsékolunk. Viszont ha egyikünk alakulását követi a másik is, akkor együtt tudunk maradni, egységben. Próbák “kiállása” ez. “Próbatètelek”, folyamatosan. Tehát lehet gyorsan váltani mindenkitől, mindenből, de ha nincs meg a bölcsesség, egyik “kudarcból” lépünk a másikba. Mindig érezzük, hogy kit, vagy mit érdemes “elengedni”….A szív tudja. Jó utat hozzá ! 😊 Minden oldalon érdemes lenni. Megnézni mindenhonnan. Mindenféle nézőpontból. Vagy ennyire egyszerű ez az egész, vagy ennyire bonyolult. Ki-ki döntse el maga.

Sziasztok ! Kérdésem lenne felétek úgy, hogy közben tudom a választ. Paradox. Friss megélésem, ( nem az első ), hogy a férfi feszül. Érzem, mert àt veszem az energiáját, hogy alig jó valami, mindenkit megítél, “robban”, alig tud örülni bárminek is….Nem vicceskedünk, ha én próbàlok “poénkodni”, biztos, hogy le leszek csapva . Bármire ugrik, ami tőlem jön. Nem 1-2 napról van szó. Ha kérdem mi a baj, azt mondja nincs baj. Tisztában vagyok azzal, hogy nem velem van baja. Még akkor sem, ha mostanában azt jelenti ki, ő csak mint barát fog ezutàn jönni hozzám, de lehet, hogy nem is fog, mert elege van a konfliktusból. Nézet eltérés nyilván van közöttünk, s amit megfigyeltem, az ilyenkori kiakadàsa abból fakadhat, hogy nem engedi meg a tökéletlenséget. Nincs vita, nincs hibàzàs…stb, …Tényleg nem engedjük meg a tökèletlenséget. Ez a tapasztalatom. Amúgy sokszor magammal is. Nem tudjuk leengedni a gátakat. Védünk. S ugye ha a magam részét nézem, akkor semmi màs dolgom nincs, mint megengedni neki azt, hogy most ezt éli. Türelemmel lenni. Elfogadóan, megértően. De nem magamat elnyomva…. Persze ezt akkor valójában, ha őt választottam.

Az előző megosztásomban írtam, hogy november elején részt fogok venni az egri Országos Neveléstudományi Konferencián. További vállalásom, hogy előtte, az október 23 -31 közötti időszakban egy egyeztetett időpontban és helyszínen az érdeklődő Humania-tagokkal összejövök erről (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) az alapvetően új fajta részes működésről, közegről, fókuszról beszélgetni. Valamen̈yi nyitottság kell a dologgal kapcsolatban, de nem szükséges mindennel egyetérteni, az őszinte kérdések, észrevételek is értékesek.