Elég hamar rájöttem, hogy a hagyományos munkahelyek világa nem nekem való, viszont mivel a szüleim is alkalmazottak voltak, ez volt a mintám, ezért több munkahelyen is kipróbáltam magam. 15 éves koromban egy fatelepen kezdtem, ahol 200 forintot kaptam 1 mázsa fa összehasogatásáért. Később dolgoztam gyárban, ételfutárként, árufeltöltőként, pincérként, értékesítőként, és webshop adminisztrátorként is. Hálás vagyok ezekért tapasztalatokért, mert megtanítottak küzdeni és két lábbal a földön maradni. Már jópár éve a magam ura vagyok és saját vállalkozásom van, ami által sok szempontból egy kiváltságos életet tudtam megteremteni magamnak. Ettől függetlenül ezek a tapasztalatok mindig velem maradnak és örökké emlékeztetni fognak arra, hogy maradjak alázatos és becsüljem meg azt, amim van!
Nem álmodoztam vállalkozásról. Nagyon szuper munkám volt. Egy jól felépített életpálya következményeként. Azonban egyre többet voltak stressz alapú tüneteim. Elkezdtem alternatív módszerekkel foglalkozni, de csak átmenetileg volt jobb az állapotom. Szerettem a munkám és eredményes voltam benne, azonban egyre nehezebben tudtam elvégezni a feladataimat. Be kellett látnom, hogy valahol mélyen 2 gyermek és az férjemmel kialakított vidéki élet mellett mellett ez a munka tempó már sok lehet a testemnek. Be kellett látnom, hogy rengeteg minden változott 10 év alatt, azóta, hogy elhelyezkedtem. A munka nem lett kevesebb és emellé fiatal pályakezdő diplomásból családos emberré váltam. Az a bizonyos béka a fazékban észrevétlenül főtt meg. Ki kellett ugorjon. Így történt, hogy nem csak a házasságból, hanem az alkalmazotti létből is kiugrottam és kialakítottam egy önazonosabb életvitelt.
Mindig nehezemre esett az alkalmazotti lét. Egyszerűen az, hogy egy helyen nap mint nap, ugyanazt csinálni, zéró kreativitással nagyon nem az erősségem. És a környezetembe lévők, akik Alkalmazotti létben vannak, mondják: " le kell nyelni" , "meg kell húnyászkodni" ,és én csak nézek, hogy ez most komoly? Tényleg ennyire elkótya-vetyélni az Életet? Ezért születtünk, hogy egy rabságban egy hamis rendszert szolgálva éljünk? Nyilvánvaló, hogy ezért nem tudtam megmaradni nagyon 3 hónapnál tovább egy munkahelyen sem, de ugyanakkor frusztrál is a dolog, hogy nem vagyok ennyire kitartó?! Az önmagam megfejlődése, igaz kibontakoztatása, és az ügyemért dolgozva a célom.
Voltam vállalkozó, és valószínűleg leszek is újra, de már 16 éve dolgozom egy multinál, a 8. pozíciómban. Megtapasztaltam a jó és rossz főnököket, a támogató és kevésbé kedves kollégákat. Az alkalmazotti lét is tele van választási lehetőségekkel, és a döntés a tiéd: megtalálod-e benne, amit szeretsz. Szívesen segítek, ha szeretnéd jobban érezni magad a munkádban.
20+ év munkaviszony multikban, középvállalkozásban, államiban → Ezeken a helyeken sokat tanultam a hierarchikus rendszerek működéséről, a vállalati politikáról, érvényesülésről. Értem már miért nem lehetsz sikeres, ha jó gondolataid vannak, vagy ha hatékonyan meg tudsz oldani problémákat. Több helyről sikerült már kirúgatnom magam, sőt ezt általában javaslom is másoknak. Szívesen mesélek róla, hogy miért.
A szocializmus időszakában nőttem fel. Egy napon apám hazatért a gyárból, letette a táskáját a konyhaasztalra, és közölte anyámmal, hogy felmondott. Ettől kezdve a saját maga ura lesz. Földeket vásárol, gyümölcsöt és zöldséget termeszt, majd piacon értékesíti azokat. Anyám hosszú ideig aggódott, hogy nem hagyhatja el a biztos állást a bizonytalan jövőért. Kislányként számomra mindez ijesztő volt. 20 évesen, egy sikertelen felvételi után, anyám unszolására jelentkeztem egy helyi postai alkalmazotti állásra. Az első nap végén kopogtam a főnökhöz, megköszöntem a lehetőséget, majd felmondtam. Elmondtam, hogy én magam akarom irányítani az életemet, a saját vállalkozásomban szeretnék dolgozni. És így is történt. Harminc éve dolgozom a saját vállalkozásomban. Bár sok negatív mintát hoztam a szülői házból, el kell ismernem, hogy valódi értékeket és gyöngyszemeket is kaptam tőlük.
6+ éve dolgozom HR-esként, 2022-ben HR vezetői lehetőséget kaptam. Erre készültem évekig, nagyon tudatosan építettem magamat és a karrieremet már az egyetemi évek alatt is. Elhivatott voltam, hogy a munkavállalóknak jobb legyen, miközben én magam is "csak" egy voltam közülük. Rengeteget tanultam, tanulok most is, az alkalmazotti lét előnyeiről, hátrányairól, a munkahelyi kultúrákról, a munkavállalók közötti dinamikákról, a különböző személyiségek megjelenésről a munkahelyen és sajnos a toxikus légkörről és a toxikus vezetőkről is. Pontosan ezen tapasztalatok miatt döntöttem úgy, hogy szeretnék segíteni egyrészt a hasonló légkörben szenvedő alkalmazottaknak, - akkor is, ha esetleg a munkahely váltás éppen nem opció - DE, azokon a szervezeteken is, akik már felismerték, hogy ilyen légkör uralkodik náluk és szeretnének változtatni. Amennyiben neked is vannak elakadásaid a munkahelyeden, akár kollégákkal, akár vezetőkkel, jelentkezz, segítek!
33 évesként ez az életemben a 7. munkahely ahol dolgozom . Sokan mondták hogy miért váltogatom , főleg idősebbek , persze akkor más világ volt mikor 1 munkehelyen le élted az életed. Jelenleg minden munkahelyem más, más területről szólt. Eleinte a pénz , aztán pedig az motivált hogy hol tudom jól érezni magam , ugyanakkor keresem a helyem mi az ami számomra közel áll . A párom persze ettől megőrül , mert elég bizonytalan az élet igy amit megértek persze, viszont nekem szükségem van erre a nyitottságra, változatosságra. Nem félek úk dolgokba belevágni , de őszintén szólva kicsit el is fáradtam jó lenne már, egy olyan területen kibontakoztatni a képességeimet ahol igazán jól érzem magam és jól is keresek . Azon is gondolkotam már, hogy lehet szimplán nem tudok elköteleződni , lehet kicsi a türőképességem , nem vagyok elég kitartó . Alapvetően türelmes vagyok de ha már a gyomor görcs megjelenik , akkor belül tudom hogy ez egy jel "LÉPNI KELL" Nem tudom ki hogy éli meg az életében egy-egy munkahelyváltást, vagy kinek milyen tapasztalati vannak . Nekem pozitvum hogy , ezektől a lépésektől sose érzem magam elveszettnek , mindig tudom hogy ha úgy alakulni mindig találok munkát magamnak , ami persze önbizalmat ad.
Sokszor futok bele abba, hogy a jószándék vezérel, hogy segítsem a munkatársakat, és vannak olyan kollégák, akik a bürokráciára hivatkozva a tettemet rossz színben tűntetik fel, mintha nem lennék lojális a céghez. Ezek rosszul esnek, és dolgoznom kell azon, hogy ne érezzem ezt, vagy adjam meg magamnak, hogy megélhessem. Én a közösségért szeretek tenni, nem egy cégért, egy logóért, névért, mert ezek mögött emberek vannak, emberek teszik azzá a céget, ami... Érdekes felismerésem volt ezzel kapcsolatban, hogy már a szakközépiskolában, mint osztályfelelős ezt megkaptam. Viszont volt egy tanárnőm, aki oda állt mellém és azt mondta nekem, abban a helyzetben, hogy ne hagyjam, hogy a lelkesedésemet letörjék, ha szívből, teljes lelkemmel teszem, néha fel kell rúgnunk picit a szabályokat. Ne engedjem, hogy berakjanak egy dobozba. Hálás voltam, hogy ez eszembe jutott, pedig ennek már több, mint 20 éve...
Határokat felállítanom, hallgatnom a megérzéseimre, kiállni magamért, az igazamért, ezeknek hangot adnom. Rajtam elhatalmasodott a munka. Mert szóltam,hogy sok, de nem mondtam, hogy elég, hogy nem megy több. Nemet mondás képessége; Legyen egyensúly, és nem hagynom, hogy kihasználjanak. Mikor erre rájöttem, már késő volt. Az egészségem is kezdett rámenni. Szövetségesek! Mindig legyenek. Legyen,akivel tudom, hogy őszintén beszélgetek,ahol tudom,hogy nem támadnak hátba. Figyelnem kell, hogy más mit oszt meg magáról, és hogyan, így tudtam, hogy mennyire őszinte. Ki a barát, kiben bízhatok, kiben nem? Volt, aki csak udvariasságból, vagy kötelességből volt kedves, de mindig vannak igazak.