Braun BettyOlyan kapcsolódásokat keresek, akikkel megoszthatom a mindennapi gondolataimat a pozitív, Istenbe vetett hit által megélt életemről. Ahol elfogadják, hogy nem a panaszkodás és a rossz keresése, hanem a bizalom és megengedés mentén lehetünk igazán boldogok. Több mélyponton mentem át a fejlődésem során, míg a mai állapothoz elértem. Szívesek megosztom azokat a gondolatokat, amik engem segítettek az utamon.
1
Esztergomi KatalinKarrierváltóként "új" világba csöppeni... 26 éve dolgozom pedagógusként ugyanabban az iskolában, ahol végigjárva a ranglétrát, 2011 óta igazgatóként is tevékenykedem. Számomra a kommunikáció nem csak eszköz, hanem a kapcsolatok építésének alapja. Az asszertív kommunikáció a szívügyem, hiszem és vallom, hogy a tudatos kommunikációval minden helyzetben lehet előre lépni. Idén januárban kommunikációs trénerként vizsgáztam, és ez a mérföldkő adta meg a lendületet, hogy egyéni vállalkozásba kezdjek. Hamar rádöbbentem, hogy vállalkozónak lenni nem csak a szakmai tudás átadásáról szól. Az egyéni vállalkozói nyelv egy új idegen nyelv. Meg kellett tanulnom a marketing, az ügyfélkapcsolatok, a tárgyalások finom árnyalatait, a digitális kommunikáció szabályait. És közben újra megerősítést nyert számomra: a "life learning", vagyis az életen át tartó tanulás minden területen igaz, még a kommunikációban is. Mindig van mit tanulni, mindig van hová fejlődni – és ez teszi izgalmassá és értékessé az utat.
Szalay ZsófiSosem szerettem a small talk-ot, nemhogy részt venni benne, de még hallgatni sem. A húszas éveim persze nekem is felszínesebb, funkcionális kapcsolódásokkal teltek, amik megtartottak a mindennapokban, de ezek természetszerűleg ki is koptak, ahogy betöltötték a szerepüket. Aztán az amúgy is zárkózottnak mondott családi mintát levetkőzve, az igazi magamat mutatva megjelentek ennek az egyoldalú haszonélvezői is. Sok csalódást megélve jutottam én is arra, hogy itt az ideje tisztogatni, ami ambivalens érzést hozott magával: egyszerre szabadultam fel, jutottam levegőhöz,és üresítettem ki magam körül a teret. Direkt, őszinte, bolondos, olykor nyers kommunikációval pedig még nagyobb kihívás megtölteni ezt a teret, de ez kettős élű fegyver: távol tartja az alvajárókat és tiszta rácsodálkozással bevonzza az arra fogékonyakat. Az utóbbiak tapasztalatom szerint sokszor hitetlenek ebben: mert amit nem ismernek, attól tartanak. És én mit tehetek ilyenkor? Türelmesen, konzekvensen mutatom magam tovább, egyre mélyebben, ahol az igazi kapcsolódások kiforrhatnak.
Metta4 évvel ezelőtt kértem a Mindenséget, hogy adjon mellém egy férfit, aki mellett gyógyulhat a sérült nőiességem, szexualitásom. Adott. Olyat, aki nem szándékosan, de nagyon mélyre taszított, felszaggatta az összes hozott, szerzett, örökölt traumámat. Nagyon mély testi-lelki fájdalmakat éltem át. Nem volt más választásom, mint még mélyebbre menni az önismeretben, a gyógyulásban. Most hogy ennek a folyamatnak a vége felé tartok, - aminek persze nincs vége -, szívesen ismerkednék, beszélgetnék férfiakkal. Kíváncsi lennék magamra. Hogy megtudjam, hol tartok. Tudok már újra kapcsolódni, nyitni? Izgatottan várom...
Danók DánielFolytatás... Elment a tükröm. Nem bírta tovább a balfaszkodást, a töketlenkedést, hogy egy hétnél tovább nem lelkesedtem semmiért. Igazából egy hétig sem, talán egy pillanatig... Onnantól akarás volt, hogy na ez lesz az amit csinálnom kell... Hát nem 😆 És ebből sok volt és olyan sebességgel válogattam, hogy elképesztő. Volt, hogy naponta 2-3 is... A lényeg, hogy nagyon hasznos tükröm volt, gyorsított, tisztított, persze nem egyből. Mármint Ő egyből, csak én nem engedtem be, mert magyarázni még könnyebb volt, hogy miért lesz ez jó, meg fölösleges(nek tűnő) feladatokat gyártani magamnak és abba beleállni, hogy haladjak. Fura ez, mert hasznos volt dololog, csakhát az árát is fizetni kell... Ennek most ez lett és még ki tudja, hogy mi. Az Isten persze segít és vezet, de nem olyan az a vezetés, mint egy azonnali tükör, amiben habár arroganciából, akarásból vagy bármiből nem nézem magam meg teljesen egyből, de! Beég és feldolgozás alá kerül. Alázat. Talán ez kell még, hogy gyorsabban bele tudjak nézni és látni is tudjam magam a valóságban, nem egy akart illúzióban. Igazából fogalmam sincs, hogy működik ez, csak azt tudom, hogy fejlődtem és jó volt, persze azzal együtt, hogy a tükörképek, a hatásuk és persze maga a tükör is keserédes fájdalmat okozott sokszor. Így jutottam most ide, ahol vagyok 🙃 Szóval, nem tudom, hogy működik ez és igazából nem is akarom (megint akarás 😅😆) kiteríteni magam újra és újra, hogy a teljeset látva legyen új tükröm, aki segít. És nem is feltétlenül nőre gondolok itt, mint tükör. Csak, hogy szembe nézhessek azzal a részem el, amit magam előtt takargatom magyarázásokkal. Vannak ilyenek, gyorsabban látok már rá, mint korábban, de... Van még hova fejlődni és magamat kurva gyorsan meggyőzöm bármiről. Köszönöm!
Kata S.Isten-kapcsolatra gondolok, csak ilyen címkét nem találtam. Olyat sem, hogy HIT. Talán ez írná le legjobban a témámat. Szerencsés vagyok, mert hittel születtem, még mielőtt tudtam volna, hogy léteznek vallások, egyházak. Mindig is tudtam, hogy van nálunk nagyobb rendezőerő. Sosem kellett azon gondolkodnom, hogy van-e - az ateizmus fogalmát nem is értettem. Szóval szerencsés vagyok. Beszélgettem nemrég egy református lelkésszel, értette. Ő is így született, azt mondta. Általános iskolában keresésben voltam, vágytam az Isten-kapcsolat erősítését. Magam mentem hittanra, keresztelkedtem és konfirmáltam. Gimnázium, egyetem alatt, fiatal felnőttként nem kerestem. Nem ezt kerestem. Jött 15 év masszív apiritualitás. Biztos voltam, benne, hogy ez kísér majd életem végéig, mert végtelen a fejlődési lehetőség. És tényleg annyira sokmindenben segített a csoport és a vezető, akikhez jártam. Aztán egyszer csak elhallgatott ez a vágy. Egyszerűen csak elhallgatott. Csend lett. Nem bántam. Jött egy kapcsolat, a vége felé ő kezdett épp belekúszni a spiritualitásba. Sok egyéb miatt és többek közt emiatt is, vége lett. Ő valamit épphogy elkezdett, amin én biztosan túl voltam. És aztán jött a zsidóságom. Intenzív kíváncsiság, csoport találás, sőt, egy design márka alapítása, ami ennek a fajta Isten-kapcsolat erősítésnek, Isten felé való közelítésnek a gyermeke. Aztán egyszercsak óvatosan belém hasított - akármilyen anomália is, de pont így volt -, hogy hol van Jézus? Minden klassz a csoportban és a közegben, csak épp ő hiányzik. Én kíváncsi vagyok rá, nem ér, hogy eltakarják a szemüket és nem néznek rá. Ekkor jött a református közösség, amiről már írtam a templomos kihívásban. Nem életem közössége, de kellenek hetente, naponta a gondolatok vele. Jézussal. Nehéz, hogy szeretném az időm minden pillanatában és ez még nagyon távol van.. Szeretném a hétköznapjaimban. Sokat, nagyon sokat adnak a Reggeli Merengések videók. Egyelőre itt tartok, a többi "csak" vízió.
Fodor IstvánSok jó kapcsolatot építettemés ápolok, főleg azért mert engem nagyon érdekel a másik és figyelek rá hogy mit szeretne. Mind üzletben mind a magánéletben inkább néztem, hogy a másiknak mi a jobb a saját káromra is, de ma már törekszem hogy csak akkor és abba kapcsolódok ami Win-Win mindkettőnknek.
0
AgeeHetek óta azon gondolkozom, hogy mi tudna továbblendíteni azon, ahol most vagyok. Olyan, mintha betonba öntötték volna a lábaimat. Az univerzum vonz tovább, de a test tiltakozik, az elme meg nem érti. Nagyon fura állapot ez. Ahelyett, hogy azon agyalnék, amire most nincs jó válaszom, megkerestem, nekem mi hiányzik nagyon. Istvánnak igaza van, a segítő közösség, a közösség élménye hiányzik. Ezért eldöntöttem, kapcsolódó kört hozok létre. És nem elsősorban azért, hogy magamon segítsek, hanem azért, hogy másoknak adjak egy lehetőséget, hogy közösségben kapcsolódjanak. Ettől a gondolattól van jó érzésem. Ezért megcsinálom. A többi meg úgyis alakul.