Az emberi élet legjobb alapjának egy adott jellegű közeget, közösséget tartok, ebben hiszek, erre vágyom. Ezt Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösségnek nevetem el és itt írtam róla: https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/ KI(K) SZÁMÁRA LEHET SORSFORDÍTÓ A SAKKTÁBLAFÓKUSZÚ ÖNFEJLESZTŐ KÖZÖSSÉG? Azok számára akik egy teljesen új alapon szeretnének egy új életet kezdeni, élni. Akik úgy érzik, tapasztalják, látják, hogy a ma létező úgynevezett kapcsolatok, kapcsolódások, a mai úgynevezett "közösségek" alapvetően problémások, valójában felszínesek, zavarosak, nem teljesen felvállaltak, nem teljesen őszinték, nem világos alapon, nem közös hiten, fókuszon, orientáción alapulnak. Akik számára a közös hit, meggyőződés, fókusz alapja az, hogy ha a fenti jelleggel a Sakktáblafókuszú Önfejlesztő Közösség (https://egyenlo-reszes-onfejleszto-kozosseg.mozellosite.com/kezdolap/) nyújta azt a kedvező közeget, amelyben minden résztvevő "mező" kb. egyforma súllyal van jelen. Minden résztvevő számára a konkrét aktuális személyes tartalomtól függetlenül is egyformán fontos, értékes, nélkülözhetetlen mindenki őszinte személyes jelenléte, részvétele, mert ez eredményezi a torzulásmentes "sakktáblát", az új dimenziót. Személyes megélésem, hogy a világban teljesen egyedül vagyok ezzel az igénnyel, fókusszal. Úgy érzem, hogy ez a keresztem, hogy ebbe, illetve ennek hiánaryába fogok belehalni. Azért még az utolsó lehelletemig reménykedem abban, khogy lesz valaki, lesznek valakik, akik már szintén ezen az új alapon, ilyen fókusszal szeretnének élni, működni. Persze az is benne van a pakliban, hogy mindenki továbbra is csak az eddigi alapon akarja az életét élni. Ha érdekesnek tűnik számodra ez a kapcsolódási forma, fókusz, valamiért megérintett a dolog, akkor nyugodtan keress meg.

4 évvel ezelőtt kértem a Mindenséget, hogy adjon mellém egy férfit, aki mellett gyógyulhat a sérült nőiességem, szexualitásom. Adott. Olyat, aki nem szándékosan, de nagyon mélyre taszított, felszaggatta az összes hozott, szerzett, örökölt traumámat. Nagyon mély testi-lelki fájdalmakat éltem át. Nem volt más választásom, mint még mélyebbre menni az önismeretben, a gyógyulásban. Most hogy ennek a folyamatnak a vége felé tartok, - aminek persze nincs vége -, szívesen ismerkednék, beszélgetnék férfiakkal. Kíváncsi lennék magamra. Hogy megtudjam, hol tartok. Tudok már újra kapcsolódni, nyitni? Izgatottan várom...

Folytatás... Elment a tükröm. Nem bírta tovább a balfaszkodást, a töketlenkedést, hogy egy hétnél tovább nem lelkesedtem semmiért. Igazából egy hétig sem, talán egy pillanatig... Onnantól akarás volt, hogy na ez lesz az amit csinálnom kell... Hát nem 😆 És ebből sok volt és olyan sebességgel válogattam, hogy elképesztő. Volt, hogy naponta 2-3 is... A lényeg, hogy nagyon hasznos tükröm volt, gyorsított, tisztított, persze nem egyből. Mármint Ő egyből, csak én nem engedtem be, mert magyarázni még könnyebb volt, hogy miért lesz ez jó, meg fölösleges(nek tűnő) feladatokat gyártani magamnak és abba beleállni, hogy haladjak. Fura ez, mert hasznos volt dololog, csakhát az árát is fizetni kell... Ennek most ez lett és még ki tudja, hogy mi. Az Isten persze segít és vezet, de nem olyan az a vezetés, mint egy azonnali tükör, amiben habár arroganciából, akarásból vagy bármiből nem nézem magam meg teljesen egyből, de! Beég és feldolgozás alá kerül. Alázat. Talán ez kell még, hogy gyorsabban bele tudjak nézni és látni is tudjam magam a valóságban, nem egy akart illúzióban. Igazából fogalmam sincs, hogy működik ez, csak azt tudom, hogy fejlődtem és jó volt, persze azzal együtt, hogy a tükörképek, a hatásuk és persze maga a tükör is keserédes fájdalmat okozott sokszor. Így jutottam most ide, ahol vagyok 🙃 Szóval, nem tudom, hogy működik ez és igazából nem is akarom (megint akarás 😅😆) kiteríteni magam újra és újra, hogy a teljeset látva legyen új tükröm, aki segít. És nem is feltétlenül nőre gondolok itt, mint tükör. Csak, hogy szembe nézhessek azzal a részem el, amit magam előtt takargatom magyarázásokkal. Vannak ilyenek, gyorsabban látok már rá, mint korábban, de... Van még hova fejlődni és magamat kurva gyorsan meggyőzöm bármiről. Köszönöm!

Isten-kapcsolatra gondolok, csak ilyen címkét nem találtam. Olyat sem, hogy HIT. Talán ez írná le legjobban a témámat. Szerencsés vagyok, mert hittel születtem, még mielőtt tudtam volna, hogy léteznek vallások, egyházak. Mindig is tudtam, hogy van nálunk nagyobb rendezőerő. Sosem kellett azon gondolkodnom, hogy van-e - az ateizmus fogalmát nem is értettem. Szóval szerencsés vagyok. Beszélgettem nemrég egy református lelkésszel, értette. Ő is így született, azt mondta. Általános iskolában keresésben voltam, vágytam az Isten-kapcsolat erősítését. Magam mentem hittanra, keresztelkedtem és konfirmáltam. Gimnázium, egyetem alatt, fiatal felnőttként nem kerestem. Nem ezt kerestem. Jött 15 év masszív apiritualitás. Biztos voltam, benne, hogy ez kísér majd életem végéig, mert végtelen a fejlődési lehetőség. És tényleg annyira sokmindenben segített a csoport és a vezető, akikhez jártam. Aztán egyszer csak elhallgatott ez a vágy. Egyszerűen csak elhallgatott. Csend lett. Nem bántam. Jött egy kapcsolat, a vége felé ő kezdett épp belekúszni a spiritualitásba. Sok egyéb miatt és többek közt emiatt is, vége lett. Ő valamit épphogy elkezdett, amin én biztosan túl voltam. És aztán jött a zsidóságom. Intenzív kíváncsiság, csoport találás, sőt, egy design márka alapítása, ami ennek a fajta Isten-kapcsolat erősítésnek, Isten felé való közelítésnek a gyermeke. Aztán egyszercsak óvatosan belém hasított - akármilyen anomália is, de pont így volt -, hogy hol van Jézus? Minden klassz a csoportban és a közegben, csak épp ő hiányzik. Én kíváncsi vagyok rá, nem ér, hogy eltakarják a szemüket és nem néznek rá. Ekkor jött a református közösség, amiről már írtam a templomos kihívásban. Nem életem közössége, de kellenek hetente, naponta a gondolatok vele. Jézussal. Nehéz, hogy szeretném az időm minden pillanatában és ez még nagyon távol van.. Szeretném a hétköznapjaimban. Sokat, nagyon sokat adnak a Reggeli Merengések videók. Egyelőre itt tartok, a többi "csak" vízió.

Sok jó kapcsolatot építettemés ápolok, főleg azért mert engem nagyon érdekel a másik és figyelek rá hogy mit szeretne. Mind üzletben mind a magánéletben inkább néztem, hogy a másiknak mi a jobb a saját káromra is, de ma már törekszem hogy csak akkor és abba kapcsolódok ami Win-Win mindkettőnknek.

Hetek óta azon gondolkozom, hogy mi tudna továbblendíteni azon, ahol most vagyok. Olyan, mintha betonba öntötték volna a lábaimat. Az univerzum vonz tovább, de a test tiltakozik, az elme meg nem érti. Nagyon fura állapot ez. Ahelyett, hogy azon agyalnék, amire most nincs jó válaszom, megkerestem, nekem mi hiányzik nagyon. Istvánnak igaza van, a segítő közösség, a közösség élménye hiányzik. Ezért eldöntöttem, kapcsolódó kört hozok létre. És nem elsősorban azért, hogy magamon segítsek, hanem azért, hogy másoknak adjak egy lehetőséget, hogy közösségben kapcsolódjanak. Ettől a gondolattól van jó érzésem. Ezért megcsinálom. A többi meg úgyis alakul.

Mindenkit kitakarítottam az életemből aki csak kihasznált és most egyedül vagyok, alig van felnőtt társaságom, hiányzik az értelmes, kötetlen beszélgetések. Teljesen jól elvagyok egyedül, szeretem a gomdolataimat, de néha magányos ám.

Egy 34 éves kapcsolatom tört szilánkokra, amik fájdalmasan szúrkáltak. Sikerült szembenézni a múlttal. Önismeret + az ex nárcizmusának felismerése nem volt könnyű. Örülök, hogy túl vagyok rajta.

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok ezzel a témával kapcsolódni. 🙂
Volt több olyan projekt és vállalkozás is az életemben, amikbe nagy motivációval, lelkesedéssel vágtam bele, amikről úgy éreztem, hogy fontos dolgok és amikben ki tudok teljesedni, aztán végül a ígéretes kezdetek után mind elhalt és én szépen lassan egyre rosszabb anyagi helyzetbe és egyre beszűkültebb térbe kerültem. Úgy érzem ezen elakadásomnak oka a meg nem élt vágyak, szenvedélyek, szexualitás. Tudatosan régóta törekszek erre és régóta érzem, hogy ezzel kapcsolatban van bennem valami blokk, de csak az utóbbi hónapokban emeltem igazán mély központi önismereti munkám részéve, hogy felfedjem magamban ennek a tudattalanomban lévő blokknak a forrását. Tudatos álmomban már egyszer-kétszer meg is jelent álomszereplőként ez a blokk, amivel szeretnék tovább dolgozni, de valamiért nagyon védi ezt a tudatalattim. Ez most az én nagy kihívásom.