Tapasztalatok

Andrea Nemedi

7 év terápia, aztán még 7 év önismereti munka után 48 évesen ma eszméltem rá, hogyan juttatott a gyerekkori kötődési mintázatom oda, hogy társtalan, gyerektelen, dugatlan, egyre magányosabb és morgósabb királylány legyek. Születésem után besárgultam, ezért átvittek egy másik kórházba meggyógyítani, ahol nem volt kialakítva fekvőhely az anyámnak, így életem első hetét elanyátlanodva töltöttem. Egy éves koromban aztán ismét elárvultam, amikor az öcsémmel várandós anyámat egy hónapra befektették a kórházba a szülésig, engem meg leadtak a nagyszülőkhöz, mert a dolgozó apám munka mellett nem tudott gondoskodni rólam. Anyám azt mesélte a szíve szakadt meg, amikor egy hónap után, amikor értem jött, nem ismertem meg őt. Otthon aztán várt egy kisöccs, aki megosztotta anyám figyelmét. 14 évesen, amikor az első fiú, akivel elkezdtem járni, hazakísért, az anyám napokig nem állt szóba velem. Lehet, hogy csak kurva szarul volt, mert azelőtt nem sokkal halt meg rákban az anyja, akit orvosként ápolt otthon egy éven át, vagy mert az apámmal kötött második házassága sem volt egy boldogan éltek, míg meg nem haltak. Szóval igazából nem tudhatom miért nem szólt hozzám az anyám, mert nem mertem megkérdezni, de én azt gondoltam biztos a fiú miatt, ezért hogy az anyám figyelmét és szeretetét vissza szerezzem, szakítottam az első fiúmmal. Amikor az első fiú hazakísért, anyám egy órán át üvöltözött velem a konyhában, hogy ha így folytatom kurva leszek, majd eltiltott a legjobb barátnőmtől, akit szerinte rossz hatással volt rám. Anyámnak is meg volt a mintája, és ez alapján tette amit a legjobbnak gondolt az érdekemben. De ez egy másik történet. A következő éveket azzal töltöttem, hogy a fiúkat és férfiakat úgy hajtottam el magamtól mint a legyeket. Ha egy-egy alkoholmámoros este valaki mégis levett a lábamról, másnap szégyenemben úgy szívódtam fel mint a kámfor. Az idő nagy részét valamilyen függőséggel töltöttem: tanulás, munka, cigi, vásárlás, mikor melyik. Kedvenc függőségem egy valamilyen hiányomat nagyítóként tükröző királyfi iránti reménytelen epekedés, többnyire addig, amíg a hiányom változott, és az egyik tükör helyett rá nem cuppantam egy másik tükör tétlen bámulására. Közben fiatalon meghalt az apám, én 21 voltam, aztán az anyám is, amikor én 42. Van abban tapasztalati igazság, hogy 7 évente történik valami nagy változás. A kapcsolati kudarcaim megoldását keresve ekkortájt bukkantam István videóira, és kezdtem tudatosan végezni azt, amit addig csak alkoholmámoros estéken: a férfiak aktív üldözését. A passzív áldozati működésből az aktív agresszori működésre váltva már több királyfit sikerült levennem a lábáról, amíg aztán nekik is elegük lett az áldozati létből és le nem tiltott mind. Az utolsó hármat már vagy két éve üldözöm, de ma elegem lett. Még mindig kibaszottul vonzóak, de ideje a figyelmem és időm nem rájuk pazarolnom, hanem betölteni velük azokat a hiányokat, amiket ezek az elérhetetlen királyfik számomra visszatükröznek. Szóval munkára fel, indulok megmászni a Királynők hegyét, gyertek velem!

Kardos Szilvia

Önismereti úton járok. Párkapcsolati problémáim tereltek erre az útra. Férfi-női minőségek, hozott minták, hitrendszerek, veszteségélmények, kötődési sebek, apai-anyai traumák-voltak az elmúlt évek főbb vonalai-. Egy ilyen vonalú közösségnek vagyok a tagja.Nyitott vagyok kapcsolódni. 🙂