Megosztások

• 

  Inczédy Edit

  Már nem nagyon tudom, hogy a múltban mi is volt nehéz, mert eltűnt. Nem izgat. Nem gondolok rá. A most neheze, hogy ne a bűn csinálás kapjon figyelmet, hanem az Úr. Teret szeretne kapni, vagyis terjeszkedik bennem, : Isten nélkül nincs semmi. Se kapcsolat, se egészség, se semmi. A hàrmas kötél. Ezt hallom egyfolytàban. Jönnek elém tanúságtètelek, nővérek, papok, atyák, s mind ugyanazt mondják. Hívnak, s én megyek is, mert vonz, ès annyira nem is érzem, hanem tudom, hogy ez az út. De ha engedek neki, mi lesz velem ? Hol leszek ? És tudom, hogy engedni fogok, mert különben nem mutatnà magát. De a személyem mondja,: mèg ne Atya. Mèg hagy bűnözzek picit. Mindig ah Atya húz maga felé. Nem én megyek arra. Ès “követel”. “Követeli”, hogy legyek megbocsàtó, legyek szelíd, legyek alàzatos. Ès mutatja azt, hogy szeret engem, hisz lètre hozott. Akkor nekem màsokat ezzel a szeretettel kell szeretnem. Volt valaki, egy hölgy, eltökélten válófélben. S kapott egy mondatot. Azt kapta. Szeresd a fèrjed. Tiszteld, s néz fel a fèrjedre ! Az asszony azt mondta, hogyan ? Hisz nem èrdemli meg ? Mert nem úgy cselekszik. A mondat azt mondta tovàbb. : Úgy szeresd a férjed, ahogy Isten szeret tèged. Isten nem csak akkor szeret tèged, amikor cuki vagy, amikor kedves vagy….Isten mindig szeret. Hát ennyi. Ès ezekkel ( is ) jutunk el oda, hogy nem Isten hívők vagyunk, hanem Isten tudók.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0
• 

  AZ ÜGY*ek felesége

  Kedves István, és aki ezt nem véletlenül olvassa! Tapasztalatom a #Nagyobbhoz igazodás témában, hogy az Isteni ÉN meditáció segített engem vezetni utamon. Nem lehet netről letölteni. Nem ezo spiri kínálat. Egy magyar nőtől tanultam, és avatott be a továbbadható tanítására, aki egy ír látóval való beszélgetésből következtetve dolgozta ki. Azt is mondta neki, hogy a magyarok nincsenek tisztában azzal a ténnyel, hogy az oktatás terén igenis, dolguk van a világban. Szerintem ezt az oktatást nem a jelen tudomány adja jelen ismereteiben. Az alulról, tehát a társadalom legmélyebb szintjéről indul. Mint a közös tavunk fenekén lelt igény a megújuló oktatásra való készség képezi ezt a fajta tanitást. Szívesen kapcsolódom olyan működő szerveződéshez, mint a Humánia, ha hívnak. Ebből tudható, hogy mivel nem saját vállalkozást indítottam, pedig volt, hogy nem volt állásom és nagyon nem volt pénzem, tehát, mint nő, nem a saját hasznomra csekekedtem. Már nem magamnak akarom, hanem együtt, egy közős ügyet segítve kapcsolódnék. Ezért sem éreztem megfelelő besorolásodat a bátrak csoporthoz. 30 ezrembe került, pedig először mégiscsak a másik csoporthoz jelentkeztem be, igazakhoz, ha jól emlékszem, és Te visszairányítottál a bátrakhoz. Ebből az a tapasztalatom, hogy meg kell tanulnom kiállni magamért, még akkor is, ha jó párszor megvolt a ráció halála. Annyiszor voltam már a tó mélyén, hogy képes vagyok megmutatni másoknak is azt, hogy hogyan találja meg a saját igazgyöngyét. Hiszem, tudom, hogy az általam kínált oktatási lehetőség ott lesz a magyar oktatási rendszerben, hiszen szükség van tiszta tudatú Emberekre AZ Isteni ÉN*ek mindenhatóságában. Veletek, vagy más*OK-al? Ez itt a kérdés. Döntsetek jól! Aki nem hiszi, járjon utánam az Angyal Vízöntő fb. profilomon, és győződjön meg a hírfolyamomat olvasva saját maga arról is, hogy lássa, akár az egész Humánia által kínált oktatási program ott lehet a választások után az új oktatási rendszerben. Mária Országában... Ígérni a politikusok is szoktak. Ez nem pártprogram, amit én ígérek, hanem egy egységet képező készség. E*mesés Földi Menyországot álmodtam ide. Amit Istenien megdicsőült Szent Király*OK és Boldog Asszonyaik a Királynék mellé rendelten teremtenek együtt. Ehhez a kollektív tudatállapothoz azonban előbb Istenivé, Szentté válik AZ, aki nem akar kimaradni Álmos nemzettség küldetésének megkoronázásából. Megvan már hozzá a saját igazgyöngyöd?

• 

  Joós István

  Tapasztalatom, hogy a spiritualitás-önismeret-ezotéria NAGYON fontos és NAGYON hasznos – szinte-gyakorlatilag életmentő volt... míg aztán életveszéllyé vált. Az élményem, hogy a tudás-vágy a vágyak tavának része, bármilyen magasztosan is beszélünk róla – függés tehát ez is, és "a ráció halála" után még vissza-vissza húz, és rengeteg idő, és rengeteg küszködés volt letegyem. Mármint persze ez sem igaz. Hiszen nem tettem le máig, épp csak sokkal több időt vagyok cselekvésben-hasznosulásban – mint tudni-akarásban, tehát Vágyban, tehát önközpontú arroganciában. Az alacsonyabb rendű függést egy magasabb (oltotta ki helyett:) halványította el.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább
• 

  Kiss Tünde Anna

  Nagyon sok “Tuti szeretnék lenni” helyzetből született meg az elfogadás, hogy ne akarjak tökéletes lenni…🙃🙏❤️

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  2
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Óh, igen, valószínűleg ez van. Én még "TUTI" szeretnék lenni, csakhogy ilyen nincs. Köszönöm.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0
• 
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Nekem is volt hasonló tapasztalatom és nagyon élveztem. Pont ezt szeretném most is visszahozni. Köszönöm, ez ösztönöz.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0
• ZH

  Zsuzsanna Harman

  Igen, ismerem, gyönyörű vers. A krízisem elején én is ezt tapasztaltam, szinte magától jött, hogy mi a dolgom csak van már mögöttem már 4 év és azt gondoltam sokkal könnyebben megy minden elfogadás, megértés. Ez részben igaz is csak most inkább egy kis zavarodottságot érzek és úgy érzem nehezen engedem meg magamnak a zuhanást. Persze egyébként jól vagyok, nincs kétségbeesés, vagy ilyesmi csak picit többet várok magamtól. A türelem nem az erősségem. Köszönöm, hogy reagáltál.

  #Nagyobbhoz igazodás

  Tovább

  0
• 
• 

  Kiss Tünde Anna

  Szia Zsuzsanna! Régen mindig akkor rohantam fejvesztve Istenhez, amikor nem kaptam meg, amit szerettem volna. Ösztönösen vezetett hozzá az utam, amikor én magam már nem mentem az eszemmel semmire…🙂 Katolikusként szívesen jártam szentmisékre, szívesen barangoltam temetőkben. Sokat jártam Pannonhalmára is, ha Istennel szerettem volna beszélgetni. Az autóban hagytam a telefonomat és csak mentem és mentem kilométereken át. Csináltam olyat is hetekig, hogy tudatosan elkezdtem jó cselekedeteket végrehajtani. Húztam a strigulákat az asztali naptáramba, hogy lássam egy nap mennyit sikerült összehoznom…🙂 És figyeltem… Döbbenetes dolgok kezdtek történni velem. Én egyszerűen csak csodáknak hívtam őket. Elkezdtek megsokszorozódni a csodák… És egyre jobban hallottam Istent. És egyre jobban át mertem adni az irányítást… Egyre inkább mertem bízni benne… Szeret engem… érzem! Téged is szeret!❤️

  #Nagyobbhoz igazodás

• 1
• 2
• 3

Igen, ez ismerős. Ez a nehezen engedem meg. Nekem azèrt ment nehezebben, mert volt, hogy könnyebben ment, s talán vissza akartam hozni azt a tapasztalatot, hogy akkor most is könnyen menjen. Elbírok vele. De olyan volt, mintha inkább gyengültem volna. Az az erő nem volt most ott. Utólag látom, hogy pontosan a nehezen engedem meg, kellett, mert egy ponton megengedtem, elfogadtam, màr nem akartam “tuti” lenni, akinek màr nem szabadna esnie. Amikor az volt a pillanat igazsága, azzal kezdtem nem “veszekedni.” Èn is köszönöm neked !

Szia Zsuzsanna ! Nekem is volt olyan, amikor “akarat erővel” ki tudtam jönni a mélyből. És olyan is, amikor ez nem sikerült. Úgy èrtem, hogy nem az akaratommal lendültem. Az akaratom egy pont utàn nem segített. Lefele vitt engem is valami, kapálóztam, de még nem volt bizalmam. Mèg nem tartottam ott, hogy megköszönjem a “zuhanást.” A kontroll átadása, az irànyítàs àtadàsa nem ment akarással. Ha pillanatokra ment is, az mèg nàlam sem volt az igazi. Vissza tekintve nem igazàn volt különbség aközött, hogy szeretnèk egy tucat új ruhát, vagy szeretnèm àtadni az irányítást Istennek. Ismered-e Reményik Sándor Kegyelem című versét ? Valami olyasmi történik, történt akkor, amikor elfogadtam, hogy lefelé megyek. Jó az, ha lefelé megyünk s talajt érünk, mert onnan csak felfelé van tovább. Az önàtadàs màr nem egy szeretném, vagy akarom állapotból jön lètre. Az valahogyan egy teljes kifáradásból törtènik magától.