Megosztások

Katica Toth

Szeretőnek lenni furcsa kettősség. Egyszerre ott van a csípős fájdalom, az állandó szélén-lét érzése, hogy sosem te vagy az első, csak ellopott percek, fél árnyékok, félmondatok jutnak. És ugyanabban a térben ott a borzongó izgalom is: valami tiltott, valami játékos, valami olyan, amit máshol nem kapsz meg így. Csak a jót, csak a fényt, csak a szenvedély legédesebb részét, anélkül hogy rád dőlne a hétköznapok súlya. Ezt a kettőt együtt viselni néha fárasztó, néha fájdalmas, és néha elképesztően élő. Ha őszinte vagyok, én hálás vagyok ezért a tapasztalásért. Mert pontosan azt tanította meg nekem akkor, amivel dolgom volt. Hogy tudok csábítani. Hogy tudok játszani. Hogy képes vagyok megjelenni abban a nőben, akit mindig is éreztem magamban, csak nem mertem ilyen hangsúllyal előléptetni. Ő ott volt bennem mindig – csak nem ennyire kimondva, nem ennyire vállaltan, nem ennyire szabadon. És jó volt. Jó volt megélni azt a fajta erőt, azt a finom hatalmat, amit egy nő akkor érez, amikor látja, hogy hatással van. Persze fájt is. Minden szeretői viszony fáj valahol. Nem ugyanott, nem ugyanúgy, de mindig van egy rész, ami csíp, ami emlékeztet arra, hogy ez eredendően félig adott, félig elvett történet. És mégis, az a fajta szenvedés rengeteget adott hozzá ahhoz, aki ma vagyok. Megtanított jelenben maradni. Megtanított nem a hiányt nézni, hanem azt, ami tényleg ott van. Megtanított meglátni a pillanatot önmagában, nem egy elképzelt jövő árnyékában. Olyan kapukat nyitott ki bennem, amelyek létezéséről sem tudtam. Olyan részeimet hozta felszínre, amelyeket addig talán féltem volna megmutatni, vagy túl sötétnek gondoltam volna. És közben megtanított szeretni azt a verziómat is, aki akkor kibukott belőlem. Azt a NŐ-t, aki nem fél attól, hogy vágyai vannak. Aki nem fél az erejétől. Aki nem fél a szenvedéstől. Aki nem fél attól, hogy az éjszaka néha elviszi valahova nagyon mélyre, nagyon ősihez, nagyon igazhoz. Nem csinálok ebből erkölcsi kérdést. Az élet tele van olyan helyzetekkel, amelyek kívülről ítéletet hívnak, belülről viszont nagyon is emberiek. A munkámból tudom, mennyi réteg van a felszín alatt, mennyivel összetettebbek ezek a történetek, mint ahogy az emberek képzelik. Ez is egy kapcsolódás volt - törékeny, tiltott, és mégis valahogy nagyon valós. Ma már nem vágyom ilyenre. Úgy érzem, megéltem belőle mindent, amit lehetett. Nincs bennem késztetés visszamenni ezekhez a dinamikákhoz, mert ismerem a széleit, a mélységeit, a varázsát is. És megvan bennem az erő, hogy kijöjjek belőle, hogy lezárjak, hogy tisztán lássak. És azt is tudom, hogy mindez hozzátett ahhoz a nőhöz, aki ma vagyok. Ha egyszer majd öreg leszek, a teraszon ülve, pléddel a lábam körül, talán elmesélem az unokáimnak – a saját szavaimmal, a saját bölcs, kicsit kacér mosolyommal –, hogy volt egy korszak, amikor ilyen volt az életem. És talán pont ez tanított meg arra, hogyan legyek az a nő, akivé végül váltam.

Tas Balogh

Szerintem ha az elején ez tisztázva van az korrekt és persze úgy az etikus ha éppen nincs párja senkinek sem. Nekem is volt 1 évig ilyen viszonyom és amint komolyabbra fordult volna a másik félnél én kiléptem belőle és azóta megfogadtam, hogy nem fogok bele lépni még 1 ilyenbe mert emberi érzésekkel nem lehet játszani akkor sem ha ez megvan beszélve mert komoly traumákat okozhatunk ezzel vagy magunknak vagy a másiknak. Aki viszont megcsal valakit az főképp magát csalja meg ezt így láttam életem folyamán.

Krisztina Sipos

Egy darabig gyógyultam Tőle,egy idő utàn màr kevès lett.Mert nem tud igazi lenni benne semmi.Megöli az èrzèseket amikor felhuzza a nadràgjàt ès becsukódik utàna az ajtó.Traumatizàltam magam ezzel is....hogy benne voltam,hogy megelègedtem,hogy elhittem,hogy azt hittem.Mostanra a legjobb baràtom.9èv.

Zoltán

Felnőtt életem korai szakaszában több szeretői viszony részese voltam, harmadik félként. Sok év távlatából nem vagyok büszke ezekre. Fura viszonyokba sodródtam, de sokat tanultam belőlük. A személyiségfejlődésem fontos részét képezik ezek tapasztalatok. A megosztásával ha tudok valakinek segíteni, szívesen teszem.

Beáta Sebes

Miután 9 évet küzdöttünk és nem lett gyermekünk, volt férjem bevallotta, hogy megismerkedett egy nővel akivel szeretne ennek az ügynek még egy esélyt adni. Miután elköltözött a nőhöz, gyötrelmes hetek következtek. Nagyon nehezen tudtam felfogni és feldolgozni a történteket. Próbáltam rávenni, hogy adjunk még egy esélyt a házasságunknak, járjunk terápiára. Szexi képeket küldtem neki, bízván abba, hogy vissza édesgetem. Találkozgattunk és ágyba is kerültünk, persze a másik tudta nélkül. Még egy olyan eseményre is eljutottunk, aminek a szerelmi háromszögek volt a témája (ott a harmadik fél végül nem jött el). Azon kaptam magam, hogy egy ideig mint volt feleség én voltam a szerető 😁

Wiesner Katalin

Kiittam fenékig ezt a poharat. A reménykedés, a csalódás hullámvölgyein egyre mélyebbre süllyedve. Felemésztette az életem. A nulláról kellett aztán elkezdeni újra felépíteni magamat. Folyamatban van jelenleg is. Nem kevés elméletet, modellt, útmutatást ismertem meg ez idő alatt erről a témáról. Amit utólag mondani tudok: nincs recept, nincs válasz kint. A válasz idővel mégis megmutatja magát. Annnyi idő kell, amennyi kell, és nem több és nem kevesebb. Ezt is el kell fogadni. A szeretői helyzetben a legnehezebb hogy nem beszélhetsz róla. Elítélnek, lesajnálnak, kinevetnek, kioktatnak. Egy idő után a környezet nem tudja elfogadni, hogyha -akármilyen okból is- nem léptél ki, nem mentél még tovább. Van valami ami még bent tart. Az illúzió. Amit én adni tudok, amire nekem akkor szükségem lett volna: az hogy valakinek beszélhessek, ventilálhassak, aki ítélkezés, véleményezés és tanácsok, ötletek osztogatása nélkül képes velem lenni abban amiben vagyok. És... talán pár kérdést is fel tudok tenni ami.. talán segít. Ezt tudom nyújtani ha hozzám fordulsz. Hiszem hogy tudok segíteni ezzel neked is, és talán magamnak is, aki még mindig a gyászban van, "a lehetett volna de nem lett" feldolgozásában.

Katalin Solymoss

Nagyon hosszú idő után eljött az a pont amiről István is beszél, hogy az igazi férfi megöli a szerelmet a nőben. Én képtelen voltam szakítani. Sikerült neki, már nem reménykedem és hiszem azt, hogy mi együtt lleszünk. Az önbecsapásom vévén nehezen jutottam el erre a pontra. Szerintem mostanra tanultam meg , amit meg kellett tanuljak. Tudom, hogy félek az újabb csalódástól. És mégis hiszem azt, hogy egy igazi férfi női kapcsolódásban lesz még részem. Nagyon sokat tanultam ebből a kapcsolatból és a saját működésem hibáiból. Éppen ezért hálás vagyok a sorsnak hogy ezt átéltem.

Vannak hármas kapcsolódások van volt a miénk. Egy nehézkes kapcsolat miatt elküldtem a férjem abban a hiszemben hogy ha külön leszünk egy tanuljuk egymást becsülni és talán lesz vissza út. De egy harmadik fél lépett közénk aki azt gondolta vele van elköteleződve, együtt is laktak. De egy közös gyermek miatt a mi kapcsolatunk sem záródott le, mert egymás terében újra egymásba gabajodtunk. Egyszerűen meg történt. Így feleség létemre én lettem a titkos harmadik, de csak plátói értelemben. Próbáltam rá vezetni döntsön kit szeretne. Nehéz hetek jöttek egész karácsonyig de akkor haza tért. Sajnos ez a csoda sem tartott sokáig, mert a lánnyal aki 20 éves és nem csak fiatal de rajongást mutat felé nem zárta le a kommunikációt bár ezt mutatta. Így titokban beszéltek és egy kisebb vita után újra lelépett. Nem hittem el hogy lehettem ennyire hülye, 47 éves vagyok felnőtt nő felelőségteljes ember Édesanya, és a gyermekem Apja csapott be, tett engem szeretővé, majd elhagyott feleséggé. Sosem éreztem magam még ennyire megalázva, és elárulva. A szerelem és a szeretet olykor kevés ha az ember nem tud dönteni, melyik lovat is akarja, mert mindkét lóban van valami jó és miközben egyiket se akarom bántani négy ember életet sodram partra A férjem vissza ment a barátnőhöz aki annak ellenére vissza várta hogy becsapta őt is és én kitálaltam, hogy ne tudatlanul döntsön hiszen karácsonykor szó nélkül hagyta el. A másik érdekesség hogy távozni Valentin nap előtt két nappal távozott. Ha nem lenne megalázó meg nevetnék is. Lényeg hogy elengedtem mert én nem leszek szeretője a saját férjemnek. Azóta tartjuk a távolságot, amit persze a közös lányunk is nehezen visel. Sokszor kéri jöjjön haza pl a napokban is. De elutasítast kapott, mert nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és a barátnőt nem hagyja cserben. Hát ez a mi kis sztorink.

Ma Ga

Életem egyik - ha nem - legkellemesebb, legnyugodtabb, legtisztább és érzelmi játszmáktól, manipulációtól legmentesebb kapcsolata egy egy éves szeretői viszony volt. Aminek szintén pozitív hozadéka volt, hogy a házasság közben illetve utána rendbe jött, gyerekek születtek és nőttek fel az azótak is egyben lévő családban.

Noémi Telek

"Drága K. Még mindig haragszom… pedig már majdnem 3 éve… és még mindig eszembe jutsz kósza pillanatokban. Ritkán, nagyon ritkán. Mélyen megsebeztél, de meg tudtam bocsátani. Megvetlek a hazudozásaidért, gyávaságodért, tiszteletlenségedért. Hogy lehettél képes így átverni és számtalanszor megalázni?! És nem csak engem… Őt is. A “nem létező”, mégis létező élettársad is. Magadat is. Felfordul a gyomrom. És mégis… Meg tudok bocsátani. Meg tudtam bocsátani. Neked is, magamnak is. Azt hiszem…Azt hiszem? Azt hiszem. Bárcsak mondtad volna, hogy létezik…nem fájt volna így… De hazudnék, ha azt mondanám, nem tudtam… Tudtam, csak nem akartam tudni. Minden zsigerem… a lelkem… üvöltött… És ezért megbocsátok magamnak. Erre voltam képes. De már sokkal többre vagyok képes! Megnyitottál és tisztánlátóvá, tisztánérzővé tettél. Több lettem. Istennőként néztél rám és az is voltam. Ezt hálásan köszönöm… nem neked… az Univerzumnak… Minden jót! ‘Fuvaros’ T. Noemi”