Tapasztalatok

Adrienn

13 éves koromban anorexia nervosaval diagnosztizáltak. 12 éves koromban duci kislány voltam. A testalkatomat okoltam a magány érzésemért. Azt gondoltam, ha lefogyok, jobban beillek a közösségbe. Okos, szorgalmas kislány voltam. Elkezdtem bújni a könyveket. Megértettem mi kell ahhoz, hogy lefogyjak. Kívűlről tudtam az élelmiszerek Kcal tartalmát. Mellette kosárlabdáztam. Kitűnő tanuló voltam. Tökéletes akartam lenni. Uraltam a testem, a vágyaim. Végtelenül büszke voltam magamra. Aztán persze be kellett avatkozni, hogy ne fogyjak el teljesen. Ez az életesemény terelt arra a pályára, ami egészséges életmód/táplálkozás minden aspektusát felöleli. Egészségfejlesztő diplomát szereztem, fitnessz wellness instruktor lettem, funkcionális táplálkozási szakreferens és mentálhigiénés szakember. Ezeken a területeken 25 éves tapasztalattal rendelkezem. Amennyiben úgy érzed én vagyok a te embered, állok rendelkezésre. ❤️

Latinovics Tamás

Nagyon érdekel a téma, hogy mi kell a testnek, ahhoz, hogy tovább tudjon segíteni a mindennapokban és azokat jó minőségben tudjuk tölteni. Nem vagyok szakember, de szakemberek és életerős, életvidám emberek véleménye inspirál. Inspirálódás után ki is próbálom az elsajátítottakat. Szeretem a saját bőrömön tapasztalni, hogy mi a helyes és jó nekem ezek közül. Azt látom, hogy nagyon apró dolgok képesek óriásit változtatni a közérzetemen. Sokszor a döntés meghozatala és betartása már felemel. És nem kell belehalnom a szigorú szabályokba, azokat is lehet egymás után forgatni, hogy változatos legyen. Nem is szabályok ezek, csak tesztelgetés, változatosság fenntartása. És, amikor nem jön össze...akkor megtanulom megbocsátani magamnak. :) A rendszeresen mozgás rengeteget segít, a megfelelő táplálkozás kialakításában. Nem is feltétlen az intenzitás, de a rendszeresség a fontos számomra. A két dolognak óriási metszete van, egymást tudják erősíteni. Amikor mozgásra és étkezésre csak pár perc + figyelmet szentelek és ezt már előző este eldöntöm, az valódi életminőség javulás a következő napra.

Morgós Bence

Egészséges étkezés, időszakos és hosszabb böjtök → 50 nap volt a leghosszabb idő, ameddig nem ettem (semmit). Több, valamivel rövidebb (20-30 napos) folyamatot is végig csináltam. Meglepő tapasztalatokat hoz egy ilyen hosszabb böjt-élmény. Az ételre való fizikai vágy az első pár nap után megszűnik. A szervezet nagyon hamar megszokja. De a tudat, az az igazi kihívás. Az ízek utáni vágyódás. Az étkezések idő strukturáló és szociális hatásának jelentősége. A sok felszabadult energia és szabadidő amit nem kell emésztésre fordítani. Az ElmeSzobrász youtube csatornámon mesélek ezekről részletesebben. Ezen kívül megtanultam egészségesen étkezni is, és az időszakos böjtölés különböző változatait is szeretem. Számomra a legjobb kombináció a napi egyszeri étkezés (OMAD), mert ez adja meg gazdag, korlátozásoktól viszonylag mentes étkezés és a böjtölés által nyújtott regeneráció és pihenés optimális egyensúlyát.

Agee

Szakaszos böjt és ketogén diéta-hogy jutottam el ide Innen érzek egy felsőbb hívást. Egészség-táplálkozás vonalon. Legalább öt ego-mastery esten voltam már, mindegyiken egy mondat érint meg mélyebben, azt akkor felírom, és elviszem magammal, hogy még többet gondolkodjak róla. István mondta: egy fémrúd ott a legerősebb, ahol egyszer eltört, és újra összeforrt. Ott kell keresni az igazi erőt. Na egészség-táplálkozás témában én nem egyszer törtem el. Kövérke kislány voltam, nagyon szerettem enni 😊, a genetikám SEM a vékony agár fajta, ez van, ebből kell főzni. De az egész nyilván nem ennyire egyszerű. Édesapám világ életében egy magas, fitt, sportot szerető, rendkívül aktív ember volt (most is az, csak már nem fiatalon aktív), szerette volna nagyon, ha sportoltunk volna valamit. Hát én egy terljes csőd voltam, nemhogy tehetségem nem volt hozzá, kedvem se, a fizikumról meg ne is beszéljünk. Egyszer úszni vitt emlékszem. Állt a medence szélén, és aggódva nézte hogy vajon megfulladok-e vagy sem. Az úszóedző közölte vele, hogy belőlem aztán tuti sosem lesz jó úszó (amire felnőtt fejjel rácáfoltam, de ez egy másik sztori). Láttam rajta a mélységes csalódottságot. Aztán kedves édesanyám minden tudásával próbált lefogyasztani, a mai napig hányinger van rajtam a békapocsolya ízű fogyasztó teáktól amiket meg kellett innom. Szóval egy horror volt az egész. Aztán eljött lassan a tinédzserkor. Mivel a megoldás nem volt meg (hogyan is lehetett volna), elkezdtem utálni a testem. Ez egy evési zavarban csúcsosodott ki 17 éves koromra. Na ebből kilábalni is horror volt. Aztán jött sok év egészségi küszködés: kövérség majd soványság, és ennek az összes következménye, az inzulin rezisztenciától a pajzsmirigy alulműködésig, majd a terméketlenségig minden. kínlódás, szenvedés. Sok év után pedig eljött egy időpillanat, amikor az egészséges étkezés és a sport mellett megjelent a csodálatos hormonális eredetű hízás. Hurrá. Feljött rám a semmiből 6 kiló. Nemcsak a sport miatt kezdett el zavarni, hanem mert kb. mind a hasamon volt. Nagyon idegesített. Akkor megint rácuppantam a forrásokra, a podcastokra, mit lehet tenni?? És akkor talált meg a szakaszos böjtölés (intermittent fasting, vagy IF). Na ez vajon mi. Jézusom, mi az hogy 16 órán keresztül nem esznek? Normálisak? Hát nekem azt mondták, hogy napi 5-6 kisebb étkezés kell, hogy meglegyen. Mondjuk a mai napig ezt tanácsolják. De tudok egyáltalán 16 órán át nem enni??? Hogy fogok éhesen elaludni? N jó, ezt ennyiben hagytam, hogy ez egy hülyeség, koplaljanak ők. Aztán valahogyan mindig szembe jött. Hogy mennyi izom került rájuk, mennyit fogytak, sőt, egyéb hasznos hatása van a belekre, a májra a vesére, az anyagcserére stb stb. Aztán egyszer nekimentem. Kicsiben kezdtem, először csak 12 órát böjtöltem, majd jött a 13, 14, 15 és eljutottam a 16-hoz. Nemhogy nem voltam éhes, sokkal jobban éreztem magam, és az alvásom, egy álom lett. Szó szerint.De a kilók csak nem mozdultak lefele még 3-4 hónap után sem(ekkor még nem tudtam, hogy az SE mindegy, hogy a fennmaradó 8-9-10 órában, amikor ehetsz, MIT és MENNYIT eszel). Mi lehet a baj. Ekkor jutottam el Dr. Mindy Pelz amerikai orvoshoz, aki mindent megmagyarázott, és ő inspirált arra, hogy a szakaszos böjthöz a ciklikus ketogén (ő keto biotic-nak hívja) diétát próbáljam meg, ami a szakaszos böjt mellett tulajdonképpen berúgja az ajtót, és stimulálja a test öngyógyító erejét. Na ez egy nem könnyű rendszer így, hamar rá kellett jönnöm, hogy vissza kell hívnom legalább a halat és a tojást az étrendembe, hogy a ketós napokat tartani tudjam, főleg a versenysportra való felkészülés és az egyedüli gyereknevelés mellett, ami iszonyú sok időt és energiát kíván. De 2-3 hónap után, mire hozzászoktam nemhogy meghozta a kívánt hatást, és lement rólam a súlyfelesleg, hanem az inzulinomat is rendbe tette, de a pajzsmirigyemet is elkezdte gyógyítani. Nap mint nap érzem a csodálatos hatását. Nem mondom, hogy mindig úgy tudom tartani, ahogy kell, van, hogy elgyengülök és „beleeszem” a böjtös órákba, főleg, amikor nagyon fáradt vagyok. Valahogyan az akaraterőm is befárad olyankor. De talán 20-ból egyszer belefér. Szóval így jutottam el oda, ahol ma vagyok. Rengeted információm van innen-onnan, tudom mit hol kell beszeretzni, mit lehet mit nem lehet enni-inni, mik a szabályok és miért. Azt tervezem, hogy hozok létre erre egy kihívást, sőt, talán személyes alkalmat is, mert jó lenne, ha egyre több ember találna rá erre a csodálatos ösvényre.

Zsuzsanna Á.

Fontosnak tartom a test-lélek-szellem harmóniáját. Ahogy elkezdtem odafigyelni, hogy a táplálkozásom milyen hatással van az életemre meglepő felfedezésekre jutottam. Bár nem vagyok szakember, de igyekszem bővíteni a tudásom és egyre több tapasztalatra teszek szert. Hiszem, hogy minden ember egy egyéniség mégis vannak alapigazságok amik fontos kiindulópontok lehetnek.

Gergő Magyar

Glutén- és tejérzékenység – amikor az étel választ helyetted Képzeld el, hogy egyik napról a másikra elveszíted a kedvenc ételeid nagy részét. Nincs többé spontán pizzázás a barátokkal, nincs egy gyors pékáru a reggeli rohanásban, és a nagymamád süteményei is tiltólistára kerülnek. Azt mondják, a gluténérzékenység az „apaseb”, a tejérzékenység az „anyaseb” – el nem engedett múltbéli minták és kötődések lenyomatai. Lehet benne igazság. Talán te is érzed ezt magadban? Én még úton vagyok a teljes gyógyulás felé, de ma már nem a lemondásra fókuszálok, hanem arra, hogy mit nyerek ezzel az életmóddal. 2015 óta kutatom, hogyan tudjuk az étkezésünkkel támogatni a testünket, hogy több energiánk, jobb közérzetünk és teljesebb életünk legyen. Ha most küzdesz az átállással, ha elveszettnek érzed magad, tudd, hogy nem vagy egyedül. Ha szeretnéd, segítek neked ebben az úton.