Tapasztalatok

Agee

Kétszeres Spartan (terepakadály-futás) európabajnokként a leglelkesebb híve vagyok a rendszeres testmozgásnak. A napi rendszerességű futás, sőt, bármilyen testmozgás erőt ad testileg-lelkileg, energizál, tisztítja az elmét, visszaadja a fókuszt, és nem utolsó sorban dopamint és endorfint termel. Ne aggódj, ha nem megy minden nap. A rendszerességen van a hagsúly, és nem kell feltétlenül versenyezni se. Az se baj, ha sohasem sportoltál, sosem túl késő elkezdeni. Mindehol vannak kezdő csoportok akár futni szeretnél, akár más sportba fogni. És ezzel majd érkezik egy szerető támogató közössèg is. Ha további tippeket szeretnèl, írj bátran.

Izsa István

16évesen vettem a kezembe először súlyzót és vette kezdetét a testépítés.Először csak haverom padlásán majd konditerembe.Azóta egyetlen időszak volt amikor elhagytam a mozgást ami 2év volt és felhíztam 117kg-ra ami egy emelet megtételét is nehézkessé és fulladásos élménnyé tett. Ezen megrémülve eldöntöttem hogy a testmozgás továbbra is az életem része lesz úgyhogy rendszeresen futok,túrázok,jógázok és járok szabadtéri kondiparkokba saját testsúlyos vagy ha úgy tetszik fegyenc edzésekre. Ma 90kg vagyok és ezzel az edzés formával kímélem és mégis formában tartom magam a konditermes nagysúlyos sérülések után.

Kardos Zoltán

Sziasztok! Hiszek a rendszeres testmozgásban, de nem vagyok sportoló. Szerencsém volt, hogy gyerekként apám erőltette, és beíratott karatéra, ami kemény volt, de megszerettem. Utána már magamtól mentem kungfura, és kipróbáltam iskolai keretek közt a szertornát is. Főiskolai évek alatt átment a fókusz a bulikra és piázásra, heti 3 sportból heti 3 bebaxxás lett :) Amikor dolgozni kezdtem, számítógép előtt ültem egész nap, és hiányzott a testmozgás. Én hülye eszetlenül elkezdtem kondi terembe járni, és megemeltem magam, lett egy gerincsérvem, amit egy furcsa, mai napig rejtélyes izületi gyulladásos betegség követett. Akkoriban nem tudtam sportolni, örültem hogy járni tudok. Ebből kijöttem (az egy másik tapasztalás, hogy hogyan, lehet megírom) és onnantól újra az életem részévé vált a mozgás. Vallom, hogy nem szabad nyűgként, vagy valamilyen kényszerként tekinteni a testmozgásra, hanem olyan rendszeres rutinná kell tenni, mint a fogmosást. Reggel soha nem agyalunk azon, hogy vajon kell-e, van-e kedvünk fogat mosni, hanem automatikusan csináljuk. 47 éves vagyok, és kb 10 éve 80-82 kg a súlyom. Egy applikáció segítségével otthon saját testsúlyos gyakorlatokat végzek heti 3 alkalommal, és ha egy kimarad, már rosszul érzem magam. Mellette úszni járok, néha futok, és bicajozok. Pár éve volt egy Ironman tervem, de sajnos azt feladtam (remélem nem örökre), igaz a covid sem segített, mert nem tudtam uszodába járni. Ezzel kapcsolatban egyébként szívesen olvasnám mások tapasztalatait. A téli szezonban heti 2x a falmászást (Boulder) is sikerült rendszeressé tenni És ami újdonság, hogy túl vagyok az első 3 jóga edzésemen. A jógára mindig úgy tekintettem, hogy a nőknek való, és egyáltalán nem férfias, ezért volt bennem egy gát, de mára már azt is áttörtem. Örülnék, ha kialakulna egy jó sportos közösség itt, akik nyitottak az együtt mozgásra. Most, hogy leköltöztem a Balatonhoz, a kajakozást is elkezdem, és tovább folytatom a vitorlázást, ami nagy szerelmem és szenvedélyem. A hajón mindig akad pár hely olyanoknak akik szívesen kipróbálnák. Bocsi, kicsit hosszú lett :)

Kollár Erika

A rendszeres testmozgás akkor jött az életembe, amikor egyrészt úgy éreztem, muszáj valahol levezetnem a mindennapok feszültségét, másrészt a testem is elkezdett jelezni, hogy tennem kéne végre valamit. Évek óta a függője vagyok, ha pár napot kihagyok, már érzem nagyon a hiányát. És bár a mentális és fizikai egészségem érdekében kezdtem el sportolni, végül sokkal többet kaptam tőle, mint vártam. A testtudatosságot és a rendszeres mozgást az önismereti út kihagyhatatlan részének tartom. Testmozgás nélkül számomra nem elképzelhető egy egészséges élet. Jógaoktatóként a preventív mozgásformákat részesítem előnyben, amivel tudom, hogy nem árthatok se a testemnek, se a szervezetemnek. A jógában azt szeretem, hogy mindig tudom a gyakorlást ahhoz alakítani, amire a testemnek és a lelkemnek épp szüksége van. Segít abban, hogy fókuszált maradjak és erőt ad a mindennapokhoz. Ha szeretnéd fejleszteni a testtudatosságodat, a jógát szívből ajánlom. Többféle irányzata is van, így biztos, hogy sikerül megtalálnod azt, ami hozzád a leginkább passzol.

Morgós Bence

Éjjeli fuldoklástól a sportos életvitelig → Éjjelente fuldokoltam. Konkrétan arra ébredtem, hogy a testem jelzi, hogy csináljak valamit, mert éppen megfulladok. Apnoé a hivatalos neve ennek az állapotnak. Senkinek nem kívánom, mert a fájdalom mellett nagyon rémisztő is. Kiderítettem, hogy jelentős okozója ennek, hogy el vagyok hízva. Ekkor határoztam el, hogy itt az idő a változásra. Elkezdtem edzőt keresni és segítségével fokozatosan átalakítani a testemet. Mostanra kifejezetten sportosnak mondanak, a saját testsúlyomat könnyedén kinyomom és ami a legfontosabb, békésen és pihentetően alszom. Az egészben a legélvezetesebb, hogy mivel már jó pár éve így élek, teljesen az életem része lett a testmozgás. Most már hiányzik, ha néha kimarad egy alkalom. Nagyon jó érzés, hogy sikerült valami olyanra rászoknom, amiről napi szinten érzem és tapasztalom folyamatosan, hogy jót tesz nekem. Neked is csak javasolni tudom, hogy vágj bele.

Sándor Attila

Megannyi próbálkozás után, 2023 novemberben úgy döntöttem, hogy alkoholista leszek. Sok apró és sok nagy tüske szúrta ekkorra már a szívecskémet. Hogy rettenet messzire menjek vissza, 2013-ban becsődölt az anyacég és ez rántotta magával a nagyon jól prosperáló ungarisztáni irodát is. Egyetlen alkalmazottként, elsőpört a változás. Sok időm lett és a nagy szabadságban meglepődtem, hogy én nem is abban a családban élek, mint ami a buksimban létezett. Nosza, igyekeztem a képemre formálni a környezetet. Volt rá időm és kitartó vagyok. 5-6 év alatt sikerült elérnem, hogy pár alapvető élelmiszerből már csak a minőség került az asztalra. pl. tartósítószer nélküli sonkák, kovászosnak hitt "kovászos" kenyér stb... Észrevettem, hogy a fiúk csak “picit”játszanak a telefonon és csak “keveset” játszanak a laptopon stb... Azért írtam ezeket le - bővebben, most nem színezve-, mert ezek és egyebek is, csodaszép és stabil fundamentumai lettek az állandó feszültségnek. Még ma sem értünk egyet a feleségemmel a gyermeknevelés azon részével, hogy mennyi időt szabad eltölteni a gyereknek a kijelző előtt. A tartalomig pedig még el sem jutottunk. Az átlagcsaládban, az átlaggyermekek az átlagosnál is többet játszanak. Miért rekesztenénk ki a gyermeket, a végre egymásra találó közösségből? Neveltem volna a fiúkat, többször meg is állapodtunk az alapokban az asszonnyal, de valahogy mindig az lett a vége, hogy állandó vita alakult ki gyerekek és közöttem, valamint a feleségem és közöttem. Ezen viták mellett, szerencsére maradt minden a régiben... A harc alatt voltam kedves és megengedő, de goromba és despota is. Sokféle szerepet kipróbáltam, de egyik sem működött. Ekkor döntöttem úgy, hogy az annyit emlegetett "átlag család" ütőkártyához nyúlok. Alkoholista leszek! - jött a nagy gondolat. Napi két üveg bor, pici pálinkával, néha sörikével elkísérve. Telt az idő. Tudomásul vették, hogy nem veszek részt a család életében, ha van csöpp időm, akkor egyedül, vagy cimborákkal, de iszom. Napi két, mindegymilyen filmet is megnéztem. De, csak egy dolog változott. A súlyom. 107kg lettem. Egy meseszép márciusi napon, 2024-ben, úgy döntöttem, hogy elviszem a kutyát sétálni ez erdőbe. Kell néha egy kis friss levegő. Már ballagok vagy 350m-t megtéve, amikor érzem, hogy a dombon csak lihegve tudok felkapaszkodni. Ejszen, régebben ezen futva zúgtam fel. A kb. 2 km-es sétám alatt megértettem, hogy én az ivással a lassú, de biztos öngyilkosság felé vettem az utamat. Belém hasított, hogy DEMINEKIS? Ettől kezdve, minden nap vittem a kutyát sétálni. Amennyit bírtam, belefutottam, akár 50-60 méterek is mentek!!! Áprilisban plátói szerelembe keveredtem egy kolléginával, ami tovább motivált a megkezdett úton. Májusra már ledobtam 15 kg-ot, és nyárra egy régen nem látott, 87,2kg-ig vittem le a súlyomat. Ekkor már stabilan heti 3-4 alkalommal lefutottam az 5-6 km-t. Teszteltem magam, vajon bírom-e a 8km-es köröket? Az is ment. Időközben, a csüngőhasú, alkoholista disznóból egy fittipaldi jóképű 50+-os lettem. Nyáron berántottam az úszást is. Középiskolás koromban minden nap a strandon lógtam és rengeteget úsztam, csak úgy a magam megnyugtatására. Azonnal 2km-es távval kezdtem, majd emeltem 3km-re... Ez is a férfivé válás útja. Idén, februárban kezdtem újra a futást. Február 10 és május 10 között, a rögzített futások és úszások összege 201,7km volt. A reménytelen szerelem és sportolási hajlam megmaradt. A gyerekek annyit játszanak, amennyit akarnak. Annak érdekében, hogy az asztalra a lehető legtöbbször, csak minőségi ételek kerüljenek igyekszem résen lenni és ha valami elfogy, akkor én (is) elmegyek bevásárolni. Mivel itthonról dolgozom 2013 óta, így sportot űzök abból, hogy ha kisüt a nap, akkor kimosok, kiteregetek, ha kell, akkor főzök, vasalok, takarítok. Ez is az eltöketlenedés útja?

Rátkay János

Középiskolás és egyetemista koromban versenytáncoltam, mindig is szerettem táncolni. Ezt a tánc iránti szenvedélyemet felnőtt koromban összekötöttem a mozgással, mert tudom, hogy mennyire fontos a rendszeres testmozgás az egészséges életvitel szempontjából. Mostanában heti három fitness edzésre járok, az egyik a dance step, a másik a kangoo és a harmadik pedig a táncos aerobic óra. Közös jellemzője ezen óráknak, hogy 90%-ban hölgyek látogatják, legtöbbször egyedül képviselem a pasikat vagy maximum még egy valaki van ott velem, és így együtt erősítjük a férfi nem arányát. Többször megkaptam már kommentként, hogy én csak a nők és az ő látványuk miatt járok ezekre az órákra, és nehezen tudom másokkal elfogadtatni, hogy a sportolás és a zene öröme, ami elsődlegesen vonz. Ha még nem próbáltátok ezeket a mozgásformákat, csak javasolni tudom! Egészséges, izzasztó, de ugyanakkor élvezetes is. És jöhet utána a jól megérdemelt szauna!

Krisztina dr. Teubel

Nemrég kérdezte tőlem valaki, hogy én mindig ilyen vidám vagyok? Elgondolkodtam és végül annyit mondtam rá, hogy látod, ezt teszi a táncos gyerekkor 😊 Mióta az eszemet tudom, lételemem a mozgás. Kikapcsol, felszabadít, vitalitással tölt el, megnevettet, olykor meghatódom tőle. Kifejezetten kötődik ez bennem a zenéhez és a tánchoz. (4 évig zongoráztam és kórusban is énekeltem gimnazista és felnőtt koromban is.) A szüleim táncházban találkoztak, a testvéreimmel néptáncos közegben szocializálódtunk, itt kaptunk alapokat a férfi-női minőséghez, egymással való bánásmódhoz, mindegyikünk ennek a miliőnek köszönheti közvetve vagy közvetlenül a házastársát. A néptáncon túl jártam jazzbalettre, modern táncra, majd évekig jógára, most pilatesre és latin táncórákra járok. A felnőttkori érzések ugyanazok, mint gyerekkoromban: érzem, hogy jól vagyok, hogy erre szükségem van, hogy ez éltet. További élményem a táncos közeggel kapcsolatban a közösség, a minőségi kapcsolodás, az összetartozás érzése. Számomra ez alapérték. Sok alkalmazkodást igényel az összekapcsolódás megteremtése, ad hideget és meleget is, de a legfontosabb, hogy a tagok számíthatnak egymásra, támaszkodnak és támasztanak. Szívesen mesélek az életem ezen részéről és szeretettel várom a te megéléseidet is ezzel kapcsolatban.

Györkei Máté

GYENGE TEST, ÖNBIZALOMHIÁNY FÉRFIKÉNT: Egész gyermekkoromban mindig én álltam a tornasor végén. Mindig én voltam a legalacsonyabb az iskolában, a fiúk közül pedig mindig én voltam a leggyengébb. Különösebben ügyes sem voltam, így egyik sportban sem tudtam önbizalmat szerezni. Ezt untam meg kb. 18 évesen. Elkezdtem tornázni, edzeni. 20 évesen elkezdtem harcművészeteket tanulni, zéró tapasztalattal. 22 évesen elkezdtem lovagolni tanulni. Szépen lassan megerősödtem, és egyre ügyesebbnek is éreztem magam a különféle sportok, mozgásformák terén. Most itt állok 42 évesen. Nem vagyok tökéletesen egészséges, nem vagyok kigyúrva, és nem tudok helyből hátra-szaltózni. De van egy normál férfi fizikumom, képes vagyok megőrizni az egészségemet, van lehetőségem tenni önmagamért az edzéseket keresztül. És ezzel tudok önbizalmat nyerni. Amikor rosszkedvű vagyok, amikor érzelmileg kibillentem, amikor gyengének és tehetetlennek érzem magam, akkor segít a mozgás, ezt milliószor átéltem, megtapasztaltam. Mert harmonizál, megértést ad, visszahozza az erőmet, és stabilizál engem. Tudok segíteni, ha úgy érzed, megszólítottalak ezzel.

Gergő Magyar

Ultrafutás – A mentális állóképesség ereje A teljesítménykényszerről már meséltem nektek. Most azokhoz szólok, akik nem bizonyítani akarnak, hanem fejlődni. Akik egy új kihívásra készülnek, legyen az egy félmaraton, maraton vagy egy extrém ultrafutó verseny. A legtöbben a fizikai felkészülésre koncentrálnak – edzéstervek, távnövelés, regeneráció. De van valami, ami nélkül a test nem bírja végig: a mentális állóképesség. Négyszer teljesítettem a Spartan Ultra távját, lefutottam a Kör 152 km-es kihívását a Börzsönyben (7100 m szintemelkedéssel), és hatszor álltam rajthoz 100 km feletti terepfutó versenyen. Tudom, milyen érzés, amikor a tested már feladná, de a mentális fókusz továbbvisz. Ha szeretnéd a saját utadon megtapasztalni ezt az erőt, és beépíteni a mentális edzést a felkészülésedbe, szívesen segítek.