Versegi BalázsAzt hittem, hogy a ráció halálán vagyok túl. Ma kiderült számomra, hogy csak a minták halálán. A helyem valós megismerésének fényében keresem, hogy melyek az aktuális és valós élethelyzetem feladatai.
0
KarolinKöszönöm. A türelmet biztosan tanulnom kell, mert már azonnal ott akarok tartani, ahol szerintem kellene... a közösség erejét próbálom most megismerni, bátorságot gyűjteni, hogy nekik megnyíljak, hiszen a környezetemben élők olyanok, mintha nem is értenék, hogy miről beszélek... A videót sajnos nem tudom megnézni. Előfizettem, de hibát ír ki. Ebben kérnék egy kis segítséget. Köszönöm :)
1
Joós IstvánNekem a fokozatosság a legfontosabb tapasztalatom vágyak megléte / önbizalom témában. Nem egyben vágni a fát, hanem kisebb tettek által magabiztosságot nyerni... fokozatosan. ÉS másrészt. a Közösség! Vezető-Guru-Példa, aki inspirál, ÉS társak, akik megtartanak az Úton. Csináltam videó választ is: https://humania.io/challenges/videotar-1
1
KrisztiánSvédországban töltöttem egy tanévet, a főbérlő házinénin kívül nem tudtam senkivel megosztani magam, a gondjaim, esetleges örömeim. Vele is korlátozottan. Hamar rájöttem, hogy nem csak párkapcsolatot nem alakítok ki a főiskolán, de barátságot is aligha, a csoporttársaim többségével sem egy életkorban, sem egy hullámhosszon nem voltam. Az argentin tangó mentett meg a depressziótól. A közeltartásban táncolás, az így begyűjtött női érintés ellátott annyi életenergiával, örömmel, hogy volt miért felkelni minden reggel.
Alexandra WierlLehet helyes ez az érzés? Szembe megyek minden létező mintámmal? Most ott tartok, hogy miközben teljes bizonyossággal érzem: A Férfi az én társam, és mélyen, tisztán szeretem – közben egy másik, ugyanilyen erős igazság is megszületett bennem. Nekem most élnem kell, meg kell élnem a vágyaimat. Meg kell tanulnom magasabb szinten kifejezni az igényeimet. Ő nem azért nincs jelen úgy, ahogy nekem néha jól esne, mert ne velem foglalkozna, hanem mert van egy dolga a világban, amibe bele kell állnia. Nem az a feladata, hogy engem építsen, hogy az én céljaimmal foglalkozzon, vagy hogy mellettem legyen minden koktélnál, minden élménynél. A saját miértjét kell megtalálnia. Azt, hogy mi hajtja, miért akar teremteni, miért akar valami nagyobbat létrehozni. Ez az ő útja – és ezt nem tudom helyette megcsinálni. Ha mellette vagyok félek, hogy ezt sosem csinálja meg és én nem fogom végig nézni a “béka esetét a langyos vízben ahogy szép lassan megfő” Én tudok igazodni, tudok irányt mutatni, tükröt tartani… de a döntés, a belső tűz az övé kell legyen. És pont ezért: ebben az időszakban nem lesz tere annak, hogy ő az én vágyaimra figyeljen. Nem lesz ott mellettem úgy, ahogy egy „klasszikus” kapcsolatban lenne. Viszont én attól még nő vagyok. És az utóbbi hetekben azt érzem, hogy egyfajta ősanya minőségben vagyok mellette – tartok, értek, jelen vagyok lelkileg… de közben a szexualitásban most nem tud a társam lenni. És bennem közben ott van az élet, a kíváncsiság, a vágy, a játékosság. És már nem keverem össze a szexualitást a szerelemmel. Mélyen, bizonyossággal tudom, hogy Vele van dolgom. De ettől még kíváncsi vagyok a világra, a tapasztalásra, önmagamra akit éppen mások által ismerhetek meg. Már nem félek attól, hogy ez „megcsalás” lenne. Ahogy attól sem, hogy ha ő ránéz más nőkre, vagy kapcsolódik velük valamilyen szinten, azzal engem árulna el. Mert ami köztünk van, az már nem ezen a síkon dől el. Van köztünk valami, ami túl van ezen. Olyan szinten fonódtunk össze, hogy a lényünk, a gondolataink, a céljaink már nem igazán értelmezhetők a másik nélkül. Pont ezért a valódi kérdés bennem most nem az, hogy „szabad-e” élnem az életemet. Hanem az, hogy elbírom-e azt a feszültséget, hogy közben teljesen élem a nőiségemet – a vágyaimat, a szabadságomat, az „amazon” részemet – miközben ő nincs ott ebben velem. Mert most nem az a választás, hogy ő vagy én. Hanem az, hogy nem mondok le magamról – még akkor sem, ha közben őt is szeretem.
KMost vagyok igazàn elveszve abban a bizonyos erdőben. Itt a lehetősèg, hogy arra menjek, amerre akarok, de nem tudom merre. Vannak cèljaim, de nem tudom, hova fognak vinni. Vannak vàgyaim, amiktől félek, hogy kövessem e őket? Aztàn: Nőként is erősnek kellene lenni? Eddig nem így éltem. Tele vagyok kérdésekkel, hogy mi a jó út, egyàtalàn, van e olyan?
0
ZsuzsMinél többet tanulok, annál inkább rájövök, mennyi mindent nem tudok még. Nem az enyém a gondolat, de nagyon ismerem a tartalmát. Tanulom magam, az ön és mások ismerete fontos számomra. Egy évtizednyi (több is már) terápia, különböző módszerek, csoportok, millió könyv, podcast, előadás. Mindezzel együtt itt vagyok, és felteszek kérdéseket magamnak magamról. Miért ilyen nehéz megtalálni az indítóokot, a motiváció rugóját időnként magamban? Nem tudom a választ, csak az ugrik be, ami ismerős. Légy teljesen őszinte magadhoz. OK. De honnan tudom, hogy az őszinteség nincs meg vagy a tudás, hogy továbbléphessek az elakadásból?
- EUErzsébet Uhrin
Régen, amikor még volt egy próbaüzemelésű hely, és tesztmódban működött elég sokáig. Ott találkoztunk és leveleztünk. Nem tudom hány év távlata ez. Ott más volt a rendszer. Itt is más. Még nem igazodom rajta ki. Ott már akkor több fiú táncolt. Én is. Nagyon köszönöm, hogy leírtad ezt. Én hastáncoltam, aztán szalsza. Nekem az zene az szerelem benne. Az ellentartásról írt részlet elgondolkoztatott, mert engem nagyon könnyű vezetni. Jóformán nem okozok sikerélményt a férfi alanynak. Igy most összeállt nekem, hogy nekem a hozott mintám mintám és túlélőkészletem az alkalmazkodás volt. Ezt játszottam el a táncban is. Majd próbálom máshogy. Jobban odatenni magam. Köszönöm
1 - Joós István
Az én tapasztalatom, hogy a sikeres ismerkedéshez el KELL szabaduljon a férfiban a SZÖRNY... Az ismerkedés akkor vált (döbbenetesen!) sikeressé az én életemben, amikor őszintén mertem vállalni pontosan azokat a dolgokat / vágyaimat / igazságot, amikről azt hittem, hogy "jóérzésű" és "hozzám illő" nőknél kizáró körülmény. 1. A SZÖRNY kiengedése kellett hozzá. 2. hogy aztán belecsömörlöttem a szörnybe. 3. és a SZÉPSÉG (Világszép) ezt UTÁN érkezett. A férfi át KELL a szörnyű menjen – magához kell ölelje, ha sikeresen akar ismerkedni. Szörny annak nem téma, aki már megölte/szelidítette, értsd: csalódott benne. Amihez túlzásba KELL essünk. Hajrá!!!