Megosztások

Inczédy Edit

Sziasztok ! Írtam már arról, hogy valóságosan konkurencia nincs. Nekünk nőknek egy másik nő, a fejünkben létezik. De ez által teremtődik meg. Vagyis nem azért gondolkodunk egy másikról, mert létező, hanem azért létező, mert gondolkodtunk róla. Erőt adtunk neki. Èn erőt adtam neki, a figyelmem által. Egy olyan “katyvaszt” alkottam meg, ahol vagyok én, van a férfi tőlem fizikailag “messze”, s van egy nő, a férfi közelében is. Most én borítottam fel az álló vizet azzal, hogy elárultam a nőnek, a férfi itt volt nálam, itt is aludt. Amiről ő természetesen nem tudott. Ezt a hazugság állapotot nem bírta az idegrendszerem, s talán nem volt túl nőies amit tettem, vállalom. Ami fontos ebben nekem, hogy meg láttam, ( màr régebben is persze ), de megláttam tisztán a férfi állapotát. Ami egyrészt a kallódás, a nem tudom ki vagyok, és mi lenne a dolgom, és persze a kényelem. S hogy mind két helyen ugyanazt mondja. És mindkét helyen segítséget is kér, s kapott is. Elmondása szerint a velem való kapcsolata, egy mély kapcsolat. Ami sírásban tör ki akkor, mikor búcsúznunk kell. A másik kapcsolat talán felszínesebb, ahogy ő fogalmazott, legalább nincs egyedül délutánonként, esténként, mert van hova mennie. Azt látom, hogy nagy benne a gondoskodàsról való igény. Mind két helyen 2 ugyan olyan kutya, akiket ő hozott. Ezektől az állatoktól ( is ), de legfőképp tőlük nyeri a szeretetet. Apa az isten. Az önzősèg látható. Ezt most azért írtam ki magamból, mert ez az egész lehet az én tükröm. A bizonytalanságom, a kètelkedèsem tükre, mert még nincs meg a valódi bizalmam. Még nem tudok teljesen a “semmiből” töltekezni. Egyre többször hagyom az “ürességet”, a vákumot, de ez “gyakorlás”. A jó Isten szeretetét felém, ezt “kellene” még jobban érezzem. S azt “elérni”, hogy független legyek a körülményektől. Az nem számít. Sokszor megy már. Ami nem semlegességet jelent, hanem azt, hogy nem fontos mi van kint. A teremtés belülről kifelé történik. Nincs bennem ítélet, harag. Most is szeretettel gondolok rá. Mert megèrtettem, hogy ő nem tud dönteni. Nem is fog. Főleg nem két nő között. István szavai, amit igaznak vélek, hogy amikor meg lát magában valamilyen irányt, ahhoz kapja meg a társat. Most még önmagát szolgálja ki. Én még mindig, ennek ellenére azt érzem, hogy neki adnék. Szóval nem igazán kell érdekeljen innentől a “ màsik “ hölgy, aki “nincs”. Köszönöm, ha elolvastátok. Esetleg valakinek hasonló tapasztalata ?

Zsuzsanna Tóth

Milyen embernek látnak: gondoskodó, erős, életben edzett ember vagyok. Nem elméletben erős — hanem gyakorlatban: végig mentem nehéz helyzeteken, helyt álltam, másokat támogattam, és nem keserű lettem, hanem nyitott maradtam. Mint nő: olyan nő vagyok, aki: már bizonyított, már adott, már felnevelt, már helytállt és most végre ott tart, hogy megérdemli a saját életét, tudok szeretni, tudok adni, tudok alkalmazkodni és közben van egy belső igény a szabadságra és szépségre (pl. természet, tenger, nyugalom) Bennem egyszerre van: gondoskodás és szabadságvágy, és most ez a kettő próbál egyensúlyba kerülni. ERŐSSÉGEIM Emberismeret + empátia: Nagyon jól érzem mások igényeit, hangulatát. Alkalmazkodóképesség: „Bárhol a világon feltalálom magam” Kitartás: Nem adom fel, megyek előre. Gyakorlati intelligencia: Szervezés, emberek kezelése, helyzetmegoldás. Nyitottság az újra: Nem zártam be, hanem keresem: ez azt jelenti: még van bennem lendület az élethez AMIBEN GYENGÉBB VAGY (de fejleszthető!) Ezek nem „hibák”, hanem minták. Túlzott önfeláldozás, Eredmény: elfáradás, saját igények háttérbe szorulása, Határhúzás nehézsége tudom mit szeretnék… de nehéz kimondani, ha az másnak nem kényelmes Bűntudat: ha magamra gondolok → rögtön jön. Ez visszatart. Saját vágyak „halogatása” nem azért mert nem tudod hanem mert mindig van „fontosabb” A legnagyobb belső konfliktusom, „Szeretek adni” „Szeretnék élni is” ez nem probléma, ez egy átalakulási pont

Beáta Szabó

Gyógyulni önmagunkban, önmagunkon keresztül nem egy gyors folyamat. Nem az történik ilyenkor, hogy egyik reggel felkelünk, és már más emberekké váltunk, hanem napról napra történik a változás. Kis lépésekben. Ám ezek a lépések mérföldkövek az életünkben, minden egyes nap. Éljük a változást, jelen vagyunk benne, és elismerjük. Egyszerre gyógyul a szív, a test és a lélek, és mi megadjuk nekik az időt az átalakuláshoz. Mert ebben a folyamatban bizony teljesen átalakulunk, és új emberekké válunk. Vannak dolgok, amik végérvényesen megváltoznak, míg mások csak finoman átrendeződnek bennünk, mint amikor átfúj rajtunk a szél, és közben formálja a ruhánk ráncait. De az az egy az mindig állandó. A változás. Akárhogyan is történik, nem állunk ellen neki, mert tudjuk, hogy szebb és jobb dolgokat hoz magával, akárcsak a szél….. 🧡💕💛

Szalay Zsófi

"Csak a tökéletlen látja a tökéletlent tökéletesnek." - első olvasatra talán csak egy könnyed szójáték, de ha engedjük megülni bennünk egy kicsit, máris térnyújtó megfejtéssé válhat. Én erre rezdülök.

Beáta Szabó

Sok minden nem úgy történik az életünkben, ahogyan mi azt akarjuk, és még többen nem látnak bennünket annak, akik igazából vagyunk. Vannak, akik nem értenek, vannak, akik nem értékelnek és olyanok is akadnak, akik nem tudnak bennünket hova rakni. Régebben ez nagyon zavart. Rengetegszer próbáltam berakni magam egy szűk dobozba, csak azért, hogy megfeleljek, hogy érthetőbb és emészthetőbb legyek. Sokszor kellett kompromisszumot kötnöm másokkal és az élettel, hogy némileg érvényesülni tudjak. De akkor sem voltam az, aki igazából vagyok. A minap hallottam Mosolykától egy nagyon jó idézetet, miszerint „Szilva, vagy banán vagy”? Ha szilva vagy, akkor miért akarsz banán lenni? Mert ha te szilva akarsz lenni, akkor te lehetsz az egyik legjobb, legragyogóbb szilva, de ha banán szeretnél lenni szilva létedre, akkor csak középszerű lehetsz….. Na, hát én kérem szépen, végre szilva szeretnék lenni, és ezt büszkén vállalom. Az vagyok, aki vagyok. Többé már nem szeretnék másokhoz hasonlítani, és az sem érdekel, ha emiatt nem szeretnek, vagy nem fogadnak el. Már nem hiszem el, ha azt mondják, hogy jobb lennék én banánnak, és azt sem, hogy „csak” egy szilva vagyok a sok közül. Már tudom, hogy mindannyian egyediek vagyunk, és úgy vagyunk a legjobbak, ahogy vagyunk. Mindegyikőnkben megvan az a képesség, hogy mi legyünk az egész gyümölcsös legragyogóbb szilvája, ami világít, és utat mutat a többieknek! Vállaljuk bátran önmagunkat, és soha többé ne alkudjunk meg, mert akkor fogja elénk hozni az élet az igazi csodákat, amiket leszüretelhetünk magunknak! 🥰😍❤️💜

Zsuzsanna Vargáne

Nekem más a tapasztalatom. Az egész életünk a szervezésről szól. 3 gyereket neveltem fel özvegyen és magas vezetői beosztásban, mégis volt kis kert, befőzés,disznóölés, tésztagyúrás, tortasütés, családi bulik, nyaralások, kirándulások, matek korrepetálás és esti mese. Szóval minden belefért.

Katie Bush

Az önfeladás egy másik ember céljai miatt (akkor is, ha csak átmeneti), olyan rombolást tud végezni a saját magadhoz való kapcsolódás egészséges folyamatában, hogy a végén nem lesz bátorságod elhinni azt sem, hogy a legalapvetőbb szükségleteidnek és érzéseidnek van létjogosultsága.

Kata

Megtapasztaltam a kiégést az összeomlást, az elhagyást és elhagyva is éreztem magam, és most az újjászületés időszaka jött el. 🙏