Kata S.Isten-kapcsolatra gondolok, csak ilyen címkét nem találtam. Olyat sem, hogy HIT. Talán ez írná le legjobban a témámat. Szerencsés vagyok, mert hittel születtem, még mielőtt tudtam volna, hogy léteznek vallások, egyházak. Mindig is tudtam, hogy van nálunk nagyobb rendezőerő. Sosem kellett azon gondolkodnom, hogy van-e - az ateizmus fogalmát nem is értettem. Szóval szerencsés vagyok. Beszélgettem nemrég egy református lelkésszel, értette. Ő is így született, azt mondta. Általános iskolában keresésben voltam, vágytam az Isten-kapcsolat erősítését. Magam mentem hittanra, keresztelkedtem és konfirmáltam. Gimnázium, egyetem alatt, fiatal felnőttként nem kerestem. Nem ezt kerestem. Jött 15 év masszív apiritualitás. Biztos voltam, benne, hogy ez kísér majd életem végéig, mert végtelen a fejlődési lehetőség. És tényleg annyira sokmindenben segített a csoport és a vezető, akikhez jártam. Aztán egyszer csak elhallgatott ez a vágy. Egyszerűen csak elhallgatott. Csend lett. Nem bántam. Jött egy kapcsolat, a vége felé ő kezdett épp belekúszni a spiritualitásba. Sok egyéb miatt és többek közt emiatt is, vége lett. Ő valamit épphogy elkezdett, amin én biztosan túl voltam. És aztán jött a zsidóságom. Intenzív kíváncsiság, csoport találás, sőt, egy design márka alapítása, ami ennek a fajta Isten-kapcsolat erősítésnek, Isten felé való közelítésnek a gyermeke. Aztán egyszercsak óvatosan belém hasított - akármilyen anomália is, de pont így volt -, hogy hol van Jézus? Minden klassz a csoportban és a közegben, csak épp ő hiányzik. Én kíváncsi vagyok rá, nem ér, hogy eltakarják a szemüket és nem néznek rá. Ekkor jött a református közösség, amiről már írtam a templomos kihívásban. Nem életem közössége, de kellenek hetente, naponta a gondolatok vele. Jézussal. Nehéz, hogy szeretném az időm minden pillanatában és ez még nagyon távol van.. Szeretném a hétköznapjaimban. Sokat, nagyon sokat adnak a Reggeli Merengések videók. Egyelőre itt tartok, a többi "csak" vízió.
4
Krisztina dr. TeubelElvált szülő szerep vol. 2. "Egy büdös kurva vagy, csak az áradat kell tisztázni." A gyermekeim apukája száját hagyta el a fenti mondat az otthonunk előtt. Döbbenet... vagy mégsem? Egy válóper közepén az indulatok a tetőfokára hághatnak. Közben bennem nyugalom. Egy belső hang zakatol csak a fejemben: én erre nem adtam okot. Sem a megbecsülés nélküli modorra, sem az ocsmány tartalomra. Ok, maradhatok nyugodt. Közben az ablak nyitva, a gyerekek a szobában. Vajon hallották? Megint kezdi a belső hang... mi legyen a lelkükkel? Ok, ettől most nem tudok nyugodt maradni... Aztán bevillan. Micsoda "tapasztalat"! Kártya lett belőle. A kihívás pedig a helyzettel adott: szülőtársi működés felé menni, nyugodt kitartással, idővel egy jobb kapcsolódásért.
AZ ÜGY*ek feleségeElső szakmám ruhaipari technikus. Érettségizni kellett szakmai gyakorlatból, ami a szakomon azt jelentette, hogy egy angol szabású női kosztümöt kellett megvarrni. Évről évre hallottam a bizonyítvány osztásokon, hogy a legszebb érettségi termék elkészítését külön pénzjutalomban részesítették. Ilyenkor felmerült bennem, hogy nekem is jó lenne elérnem ezt a szintet. Elsőként adtam le a munkám, és a tanárom azt mondta, hogy ha a vizsgabizottság is úgy látja, akkor ez egy 5-ös. Aztán a szóbeli érettségi izgalma elfelejtette velem egykori vágyam. A vizsgateremben a legszebb érettségi darabok voltak kiállítva. Az enyém volt az egyik. Örültem, hiszen mi lett volna, ha titkon nem is akartam volna. Mert nem beszéltem róla senkinek sem, csak megtettem, amit megtehettem. Megleptem magamat egy sikertapasztalattal 18 évesen.
Bertalan BaloghKözel két évtizeden át éreztem magam annyira magányosnak, hogy képtelen voltam egyedül lenni. Nem hogy éveket vagy hónapokat, hetek de napokat sem bírtam ki úgy, hogy ne csináljak, szervezzek, kerresek meg valamit vagy valakit. Pedig az a tapasztalatom, hogy a magány nagy tanítómester, de ha figyelmen kívül hagyom,nem tudja megmutatni a jószándékát. Mint egy koldus aki folyton kéreget és mikor vegül megállok neki, akkor Ő ad. De nem azt amire vágyom, hanem azt amit már régen látnom kellene. Nem mertem egyedül lenni. Talán mert ismeretlen volt, vagy rondának tűnt, félelmetesnek, vagy "milyen má' hogy mindenki, én meg nem". Megszámlálhatatlan kapcsolódás, párkapcsolat, munkahely, barátságok melyekről kiderültek, hogy nem őszinték. Imadtam hibaztatni: ha látná ki vagyok, ha látnák mennyit dolgozom, ha látnák mennyi áldozatot hozok...stb. De hogyan is láthatták volna ha rejtegettem, ha nem voltam őszinte. Amikor annyira féltem. Hogy pontosan mitől? Aladin meséjeben egy vásári forgatagban találkozunk először a főhőssel, aki menekül. Egy eldugott nyugodt helyet vágyik ahol végre megpihenhet, élvezheti amit elvett és senki sem bukkan rá és senki sem ismeri fel. Majd elfogják és egy tömlöcben leli magát ahol az árnyékban meghúzódó, taszító koldus kivezeti az éjszakai sivatag közepére. Itt a végtelen, kietlen kopárságból kinövő hatalmas szörny, fölé tornyosul, csiszolatlan gyémántot ígér és amikor a főhős újra hazudik, elnyeli. Engem is így nyelt el a magány. A rajzfilmben lefestett kép hibatlanul ábrazolja, hogyan menekültem egész eddigi életemben és féltem, rettegtem szembenézni azzal ami legbelsőmben lakozik. Nincs egzakt megokdókulcsom a magányra. A megélésem, hogy nem elkerülhető és jó fájdalomcsillapító az egyedüllét. De egyaltalán nem mindegy, hogy MAG-am(ban) vagyok vagy MAG-(hi)ányos. Van az az erzés mikor egy szobában akkora a csend, hogy szinte sípol, már-már hangos. Nekem ez irja le azt a belső állapotot ahol először elkezdtem figyelni. Megfigyelni! Már nem érzelemből. Mi történt, mit tettem eddig és mi más lehetséges. De mozdulni még sokáig nem mertem. Bátorság-őszinteség-igazság-szeretet. Szamomra ez Igaz, ebben a sorrendben. Ez a fajta magány pedig az őszinteség és az igazság közti állapotnak tűnik. Tisztító tűz, purgatórium, karma vagy a 'rosseb' tudja. Jó szar, jó hosszú.
BerniTöbb, mint 4 éves vezetői munkakör lelkileg kimerített. Valószínű, nem ismertem fel a rám negatívan ható belső programjaimat, s így nem is tudtam megfelelően kezelni. Mindenesetre az ELFOGADÁS mindig lelki segítséget ad. Elfogadni, hogy a lélek mutatja a helyes utat, még akkor is, ha kilátástalan. S HINNI az életben, s abban, hogy minden fejleszt, s a fejlődéssel minőségibb, könnyedebb életben lehet részünk. Tehát, csak előre. Nekünk semmit nem kell kiagyalni, az érzés a lélek irányít a helyes utunkra…. Én a lelkemre hallgatva az ismeretlent választottam, s imádom. Meggyőződésem, hogy azt tovább folytatva belebetegedtem volna.
- Berni
Örömmel tapasztalom, hogy a HIT bármire megoldást nyújt! Mindent megold és minden elképzelés, álom megtapasztalássá válik. BÁRMI! Fontos megvizsgálni, hogy vannak -e múltból hozott önbizalmat rontó programjaink. Amennyiben nincs, akkor csak HIT kell és pozitív elgondolások, megálmodás és minden elindul felénk. 🤗 Érzelmeink jó iránytűk tudnak lenni, s mutatják, hogy cél felé haladunk, vagy letértünk az utunkról. Így sikerül az álmaimat beteljesíteni. 🙏
2 - Berni
Átéltem azt, hogy párkapcsolatban nem vagyok kellően megbecsülve, s ezt hagyom. Hagyom a számomra nem álomszerű, felemelő párkapcsolati jelenlétet. Hagytam azt, hogy a belső kritikus énem kapjon szerepet és önmagamat hibáztassam, illetve beletörődjek. Jelenleg azon dolgozom, hogy a határaimat egészséges szintre felhúzzam. Kiálljak a lelkem szerint diktált elképzeléseim mellett, s ne alkudjak meg. A sémákat feltárjam, lepakoljam. A hitem, belső hangom legyen velem és az elképzelt életemet éljem a párkapcsolat terén is. Minden rajtam múlik, s értem történik. Elfogadom és fejlődök, haladok ezen az úton!👣☀️
Tolner PéterAJÁNDÉKSZEMLÉLET Észrevettem, hogy a körülöttem lévő világ tele van ajándékokkal. Ezek többsége apró ajándék - öröm forrás, hálatéma. És persze vannak nagy lehetőséget rejtő ajándékok, ilyenek a találkozások. Amióta erre rájöttem, nyitott szemmel élek, nehogy lemaradjak egyről is :), bár természetesen lehetetlen tudatosítani a körülöttem lévő ajándékbőség minden egyes elemét. Ajándék életszemléletem lényege, hogy először is igyekszem észrevenni azokat, amik nekem szólnak, épülhetek általuk, vagy lehetőséget hordoznak a számomra. Ha pedig észrevettem egy ajándékot, igyekszem élni vele. Nagy kár lenne nem élni az ajándékaimmal ...