Pallér ZsuzsannaAz elveszett bárány hazatalált. Ne add fel! Még meg sem született a kisebbik gyermekem, amikor már tudatában voltam annak, hogy tehetek azért, hogy megtörjem a családi mintákat. Hónapról- hónapra, évről- évre bontakozott ki előttem mit is tehetek azért, hogy a gyermekeimnek ne kelljen azt átélniük, amit nekem. És mégis megtörtént. Megérkezett az első kamasszerelem. Láttam, hogy baj lesz. A fiú olyan volt, mint az apja és a volt élettársam kombinációja. Aggódtam, szorongtam hónapokon keresztül, mert kifordult magából az okos, szorgalmas gyermekem. Ez több volt, mint kamasz lázadás. Elszökések, hazugságok, játszmázások. Egy este elment sétálni, ami gyanúsan sokáig tartott. Telefon nem volt nála. Nem jött haza. Az asztalán egy búcsúlevél állt. Elment. A fiúhoz. Bajban volt és én nem tehettem semmit. Látszólag. Minden nap Imádkoztam érte. Tudom, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Barátaimmal imádkoztunk érte, míg egy nap tisztán láttam a lelki szemeim előtt, hogy a legnagyobb nyugalomban ülünk egy asztalnál, nyaralunk, beszélgetünk. A levéltől számítva 2 hét múlva hazajött. Elmesélte mik történtek vele. Már ő is látta és a saját bőrén érezte, amit én 6 hónapja láttam. Kihírdettem a Vészhelyzetet és azt mondtam: "Segítek, de csak, ha kéred! Ha igazat mondasz, akkor meg tudlak védeni." Kérte. Másnap mentünk együtt, hogy minden ott maradt holmit elhozzunk. Szakított. Végig Isten segítségével álltam mögötte és éreztem, hogy erőt merít belőlem. Azóta is minden nap hálát adok Istennek, hogy itthon van és védelemben van. Óriási tapasztalatot szerzett a mérgező kapcsolatról nagyon fiatalon. Több eszköze volt, mint nekem annak idején, és itt volt velünk Isten, és sokan, akik szeretik.
6
Gyöngyvér dr. Tamás-KovácsNagyon gyakori megélésem, hogy az emberek kérdeznek. Mármint hogy élek, teszem a dolgom és megtisztelnek az élet nagy kérdéseivel, mert talán úgy látják, sok minden jól működik az életemben. Arra jöttem rá személyes élmények és csoportvezetés révén is, hogy a keresztény emberek túlnyomó többsége nem érti, mitől és hogyan tud jól működni az ember Istennel járása. Sokunk Istenképe is teljesen szürreális a minket ért traumák miatt. A napjaim nagy részében arról beszélek embereknek, honnan tudom, hogy Isten vezet, hogyan érdemes imádkozni, mi a titka egy előrefelé haladó keresztény életútnak és hasonlók. A legdöbbenetesebb az számomra, hogy mennyire nem vesszük komolyan a Biblia igazságait, és olyan alapvető törvényszerűségeket, amilyen a vetés és aratás, határok kijelölése és működtetése és hasonlók.
6
Szőcs Balassa TeodóraÉdesanyámra kis koromba mindig úgy néztem, hogy miért engedi, hogy apu úgy beszéljen vele, ahogy, miért nem áll ki magáért. Apára haragudtam, mikor azt láttam nem szépen beszél vele. Rossz volt ezeket a vitákat látni. Emlékszem, hogy egész korán már mondtam anyának, hogy én nem fogok ilyen párkapcsolatba élni. Én nem fogom elfogadni, hogy lealázzanak, én egyenrangú kapcsolatot akarok majd fenntartani. Anyukám azt mondta nem lehet azt, majd senkinek sem fogok kelleni, ha ilyen nő leszek, aki nem tűr... Szóval felnőtt korban ráláttam, hogy ebben a játszmában, nem csak apa volt benne mint tettes, hanem áldozatként anyukám is fenntartotta ezt, mert megérte neki valamiért. Sokat jelenetet számomra, ez a felismerés. Olvastam a mérgező szülők könyvet, és megélhettem azt is milyen haragudni szüleimre, szembesíteni velük a fájdalmamat. Amióta az őszinteség számomra nagyon fontos lett, azóta a kapcsolatom anyával sokkal könnyebb, sokkal intimebb, és eltudom fogadni őt, hogy számomra ő volt a legjobb anyuka, mert azt kellett megélnem ami idáig vezetett, akivé váltam általa. Mivel őszinte vagyok vele, ő is elkezdett hozzám bátrabban kapcsolódni, még el is sírta magát egyik nap előttem, hogy ő hogy aggódott értem, ez egy nagy lépés volt számára az érzelmek megélésére. Mivel mindig a részeim lesznek a szüleim, sok önismeret után elfogadtam magamba őket, ezért magam is jobban tudom szeretni mint ez előtt.
6
Kollár ErikaA mintáim válságát számomra egy párkapcsolat vége hozta el. Egy olyan új élethelyzetben találtam magam, amiben azt éreztem, hogy na most aztán bármit és mindent is megtehetek, amit csak szeretnék! Évekig, sőt, talán egész életemben elnyomtam a vágyaimat annak érdekében, hogy legyen egy kiszámítható, nyugodt és biztonságos életem. De miután borult ez a biztonságérzetem, már nem volt semmi, ami visszatartson. Élveztem a szabadságot, a felelőtlenséget és annak tudata, hogy itt és most bármi megtörténhet, folyamatosan izgalomban tartott. Végre megengedhettem magamnak, hogy gátlástalan legyek és hogy ne érdekeljen az, ki mit gondol rólam, hisz végre boldog voltam és csak ez számított. Ismerkedtem, buliztam, csábítottam és vonzottam. Ha igazságtalanságot éreztem, kiálltam magamért és másokért, hittem a szabadság és az egyenjogúság eszméjében. Felmondtam a munkahelyemen, ahol nem éreztem magam megbecsülve és teljesen új területeken, szerepekben próbáltam ki magam. Megteremtettem magam számára az anyagi stabilitást és folyamatosan új kihívások elé állítottam magam. Életem eddigi legizgalmasabb, legboldogabb időszakaként tekintek erre a néhány évre, ami alatt sikerült egyre közelebb kerülnöm önmagamhoz. Kifelé éltem és közben mégis mindvégig befelé tartottam. Hiszem, hogy a vágyaim megélése nélkül nem juthattam volna el idáig, ahol most tartok.
6- Szőcs Balassa Teodóra
Polihisztor… Így hívtak egy rádiós interjúban, mert legalább 3-4 ügyben tevékenykedtem. Gyógymasszőr, Fényképész, Dúla, Waldorf közösség szervező, Projekt megvalósító és még ki tudja mi nem voltam… Sokan kérdezték tőlem, hogy birom ezt kicsi gyermek mellett, ők nem bírják az anyaságot sem. Én azt mondtam nem tudom engem ez éltet, szerelmeim ezek az ügyek. Egyszer kaptam erre egy választ, én a szerelmet a párkapcsolatomban szeretném érezni. Ez elgondolkodtatott... Hol is élem meg akkor én a szerelmet? Biztos ezt akarom én? Elkezdett már teher lenni, sok lenni, elkezdtem rálátni mi az amit takargatok magamban ezzel a sok kifele figyelésben. Egyre nehezebb kihívásokat kaptam, baba halál volt a legerősebb a szakmámban, majd megtört bennem a bizalom magam és Isten felé, kiégtem… István térképe viszont elhozta nekem a megértést, hogy ez rendben van, nőként nem az én ügyeim fognak boldogítani, mert kifáradok bennük, hanem férfit támogatva tudom a szolgálatomat a világ felé adni. Keresem mi az az ügy amiben segíthetek ezzel az erővel ami bennem lakik. Már nincs benned akarás saját ügyeket csinálni, tolni, és ez jó.
6 
Kinga MátéÉletem eddigi leghosszabb párkapcsolata, melyről azt hittem, amitől azt reméltem, hogy örökké tart majd és tökéletes lesz, sok olyan tapasztalatot hozott, melyek által rájöttem, hogy a párkapcsolat, az igazán jó kapcsolat nem úgy működik, ahogy én gondoltam. Naiv kislány voltam és a sok csalódás után nagyon sok harc jött. Azt hittem, hogy én vagyok a jó és a párom volt a rossz, aki bántott engem. Tele voltam fájdalommal, ítélkezéssel, hárítással. Őt akartam megváltoztatni, és hittem azt, hogy ő tökéletes számomra, tökéletesek leszünk mi együtt, csak neki máshogy kell hozzáállnia a kapcsolatunkhoz. Mondhatnám, elég tipikus ez a helyzet. Vállalom. Hogy pontosan hol volt az a pont, amikor nekem kellett volna változnom, nyitnom, rugalmasabbnak lennem, vagy felismernem, hogy nem tudunk együtt haladni az úton vagy másképp tudunk... ezek mind jó kérdések... Nem láttam ezeket akkor, csak élt bennem egy kép, és ahhoz ragaszkodtam. Voltak jelek, többször volt bizonyíték megcsalásra is... számomra ezek voltak a legnagyobb intő jelek, de én túl makacs vagyok, mindig is az voltam. Hajtottam tovább ugyanazt, ha egy ilyen fejezeten valahogy túljutottunk. Az életem során csak az igazán nagy pofonokból tanultam. Így volt ez a párkapcsolat terén is. Jóideje gyűrű volt már az ujjamon, bár még nem házasodtunk össze, amikor kiderült, hogy a páromnak, életem első igazán nagy szerelmének, van egy 2 éves gyereke és gyakorlatilag egy párhuzamos élete. Másnap elköltöztem, de még másfél év kellett, hogy kijöjjek ebből a kapcsolatból. Ez volt szó szerint a túlélésemért folytatott harc. Olyan állapotban voltam akkor, hogy szó sem lehetett arról, hogy rálássak a saját felelősségemre. Sok év kellett, hogy megbocsássak neki és magamnak. Sok év kellett, hogy hálás tudjak lenni ma már mindezért. Sok év kellett, hogy újra bízni tudjak.
6
Imre OrcsikKapcsoltfüggőség, pornófüggőség és egyéb hiánypótló cselekedetek jellemezték nagyon sokáig a mindennapjaimat. Vándoroltam kapcsolatról kapcsolatra, mert elköteleződni képtelen voltam viszont olyannyira vágytam a szeretetre, hogy mindent megtettem csak megkapjam. Kellett az elismerés, kellett a visszajelzés, hogy jó vagyok és szerethető. De, ha ennek a legkisebb jelet láttam már menekültem is. Ha egy kicsit is azt éreztem, hogy végre megkaphatom amire vágytam már menekültem is. Hogy miért ?! Mert volt egy olyan mély belső hitrendszerem, hogy szart sem érek. Miután ezt felismertem már nagyon odafigyeltem mibe mászok bele. Nagyon tudatosan éltem, de a parkapcsolataimban meg mindig nem tudtam megtapasztalni a boldogságot. Továbbra is csak a leértékelést kaptam és azt, hogy folyton bizonyítanom kell. Hiába dolgoztam már magamon annyira sokat, még belül egy hang mindig azt mondta: nem vagy elég jó ! Te ezt nem érdemled meg! Mindig is ez volt a hitrendszerem egész életemben. Aztán egy nap már nem akartam "elég jó" lenni.... csak simán önmagam lenni. S, csak remélni tudom, hogy ez az elég jó" mellé megérkezik majd egy másik "elég jó".
6
Danók DánielTürelem. Nagyon sok türelem. Ha nincs az sem baj, de én nem tudok másképp haladni. Nem tudom sürgetni. Milliméterről milliméterre. Hiába gondoltam magamról, hogy nekem nem kell mindent bejárni, mert különlegesebb vagyok annál... De. Be kell járni az összes pontot és amiket a legjobban meg tudtam magyarázni a 12 pont közül, eddig azokkal volt a legtöbb dolgom. Nincs varázspálca vagy varázspor, amivel egyből a végére lehet jutni és minden rendeződik. Rendezni kell. Vagyis nem kell, csak lehet, de ha nem rendeztem, akkor nem rendeződött magától semmi. Nem fogja senki elvégezni helyettem, nem várhatok az Istenre, hogy megoldja helyettem, nekem meg csak fel kell ülni a trónra és átvenni az uradalmat és megmagyarázni, hogy én hogy csináltam volna... Akkor lesz valami, ha megteszem. És nem himi-humi módra, hogy nagyjából jó, a többit meg majd mellémagyarázom. Az egészet meg kell csinálni ahhoz, hogy kész legyen. És igen, szar lesz, nem működik vagy nem úgy, ahogy szeretném, de a következő jobb lesz. Vagy mégrosszabb, de abból is lehet tanulni. Ehhez nagyon sok alázatot kell még gyakorolnom. Meg a kitartást, hogy a bukta után újra nekiállni annak ami nem sikerült és legalább ugyanazt ne basszam el, amit korábban. Ez már volt, hogy sikerült. Türelem, alázat, kitartás.
6
Sheila BoatengHuhuhuh. Meleg sztori. Röviden: szia - jaj de jó a vibe - spricc - kurva vagy - szia Bevezetés: Facebookon bejelöl egy pasi. Ráírok: miben segíthetek? Elmondja, hogy csak szimpi voltam és ismerkedne. Kialakul egy beszélgetés, tök őszinte, tudatos megnyilvánulások. I like it. Beszéljünk telefonon. Ok. Beszélünk. Fullos vibe, agyas viccelődéssel teli, de mégis meaningful - my favourite. Tárgyalás - all in: Beszéljünk videóval. Ok. Hú de tetszem neki, ő találkozni akar, mikor indulhat és hova. Ő el se tudja mondani, mennyire tetszik neki az őszinteségem. (Hogy nem ígérek semmit és jelenleg nem szeretnék címkét tenni semmit, mert még keresem magam és igazán szeretném látni azt, akielvel ismerkedem, nem pedig belenyomni őt egy pogácsaformába, akármilyen is ő.) Figyu, észrevettem, hogy mintha feszültebb lennél videón, mint telefonon. Igen, mert izgató vagy számomra és vissza kell fognom ennek a kifejezését, nehogy elijesszelek. És mi van, ha nem fogod vissza? Ja jó. Hú de tetszik a melled, megfognád? Persze. Ha gondolod, utána letehetjük, hogy nyugiban elintézd, amit szeretnél. Nem kell, már megtörtént. Oh. Konfliktus: Hú de jó, hogy ilyen szabad vagy. Én is boldogabb vagyok így. Sheila, voltál már nővel? Igazán még nem, de nemsokára tervezek swinger klubba menni, hátha ott lesz ilyen élményem. Majd meglátom, hív-e. Úristen, ez red flag, ne menj oda. Miért? Hogy mehetnél oda, ha ismerkedsz valakivel? Az tiszteletlenség. Az nekem nem fér bele. Nem akarok jelzőt használni rád, de ez rossz ötlet. Értem, tökre köszönöm, hogy kifejezted az őszinte véleményed erről. Ahogy mondtam, én nem ígérek most egy férfinak sem semmit. Mindenki eldöntheti, mi fér bele neki. Szerintem ez nem katasztrófa, hogy két ember két módon közelíti meg a dolgokat és így másfelé visz az útjuk. De igen, mert most mondom, hogy nekem ez nem fér bele az értékrendembe. Értem, ezért jó, hogy ezt már most megbeszéltük. És ekkor jött a shame-elés és a tanácsadás, hogy így sosem lesz komoly párkapcsolatom. Ezt egy férfi sem fogja elviselni. Ez nem egy normális dolog. Az ő álláspontja nem egy álláspont, hanem a jó módja a kapcsolódásnak. Én egész eddig megvezettem őt, mert egy intelligens, vonzó nő képét mutattam neki. Alright, én azért örülök, hogy beszéltünk és sok sikert kívánok neked. Konklúzió: Mikor letettem, egy enyhe remegést éreztem a hasamban. Azt hiszem, az egész életes kondícionálás remegett bennem, hogy aki ezt vagy azt csinálja, az kurva. De az agyammal tudtam, hogy jól cselekedtem. A régi Sheila elkezdett volna mentegetőzni. Megpróbálta volna megváltoztatni a véleményét. Kikérte volna magának. Megsértődött volna. De mégis beadta volna a derekát, azzal, hogy továbbra is benne marad a beszélgetésben, ismerkedésben és visszafogja a vágyait, kíváncsiságát. A mostani Sheila örül, hogy így alakult. Azért, mert kiderült, hogy ez a férfi rossz ember? Nem. Azért, mert kiderült, hogy mindketten jó emberek vagyunk és próbálunk navigálni az életben a legjobb tudásunk szerint, és ez most más utakat jelent. A remegés elmúlt pár percen belül. Sőt, átalakult egy magamat elismerő váll-tappingbe, mert felvállaltam magam és ebben nem rázott meg más véleménye. Mert nem engedtem magam manipulálni. Mert a végén is tudtam vele szeretetteljesen beszélni. Mert továbbra is szeretem magam és jó kedvem van. Ez valamikor elképzelhetetlen lett volna, most valóság. Ezúton is köszönet a pszichológusomnak és a mentoromnak, Anitának, illetve Istvánnak a tudásáért!
6
Dr. Parnó RomànGyerekként sokat voltam egyedül. A szüleim, anyám alkoholizmusa és a közöttük ebből fakadó nehézségek miatt, már akkor is keveset "tudtak velünk lenni", amikor még velünk tudtak lenni. Apám mindent megtett, 2 ő helyet dolgozott, de a nagy kor különbség, a kulturális különbségek csak rontottak a helyzeten. Mire egyedül maradtunk apámmal, már megtanultam egyedül elaltatni magam kisgyerekként - nagy dolgokkal indul az élet:). Az volt a standard, hogy álomba ringatom magam egy olyan képpel, melyet magam kreálok folytonosan és egy csillagok közötti repülés, valamint nézelődés a cél:). Nagyon funny volt. Egy éjjel - mert ugye ilyenkor feküdtem, hogy lássam apámat - a "tervezői szerepem" elakadt. A fantáziálás során, önmagamban "egy olyan térbe jutottam", ahol "eltűntek a képeim" és a Végtelen Üresség Fogadott. 9 éves voltam ekkor, egy váci, deákvári kisfiú. Érdekes módon - persze csak utólag visszagondolva értettem meg - nem ijedtem meg az élménytől, hanem izgalommal töltött el, hogy van valami - ekkor még ezt gondoltam - ami a látható vagy érzékelhető dolgok határán vár. Ez volt az első Metafizikai élményem. Onnéttól kezdve csak ez hívott, csak ezt kutattam. Isten magához Vonzott egy kis fiút a fantáziája révén, hogy Megnyugtassa, mert tudta, hogy egyedül van és nincs, Aki ezt Megtegye Neki. Azóta is minden nap Ő Vonz engem, jobbra Inspirál, Szeret, és pótol minden olyat is, melyről nem is tudtam, hogy valaha nem volt. Ezért minden nap Meglep valamivel, a KIS Huncut:). Ahogy rájöttem, hogy Ö az enyém és én Övé vagyok, már soha többé nem hiányzott semmi. 1988, Vác, deákvári vissza emlékezesek
6