
Mi az, ami meghal bennem idén Húsvétkor? Ami most meghal bennem, az az önfejű makacsság. Ennek is egy specifikus formája, ami főleg az evés extrém kontrolljában (majd rendszeres kontrollvesztésében), a munkában és a kergetett szerelemben mutatta meg magát eddig. Az a fajta öndestruktív akaraterő, ami önzőn szembemegy a természettel és néha a Gondviselés által világosan megmutatott úttal is, mert ugyan nehéz bevallani, de valahol mélyen egy rész szentebbnek, tisztábbnak, jobbnak, okosabbnak hiszi magát a többieknél, mint hogy azt tegye, amit mások elvárnak tőle és inkább maradna szabad és önvezérlő bármilyen súlyos áron. Inkább voltam szinte egész életemben magányos és jutottam el (rengetegszer) fizikailag halál küszöbéig, mint hogy meghajoljak Isten előtt. De ez a szerencsém is, mert az intenzitásomnak hála, egészen korán, (27 évesen) szerintem tényleg lejutottam annak az aljáig, amit egóval el lehet érni és el lehet veszíteni általa. Én tényleg megszámlálhatatlanul sokszor meghaltam. Most pedig szó szerint nullán vagyok és sosem voltam ennyire nyugodt. Végtelenül bízom, átadtam magam. Az elmúlt hetek döntései bizonyítják, hogy a nagy döntésekben már kész vagyok elállni az Élet útjából, a kicsikben pedig gyakorlom és amennyire csak lehet, lelassulva, leegyszerűsödve, csendesebben otthont adok magamban a Jóistennek, hogy rajtam keresztül tudjon beszélni, énekelni, írni, kapcsolódni a Társaimhoz, akik szintén egy Emberségesebb világon dolgozni kelnek fel nap mint nap. Engedek meghalni magamban minden működést, ami ezen a szolgálati úton elgáncsolhatna és önként felszögezem magam arra a keresztre, ahova az Ég félreérthetetlenül szánt. Még mindig nem értem, hogy lehet ez, ami van, de már nem is akarom érteni. Történik, néha irgalmatlanul fáj és én hálás vagyok. Bennetek mi hal meg idén Húsvétkor? 🕊️🌌♾️

Erős nőnek lenni valójában egy álca, de ennek levetkőzése, hogy ne akarjam már magam mindig olyan erősnek és klassznak mutatni, különösen sok erőt és mereszseget igényel.

Néhány éve hallgatom Joós I. videót, hogy jobban értsem a Férfi-népet. Szeretnék szintet ugrani, ennek főpróbájához, és akár Élet Főelőadashoz szeretném, hogy rámtaláljon a korban, kultúrában, érdeklődésben, értékrendben, életmódban hasonló Férfi.

Azt hiszem màr,hogy semmi,de semmikèppen nem szabad feladni,s megalkudni azon cèlt,ill.azon cèlèr,amely sajàt önkifejeződèsünk felè visz minket.Mert ha ez ellen teszúnk akkor csak màsok èrdekeit,vàgyait fogjuk megvalòsìtani, teljesìteni,s mi magunk meg a passzìv lètezője maradunk az èletnek.Ergo: bàtorsàg!;)

Mivel beleragadtam a megszokott,de stabil munkahelyembe,nem vettem èszre,hogy engem igencsak kihasznàlnak,kiszipolyoznak. Persze sokat adtam,rehabilitàciòs tevèkenysègem rèvèn,viszont ez teljesen lemerìtett engem. Hogy ki tudtam innen lèpni,egy kollegàm felmondàsa,s "ideàlis"űj munkahely talàlàsa volt a segìtsègem hàla Istennek..:)

Hogy vagytok az önfelvàlalàssal? Meritek magatokat adni, bàtran kifejezni,kimondani, amit szeretnètek? Èn mostanàban jöttem rà,hogy becsaptam magam,amikor azt hittem,hogy a pàrom igènyeit èrdemes elsődlegesen nèzni,vàgyait kutatni,s kielègìteni illetve elbűvölni őt valahogy,s akkor leszek majd szerethető, elfogadott,s akkor fog engem szeretni,elismerni,s az lesz az igazàn megfelelő.

Jézus a sírban, és vele az a pár napja még nagyon erős meggyőződésem is, hogy a Humania koncepció már kész volna. Lehet, hogy nincsen… MERT: (1) lehet, hogy egy csomó most még korai, tehát jelenleg felesleges/zavaró funkció is került a humania.io rendszerbe… például csoportok, kurzusok kezelése, mentor hálózat, stb. ÉS (2) lehet, hogy a sok funkció közepesen lefejlesztve helyett EGY témát kell nagyon jól megcsinálni, ami nyilván az, hogy mi a tökéletlenség vállalásán alapuló kapcsolódó platform vagyunk, AMIHEZ (3) lehet, hogy térképes kapcsolódás is fontos (hogy aki akarja: az aktuális fizikai lokációját tudja térképen mutatni – térképen mozgó profilképek a la Pokemon Go, de valódi emberekkel), ÉS VÉGÜL (4) az is lehet, hogy a fix tartalmú online kurzusok kora leáldozott, és a korszakos úton való haladást személyes AI asszisztenssel tudjuk sokkal jobban szolgálni, ami a Te konkrét élethelyzetedet érti, a korszakos állapotodat látja, és ennek megfelelően van Veled / nógat minden nap, hogy mit kellene csinálni. TEHÁT lehet, hogy nem a meglévő összes funkció fejlesztése a következő lépés, hanem egy döbbenetesen vagány és vérpofi mobil app kell most előbb, kevesebb funkcióval – amik kb. ezek: (1) profil és kártyák megosztása, reakciók egymásnak, (2) böngészés, klassz szűkítéssel, hogy meg lehessen találni, akivel dolgunk van, (3) belső üzenetküldés, hogy az Appot használva lehessen egymásnak írni, (4) térképes játék, hogy ki-be kapcsolhassam mikor látszom a térképen, és ismeretlenek odaléphessenek hozzám / én másokat az utcán sétálva meglephessek. :) AMI viszont azt jelenti, hogy lehet, hogy nem intézményi befektető, és sok pénz az időszerű lépés most még, hanem egy minimál, de ütős mobil app kell előbb, amit 20 millió forintból meg tudunk csinálni. - Te mit kérdőjeleztél magadban meg – Te mit engedtél idén sírba, hogy aztán feltámadhasson a 3. napra? … Ígérem, hogy fel fog. HA valóban elengeded. ♥️ - Öröm, ha van érzésed/reakciód, ide is írhatod: istvan@humania.io

Sziasztok! Az elmúlt 3-4 évben volt pár nekifutásom ismerkedés/párkapcsolat címszóval. Valahogy úgy érzem, látom hogy az emberek nem szeretnének energiát egy kapcsolatba forditani, ergo saját magukba. Mert ha meglátják a tükröt, elfutnak. Természetesen én is kaptam, és foglalkozom a mintáimmal amiket hozok magammal, de úgy érzem, az elmúlt fél évben, hogy elértem egyedül a határt. És szeretnék bepillantást tenni egy valódi, harmonikus kapcsolodásba.
Sírba teszem, vagy fogalmazhatok úgy is, “ lemondok” arról, hogy ezzel a Férfivel teljesítem be az Egy Akaratot. Ennek a kijelentését érzem most időszerűnek. Köszönöm szépen az iránymutatást ! 🥰
Szia ! Szerintem is ez a lényeg. Azt érzem, vagy tapasztalom, hogy a “bűnös” emberi működést nem lehet 3 nap alatt “letenni”. Sok-sok 3 nap alatt igen, talán. Èvek. De patyolat tisztává tenni, jaj azt nem hiszem. Hiszen marad a rész itt, ezen a síkon. Valami darabka, darabkàk meghalnak olykor, halniuk “kell”, mèg csak siettetni sem lehet. Hűségesnek lenni nem mindig tudok. De már nem bántom ezért magam, inkább elfogadással fordulok felé. Nem arról van szó, hogy azèrt nem bántom magam, mert megtehettem, amit megtettem, sokkal inkább arról, hogy van egy szerető “szem”, aki, ami nem ítél el. Nem ítél meg. Elfogad.,Ennek tudatában nem az van, hogy akkor bàrmit is, hanem az, hogy szeretnék a kedvében járni. Hisz belőle vagyok, ő vagyok. Azt írod, “a figyelem azon részébe húzódjunk, ami sérthetetlen és örök.” Vagy legyünk maga a figyelem. Ami a szeretet. A jelen. Szeretetként létezni, s ebből az örökből “vissza térve” kezdeni másképp működni mindenkivel. Alázatosabban, figyelmesebben, lehajolva szerènysèggel, valóban szeretni, elfogadni a másikat. Mindenkit. A vilàgot. Más motívációból cselekedni.