Tapasztalatok

Márkus Gábor

"Az út az ami boldoggá tesz, nem a végcél'" Jó pár évvel ezelőtt belemásztam az önismeret mélyebb bugyraiba. Nagyon szenvedtem az elején: a mintáimtól, a (be nem teljesülő) vágyaimtól, és dühös voltam mindenkire, aki azt mondta, hogy ezt az időszakot élvezte a legjobban, és ha tehetné visszamenne ide. Hogy lehet élvezni azt, amikor minden nap összeomlik körülötted valami amiben addig hittél; hogy taknyod-nyálad egybefolyva fekszel a padlón, zokogsz és úgy érzed, ebből nincs kiút - kérdeztem? Bármi jött, szembeszálltam vele: hisztiztem, toporzékoltam, hogy én azt nem akarom, de sajnos nem volt választásom, mert az Élet megoldotta helyettem, és összeomlasztotta azt, amire nem volt szükségem. Aztán ahogy egyre több dolog omlott össze, annál könnyebben engedtem el a következő dolgot. És igazuk lett. A környezetemben sokan láttak rendrakás közben, és volt aki megkérdezte tőlem, hogy ha én ennyire tudom, hogy mit kell csinálni, akkor most boldog vagyok? Mert ők ahogy rám néznek, azt látják, hogy szarul festek. A válaszom az volt erre, hogy tulajdonképpen igen. És el is magyaráztam nekik: amit csinálok, az az, hogy bemegyek egy sötét, koszos, büdös üregbe, ahova eddig féltem bemenni, és elkezdem onnan kihordani a szemetet. Kint annyit láttok belőlem, hogy a ruhám mocskos, izzadt vagyok és büdös, itt ott pedig horzsolások, vágások rajtam és fáradnak is tűnök. De közben én tudom és érzem, hogy odabent egyre nagyobb a rend és a tisztaság. Egyre inkább szeretek bemenni, mert jó odabent. Megszabadultam minden olyantól, ami nem én vagyok. És igazuk lett azoknak, akik azt mondták, hogy imádták ezt az időszakot. Mert visszanézve én is imádom! Nap mint nap egy újabb mázsás tehertől szabadultam meg, egyre jobban élveztem a napjaimat, de ehhez be kellett mennem a sűrű sötét erdő közepébe, mert azzal hogy csak a szélén topogtam, nem jutottam sehova. Szóval ha belekezdesz, csináld teljes odaadással! Egy nagy levegővétel és hajrá! És bízz! Bízz abban, hogy azt kapod amire épp szükséged van. Amikor nyakig benne leszel, rohadtul szenvedni fogsz, de utána ígérem, hogy visszatekintve imádni fogod!

Csontos Tamás Péter

Ifjabb koromban hiedelmeket, ideákat, erkölcsi kötelességet, etikai alapokat követve "Jó" ember szerettem volna lenni, belebuktam. Sok-sok próbálkozás pofonja megtaníttatta velem, hogy "csak" embernek is lenni is embert próbáló folyamatos feladat. Világossá vált, hogy ahol van felfelé út, ott mindíg van lefelé is... A kérdés mindig az, hogy merre veszed az irányt, pillanatról-pillanatra... A ma napig is vezető képzéseket tartok a nagyvállalati szektorban. A tavalyi évben 42 vezetővel dolgoztam. A legnagyobb cég akivel ma is együttműködöm a 1400 munkavállalót foglalkoztat.

Bajkó Gábor

A három gyerekem kapcsán érdekes tapasztalataim voltak és vannak folyamatosan. Az első „apa szejetlek” csak annak szólt, hogy javítsam meg a babája leszakadt fejét. De most már, hogy 10 éves elmúlt mindhárom és nagyon nyílik a világra az elméjük, tudok példát mutatni, értékrendet adni, határokat húzni, együtt játszani, kirándulni velük. Ki tudom mozdítani őket a komfortzónájukból, tudom őket autót vezetni tanítani a hátsó udvarban, tudom őket támogatni a saját felfedezéseikben és tudom biztosítani őket, hogy nem a jó tanulmányi eredményeik miatt szeretem őket – persze örülök, ha jól tanulnak -, hanem önmaguk miatt. Sok munkába telt, mire el tudtam vonatkoztatni az anyukájuk rosszindulatú cselekedeteit tőlük, hogy ők igazán nem tehetnek róla és csak áldozatok ebben a történetben. Nagy türelemre nevelt engem is, mire a felém irányuló szeretetlenség pajzsuk mögül ki tudott kandikálni a kapcsolódási igényük az apjuk felé. Jó látni, hogy a nehezített pálya miatt, ha lassan is, mégis fejlődik a kapcsolatunk és az érzelmi működésük, amibe folyamatosan energiát kell tenni, de úgy érzem, hosszú távon megéri. Tanított, érlelt ez a folyamat engem is.

Imre Orcsik

Ez az ami sosem ment. Bár nagyon vágytam rá, de tudatalatt abszolút menekültem előle, úgy, hogy közben társfüggőként mindig kellett valaki aki betölti a bennem lévő ürességet. Nagyon intenzív első három hónap után ( jó esetben ) jött a kifogáskeresés. Semmi nem volt igazán jó. Először jó volt azt mondani, hogy azért mert ő ilyen, de később már nem lehetett felhasználni ezt a kártyát. Felelősséget vállalva a mai napig azon dolgozom, hogy a saját határaimat megtartva önszeretetben, de mégis odafigyelve, szeretettel tudják kapcsolódni .

Szűcs Sándor

Annyira tiszteltem a nőket, hogy szégyelltem, ha megkívántam valakit. A neveltetésemből kifolyólag hosszú éveken keresztül elfojtottam a szexuális vágyaimat, viszont volt egy pont, ahol minden felrobbant. Minden korábbi szabályomat felrúgva belevetettem magam a vágyaim tengerébe. Csókolóztam beszélgetés nélkül egy szórakozóhely kellős közepén egy gyönyörű amerikai nővel, szexeltem egy másik fantasztikus magyar nővel 10 perc találkozás után nyilvánosan egy padon, elmentem egy swingerklubba, ahol egy csoportos szex kellős közepén találtam magam. Tapasztaltam csodákat és sültem fel hatalmasakat. Volt, hogy órákig bírtam ezekben a kalandokban, volt hogy hamar elsültem. Egyes tapasztalások élvezetesek voltak, mások pedig szörnyen visszataszítóak. Kaptam és adtam. Jót és rosszat is. Majd volt egy pont, ahol kisültek a vágyaim és elfogytam. Azt éreztem túltoltam és minden ami addig vonzott elvesztette a jelentőségét. Ezt egy hosszabb, több hónapos szünet követte, ahol egyetlen egy nővel sem kapcsolódtam szexuálisan, mert elfogytak a vágyaim azt éreztem rendet kell tennem.

Morgós Bence

Vipassana, vizualizációk, saját módszerek → A tíz napos néma Vipassana alapkurzus volt életem egyik leginkább meghatározó spirituális élménye. Azóta a meditáció időszakosan újra és újra hosszabb-rövidebb ideig az életem része. Mostanában igyekszem napi szinten üléseket végezni, de már sok más komponenst is beleépítettem a gyakorlásba. Kialakult egy saját rendszerem, ami segít a lelki egyensúlyom megtartásában. Néha úgy érzem ezek nélkül szétesnék. Semmiképp nem vagyok nagymestere a meditációnak, de jó pár óra gyakorlatom van már benne és szívesen mesélek róla, mi működött benne és hogyan, nekem.

Pallér Zsuzsanna

Mivel többszörös újrakezdő vagyok, kidolgoztam egy rendszert, ahogyan rátekintek a jelen helyzetre és arra, hogy hová szeretnék eljutni. Ez két aspektusból is rámutat arra, mi az időszerű és mi a szükségszerű most. Mi az, amit el kell intézni, meg kell lépni, abba kell hagyni, át kell szervezni stb. Ez egy nagyon praktikus rendszer. Mindig jól jött egy külső szem ahhoz, hogy olyam összefüggésekre rálássak, ami miatt a kialakult helyzetbe kerültem. Kényelmetlenség, önmagam határainak átlépése nélkül még nem sikerült megújulni. De sosem kellett attól tartanom, hogy egyedül vagyok a nehézben. Minden alkalommal megtapasztaltam, hogy az életben Rend van: érkezett valaki (egy ember vagy egy belső vezető), aki lámpást tartott, inspirált és képes lettem arra, amire nem gondoltam, hogy képes vagyok.

Toók Eszter

Már gyerekkoromban furcsa kapcsolatom volt a "más világgal". Mindig mélyen érintett, ha a lélekkel történt valami. Akkor azt mondták, hogy ez Isten. Elkezdtem hittan órákra járni, imádtam őket. Végre egy hely volt számomra, ahol izgalmas témák voltak érintve és válaszokat is kaptam. Aztán úgy volt, hogy meg is leszek keresztelve, de sosem jött össze a gyakorlatban, mindig volt valami. (Pedig még rokonok is vannak a családban, akik lelkészek. :) ) Mára már tudom, hogy ez azért történt így, mert akkor egy egyházhoz kellett volna tartozzak. Bezárult volna a szabad választás. Isten számomra nem az egyházban van, hanem bennünk lakik és mindenhol ott van. És Isten számomra egyenlő egy nagyobb hatalommal, amit jobban szeretek Sorsnak vagy Univerzumnak hívni.

Szabó Olivér

Bevallom nem volt még hosszú kapcsolatom. Nem is tudom milyen az. Kapcsolat?Hogyan működik az? Mik a szerepek? Milyen minták alapján? Mivel felnevelkedtem egy családba, ahol láttam anyám és apám hogyan él, és hogy milyen szarul viselkednek magukkal és egymással, azt mondtam, hogy én ilyet biztos nem akarok! Sok lehetőségem lehetett volna rá, sok lánnyal/nővel ismerkedtem és még többel lett volna lehetőségem, de mégis visszautasítottam bármilyen kapcsolatot, pedig legbelül megakartam élni, de a belső világom elutasította ezt az örömöt. Beszélgetés, egy-két csók vagy szex, de tovább már nem tudtam hogyan. Nem akartam olyan férfi lenni mint apám viselkedett az anyámmal. Szomorú, de ez az igazság.

Joós István

Az első cégemet egyetemista koromban, 22 évesen kezdem, de már ez előtt is – mondhatni, hogy egész életemben vezető voltam. Soká hittem, hogy a vezetés lényege másoknak megmondani, hogy mit csináljanak, hogy ez a legfontosabb. Lassan értettem meg – évtizedes kínlódás által fedeztem fel –, hogy nem. A vezető lényege NEM az, hogy mit parancsol, hanem, hogy hogyan és kiket és milyen irányban támaszt. Mindhárom fontos. Nem csak az Irány, de a Mód, és a Személyek is. A vezető nagy kérdése NEM az, hogy ő mit tud vagy csinál – hanem hogy kiknek a lábát mossa, minek a reményében, ÉS ehhez ő maga hol (KIRE!) támaszkodik.