TamásKülönélő szülőként legnagyobb vágyam, hogy minél többet a kislányommal lehessek. Ennek ellenére 3,5 év után nem tudom tovább ráerőltetni magam a lányomra. Meg kell várnom, meg kell engednem, hogy Ő is akarjon velem lenni. Ez az életem eddigi legnagyobb probatétele!
0
Julcsi Nemes-Vecseráné SchmidtEgész életemben nagyon aktiv voltam, mindent bevállalos, merész, vidám.19 évesen férjhez mentem, de az esküvőm másnapján már éreztem nem szabadott volna. A házasságunk alatt nem működött a szexuális életünk együtt- nagyon szenvedtem ez miatt, de a votl férjem semmit nem akart tenni, változtatni. Amikor elkezdtem egy vállalkozásban könyvelőként dolgozni, akkor lendületet vett az életem és lett saját könyevőirodám is. Foglalkozom egészég mentorálással is. Ez mind azzal jár hogy sokat utazom konferenciákra, nagyon szeretek kocsit vezetni, kapcsolódni másokkal. viszont az exem utálta, belémkötött , féltékeny volt és vissza akart húzni. Nem mertem nagyon sikeres lenni, mert féltem kiugrok a házasságból. De, az ólló igy is nagyra nyilt közöttünk.Járok önismereti csoportokba és egyéni terápiára is. Szetetek utazni belföldön , külföldön. Sok munkám van már abban, hogy az egomat elnyomjam és hagyjam a lelkemet szárnyani, az intuiciómra figyelni. Elválltunk, ami olyan volt mintha rabláncok estek volna le rólam. 10 éve nem mertem megtenni, mert nem volt önbizalam, önbecsülésem, tele voltam félelelemmel. Már egyik sem tart vissza. Nagy feladatom az önszeretet, mert most rak elém akadályokat az ismerkedés területén. Szeretném megtaláli az ideális férfit, de még sok munkám van magammal, hogy ez sikeres legyen. A belső gyermekemet előtérbe kell helyznem, határokat húzni- eddig ez sem ment igazán. Én legyek az első, és ne menjek le gyerekenergiába, amikor kapcsolódom valakihez. Minden életterületre igaz. Ez most a legnagyobb kihivásom. A váláskor sok minent otthagytam a saját káromra, de nem akartam elhoznia negativ energiákat magammal. Új élet és új napok kezdődnek most!Szeretnék mindent másképpen csinálni, mint eddig.
Szabó KrisztinaNekem is volt egy ikerláng tapasztalásom, de miután vége lett, utólag nem vagyok benne biztos, hogy az volt. Ami biztos, hogy ez a kapcsolat felébresztett és elindított az önismeret és a spirituális fejlődés útján. Azóta a minták legyőzésén dolgozom én is sématerápia és spirituális közösség, illetve könyvek, meditáció segítségével. Nagyon szép út, amit leírtál, szeretném én is elérni…
Alex Kozma41 éves férfiként egy ideje elindultam az önismeret útján, felkutatva minden ágat, ahol azt érezte a lelkem hogy egy újabb oldalt kaphat vissza a saját használati utasításából. Egy párkapcsolati szakítás hatására indult el a lavina, hogy felelősségteljesebb döntéseket hozzak az életemben és ne a sebeim és traumáimon keresztül lássam a világot és kapcsolódjak egy nőhöz. Ezért 2 évig dolgoztam egy pszichológussal, anya-apa sebeken, jártam önismereti csoportba, lemangúria táncra, Théta healingre, csináltattam asztrológia, numerológiai, kabbala, lélekprofil és Human Design energetikai térképet magamról. Ezek hatására azt kell mondjam lélek és fizikai szinten is kicserélődtem, majd megjelent az életemben az "őseredet lélekpárom" aki a legmélyebb sebeim tükrözte és tükrözi a mai napig. Többször is megéltem általa az EGÓ sötét éjszakáját. Lecseréltem a munkámat, az országot, a nyelvet, az értékrendszerem és az életem kormány kereke mögé beültettem a lelkem, a sérült egóm helyett. Megtanultam asszertívan és bátran kommunikálni az emberekkel, leküzdeni a transzgenerációs agresszív apai és áldozat anya mintákat. Nem a külvilágomra reagálni , hanem felfogni hogy én teremtem azt ami kinn van. Felfogni hogy minden belőlem indul és ehhez segítség, hogy minden tükröt tart az életünkben hogy fejlődni és tapasztalni tudjunk. Olyan férfivá válok közben, amiről a belső gyermekem mindig is álmodott, amilyen apa mellett szerettem volna felnőni. De hiszem hogy okkal történik minden velünk és mi választjuk a szüleinket. Megtanultam támogató férfi lenni a környezetemben, aki nem embereket lát, nem ruhákat, vagy külsőségeket. Hanem temérdek belső gyermeket, felnőtt testben és energiákat. Azóta kinyílt a világ és a félénk, csendes kisfiúból egy magabiztos és erőt sugárzó férfi született újjá, aki most dolgozik az ön megvalósításán. Igen, már felismertem a lélek ajándékaim, de még nem látom teljesen az utam. Dolgozom azon hogy mind a feminin, mind a maszkulin energia bennem egyensúlyban lehessen. Ezáltal elérve a telesség és belső stabilitás, béke, harmónia állapotát. Az őseredet lélek pár út, más néven ikerláng..... akik hallottak róla, tudják nem keverendő össze egy lélektársi kapcsolódással és akik jobban utánna jártak, azt is tudják minden ilyen kapcsolódás egyedi a maga nemében és ez a spirituális felébredésűnkről szól. S nem tudhatjuk mit írtunk meg magunknak. Van e fizikai unió együtt. Ezt az utat taposom most, a sok fejlődés és megújulás ellenére is, van hogy hatalmába tud keríteni az elmém, a kinti világ zaja, a sok eltéríteni akaró hang, írás, tanítás. De egy valamiben biztos vagyok. Ez az út is mint a legtöbb, arról szól hogy emlékezzünk rá kik vagyunk valójában. Hogy felszabadítsuk azt a belső gyermeket, aki bennünk oly régóta várja hogy kiteljesedhessen és lélekből élhessen ismét. De ehhez a szülők, tanítók, barátok és minden olyan ember hangját kikell kapcsolnunk, átírnunk kik gyermekkorunkban, ezekkel az utasításokkal és határokkal határozták meg a mai korlátozott személyiségünket. Nem tudom van e valaki még itt a csoportban aki szintén magán dolgozik és hisz benne hogy egy napon minden értelmet nyer és egy nagyobb szemszögből leszünk képesek látni az életünk kirakósát. S hinni azt, hogy ha egy bizonyos szinten felismerjük a korlátainkat, sebeinket, traumáinkat, hozott nevelési mintákat és ezeket ha ledöntjük, újrahuzalozzuk, hiszünk magunkban, szeretjük magunkat (valóban), megtanulunk a jelenben élni, nem hagyni hogy az elme a múltba űzzön vagy a jövőbe a gondolataival és érzelmi állapotokkal, ezzel ellopva a jelenünket, ahol az egyetlen esélyünk van teremteni, akkor képesek leszünk ilyen rezgésű embereket, társat bevonzani az életünkbe, kikkel egy kicsit jobb hellyé tudjuk tenni a világot. Ezt az utat járom és jelenleg ami még akadályoz (szerintem) a teremtésemben, a leszületésem missziójának megtalálásában, az a "nem vagyok elég, nem vagyok elég jó, nem vagyok igazán szerethető vagy fontos" sebeknek az érzetei, amit a távolság, az ignorálás és a szeparáció illúziójának szele borzolja és jelzi hogy még van vele dolgom, meg ha már sokkal enyhébben is, de még jelen van. Köszönöm ezt a lehetőséget hogy ezt itt kiírhattam magamból és remélem ad másnak is erőt és biztatást, hogy nem vagyunk egyedül és minden értünk történik!
- SKSzilvia Kovács
Meg nem voltam ilyen fórumon, reményekkel telve vagyok. 3 éve egyedül. Megtasztaltam az igazi, boldog, harmónikus párkapcsolatot es azt is hogy el kellett engednem, betegség, eltávozás. Azt is tapasztaltam már, hogy milyen az együtt megélt szabadság, az együttműködés, együtt alkotás a szetetet- szerelem, a sok vidámság, a közös, békés otthon. Csak nem volt még együtt mindez, de hiszem, hogy megjön, a lélektársammal.
2 
Lévai IstvánEz a tapasztalat az Ego önző mivoltáról szól, mert pont a legfontosabb embert taszítottam el magamtól akit a legjobban szerettem, a feleségemet. Sajnos !!!
0
Gabriella TóthOlaszországban kezdődött , hogy miért Rómában és nem Sziciliában , ahová szívem szerint költöztem volna az egy másik rovat sztorija. Az itthoni káoszból akartam menekülni , ezt hittem sokáig , mert nem tudtam még , hogy a puttony , bizony nem maradvitthon, hanem oda is velem tart majd , valójában Bennem volt és nem körülöttem . Az ingatlanos évek után besokallva , elfáradva felálltam az asztaltól , majd 1 év felkészülés , pihenés , erőgyűjtés után , egy új életet akartam kezdeni és egyedülálló szülőként a lányomnak jobb életet , több lehetőséget biztosítani egy szívemnek kedves országban . 2 bőrönddel és 2000 euróval indultam el Rómába egyedül szerencsét próbálni , egy korábbi 1 hetes terepszemle után , annyi olasz tudással , amennyivel éppen értettem a lényeget és nem adtak el vagy nem vittek el “körre” 100 euróért , így utólag visszanézve szinte meseszerűnek tűnik az egész . Bíztam abban h minden sikerülni fog ! Az első - a rendkívül szerencsésen , foglalható szállás híjján - egy olasz lépcsőházban a 2 bőröndömön töltött éjszaka után a Magyar Akadémián hál’Istennek ajánlottak egy helyi ingatlanos srácot , aki gyorsban mutatott pár stanzát , amiből végül 1 hónapra béreltem egyet , fiatal külföldi és olasz munkás srácok közt után egy nagy lakásban . A hó végén munkát kaptam egy jómódú olasz családnál elsősorban , mint beteggondozó és 2.sorban takarítónő. Mindig szerettem segíteni és takarítani is , ezért élveztem a munkát , azonban pár hét után egy reggel a gondozott hölgyre én találtam holtan az ágyában , de nem estem kétségbe , felvertem a házat , a gyerekeit , szóltam a férjének , miután hiába volt az újraélesztési próbálkozásom. Attól kezdve a munkaköröm házvezetésre változott azzal együtt , hogy a sumák helyi bejárónőt menesztette a tulajdonos. A hétfői napokon a többszáz m2es ház alatt lévő többszintes üzlet teljes takarítása a feladatommá vált . Azokon a délelőttökön volt időm gondolkozni , emlékezni a múltbeli eseményekre miközben tettem a dolgom . A takarítás olyan tisztító hatással volt Rám - hogy a Bennem lévő káosz , vhogy elkezdett rendeződni , a dolgok , események a helyükre kerülni . Rengeteg fájdalom jött fel a múltból , talált feloldódásra és megértésre hosszas sírások után . Gyakran így teltek a hétfők , de szerettem őket , mert úgy éreztem , hogy könnyül a lelkem . Esténként a munka és olaszozás után , Csernus doki videóit néztem és nagyon sokat segített nekem a szembesülés azzal , hogy pl. mi mindent hagytam , hogy megtegyenek emberek velem , a családom , de a döbbenet az volt , amikor rájöttem h nem ők voltak a hunyók , hanem Én árultam el és hagytam cserben magamat , mert jobban szerettem őket , annál , hogy megvédjem saját magamat . A hétfőkön időnként a düh , a harag , a bosszú , a szomorúság , a kétségbeesés , az elégtétel utáni sóvárgás majd a megértés utáni megnyugvás teljes spektrumát bejártam egy délelőtt alatt , mivel nem volt időm túl sokáig megzuhanni , mert ebédet kellett főznöm az egész családnak . A belső rendrakás kezdődött el… Akkor még nem tudtam miért , csak azt éreztem , már egészen gyerekkoromtól fogva , hogy a fizikai takarítás és a rendrakás mindig megnyugtatott , vmi pozitív változást hozott Bennem is , a környezetemen túl. Amikor jóval később , a pánikszerű hazatérésünk után a kineziológia , családállítás , vonzásába kerültem és tanulni kezdtem a belső hívásnak eleget téve , végre megértettem , hogy milyen mélységű az a rend , amire a lelkem vágyik és mindig is vágyott. Elég bátornak kellett lennem látni .