Balázs ANTÓKAnnyit gondolkodtam a Miért??? kérdésen, miért vágyunk mindennek ellenére egymásra, miért keressük-, kutatjuk az alkalmat a lopott percekre, órákra, napokra? Aztán egyszer csak, a ráció segítségével rájöttem, hogy ami a Szeretői viszonyomban évek óta megjelent, az egy Minőség, ami leválasztható a személyéről! Igy már sokkal könnyebben helyén tudom kezelni ezt a területet az életemben. Sőt ez a tapasztalat jótékony hatással van minden fókuszterületemre. :-)
3- Balázs ANTÓK
Szerencse is kell a Tervbe illő karrier váltáshoz, sőt több lépéses játék-tánc is lehet a folyamat. Lehetnek benne vákuum állapotok, amikor végtelenül belassulnak a történések, de okkal, máskor pedig csak végig kell lépkedni a vörös szőnyegen, mert nyilvánvaló, hogy győzelmes mérföldkőhöz ér az ember. Nekem ez a megélésem.
2 
Mariann NagyNagyon sokat segítettek az árnyékaim és korlátaim átlépésében a magammal folytatott belső párbeszédeim, az őszinteségem magammal. Akkor történtek nagy változások, amikor elkezdtem tudatosítani magamban, hogy honnan indultam, és éppen hol tartok. Hogy haladok a cél felé, és már így is nagy utat tettem meg. És magamban elkezdtem értékelni az eredményeimet, a kis sikereket is. Türelmesebb lettem magammal, tudatosítottam, hogy a változáshoz időre van szükség. A földbe vetett mag sem egy nap alatt szökken szárba... Megadom magamnak, a testemnek, a lelkemnek, amire szüksége van. Megtalálom a megfelelő módszert a lehetőségeimhez mérten. Figyelem a testem jelzéseit, és hallgatok rájuk. Ha pihenésre van szükség, pihenek, ha energiára, kikapcsolódásra, olvasok, festek, kapcsolódok a természettel, sétálok, jógázok, stb. Nekem ezek segítenek. Olyan emberekkel veszem körbe magam, olyan körülményeket, környezetet teremtek, amelyben ezt megtehetem. Ahol és akivel nem, azt igyekszem leépíteni, mert az engem rombol. Tudatos döntésekkel, tettekkel tudatosságot építek, és válok önmagammá.
- Mariann Nagy
Egyre többször találkozunk azzal a gondolattal, hogy egyetlen állandó dolog van az életben: a változás. A változáshoz való alkalmazkodás képességét tartjuk manapság az egyik leghasznosabb kompetenciának. Azt hiszem, ennek gyakorlása folyamatosan az életem része. Fontossá vált számomra, hogy megtaláljam a kiutat az áldozati szerepből, amibe a traumáim és negatív gyermekkori mintáim folyton vezettek, és hogy én legyek az első magam számára. Ahhoz, hogy ezeket elérjem, el kellett kezdenem nagyon erősen meghúzni a határaimat. Sok esetben az okozta a legnagyobb belső feszültséget, hogy olyan módszereket kellett alkalmazni, olyan "erősen" kellett beleállnom, ami az én alaptermészetemmel szinte ellentétes volt. Ezek voltak az én kihívásaim, sokszor családtagokkal is... Nem volt más választásom, hiszen olyan mértékben voltak gyakran verbálisan vagy érzelmileg erőszakosak, hogy egy idő után felismertem, hogy magamat kell választanom, különben elveszek... Nagyon nehéz volt, és még nincs vége. De sikerült! És ezt az élet minden területén kamatoztatom, minden emberi kapcsolatban. Sok leckét kaptam: érzelmileg elérhetetlen szülők, bántalmazó kapcsolatok, lelki bántalmazás a munkahelyen, érzelmileg kihasználó emberek... Egy ponton elhatározásra jutottam. Nem hagyom többé, hogy olyan közegben legyek, ahol hosszútávon negatív, bántalmazó hatások érnek. És nem foglalkozok azzal, mások hogyan ítélnek meg emiatt, hiszen azt lát meg belőlem, amit tud és akar. Jónéhány munkahelyet megjártam emiatt, ahol sok embernek segítettem rálépni erre az útra, akinek túlzás nélkül megváltoztattam az életét. Továbbra sem adom fel, hogy megtalálom az emberséges munkahelyet, és addig is kitartóan segítek egy új szemlélet elterjedésében, amely fontosnak tartja a munkavállaló jóllétét a szó komplex értelmében. A jó működés mindig kölcsönösségen alapul, így mindkét félnek tenni szükséges azért, hogy a cél megvalósulhasson.