A kapcsolataink legmagasabb szintje a párkapcsolat, amire leginkább minden más kapcsolatunk hatással van. A jelenlegi párkapcsolatunk, vagy annak hiánya az előző párkapcsolatok mezején gyökeredzik. Nem létezünk se vele sem nélküle addig, amíg önmagunkra nem találunk. A párkapcsolati helyzetünk: - saját személyiség állapotunk fokmérője. - saját magunk iránt érzett szeretetünk előszobája. - családi mintáink lenyomata - nemi szerepeink rendezőelve - az élettel való kapcsolatunk mutatója - az élet átadásának, reprodukcióhoz való hozzáállásunk aktuális mintaképe. Tükör, bástya, béke és harc küzdőtere egyaránt. Harc önmagunkért, a szabadságunk kiteljesedéséért, a szeretet átadási képességeink kiélesítéséért. Úgy tapasztalom, hogy jelen világunk egyik legkiemelkedőbb feladata, az emberi létünk leg vágyottabb és leg félőbb tapasztalati hálója. Célom, hogy megmutassam neked, nektek, hogy kapcsolódni társként nem oly nehéz akkor, ha nem félsz ÖNMAGADTÓL. Ha felismered saját viselkedésed mögött meghúzódó személyiség elakadásaidat, menekülési stratégiáidat, rajtad kívül működő szerep csapdáidat. A környezeti elvárások és a saját igényeid, szükségleteid, tanulási folyamatai mögött álló önszolgálatba ágyazott szerelmi minőség az életünk egyik leggyönyörűbb küldetése. Gyere velem, megmutatlak önmagadnak.
Férjemmel 9 éve vagyunk házasok. Van egy csodás kislányunk aki 8 éves. A kapcsolat mesesen indult sem vita sem hasonló. Nagyon tudtunk figyelni egymásra, majd gyors összeköltözés, eljegyzés, egy éven belül esküvő. A lányunk születése után is szépek voltak a napok, de valami miatt mégis feszült voltam. A Párom folyton dolgozott otthon voltunk hárman lányok. Az idő gyorsan telt és valahogy egyre kevesebb idő jutott egymásra. A kislány is sok időt elvett mert az átlagtól eltérő. Éreztem a bajt és egyre többet többet adtam, megoldást kerestem Férjem számára. Mikozben ő vagy nem volt otthon vagy folyamatosan feszült volt, és én magamban kerestem a hibát. Mondhatnánk tipikus, önfeladás csapdája. Igen ezt tettem lépésről lépésre adtam fel magamat, szeretet koldussá változtam. Amikor felvetettem egy lehetőséget próbáld ki te, és igen beindult a változás megláttam mindazt ami eddig előttem rejtve volt. De ahogy én fejlődtem egyre jobban zavart hogy nem kapok viszonzást, és nőtt a távolság. Sok sok beszelgetés során próbáltam felhívni a figyelmét a helyzetre, de bagatelizálás volt a válasz. Nem tartott velem és csak azért harcolt hogy mindene meg legyen, csak az anyagi meg erkölcsi elismerést kereste. Aztán egyszerűen már nem is beszéltünk egy nyelvet. Azt hiszem itt jutottunk el az aljára, hogy már nem is értjük egymást. Én olyan embereket találtam akik meghallgattak, ő pedig kizárva érezte magát. Eltávolodtunk egymástól, pedig az életem közepe még mindig ő volt. A kislány nyaralása alatt együttlétet tervezett annak ellenére hogy már rég kifelé állította a szekerét, mondtam hogy ezt nem lehet. Költözzön el és gondolkozzon, mit akar minket vagy a szabadságot, mert érzése szerint én bezárom. Már el is költözött válás folyamatban. Azóta is igyekeztem segíteni rendet rakni a lelkében, de hiába. Nehez elfogadni azt hogy a másik iránti szeretet nem jogosít fel arra hogy helyette harcolj. Ezt neki kell megtennie, szembe nézni saját démonaival.
A barátság nagy kincs, sok mindent köszönhetek én is a barátaimnak, a jókor és jól elhelyezett mondataiknak, tanácsaiknak, tapasztalataiknak, de csalódásaim legmélyebb bugyraiba is általuk kerültem, ha nincsen az elkötelezettségem az önismeret mellet, ma is haragudnék.
Sziasztok! 14 éves kapcsolatból, ebből 8 év volt házasság.... léptem ki tavaly. Van 2 gyermekem. Egy évet jártam terápiára, megszerettem magam, saját életem építésére kezdtem a fókuszt tenni. Vállalkozásba is kezdtem, sportolok, gyerekekkel is 3-4 napos váltásban vagyunk. Multinál pénzügyi, ügyfélkapcsolati területen dolgozom + pénzügyi tanácsadással foglalkozom. Van edzői, gyermekápolói papírom is. Felgyógyultam daganatos betegségből (2010) Tele vagyok élettel, szeretettel, sok célom, álmom van, motivált vagyok. Meditáció és a sport sokat segít. Jó lenne egy remek társ is, aki jó barát, vicces, sportos és akivel a kémia is működik, mert szerintem kell a szikra nagyon. Egyedül is tudok boldog lenni, de mostmár bő 1 év után nyitnék mások felé.
Sokszor leülsz a földre életed során,de mindig az fontos hogy felállj.Ehhez ami a legnagyobb fegyvered sz önértékelésed. Ez a legnagyobb kapadzkodód au utad során. Te tudod mennyit érsz?
Közel másfél éve lett vége a házasságomnak. (Kapcsolatjavítás tapasztalatkártyámon olvashatsz róla.) Önértékelesem romjain szenvedve nagyon hamar, szinte napok alatt ráebredtem, hogy ezt nem így szeretném csinálni, nincs szükségem több szenvedésre. Hisz abból jutott elég. Kellő időt hagytam arra, hogy újra egyensúlyba kerüljek. Akkor nyitottam meg magam ismét, amikor az idejét éreztem. Sok kapcsolódásom volt férfiakkal, sok felemelő élménnyel gazdagodtam, úgy lelkileg, mint testileg, és úgy engedtem ennek teret, hogy tudtam, mindez csak átmeneti. Mostanában kezdek változni. Már másféle kíváncsiság hajt. Vágyom az egyenrangúságra, arra, hogy valakire támaszkodhassak, és ne csak én nyújtsak támaszt, hogy lehessek gyenge, ne csak erős, határozott, ne irányítsak, inkább vezessek, bölcs tapasztalások által. Már szívem-lelkem is nyitott. Készen állok arra, hogy valaki, de nem akárki, Férfi legyen velem és mellettem.
Évek óta írok az Énakadémia Közösségben egy újfajta együttműködési módról, fókuszról, közegről. A megfelelő alap számomra egy adott (együtt)működési módba, közegbe vetett közös hit, az ez alapján és ennek segítségével történő működésre való törekvés és képesség. Az, hogy ez a közös alap azt is jelenti, hogy semmi más nem a legfőbb közös alap. Tehát nem egy konkrét cél, ügy, nem önmagam vagy a másik önmagában, nem Isten és semmi más sem. Ezért egy ilyen komolyabb kapcsolódáskor először azt lenne célszerű tisztázni, hogy a működésre, közegre vonatkozó közös hit, fókusz megvan-e, és utána lehetne ezt az egyéni személyes tartalmakkal megtölteni, működtetni. Minden résztvevőnek mindig megvan a személyes igazsága, és minden résztvevőnek mindig "csak" a személyes igazsága van meg, amellyel részt vesz a folyamatokban. Nem annyira a kiinduló személyes tartalmak hasonlósága vagy különbözősége a meghatározó, hanem inkább az, hogy az egyéni tartalmak milyen módon kerülnek kölcsönhatásba, milyen közeget alkotnak. Ebben a közegben a résztvevők számára egyformán fontos, hogy megvalósuljon saját maguk és a másik kb. egyenlő mértékű, súlyú rendszeres, őszinte jelenléte, részvétele is.
A gyerek vendég a háznál, jó sokáig maradó vendég, szívesen látott vendég ... de eljön az idő amikor elmegy és el kell engedni a sok sok szeretet, élmény, tapasztalat munícióval
23 éves felnőtt lanyom van. Túléltem a dackorszakot, a tinédzser kort szóval minden megvolt. Fontos a nevelés de a szeretet a lehfontosabb.
12 eve dolgoztam egy nagyvallalat alkalmazasaban az alompoziciorol almodozva. Aztan szepen lassan, sajat megfigyeleseim es tapasztalasaim altal rajottem, hogy mit csinaltam eddig rosszul. Megtalaltam a helyes iranyt. Szivesen tovabbadom megeleseimet, ismereteimet a temaval kapcsolatban.