Beáta SebesSokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊
3
Máté KissKözel másfél éve a munkahelyemen visszajelezték, hogy változtatnom kéne a viselkedésemen különben nem látnak szívesen a csapatban. Korábban is foglalkoztam önismerettel, de ekkor kezdtem el igazán energiát és időt fektetni bele. Ez év elején eljutottam oda, hogy elég rosszul és boldogtalannak éreztem magam, tovább cselekedtem és mentem az úton, majd egyszer jött az érzés, hogy mennyi rossz és nem a mai világba illő mintát kaptam. Megrémiszt, hogy a mélység, amit a legrosszabbnak éltem meg, még csak az út kezdete, viszont a hála érzése is bennem van, hogy viszonylag fiatalon szembesültem a dolgaimmal és elindulhatok az utamon a boldogabb és teljesebb élet felé.
Renáta RevóczkyVan magány kategória? Ha nincs,akkor.... Büszkén jelentem, hogy 8 hónapos kapcsolatom van. Félig távkapcsolat, és a másik fele pedig különleges körülmények között ám, fizikailag közel telt. A 3,5 hónapnyi időben épült és erősödött kötődés, míg a második szakaszban a távol töltött napok ugyanolyan ütemben visszabontották a kapcsolatot és így a hajlandóságom, hogy vallást váltsak. A férfi muszlim. A kapcsolódás alapja szituációból adódó könnyed barátság volt. Egy-két hétnyi lazulás. Az együtt töltött idő viszont könnyedén következett egymásból és az üzenetekből. A harmadik hónapra váltottunk szintetn, és egyikünk sem tudott érdeklődni már más iránt. Olyan banális körülmény hozott minket közelebb, hogy az életmódunk és munkahelyünk szorosan összekötött minket és jóval könnyebb volt találkozni reggel, délben és este. Pár száz méteren belül életük a mindennapjainkat. És ez, könnyűvé tette az összekovácsolódást.
- Renáta Revóczky
Tudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....
Pál SajbenIgazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál
Timi Buza16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛
Éva Turi NagySzia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)
Geza OlahNekem egy nagy fejezet véget jelenti, kicsit hasonlít mint az Ó és Újszövetség. Az válással sikerűlt rájönnöm azokra a dolgokra amik előtte természetesnek tűntek, hogy mennyire nem is maguktól vannak. Segített rájönnöm, hogy melyeket azok az értékek amelyek igazán fontosak. A kapcsolatban a sok vita miatt menekültem. Eleinte telik, de aztán mind jobban ranehezedik az emberre. A magányban rájöttem hogy mennyire fontos a kapcsolódás, mind lelki és testi. Fontos hogy legyen cél főleg a férfinak különben elkezd sodródni és nehéz kikerülni belőle. A nők esetében egy jo cél ha vannak gyerekek és azokért élni szerintem tud adni elég motivációt, viszont férfiként elég nehéz amikor nincs miért küzdeni, ha már nem érzi hogy szükség van rá nagyon lehangoló érzés. Tapasztalati szinten olyan mint egy gyász, a másik fél megszűnik de nem természetes módon hanem bizonyos döntések végett.