Tapasztalatok

Gyöngyvér dr. Tamás-Kovács

Az életemben rengeteg nehézség volt és már megtért emberként értek el ezek. Azonban amikor két éve elkezdtünk csoportot vezetni, ismertem fel, hogy a legtöbb ember nem érti hogyan működik az ima, hogy nem egy bevásárlólista szisztematikus ismételgetéséről szól, hogy Isten is válaszol, csak elég jól és jó helyen kell lenni ezt meghallani (pl csöndben, Bibliát olvasva, elég gyógyultan lelkileg, néha erőszakosan keresni Őt pl böjtben, stb.) és ezért nem is tudja kiaknázni - persze ez nyilván még mélyebbről ered, hiszen az Isten-képzeteink is száz sebből véreznek. Aztán amikor meglátnak dolgokat, gyümölcsöket az életemben, amik tetszenek nekik, kérdeznek. Ilyenkor mesélek arról, hogy tanultam meg "felfelé figyelni" és csöndben lenni háromnegyed éven át fizikai csönd révén egy olyan időszakban, amikor ordítani lett volna kedvem minden percben, és amikor kb álomba zokogtam magam minden este. Vagy amikor látják, hogy Isten mennyire látványosan meghallgatja az imáim, mi mindent veszek észre más embereken, és előjön az az időszak, amikor a napi szenvedés volt az iskolám, ahol az alázatot, a fizikai fájdalom és rosszullét ellenére szükséges hálaadást a legnagyobb dózisban tanultam. Nem igazán népszerű az az alapigazság sem, amikor megosztom, hogy Isten országában az életünkbe jövő áldások árát előre fizetjük, nem úgy, mint bevásárláskor a boltban. Sajnos az egy gyakori megélésem, hogy Szentháromság-hívő emberekként akarjuk a jó dolgokat, az áldásokat, de a velük járó áldozatot, plusz feladatot, felelősséget, az átvételükhöz szükséges munkát már nem. Ez probléma, mert Isten nem egy kólaautomatával keresztezett aranyhal, és nem Ő a mi szolgánk, hanem mi vállalkozunk Őt követni - elvileg. Ezekről az összefüggésekről is sokat mesélek azoknak, akik kérdeznek.

Toók Eszter

Már gyerekkoromban furcsa kapcsolatom volt a "más világgal". Mindig mélyen érintett, ha a lélekkel történt valami. Akkor azt mondták, hogy ez Isten. Elkezdtem hittan órákra járni, imádtam őket. Végre egy hely volt számomra, ahol izgalmas témák voltak érintve és válaszokat is kaptam. Aztán úgy volt, hogy meg is leszek keresztelve, de sosem jött össze a gyakorlatban, mindig volt valami. (Pedig még rokonok is vannak a családban, akik lelkészek. :) ) Mára már tudom, hogy ez azért történt így, mert akkor egy egyházhoz kellett volna tartozzak. Bezárult volna a szabad választás. Isten számomra nem az egyházban van, hanem bennünk lakik és mindenhol ott van. És Isten számomra egyenlő egy nagyobb hatalommal, amit jobban szeretek Sorsnak vagy Univerzumnak hívni.

Joós Dóra

Bízni, hinni, hagyatkozni A legsötétebb időszakban találtam rá. Végtelen erő, bizalom és nyugalom amit általa kaptam. Ezt követően bármilyen nehéz is volt az életem során a helyzet, bármennyire is fáradtnak éreztem épp magamat, a hitem mindig segített. Mindig is éreztem, hogy nem vagyok egyedül, hogy segítséget, támogatást kapok, amikor szükséges. A személyes Isten kapcsolat azóta is átszövi a körülöttem lévő világot. Támaszt, segít visszatalálni önmagamhoz, lelassulni, figyelni, erőt és kitartást ad.

Pál Bánszki

Az Isten és az ima ereje Gyerekkoromban megkereszteltek, de családom nem járt rendszeresen templomba. Ennek ellenére mélyen belül éreztem, hogy Isten létezik. Fiatal koromban sokféle dolgot kértem tőle, sokszor kicsinyes vágyakat fogalmaztam meg: „Jaj Istenem, csak ez a vizsgám sikerüljön!” vagy „Kérlek Istenem, csak ezt a bajt ússzam meg.” Néhány kérésem teljesült, míg mások nem. Az életem egyik meghatározó pillanata akkor jött el, amikor nem magamért, hanem a nővéremért kezdtem imádkozni. Súlyos motorbalesetet szenvedett, és napokig élet-halál között lebegett kómában. Az orvosok borongós jóslatai szerint, ha életben is marad, nagyon kicsi az esély, hogy valaha is normális életet élhet. Minden nap bejártam hozzá, még munka után, este 10-kor is, látogatási időn kívül. Könyörögtem a nővéreknek, hogy engedjenek be, legalább egy fél órára. Mindig megengedték... Imádkoztam az ágya mellett, kérve Istent, hogy mentse meg őt, és adjon neki normális életet. Ez napokon át így ment és minden egyes nap újra és újra imádkoztam. Ma már nővérem boldog életet él, van egy férje és egy kislánya. Az imáim meghallgattattak, és ez az élmény mélyen megerősítette a hitemet Isten és az ima erejében. Az imádság nemcsak a kérésről szól, hanem a reményről és a kapcsolat kialakításáról is Istennel

Gesztelyi Nagy Csilla

Kísérek haldoklót és a családot, életvégi kísérés, halál dúla szerep. Három olyan családot kísértem eddig, ahol a nők daganatos betegségben elhunytak és életük utolsó szakaszában a család ápolta őket. A férjeknél a gyászfeldologzást segítettem, jelenleg is segítem.

Zsuzsanna Vadász

Mit jelent számomra a hit? Amikor a figyelmem középpontjában a szívem van nincsenek gondolataim. Nem akarom Istent megérteni, nem akarom a működését, létezését tudományosan kategorizálni. Egyrészt ez lehetetlen feladat, mert ahhoz, hogy megértsem Istent (vagy Isten mibenlétét) magasabb értelmi intelligenciával kellene rendelkeznem. Legalább akkorával, amekkorával maga az Univerzum rendelkezik. Csak annyira vagyok képes megérteni, rendszerezni egy nálam intelligensebb rendszer működését, amilyen mértékben kapcsolódni tudok hozzá, amilyen mértékben megértem, felfogom az ő működését. Minden, ami azon felül van, annak működését értelemmel felfogni nem tudom, mégis tudok hozzá kapcsolódni, tudom vele magam valahogyan érezni. A köztünk levő energiaáramlás valamilyen érzéseket fog bennem kelteni. Ha nem is értem az Univerzum működését, de számomra ebbe az energiaáramlásba bekapcsolódni nagyon jó, érzés, akkor lesz bizalmam és hitem az ismeretlen felé. Amit el kell hinnem, az számomra még ismeretlen és ha nem elég erős a hitem, még hihetetlen is marad. Számomra a hit nem az értésről, a logikáról, a racionalitásról, hanem az érzésekről, a szeretetről szól. Én Istent soha nem megérteni akartam, hanem érezni. Érezni a szeretetét, az erejét, ezt a tiszta, abszolút igazságban gyökerező, végtelenül intelligens energiát. Mikor meditáció közben, az éber tudatosságban (theta tudatállapotban) bekapcsolódom ebbe az energiaáramlásba kis porszemnek érzem magamat. Evvel együtt olyan végtelen bizalmat érzek olyankor az Univerzum iránt, hogy a kapcsolódás, a bennem megjelenő érzések és energiaáramlások akkora hittel töltenek el, melybe bele tudok dőlni. Hiszek a köztem és az Univerzum között működő kapcsolatban. Bár porszemnek érzem magam, evvel együtt abban is nagyon erősen hiszek és érzem is, hogy ennek a szereteterőnek fontos vagyok, számon tart engem. Állandó kapcsolatban állunk és tudom, hogy mindig számíthatok rá. Ezt nem fejben tudom, hanem egész lényemmel, teljes testemmel, lelkemmel és energiarendszeremmel érzékelem. Hiszek benne és magamban. Hiszek a kettőnk kapcsolatában. Hiszek a köztünk levő állandó információáramlásban és a szeretet erejében.