EszterMessziről kezdek, vagyis inkább kronológiailag a legvégéről. Egy éve váltam…, a hosszú, félelemmel, kétségekkel teli vajúdásnak végül felszabadító gyümölcse lett. Ámde a válás után (valójában már azelőtt is) az instabil önbizalmam atomjaira hullott. Sokan leírtátok már…csak ismételem azokat a tipikus kérdéseket,amik cikáztak az én fejemben is: Kinek kellek 2 gyerekkel? Plusz kilókkal, amit a múlt terhe égetett rám és amivel mindig is védtem magam a sérülésektől? Elég jó lehetek így is? Látja valaki a lényeget bennem? Tudom majd látni a lényeget én is a másikban? Nem voltam kezdeményező(most tanulom:)), de annál inkább sérülékeny, bizalmatlan, sokszor kritikus, mert rettegtem/gek az elutasítástól, miközben magamat is elutasítottam. Megfosztottam magam a szabadságtól, az új megtapasztalásoktól, a megnyílástól a lágyulástól, miközben az elmém csak pakolta az újabb falakat. A bennem megfogalmazott kritika az ismerkedés terén, mind-mind a belső félelmeim kivetülései voltak. Féltem megismerni mást, megmutatkozni, átadni magam a hibáimmal, hiányosságaimmal együtt, féltem, hogy nem kellek. Lassan gyógyul a lélek, épül a bizalom, bátorodik a tett, de ma már egyre többször kap helyet, szót a belső lényegem, hogy elmondja, mi fáj, vagy éppen kit/mit akar, mire vágyik, ki is akar lenni valójában, mit érez IGAZnak. Az őszinteség önmagamhoz, ez a fajta “vetkőzés” a legfelszabadítóbb! Mennyi energia szabadul fel, mennyi felismerés talál meg ezáltal! Most azt érzem nyílik a nő, erősödik a hitem, egyre kevesebb a felesleges kör, tisztul az, hogy kivé,mivé akarok válni. Sok meló van már ebben, és még mennyi előttem:). De ez így jó.., egyre izgalmasabb:)! Így változom napról-napra. Ma már igent mondok magamra és kicsit remegő lábakkal ugyan, de nyílok a Másikra. Minden megtapasztalás épít, teret adok Neki. Köszönöm, hogy elolvastad!🙏
1
Krisztina Sipos30èv hàzassàg egy nàlam 25 èvvel idősebb fèrfivel.Beavatàs.Nem kèrdès.A fiam szúletèsèvel kezdődtek a nagy amplitúdójú èrzelmi cunamik.Minden honnèt, minden kivel,minden módon.Szètesès.Önismeret.Egyre több hèj hullott le rólam,amiről nem is tudtam ,hogy rajtam van.Szembenèzès a szúleimmel.Az Ő èletükkel.Harag önsajnàlat ,elèg sok termèketlen szenvedès.Gödör alja.Nem lett vège az èletemnek,ígyhàt elkezdtem fölemelni a fejem.A nap felè. S kiderült ,hogy ez volt az isteni terv....😉Talàn màr megy megköszönni a sok nehèzsèget,amiben vègúl megfejlődtem amire szüksègem volt.
Sándor AttilaKedves Tímea! Hát ez milyen jó írás!!! Jó sodrású, szép ívű és benne minden, ami kell! Átérzem, mert habár a másik oldalon, de táncolok én is. Akarva, nulláról kezdve… Hajrá!
0
Tímea PálNagy lobogó hajkorona, szőkésbe hajló fürtök, enyhe, finom smink mögött kis ráncok, csinos ruhácska, karcsú lábfejű nőies cipőcske és érzéki illatfelhő. Ma este táncolni fogok, nem is akármit, tangót, argentin tangót! Zavarban vagyok, táncolni fogok? Mit? Argentin tangót? Én? Körülöttem férfiak és nők, látom a szemükben, hasonló kérdéseket dobolnak a fejükben. A szereplők ráhangolódnak a játékra; kellemes érzések, komplentálódás, belső figyelem és egyszer csak ott van, megvan az önfeledtségben a Nő, díszes kereveten nyújtózik, mint egy álmos macska, finoman, puhán, érzéki pillantásában szenvedély tüze, mosolyában csábítás, homlokán a bölcsesség vonalai. Micsoda találkozás, milyen régóta vágyott élmény! De a játék folytatódik, hiszen a lényege most bontakozik, ha már megtaláltad, éld is meg a Nőt! Párválasztás - hangzik a vezényszó. Hirtelen egy másik dimenzió, állok homályos tekintettel, mint aki egy álomból ébred, még nem érzékelem körülöttem a teret és ahogy eszmélek, úgy távolodik a Nő bennem, megszólítanám, de nem tudom, nincsenek szavaim, nincs hangom, csak néma kiáltás van. Hirtelen kitisztul a kép, állok egyedül, nem jutott pár. Jah, kérem, aki nem létezik, annak hogy jusson bármi is, hol van az a szempár, amin keresztül elindulhat az aranylóan tündöklő áramlás szemtől-szembe? Jeges rémület – nem kellek senkinek és akkor ott terem a gyönyörű férfi, az argentin táncoktató és felkarol és táncolunk – két másodpercre szempillát rebegtet bennem a Nő, majd visszahanyatlik tetszhalott állapotába- görcsbe rándulva lesem a lépéseket, lemerevedek, csetlek-botlok. A latin macsó a fülembe súg; táncolj a szívedből és hunyd be szemed, én ezt teszem és megszűnik körülöttünk a tér , beleolvadok a mozdulataiba és eggyé válok a bennem élő Nővel újra. A zene véget ér, a röpke pillanat elillan és az est további részében már csak a csetlés-botlás marad, vezetem az esetlen, petyhüdt férfiakat, mint női testben élő férfi – ez ismerős, ezt már jól begyakoroltam- és rángatnak férfi testben élő nők. Elkaristolgatjuk a padlót végtelennek tűnő időkig, a tükörteremben, ahol mindenhonnan a szőke, loboncos hajú nő néz vissza rám. Nem is Nő az, egy partra vetett hal, levegő után kapkod, de hol van az éltető közeg, ahol életre kelhetne és hogyan?
Beáta SebesSokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊
Renáta RevóczkyTudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....
Pál SajbenIgazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál
Timi Buza16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛
Horváth LászlóSzia:), Örülök, hogy írtál, én tegnap regisztráltam, még nagyon új minden. A székesfehérvári találkozóra megyek ma, kíváncsi vagyok. Hátha te is meggondolod addig még magad. Milyen egy permakultúrás élettér? Kíváncsi vagyok, milyen tapasztalataid vannak.
0