Válásom után, 18 év házasság után ott álltam egy csomó kétellyel: kellek-e én még valakinek, hogyan tudok egyáltalán nőkkel ismerkedni, 20 éve nem csináltam ilyet, a világ is közben megváltozott körülöttünk, azok az elvek és gyakorlatok, amik akkor működtek a párkeresésben, azok már vagy nem is léteznek vagy elszállt felettük az idő. És akkor jött az internetes társkeresés. Hamar megismerkedtem ezzel az új világgal, és elég gyorsan a rabjává is lettem. Az egy dolog, hogy nagyon sok randevút tudtam leszervezni, sőt, sok nővel nagyon gyorsan nagyon messzire eljutottunk az ismerkedésben, de volt ennek a dolognak egy csomó árnyoldala is, amibe sikerült belekeverednem. Egyszer csak azt vettem észre magamon, hogy függőséget okozott a dolog, szinte már percenként néztem a telefonomat, hogy kaptam-e választ a megkereséseimre, hogy jött-e új női profil, akinek írhatnék. Egyszerre több partnerrel is leveleztem, tartottam a kapcsolatot, már majdnem minden estére jutott egy randevú. A végén borítékolható volt a kiégés és a káosz az életem többi területén. Ha nem szeretnél átesni a ló túlsó oldalára, és már azt sem tudni, hogy kivel mit beszéltél korábban, ahogy velem ez megesett, szívesen megosztom veled a tapasztalataimat, ha igényled.
38 éves vagyok. Hosszú kapcsolataim voltak korábban. Azonban 6 éve az ismerkedési fázisig jutok. Sokat olvasok, fejlesztem magam a témában. Joós István, Dora Gyula, Mészáros Ádám, Matthew Hussey, Dr John Gray munkásságát követem leginkább, de minden idevonatkozó podcast, írás stb. foglalkoztat. Ha van ötleted szívesen veszem vagy megosztom az én tapasztalatom, ha érdekel. 😊
"Elesik. Feláll. Koronát igazít. Megy tovább." Sokszor megtörtént, de jó így. Nyerni nem nyerhetek mindig, de mindig tanulhatok, ami sokszor értékesebb, mint a nyereség. Megyek, megyek. Tudom hogy merre, tudom, hogy miért. Nyitott szemmel mindenre és mindenkire, mégsem akad össze a tekintetem senkiével. Pedig elfeldkeznék egy mély pillantásban, megmártóznék egy önfeledt kacagásban és elpillednék ez biztonságot nyújtó ölelésben. Láthatatlan lennék?
Megtanultam, hogy a mélypontok, ha ki akarok belőle kerülni, a fejlődést rejtik magukban Átértékeltem a kapcsolódásaimat, mintáimat és tanulva a rossz döntéseimből, immáron már az értékalapú kapcsolatokban, és a kölcsönösségben hiszek.
Sokat gondolkodtam, hogy ezt az “ismerkedés” vagy az “önértékelés” címke alatt osszam meg. Végül mégis az ismerkedést választottam, hiszen ez volt az egész mozgatórugója. Azt érzem, hogy sokáig félreértettem, hogy miről szól az önfejlesztést. Azt gondoltam, hogy a következő könyv, terapeuta, vagy tanfolyam után végre megtalálom a társam, és mindegyik után csalódott voltam, amikor ez nem így történt. Mindig az volt bennem, hogy azért kell “megszabadulnom” az “akarástól” és a szorongástól, mert majd akkor lesz valakim. Aztán egy első randi után, amikor ismét elindult bennem a szorongás, hirtelen felocsúdtam. Én nem azért nem akarok szorongani, mert akkor fog az a férfi választani engem, hanem azért, mert így jobb élni. Az ÉN életem lesz ettől jobb. És nem azért akarok már dolgozni magamon, hogy hátha ettől majd lesz párkapcsolatom. Hanem mert az életem lesz jobb. És ez fog nekem jó kapcsolatot hozni. Szívesen beszélgetnék erről (is) veled, ha megfogott írj :)
Az ismerkedés nem az ágyban kezdődik! Előbb magamban kellett megfogalmaznom, kit, mit szeretnék. Nekem a külsőségek dominanciáját kellett a belső értékek mögé helyeznem. Édesanyám mintáját követtem a külsőségek figyelembevételével. Ez nem lett volna gond, de nálam a szép külső instabil lelkeket, sérült lelkeket, szenvedélybeteget is takart. Amikor azzal nyugtattam magam, hogy az exem legalább nem volt alkoholista, akkor kaptam alkoholista partnert. Mondták, ne kezdjek vele, de annyira vonzott a karizmatikus kisugárzása. Aztán láttam öntudatlanul is, megéltem, hogy nem ismert fel. Szánalomból nem lehet senkit szeretni. Senkit nem lehet akarata ellenére semmilyen maga által kötött béklyóból kiszabadítani. Nekem ez különösen nehéz volt az alapfoglalkozásom miatt. A szigort még mindig tanulom. Nem szép dolog fizikai szükségletek kielégítésére partnert választani, de ezt is meg kell élni. Ekkor lehet rádöbbeni, hogy igenis a szívével szeret az ember. Nagy felfedezés volt, hogy bárkit tudok szeretni, legyen bármilyen nyomorult is. A lelki nyomorúság sokkal rosszabb a fizikainál. A látszólag felszínes emberek is vágynak elfogadásra, de képtelenek kötődni, mert azt veszélyesnek élték meg a múltban. Nem ismerik a szeretetteljes kötődés adta biztonságot vagy éppen félnek annak elvesztésétől. (Lásd édesanyja születésnapján, illetve halálának napján rendszeresen kórházba kerülni túlzott alkoholfogyasztás miatt.) A feldolgozatlan múlt előtör, és hihetetlen károkat okoznak a múltból fakadó félelmek. Ezek a félelmek mintegy önbeteljesítő jóslatként működnek. Ismerkedésnél fontos teljes képet látni, testvérek, tágabb család is idetartoznak. Aki azonnal hozzád akar költözni, az menekül valahonnan, nem partnert keres, nem téged keres! Ha már beleszerettél első látásra, akkor elvesztél. A rózsaszín ködnek később fizeted meg az árát. Amíg egyedül vagy, hagyján, de gyerekkel már más a helyzet. Mindenképpen segít, ha el tudod fogadni, a gyerekkel is el tudod fogadtatni, hogy a tapasztalat szükséges a fejlődéshez. Akivel hosszan tudsz beszélgetni, azzal kellene megöregedned - vannak trükkös emberek, akik beszéltetnek, látszólag idomulnak, aztán hirtelen kimutatják a foguk fehérjét. Még jobb, ha a hallottak alapján pár beszélgetés után őszintén felvállaljátok,hogy ez nem megy. Akivel jókat beszélgettem, ahhoz nem vonzódtam fizikailag. - Édesapámmal tudok jól beszélgetni, hozzá nem vonzódom fizikailag. Egy jó beszélgetés nekem már többet ér másnál. A korral ez is eljött. A lelke legyen szép és tiszta. 🤗 Szerintem jó ötlet összeírni, mit nem tolerálsz, tűrsz el egy másik emberben a hétköznapi életben. Nevetségesnek tűnő részletek fognak idegesíteni a másikban. Ha ezeket már tudod magadról, és a másik hajlandó egy ilyen "tesztet" kitölteni, időt, energiát spóroltok egymásnak. Gyűjtsd össze azt is,mit szeretsz te az életben, mert ez fog összekötni a másikkal! A teszt így nem lesz tele kizárólag negatív dolgokkal, nem fogja elriasztani a másikat. Aki nem sértődik meg a teszt láttán, azzal már érdemes szóba állni. A társkereső oldalak is használnak teszteket, de azok ugye nem egyediek, pedig pont az a lényeg. Képviseld az ismerkedés során is önmagadat, mint az élet bármely más területén! Fontos: ne légy bántó! Az őszinteség nem azonos a bántó viselkedéssel.
Csíkszeredában születtem, szüleim első gyermekeként, a kommunizmusban. A kétszobás tömbházlakás teli s tele volt élettel, vendégek, látogatók és családtagok adták a kilincset egymásnak. Itt lett lételemem az ismerkedés. A levesbe mindig tett édesanyám annyi laskát (tésztát) ahányan voltunk s még egyet, mindig még egyet annak aki betoppanna. Félelemmel kavarodott csodálat, izgalmas kíváncsiság jellemez ma is amikor nagyon könnyedén vissza emlékszem (kb. másfél éves korom óta) magamra, ott abban a hangos, zizi életben. Oázis volt, igazi oázis a szürke, nincstelen kommunizmus, vasbeton kockáinak színpadán, abban a kis blokk lakásban csodás színkavalkád volt. Szüleim őszintesége, vidámsága, nyitottsága, intelligenciája,kreativitása és tiszteletre méltó korlátaik is, olyan példa volt nekem ami lényem legmélyén határoz meg, csodás bölcső volt, hála érte!
Mostmár nehezen megy 🤪, néha ufónak érzem magam, amiatt, hogy jókedvű karakán Nő vagyok...rengeteg szenvedés van benne. Mindig alulválasztottam, mostmár a társamra várok, akivel megélhetem azt a békés egyesülést, amiben egymás támogatva egyszer csak megérkezünk.🙏 Ja amikor kijelentem, hogy egyedül élem le az életem, mert nem is érdekelnek már a férfiak, belép egy játszótérem egy tök ismeretlen férfi, akibe úgy beleestem mint az ágyú, de totál reménytelen. Én a kemény csaj🙃🤪😜.
Úgy gondolom,meg mások is így gondolják, az lehet a gond a pártalálásban,hogy kicsit "elférfiasodtam".26 éves voltam,amikor elváltam,és ott maradtam egyedül egy 4,5 és egy 11 hónapos kis gyerekkel.Mindent nekem kellett megoldani,plusz még pénzt keresni,hogy mindenük meg legyen a gyerekeimnek.Igazából nem tudtam megélni a nőiességemet úgy gondolom. 2 fiam van,és próbáltam őket is úgy nevelni,hogy megállják az életben a helyüket.Mind a 2 fiamra nagyon büszke is vagyok.Az egyik fiam már 3 gyerekes apuka,aki mindent megtesz a családjáért.A másik fiamnak sem sikerült még a párját megtalálni,de ő meg elhivatottan sportol,és utolsó éves az egyetemen.Ez már a második diplomája lesz,a munka,sport mellett. Mivel fiatal éveimben elsődleges volt a gyerekek nevelése,és iskoláztatása,ezért sem időm,sem anyagi fedezetem nem volt arra,hogy utazzak,túrázzak,rendezvényekre járjak,ezért most próbálom pótolgatni.
Az embernek, érett korára kialakulnak tapasztalatai. Amire rá kellett jönnöm, hogy a szexuális alapú pártalálás helyett az érzelmi alapú a számomra a megfelelő, mert abból lehet építkezni, alakítani, elmélyíteni. Sajnos ilyet eddig nem találtam. Kár, hogy a tiszteleten, megbecsülésen alapuló stabil kapcsolatot keresőkkel még nem hozott össze a sors, és azokkal sem, akik józan életet élők, es akik megbecsülik azt aki vagyok. Sokat olvasok, utazni is szoktam.Érdekelnek a kártyajátékok, társasjátékok.