Megosztások

• 

  pogitomi

  Engedd és nyiss... És szerintem egyszer csak eljön az a pont, amikor azt mondod, hogy nincs gát vagy ha van is még, de már nem érdekel és egyszer csak megindulsz...

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  0
• 

  Norbert Tari

  Azt hiszem màr,hogy semmi,de semmikèppen nem szabad feladni,s megalkudni azon cèlt,ill.azon cèlèr,amely sajàt önkifejeződèsünk felè visz minket.Mert ha ez ellen teszúnk akkor csak màsok èrdekeit,vàgyait fogjuk megvalòsìtani, teljesìteni,s mi magunk meg a passzìv lètezője maradunk az èletnek.Ergo: bàtorsàg!;)

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  0
• 

  MMária

  Célom, de egyben kihívás is az életemben olyan párkapcsolatot találni ami nem trauma-kapcsolat. Tapasztalatom szerint a párkapcsolatok nagy százaléka így működik. Azt várjuk hogy egy olyan emberrel találkozunk aki majd meggyógyít, minden gondunkat megoldja, vagyis megment bennünket. De ahhoz hogy jól tudjunk kapcsolódni meg kell ismernünk magunkat. Vagyis először valódi önmagunkat kell megtalálni, és majd utána kapcsolódik az személy aki az igazi utunkat segíti, támogatja. Ehhez szükséges hogy magunk legyünk egy ideig és szembenézzünk az egonkkal, sérüléseinkkel és gyógyítgassuk azokat. Ehhez persze bátorságra, őszinteségre és nem utolsó sorban HIT-re van szükségem. Hiszem ha őszintén szembenézek a mintáimmal, sérüléseimmel és megértem azokat, akkor az már jó út a meggyógyításukra. És így ismerem fel azt is ami eddig a trauma kapcsolatok felé sodort. Az önismeret és a helyes önértékelés által tudok jobb emberré válni, ezután tudok majd másokat is segíteni és jól kapcsolódni. Jól kapcsolódni számomra azt jelenti, hogy elfogadom magam és elfogadóbb leszek másokkal is. De azt is szeretném látni hogy a Férfi is őszinte önmagához, dolgozik a rossz minták átalakításán és nyitott a változásra.

  #Kapcsolatépítés
• 

  Erika

  Olyan kapcsolatra vágyom, ahol a kölcsönös tisztelet, szeretet, békére, önfeladást nem igénylő kompromisszum az alap. Amiben az egymást felemelő inspiráció, motiváció, szeretet, támogatás, egymás mellé rendeltség dominál. Nem vágyom most összeköltözésre, és egymástól függésre sem. De egy sok párhuzamos szálon futó kapcsolat sem érdekel. Nagyon feszes időbeosztás szerint zajlanak a napjaim, munka után a kötetlenség, némi spontaneitás fontos számomra. Szeretek utazni (saját költségen), más kultúrákat, életmódokat, világnézeteket, gondolkodást... megismerni. Gimis korom óta foglalkozom nagyon tudatosan önismerettel, önfejlesztéssel.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább
• 

  Orbán Csenge Cecília

  Szeretném egyre tisztábban látni és tapasztalni, hogy az őszinte kapcsolódásaink hogyan támogatnak az önszeretetben és ezt minél többek számára elérhető valósággá tenni.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  0
• 

  Gyurkity Kriszti

  ,,…ha a szíved tud mosolyogni, az elméd nem tud ítélkezni!” ( egy saját gondolat, amit magamra is tetováltattam, hogy soha ne felejtsem el💪👌! Ez jellemezte az egész életem, de meg kellett tanulnom alkalmazni es élni is. Sok év önismeret eredménye, hogy már nem akarom jól/ helyesen/ megfelelően csinálni a mindent is… hanem egyszerűen azt teszem, amitől mosolyog a szívem☺️❤️

  #Kapcsolatépítés

  Tovább
• LG

  Luca Gömöri

  A szüleim elfogadása, megértése.Az út, ahogy a düh, az utàlat halvànyul és a végén egy szeretetteljesebb kapcsolat tud létrejönni. Azzal, hogy elfogadom, ők ennyit tudtak adni és megfordítom a perspektívát…Ha ők nincsenek, én sem lehetnèk.Hálás vagyok, hogy megmutatták, hogy NE éljem az èletem.Merjek sebezhető lenni, érzelmeket kifejezni, kommunikàlni, szeretni, jelen lenni.

  #Kapcsolatépítés

  Tovább

  2
• 
• 
• 

• 1
• 2
• 3

Az alábbi kérdések merültek fel bennem: 1. Biztos, hogy a "spontán" kapcsolódások jobbak, tarósabbak, igazabbak, gazdagítóbbak, mint a valamilyen őszintén hitt, felvállalt világos közös alap, fókusz, keret orientációjának segítségével működők? 2. Minden világos alap, fókusz, keret orientációjával működő kapcsolódás egyforma jellegű, hatású? Vagy teljesen különbözőek lehetnek? Lehetnek közöttük jók és rosszak is?

Szia Edina ! Igen. Ahogy írtam is, nem hogy nem rossz, hanem nem számít. Nem fontos. Az valamikor egy àlom rèsze volt. S talán meg is fog valósulni vele, vagy màssal, de már nem hangsúlyos. Jó ez így. Erre van szükségem. Sokszor hittem èn is, hogy tudom mi lenne jó nekem, de valójában nem tudhatom.

Magamra reagàlva : Azt írtam, a fèrfi az új életszakaszàban nem velem tervez. Ez így nem teljesen igaz. Mert telefonon napi szinten kapcsolódunk, és ugyanúgy jön hozzám. Az összeköltözés lehetősége nincs meg benne. Ami tulajdonképpen bennem nincs mèg megerősödve. Hiszen ezt a helyzetet is én magam teremtem. Csak egyvalamiről “dönthetek”, hogy adok továbbra is neki, vagy nem. Az engem választ majd totálisan pedig akkor fog eljönni, ha valóban azt csinálja majd, amire született. Erre pedig vannak már bőven utaló jelek, próbálkozások. De lehet, hogy sose jön el. Az a tapasztalatom, hogy ezt az összeköltözünk sztorit nekem teljesen figyelmen kívül kell hagynom. És megy. Már békém van ezzel, mert nem ez számít. Ami számít, hogy “segítettem”, vagy legalábbis részem volt abban, hogy változtat. Ehhez nem csak úgy jutott el, hogy megsimogattam a fejét, hanem valószínű az is kellett, hogy “jól oda mondjam”, hogy valóban találkozzon a halogatásával. Hogy kezdjen már bele halni abba, hogy nem változik semmi. Ami “nem tetszik” olykor, azok a közelében élő férfiak megnyilvánulásai felé. Amikor azt hallom, Csabi azt mondta, hogy tényleg nem érdemes senkinek segíteni, mert hálátlanok az emberek. Ebből is látszik, hogy ott van mèg náluk a sèrtettsèg, az arrogancia. A szeret mindent, elfogad mindent, az a látàs, hogy a világban rend van, az még “várat” magára, hogy felbugyogjon belőle. Nehezen engedi meg a “hibát.” Isten rendel mindenkit egy másikhoz. Van, hogy egy órára, egy napra, 3 évre, mindegy is. Mindegyikből kincset nyereg, ha csak tudok figyelni. A halálra analizáljuk a helyzetet, a férfit…stb, az egy idő után feleslegessé vált számomra. Néha még “tàmad”, de szüksètelen. Tapasztalàs van. Megèlès. Ès az mindig olyan, amilyennek én látom. Önmagában semleges. Ahogy nézek, olyanná lesz. Az sem mindegy, honnan nèzek. Melyik helyről nézek. Spontán létezni jobb, mint gondolkodva. Bízni, ràhagyatkozni a nagyobbra jobb, mint félelemből találgatni.