
Nem is olyan rég olvastam egy idézetet, mely szerint: „Ne panaszkodj a valóságod miatt, ha nem vagy hajlandó a nagyszerűbbet választani!” Sokáig én sem úgy gondoltam, hogy minden választás kérdése. Azt, hogy az én választásom, és, hogy választhatok akár másképpen is, ha úgy gondolom. Hogy semmi sincs kőbe vésve, és, hogy mindig dönthetek másképp. Sodródtam az árral, és engedtem, hogy mások válasszanak helyettem. Átadtam az irányítást az életem felett, és nem tettem ellene semmit. Ma már ezt nem teszem, mert megértettem, hogy az életemért egyedül én vagyok a felelős. Persze néha könnyebb másokat hibáztatni, a világot, a családot…. de a döntést mindig mi hozzuk végül. Úgyhogy feltettem magamnak a kérdést. Mit szeretnék, hogy milyen legyen az életem? Mi az, ami igazán boldoggá tesz? Ki vagyok én valójában? Milyen nővé szeretnék válni? Most már hajlandó vagyok a nagyszerűbbet választani, és behívni az életembe azt a női teremtő erőt, aki valójában én vagyok. Elköteleződtem emellett az élet mellett, és hiszem, hogy a választásom olyan utakra visz, amin szívvel, könnyű lélekkel és örömtelien járok.❤️
Isten előtt örök hűséget fogadni. Lehet ennél szebb dolog az Életben? Az emberek nagy része azonban nem tudatos erre. Hogy ez mit is jelent. Elmennek a templomba, összeházasodnak, de fogalmuk sincs, hogy ennek milyen súlya van. Gondoljunk csak bele: két lélek egymásra talál és úgy dönt, hogy örökre együtt marad. Nem csak ebben az Életben. Az összes többiben. A végtelenségben. A soha el nem múlóban. Végérvényesen. Mindig. Egymást választva. Hát nem gyönyörű?

Örök hűséget fogadni... az emberek nagy része alkalmatlan az én tapasztalatom szerint / én magam teljesen alkalmatlan lettem volna 30 évesen. Mert épp csak három fogalom jelentésével nem voltam tisztában. Hogy mit jelent, hogy "Örök", hogy mit jelent, hogy "Hűség" és mit jelent, hogy "Fogadni". ... Arról nem beszélve, hogy ez "Isten előtt" történik, amiről-akiről lövésem nem volt 30 évesen még, mert szocializációmból fakadó mintáim és az intellektusomból kiinduló (tehát arrogáns) elméleteim voltak még csak, és tapasztalásaim nem. Egy ideje mondogatom, hogy mindezek miatt a házasságok 99%a nekem érvénytelennek tűnik. Akár kánonjogi szempontból is: mert nem voltak beszámítható, felnőtt, fogadalmat tenni alkalmas, a fogadalom tárgyát és tartamát értő, Istennel kapcsolódó állapotban a felek.
Szia ! 😊 Szépen írtad Noémi. Igen, gyönyörű. Nekem mégis màs a tapasztalatom. Bennem az van, hogy nincs kèt lélek. Tovàbbiakban pedig az, hogy nincs összes többi élet. Csak ez van. Most. Ezt termèszetesen én èlem meg így. Az Isten előtt örök hűséget fogadva gyönyörű, de mostanra azt kezdem el élni, hogy nem csak Isten előtt, hanem Istennel. Az emberi alapokra épített kapcsolatok szerintem is borulnak egy idő utàn, hisz labilisak. Nem kősziklàra épülnek. A hármas kötél nem szakad el. Köszönöm ! 🌷
Ugyan erre jutottam én is. De te ebben segítettèl nekem. Vissza nèzve annyira egyértelmű, annyira sima minden. Nem tudom már elképzelni azt, amit akkor, hogy csak önelégült vàgyak mentén kapcsolódunk,…mert làtszik a vège. Mutatja magát, hova fog ki forrni. Akkor ezt még nem láttam, s azt a lànyt, aki ezt nem látta, ölelem szeretem, mert ez a dolgok rendje. Köszönöm ! 😊