
Emlékszem, hogy meglepődtem, mikor először hallottam, hogy a másikról alkotott ítéletek, magabiztos vélemények, tippelgetések helyett kérdezzek. Miért nem jöttem rá erre sokkal előbb? Féltem a valódi választól, így inkább én akartam felsorolni, milyen válaszokat engedek meg. Az elvárás listák korát éljük. Pedig a kíváncsiság a másikra mennyivel tovább vinne. Így nem lehet kilépni a másik előre felhúzott falai közül. Fordítva ülök a lovon a társkeresőn, ezért akad el a folyamat. Döntsem el előre, szex kell vagy párkapcsolat. De nem csak úgy általában, hanem a konkrét embertől, már a találkozás előtt. Szexet az szeretne, akinek sok egy párkapcsolat. Párkapcsolatot meg az, aki nem bír egyedül lenni, akinek mindenképp kell valaki. Így a normál sorrend, hogy látok egy izgalmas valakit és érzem, merre jó vele továbblépni, az az utcán rám néző emberrel maradt lehetséges. Mindig ott történtek a gyors összetalálkozások. A közös kisugárzás. Bár ők sose az én korosztályomból voltak. 20 évvel fiatalabb volt, vagy 70 év feletti házas ember 🤭

Szívesen ismerkednék olyan Férfiakkal, akik felvállva önmagukat, kapcsolódni szeretnének egy pozitív gondolkodású, sikeres nővel. Voltam több társkereső oldalon, ahol sajnos ritkán találkoztam őszinteséggel. Mivel őszinte, nyílt és játszmáktól mentesen szeretem élni az életemet, sok csalódás ért. De hiszem, hogy van olyan Férfi, akinek szintén fontosak azok az értékek, amik nekem.

Szia, még nem nagyon ismerem ezt a platformot, régen feliratkoztam, azóta sem használom. A mai találkozó miatt jöttem körülnézni, és lemondani a mai jelentkezésemet, csak megnéztem, hogy kik vannak a csoportban. Így olvastam el a bejegyzésedet. Én 6 éve vagyok társ nélkül, szintén sok helyen ismerkedtem, sok a tapasztalat, de még nincs új kapcsolat. Úgy érzem, hogy interneten keresztül nem is lehet, és ha mégis összejönnek párok, akkor az kevésbé tartós, de a statisztikákat nem ismerem. Lehet nem is ezen múlik, hanem az önmunkán, amit azóta végzek. 10 éve megözvegyültem, utána volt a 4 éves csiki csuki kapcsolat, amibe majdnem beleőrültem, de az önismereti útra terelt. Ez volt a jó hozadéka :-)

16 évnyi együtt élés és egy gyermek után éreztem,hogy valami nagyon nincs rendben a kapcsolatomban,sok év vergődés kellett,mire meg tudtam hozni a döntésemet minden érv és ellenérv figyelembe vételével,de leginkább akkor sikerült,mikor őszintén kapcsolódni tudtam Önmagammal. A párkapcsolatból való kilépéssel párhuzamosan beléptem egy szakmai váltásba szakmán belül 🙂,ami azóta hozzáállás és szemléletváltást hozott és 'hív'atásommá vált. Sok leckén és fejlődési folyamaton mentem keresztül,aminek természetesen még nincs vége 🙈,hisz meglátásom szerint ez életünk végéig tart,vagy még annál is tovább 😉...ebben egy teljesen más és szokatlan kapcsolódás is segített és már eljutottam odáig az elmúlt 8 évben,hogy elfogadtam mi és ki vagyok,és ezt felvállalom ha néha még félve is,az előző megtapasztalások miatt. Egyet tudok mindenkinek ajánlani,kapcsolódjon a szívével,hallja meg,amit a lelke súg,vállalja az utat,amerre 'hívja',mégha ez kihívás és megpróbáltatás árán megy...mint a népmesékben. 🙂🙃😉❤️💛

Igazul kapcsolódni , még házasságomban sem tudtam . elbújtam a " munka " mögé.. , Egyedüllétem óta kapcsolataim szinte el sem kezdődtek ,. rá kellett jönnöm a mintáim alapján élek , és magamat sem ismerem.. . egy ideje külső segítséggel /emótion code/ érzelmi kód oldással , haladok "előre".. Számomra fontos a férfi-nő kapcsolat , elfogadás , környezetemben magányos vagyok , ezért kapcsolódok a Humániához ! Örömmel fogadom az érdeklődést ,beszélgetnék , ismerkednék , csoporttagokkal , nyitottságra törekszem , hogy hol tartok..az utamon vagyok.. Pál

Tudja mindenki, hogy minden kezdet nezéz. Most, ebbe a közegbe is milyen nehéz belépni - belépnem. Az első megjelenés, úgy, hogy semmilyen képem nincs arról, hogy kik vannak a nézőtéren, kik fogadják a szavaim. Na. Ez aztán feszültté tesz. Áh, nekem ez a lineáris verbális kifejezés nagyon akadozva megy. Az én belső dolgaim csomagban jelennek meg és érzem őket. Amikor kifejezném a tartalmukat, és rendbe tenném, szálaznám érthető mondatokba, akkor abba én bele bonyolódom és elveszek a mondatok között. Az önmagam visszaolvasása közben én nem értem azt a szövegből, amit éreztem, amikor megírtam. Akkor ez így szörnyű élmény, és alapvetően lehetetlenné teszi a blogolás terápiás használatát. Tehát, a Humániás sikeremet. (Igyekszem kitartani.) A partnerek megismerésének helyszíne és körülményének megszabása, determinálása játszott nagy szerepet az elmúlt években az életemben. Az után, hogy spirituális hitrendszerű követelménnyel nem akadtam/teremtettem kompatibilis partnert, ráhagytam az univerzumra az ügy kezelését. 1,5-2 éven át teljesebb személyiségében megfogó férfit nem hozott elém, hagyott engem magammal lenni. És én elengedtem a "listám" teljesítésének igényét, mert egy annyira beszűkült személyiség életét éltem 3D-ben és online, az interneten. A szálat elvarratlanul hagyom itt....

Sokáig hozzám jöttek oda mindkét nem képviselői ismerkedés céljából. Így születtek 30+ éves női barátságok, házasság és szerelmek. Pár éve vettem a bátorságot és egy ismerkedős tantra est után én írtam rá egy férfire akinek vonzott a nyitottsága, a hivatása, a magabiztossága. Emlékszem, arra az örömteli pillanatra mikor visszaírt és tudatta velem, hogy neki is feltűntek a női energiám 💃. Több randi lett belőle, de semmi ezen kívül. Akkor nagy löketet adott az önbizalmamhoz. Lehet most is jöhetne egy ilyen tapasztalat 😁 U.i : megtaláltam a levelezést, ez a pár éve 6 éve volt 😊

Nagy lobogó hajkorona, szőkésbe hajló fürtök, enyhe, finom smink mögött kis ráncok, csinos ruhácska, karcsú lábfejű nőies cipőcske és érzéki illatfelhő. Ma este táncolni fogok, nem is akármit, tangót, argentin tangót! Zavarban vagyok, táncolni fogok? Mit? Argentin tangót? Én? Körülöttem férfiak és nők, látom a szemükben, hasonló kérdéseket dobolnak a fejükben. A szereplők ráhangolódnak a játékra; kellemes érzések, komplentálódás, belső figyelem és egyszer csak ott van, megvan az önfeledtségben a Nő, díszes kereveten nyújtózik, mint egy álmos macska, finoman, puhán, érzéki pillantásában szenvedély tüze, mosolyában csábítás, homlokán a bölcsesség vonalai. Micsoda találkozás, milyen régóta vágyott élmény! De a játék folytatódik, hiszen a lényege most bontakozik, ha már megtaláltad, éld is meg a Nőt! Párválasztás - hangzik a vezényszó. Hirtelen egy másik dimenzió, állok homályos tekintettel, mint aki egy álomból ébred, még nem érzékelem körülöttem a teret és ahogy eszmélek, úgy távolodik a Nő bennem, megszólítanám, de nem tudom, nincsenek szavaim, nincs hangom, csak néma kiáltás van. Hirtelen kitisztul a kép, állok egyedül, nem jutott pár. Jah, kérem, aki nem létezik, annak hogy jusson bármi is, hol van az a szempár, amin keresztül elindulhat az aranylóan tündöklő áramlás szemtől-szembe? Jeges rémület – nem kellek senkinek és akkor ott terem a gyönyörű férfi, az argentin táncoktató és felkarol és táncolunk – két másodpercre szempillát rebegtet bennem a Nő, majd visszahanyatlik tetszhalott állapotába- görcsbe rándulva lesem a lépéseket, lemerevedek, csetlek-botlok. A latin macsó a fülembe súg; táncolj a szívedből és hunyd be szemed, én ezt teszem és megszűnik körülöttünk a tér , beleolvadok a mozdulataiba és eggyé válok a bennem élő Nővel újra. A zene véget ér, a röpke pillanat elillan és az est további részében már csak a csetlés-botlás marad, vezetem az esetlen, petyhüdt férfiakat, mint női testben élő férfi – ez ismerős, ezt már jól begyakoroltam- és rángatnak férfi testben élő nők. Elkaristolgatjuk a padlót végtelennek tűnő időkig, a tükörteremben, ahol mindenhonnan a szőke, loboncos hajú nő néz vissza rám. Nem is Nő az, egy partra vetett hal, levegő után kapkod, de hol van az éltető közeg, ahol életre kelhetne és hogyan?
Átbillentem ,már szívesen ismerkedek, bár kicsit nehéz megnyílnom ,de igyekszem. Tőlem jöhet bármi, de kompromisszumokat nem kötök azt megfogadtam. Ha nincs tűz én lépek.. akkor is ha fáj... Voltak "randik" vagy találkozók, vagy nem tudom ,ma ezt hogy mondják. Volt olyan is akivel több volt ,de egyenlőre nem érzem ,hogy meg tudnék állni ezekkel a nőkkel. Talán még vadulni kell, bár kezd elszabadulni a szörny, nem elég....Kettőséget érzek, egyszer vágtatni akarok a pusztában, törni zúzni, inni, táncolni, vadul szeretkezni. Máskor hiányzik a családom... legfőképp a kicsik.
KÉRDÉSEK A SAKKTÁBLAFÓKUSZÚ ÖNFEJLESZTŐ KÖZÖSSÉG KONCEPCIÓJÁVAL KAPCSOLATBAN Talán sokan emlékeztek még az előző megosztásomra, amelyben egy olyan koncepciót ajánlottam az érdeklődők figyelmébe, amelyben komolyan hiszek, amelyet őszintén képviselek. Úgy érzem, hogy érdemes ezzel kapcsolatban néhány fontos tisztázó kérdést feltenni és megválaszolni. Esetleg Neked vannak egyéb kérdéseid is? A számomra igazán ígéretes, érdekes alapvető változás az lehet, amikor személyek eljutnak oda, hogy a maguk számára, a másik számára, mindenki számára az a legjobb működés, kapcsolódás, közeg, egység, ha egy közös sakktábla fókusszal működnek. Nyilván ez akkor működhet, ha ez a közös hit, fókusz egyformán megvan a résztvevőkben. Ez igényel egyfajta tudatosságot, kell tudni külön látni a saját mezőmet, a másik mezőjét és a közös sakktáblát. A kapcsolódás elsődleges alapja nem a saját és a másik aktuális kiinduló személyes tulajdonságai, tartalmai, nem az, hogy miket tartalmaznak az aktuális személyes "mezőik", hanem az, hogy ezekkel az aktuális tetszőleges tartalmaival fókuszáltan a közös sakktábla kialakítására, fenntartására törekszünk-e. Mennyire világos, tiszta ez a hit, fókusz, irány, mennyire orientálja ez a működéseket? Ha ez az alap, fókusz, keret megvan, akkor a közös sakktáblát az aktuális személyes tartalmainkkal, hozzuk létre, tartjuk fenn. 1. Ez egy radikálisan új alapú, fókuszú kapcsolódás, közeg, egység? Igen. 2. Koherens, világos, jól orientáló? Igen. 3. Kell, kötelező ilyen alapon, fókusszal kapcsolódni, közösséget, egységet alkotni? Természetesen nem, ez egy választható lehetőség, továbbra is lehetőség mindenki számára, hogy az eddigi jelleggű kapcsolódásai legyenek.