Én úgy érzem, hogy ez egyre nehezebb. Jó lenne megfejteni, megoldást találni, és úgy élni tovább, hogy ez a rész gördülékenyebben, örömtelibben megy :) Azt gondolom van egy tábor, férfiak, nők vegyesen, ahova én is tartozom. Itt vannak akik tapasztaltak, tudják milyen a házasság, ami valamiért véget ért. Sokat tanultak belőle, főleg magukról, sőt megismerték önmagukat, és nem akarnak már hazudni, főleg saját maguknak nem. De még fiatalok, és jó lenne nem egyedül megöregedni. Annyi minden van még az életben, és főleg most kezdenek értelmet nyerni az apróbb, egyszerűbb dolgok. Mondjuk egy jó beszélgetés. Vagy a lelassulás, és a részletek megfigyelése. Az én tapasztalatom, hogy mi, akik egy táborban vagyunk, nem találkozunk. Pedig kézenfekvő lenne. Én nem rohanok, nem tervezek hosszútávon, csak szeretném jól érezni magam valakivel olyan dolgokban, ami kettesben jobb, mint egyedül. Találni valakit akivel megvan a kölcsönös tisztelet, érdeklődés, őszinteség, szexuális vágy. Egy minőségi kapcsolat, ami nem görcsös, és alakul ahogy alakul, tart ameddig tart. De addig viszont jó! Simán benne van, hogy akkor is jó marad, amikor jönnek a nehézségek, de az is, hogy nem állja ki az első próbatételt. Mindenki tart valahol.... bírom amikor a társkeresők azonnal a feltételeiket írják (legyél kész, lezárt múlttal, legyél szőrös, legyen autód.... :)) Én elfogadom, ha valaki a gyerekét tanítja, vagy a barátnőivel elutazik, a szüleit meglátogatja, vagy dolgozik sokat, mert imádja amit csinál.......de ha mondjuk hetente meglátom, akkor ragyog, mert örül, hogy együtt lehetünk, és van sok témánk, jól feltöltjük egymást, nem unottan nyomkodja a telefonját mellettem. Vagy ilyen nincs? Ez álomvilág? Én tényleg azt tapasztalom, hogy az ismerkedéseim során totál másképp alakul. Eleve szinte csak online megy manapság. Ami nehezítő, hiszen szinte mindenki hazudik. 10-ből 7 nő a korát sem vállalja, és a képeit is "retusálja". (Sajnos az meg az én bénaságom, hogy ritkán megyek oda valakihez aki tetszik....) És milyen esetekkel találkoztam: vagy azonnal hozza a fogkeféjét, és betervezi az egész hetet velem, vagy egyszerűen csak unatkozik, és kell valaki aki elviszi ide-oda, de beszélgetni 2 szót sem lehet vele..... na mindegy, pont az ellenkezője annak amit font leírtam. Kiváncsi lennék mások tapasztalataira, véleményére! Köszönöm, hogy elolvastad :)
Az a tapasztalatom, hogy az ember bátor és gyáva élet között választhat. Ha BÁTOR merek lenni, tehát pl. megszólítom utcán vagy kávézó teraszán, aki engem vonz, akkor jobb lehetőségekhez jutok, mint ha GYÁVA verzióban működöm: értsd online társkeresőn csinálok profilt, és ezzel halászom. Persze, hogy akad egy ponty olykor. Vagy legalábbis: létezik a tóban. (Mások szerint). De gyakran csak leázik a kukac.. Sokat voltam gyáva, soká áztattam a kukacot társkeresők vizeiben. És aztán voltam bátor is, amiből nagyszerű kapcsolatok lettek. Míg végül az derült ki, hogy konvergál ez a két világ... Lehetek igenis BÁTOR társkeresőn is, épp csak nagyon más leszek így mint a tömeg, és amihez a tömeg szokott. ÉS persze ritkán / nem / alig reagál bárki. De aki igen, amiatt MEGÉRI. Nekem ez a tapasztalatom.
Emlékszem, hogy meglepődtem, mikor először hallottam, hogy a másikról alkotott ítéletek, magabiztos vélemények, tippelgetések helyett kérdezzek. Miért nem jöttem rá erre sokkal előbb? Féltem a valódi választól, így inkább én akartam felsorolni, milyen válaszokat engedek meg. Az elvárás listák korát éljük. Pedig a kíváncsiság a másikra mennyivel tovább vinne. Így nem lehet kilépni a másik előre felhúzott falai közül. Fordítva ülök a lovon a társkeresőn, ezért akad el a folyamat. Döntsem el előre, szex kell vagy párkapcsolat. De nem csak úgy általában, hanem a konkrét embertől, már a találkozás előtt. Szexet az szeretne, akinek sok egy párkapcsolat. Párkapcsolatot meg az, aki nem bír egyedül lenni, akinek mindenképp kell valaki. Így a normál sorrend, hogy látok egy izgalmas valakit és érzem, merre jó vele továbblépni, az az utcán rám néző emberrel maradt lehetséges. Mindig ott történtek a gyors összetalálkozások. A közös kisugárzás. Bár ők sose az én korosztályomból voltak. 20 évvel fiatalabb volt, vagy 70 év feletti házas ember 🤭
Van egy, a maga módján profán, mégis sokkolóan valid idézet egy nekem kedves írótól: "A bátor ember segít, a gyáva ajándékot hoz." Nekem ez tökéletesen leképezi a kapcsolati dinamikákat: mennyire vagy jelen és részese a másik életének, valódi értékteremtés-e, amit teszel, vagy csak imposztorkodsz és a mátrixban pótcselekszel. A magam részéről a bújtatott gyávaságot kiszűrni már megtanultam, a jelenlegi kihívásomat pedig abban látom, hogy megtaláljam, hol tudok én segíteni és hasznosulni. És engem hol találhat meg ez.
Szia, Zsófi! Ezt az idézetet én nem értem. De érdekel, hogy Te hogy értelmezed, hátha akkor könnyebb nekem is megérteni. Segítesz? :-) Üdvözlettel: Kata
Szívesen ismerkednék olyan Férfiakkal, akik felvállva önmagukat, kapcsolódni szeretnének egy pozitív gondolkodású, sikeres nővel. Voltam több társkereső oldalon, ahol sajnos ritkán találkoztam őszinteséggel. Mivel őszinte, nyílt és játszmáktól mentesen szeretem élni az életemet, sok csalódás ért. De hiszem, hogy van olyan Férfi, akinek szintén fontosak azok az értékek, amik nekem.
Átbillentem ,már szívesen ismerkedek, bár kicsit nehéz megnyílnom ,de igyekszem. Tőlem jöhet bármi, de kompromisszumokat nem kötök azt megfogadtam. Ha nincs tűz én lépek.. akkor is ha fáj... Voltak "randik" vagy találkozók, vagy nem tudom ,ma ezt hogy mondják. Volt olyan is akivel több volt ,de egyenlőre nem érzem ,hogy meg tudnék állni ezekkel a nőkkel. Talán még vadulni kell, bár kezd elszabadulni a szörny, nem elég....Kettőséget érzek, egyszer vágtatni akarok a pusztában, törni zúzni, inni, táncolni, vadul szeretkezni. Máskor hiányzik a családom... legfőképp a kicsik.